Luke 22
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Plot to Kill Jesus
22 Now the festival of Unleavened Bread, which is called the Passover, was near. 2 The chief priests and the scribes were looking for a way to put Jesus[a] to death, for they were afraid of the people.
3 Then Satan entered into Judas called Iscariot, who was one of the twelve; 4 he went away and conferred with the chief priests and officers of the temple police about how he might betray him to them. 5 They were greatly pleased and agreed to give him money. 6 So he consented and began to look for an opportunity to betray him to them when no crowd was present.
The Preparation of the Passover
7 Then came the day of Unleavened Bread, on which the Passover lamb had to be sacrificed. 8 So Jesus[b] sent Peter and John, saying, “Go and prepare the Passover meal for us that we may eat it.” 9 They asked him, “Where do you want us to make preparations for it?” 10 “Listen,” he said to them, “when you have entered the city, a man carrying a jar of water will meet you; follow him into the house he enters 11 and say to the owner of the house, ‘The teacher asks you, “Where is the guest room, where I may eat the Passover with my disciples?”’ 12 He will show you a large room upstairs, already furnished. Make preparations for us there.” 13 So they went and found everything as he had told them; and they prepared the Passover meal.
The Institution of the Lord’s Supper
14 When the hour came, he took his place at the table, and the apostles with him. 15 He said to them, “I have eagerly desired to eat this Passover with you before I suffer; 16 for I tell you, I will not eat it[c] until it is fulfilled in the kingdom of God.” 17 Then he took a cup, and after giving thanks he said, “Take this and divide it among yourselves; 18 for I tell you that from now on I will not drink of the fruit of the vine until the kingdom of God comes.” 19 Then he took a loaf of bread, and when he had given thanks, he broke it and gave it to them, saying, “This is my body, which is given for you. Do this in remembrance of me.” 20 And he did the same with the cup after supper, saying, “This cup that is poured out for you is the new covenant in my blood.[d] 21 But see, the one who betrays me is with me, and his hand is on the table. 22 For the Son of Man is going as it has been determined, but woe to that one by whom he is betrayed!” 23 Then they began to ask one another which one of them it could be who would do this.
The Dispute about Greatness
24 A dispute also arose among them as to which one of them was to be regarded as the greatest. 25 But he said to them, “The kings of the Gentiles lord it over them; and those in authority over them are called benefactors. 26 But not so with you; rather the greatest among you must become like the youngest, and the leader like one who serves. 27 For who is greater, the one who is at the table or the one who serves? Is it not the one at the table? But I am among you as one who serves.
28 “You are those who have stood by me in my trials; 29 and I confer on you, just as my Father has conferred on me, a kingdom, 30 so that you may eat and drink at my table in my kingdom, and you will sit on thrones judging the twelve tribes of Israel.
Jesus Predicts Peter’s Denial
31 “Simon, Simon, listen! Satan has demanded[e] to sift all of you like wheat, 32 but I have prayed for you that your own faith may not fail; and you, when once you have turned back, strengthen your brothers.” 33 And he said to him, “Lord, I am ready to go with you to prison and to death!” 34 Jesus[f] said, “I tell you, Peter, the cock will not crow this day, until you have denied three times that you know me.”
Purse, Bag, and Sword
35 He said to them, “When I sent you out without a purse, bag, or sandals, did you lack anything?” They said, “No, not a thing.” 36 He said to them, “But now, the one who has a purse must take it, and likewise a bag. And the one who has no sword must sell his cloak and buy one. 37 For I tell you, this scripture must be fulfilled in me, ‘And he was counted among the lawless’; and indeed what is written about me is being fulfilled.” 38 They said, “Lord, look, here are two swords.” He replied, “It is enough.”
Jesus Prays on the Mount of Olives
39 He came out and went, as was his custom, to the Mount of Olives; and the disciples followed him. 40 When he reached the place, he said to them, “Pray that you may not come into the time of trial.”[g] 41 Then he withdrew from them about a stone’s throw, knelt down, and prayed, 42 “Father, if you are willing, remove this cup from me; yet, not my will but yours be done.” [[43 Then an angel from heaven appeared to him and gave him strength. 44 In his anguish he prayed more earnestly, and his sweat became like great drops of blood falling down on the ground.]][h] 45 When he got up from prayer, he came to the disciples and found them sleeping because of grief, 46 and he said to them, “Why are you sleeping? Get up and pray that you may not come into the time of trial.”[i]
The Betrayal and Arrest of Jesus
47 While he was still speaking, suddenly a crowd came, and the one called Judas, one of the twelve, was leading them. He approached Jesus to kiss him; 48 but Jesus said to him, “Judas, is it with a kiss that you are betraying the Son of Man?” 49 When those who were around him saw what was coming, they asked, “Lord, should we strike with the sword?” 50 Then one of them struck the slave of the high priest and cut off his right ear. 51 But Jesus said, “No more of this!” And he touched his ear and healed him. 52 Then Jesus said to the chief priests, the officers of the temple police, and the elders who had come for him, “Have you come out with swords and clubs as if I were a bandit? 53 When I was with you day after day in the temple, you did not lay hands on me. But this is your hour, and the power of darkness!”
Peter Denies Jesus
54 Then they seized him and led him away, bringing him into the high priest’s house. But Peter was following at a distance. 55 When they had kindled a fire in the middle of the courtyard and sat down together, Peter sat among them. 56 Then a servant-girl, seeing him in the firelight, stared at him and said, “This man also was with him.” 57 But he denied it, saying, “Woman, I do not know him.” 58 A little later someone else, on seeing him, said, “You also are one of them.” But Peter said, “Man, I am not!” 59 Then about an hour later still another kept insisting, “Surely this man also was with him; for he is a Galilean.” 60 But Peter said, “Man, I do not know what you are talking about!” At that moment, while he was still speaking, the cock crowed. 61 The Lord turned and looked at Peter. Then Peter remembered the word of the Lord, how he had said to him, “Before the cock crows today, you will deny me three times.” 62 And he went out and wept bitterly.
The Mocking and Beating of Jesus
63 Now the men who were holding Jesus began to mock him and beat him; 64 they also blindfolded him and kept asking him, “Prophesy! Who is it that struck you?” 65 They kept heaping many other insults on him.
Jesus before the Council
66 When day came, the assembly of the elders of the people, both chief priests and scribes, gathered together, and they brought him to their council. 67 They said, “If you are the Messiah,[j] tell us.” He replied, “If I tell you, you will not believe; 68 and if I question you, you will not answer. 69 But from now on the Son of Man will be seated at the right hand of the power of God.” 70 All of them asked, “Are you, then, the Son of God?” He said to them, “You say that I am.” 71 Then they said, “What further testimony do we need? We have heard it ourselves from his own lips!”
Footnotes
- Luke 22:2 Gk him
- Luke 22:8 Gk he
- Luke 22:16 Other ancient authorities read never eat it again
- Luke 22:20 Other ancient authorities lack, in whole or in part, verses 19b-20 (which is given . . . in my blood)
- Luke 22:31 Or has obtained permission
- Luke 22:34 Gk He
- Luke 22:40 Or into temptation
- Luke 22:44 Other ancient authorities lack verses 43 and 44
- Luke 22:46 Or into temptation
- Luke 22:67 Or the Christ
Luca 22
Nuova Riveduta 2006
La Passione, 22–23 Giuda decide di tradire Gesù
22 (A)La festa degli Azzimi, detta la Pasqua, si avvicinava; 2 e i capi dei sacerdoti e gli scribi cercavano il modo di farlo morire, poiché temevano il popolo.
3 Satana entrò in Giuda, chiamato[a] Iscariota, che era nel numero dei dodici. 4 Egli andò a conferire con i capi dei sacerdoti e i capitani[b] sul modo di consegnarlo nelle loro mani. 5 Essi si rallegrarono e pattuirono di dargli del denaro. 6 Egli fu d’accordo e cercava l’occasione buona per consegnare loro Gesù di nascosto alla folla.
L’ultima Pasqua. La cena del Signore
7 (B)Venne il giorno degli Azzimi, nel quale si doveva sacrificare la Pasqua. 8 Gesù mandò Pietro e Giovanni, dicendo: «Andate a prepararci la cena pasquale, affinché la mangiamo». 9 Essi gli chiesero: «Dove vuoi che la prepariamo?» 10 Ed egli rispose loro: «Quando sarete entrati in città, vi verrà incontro un uomo che porta una brocca d’acqua; seguitelo nella casa dove egli entrerà. 11 E dite al padrone di casa: “Il Maestro ti manda a dire: ‘Dov’è la stanza nella quale mangerò la Pasqua con i miei discepoli?’”. 12 Ed egli vi mostrerà, al piano di sopra, una grande sala ammobiliata; lì apparecchiate». 13 Essi andarono e trovarono come egli aveva detto loro, e prepararono la Pasqua.
14 Quando giunse l’ora, egli si mise a tavola, e gli apostoli[c] con lui. 15 Egli disse loro: «Ho vivamente desiderato di mangiare questa Pasqua con voi, prima di soffrire; 16 poiché io vi dico che non la mangerò più, finché sia compiuta nel regno di Dio». 17 Poi prese un calice e, dopo aver reso grazie, disse: «Prendete questo e distribuitelo fra di voi; 18 perché io vi dico che da ora in poi[d] non berrò più del frutto della vigna, finché sia venuto il regno di Dio».
19 (C)Poi prese del pane e, dopo aver reso grazie, lo spezzò e lo diede loro dicendo: «Questo è il mio corpo che è dato per voi; fate questo in memoria di me». 20 Allo stesso modo, dopo aver cenato, diede loro il calice dicendo: «Questo calice è il nuovo patto nel mio sangue, che è versato per voi.
Gesù rivela che sarà tradito
21 (D)«Del resto, ecco, la mano di colui che mi tradisce è con me sulla tavola. 22 Perché il Figlio dell’uomo, certo, se ne va, come è stabilito; ma guai a quell’uomo per mezzo del quale egli è tradito!» 23 Ed essi cominciarono a domandarsi gli uni gli altri chi mai, tra di loro, sarebbe stato a fare questo.
Chi sia il più grande
24 (E)Fra di loro nacque anche una contesa: chi di essi fosse considerato il più grande. 25 Ma egli disse loro: «I re delle nazioni le signoreggiano, e quelli che le sottomettono al loro dominio sono chiamati benefattori[e]. 26 Ma per voi non deve essere così; anzi, il più grande tra di voi sia come il più piccolo[f], e chi governa come colui che serve. 27 Perché, chi è più grande: colui che è a tavola oppure colui che serve? Non è forse colui che è a tavola? Ma io sono in mezzo a voi come colui che serve. 28 Or voi siete quelli che avete perseverato con me nelle mie prove; 29 e io dispongo che vi sia dato un regno, come il Padre mio ha disposto che fosse dato a me, 30 affinché mangiate e beviate alla mia tavola nel mio regno, e sediate su troni per giudicare le dodici tribù d’Israele.
Gesù predice il rinnegamento di Pietro
31 (F)[E il Signore disse:] «Simone, Simone, ecco, Satana ha chiesto di vagliarvi come si vaglia il grano, 32 ma io ho pregato per te, affinché la tua fede non venga meno; e tu, quando sarai convertito, fortifica i tuoi fratelli». 33 Ma lui gli disse: «Signore, sono pronto ad andare con te in prigione e alla morte». 34 E Gesù: «Pietro, io ti dico che oggi il gallo non canterà, prima che tu abbia negato tre volte di conoscermi».
35 Poi disse loro: «Quando vi mandai senza borsa, senza sacca da viaggio e senza calzari, vi è forse mancato qualcosa?» Essi risposero: «Niente». Ed egli disse loro: 36 «Ma ora, chi ha una borsa la prenda, così pure una sacca; e chi non ha spada, venda il mantello e ne compri una. 37 Perché io vi dico che in me deve essere adempiuto ciò che è scritto: “Egli è stato contato tra i malfattori”[g]. Infatti, le cose che si riferiscono a me stanno per compiersi[h]». 38 Ed essi dissero: «Signore, ecco qui due spade!» Ma egli disse loro: «Basta!»
Agonia di Gesù nel giardino del Getsemani
39 (G)Poi, uscito, andò come al solito al monte degli Ulivi; e anche i [suoi] discepoli lo seguirono.
40 Giunto sul luogo, disse loro: «Pregate di non entrare in tentazione». 41 Egli si staccò da loro circa un tiro di sasso e, postosi in ginocchio pregava, dicendo: 42 «Padre, se vuoi, allontana da me questo calice! Però non la mia volontà, ma la tua sia fatta».
43 {Allora gli apparve un angelo dal cielo per rafforzarlo. 44 Ed essendo in agonia, egli pregava ancor più intensamente; e il suo sudore diventò come grosse gocce di sangue che cadevano in terra.} 45 E, dopo aver pregato, si alzò[i], andò dai discepoli e li trovò addormentati per la tristezza, 46 e disse loro: «Perché dormite? Alzatevi e pregate, affinché non entriate in tentazione».
Tradimento di Giuda
47 (H)Mentre parlava ancora, ecco una folla; e colui che si chiamava Giuda, uno dei dodici, la precedeva e si avvicinò a Gesù per baciarlo. 48 Ma Gesù gli disse: «Giuda, tradisci il Figlio dell’uomo con un bacio?»
49 Quelli che erano con lui, vedendo ciò che stava per succedere, [gli] dissero: «Signore, dobbiamo colpire con la spada?» 50 E uno di loro percosse il servo del sommo sacerdote e gli recise l’orecchio destro. 51 Ma Gesù intervenne e disse: «Lasciate, basta![j]» E, toccato l’orecchio di quell’uomo, lo guarì.
52 Gesù disse ai capi dei sacerdoti, ai capitani del tempio e agli anziani che erano venuti contro di lui: «Siete usciti con spade e bastoni, come contro un brigante! 53 Mentre ero ogni giorno con voi nel tempio, non mi avete mai messo le mani addosso; ma questa è l’ora vostra e la potestà delle tenebre».
Arresto di Gesù; il Signore rinnegato tre volte da Pietro
54 (I)Dopo averlo arrestato, lo portarono via e lo condussero nella casa del sommo sacerdote; e Pietro seguiva da lontano.
55 Essi accesero un fuoco in mezzo al cortile, sedendovi intorno. Pietro si sedette in mezzo a loro. 56 Una serva, vedendolo seduto presso il fuoco, lo guardò fisso e disse: «Anche costui era con lui». 57 Ma egli negò, dicendo[k]: «Donna, non lo conosco». 58 E poco dopo, un altro lo vide e disse: «Anche tu sei di quelli». Ma Pietro rispose: «No, uomo, non lo sono». 59 Trascorsa circa un’ora, un altro insisteva, dicendo: «Certo, anche questi era con lui, poiché è Galileo». 60 Ma Pietro disse: «Uomo, io non so quello che dici». E subito, mentre parlava ancora, un gallo cantò[l]. 61 E il Signore, voltatosi, guardò Pietro; e Pietro si ricordò della parola che il Signore gli aveva detta: «Oggi[m], prima che il gallo canti, tu mi rinnegherai tre volte». 62 E, andato fuori, [Pietro] pianse amaramente.
Gesù flagellato e percosso
63 (J)Gli uomini che tenevano Gesù, lo schernivano percotendolo; 64 poi lo bendarono e gli domandavano[n]: «Indovina![o] Chi ti ha percosso?» 65 E dicevano molte altre cose contro di lui, bestemmiando.
66 Appena fu giorno, gli anziani del popolo, i capi dei sacerdoti e gli scribi si riunirono e lo condussero nel loro sinedrio, dicendo: 67 «Se tu sei il Cristo, diccelo». Ma egli disse loro: «Anche se ve lo dicessi, non credereste; 68 e [anche] se io vi facessi delle domande, non rispondereste [né mi lascereste andare]. 69 Ma da ora in avanti il Figlio dell’uomo sarà seduto alla destra della potenza di Dio[p]». 70 E tutti dissero: «Sei tu, dunque, il Figlio di Dio?» Ed egli rispose loro: «Voi lo dite[q]; io sono[r]». 71 E quelli dissero: «Che bisogno abbiamo ancora di testimonianza? Lo abbiamo udito noi stessi dalla sua bocca».
Footnotes
- Luca 22:3 TR e M soprannominato.
- Luca 22:4 I capitani, erano responsabili del servizio di vigilanza nel tempio.
- Luca 22:14 TR e M e i dodici apostoli...
- Luca 22:18 TR e M omettono da ora in poi.
- Luca 22:25 Benefattori, titolo adulatorio di quei monarchi che spesso non erano molto degni.
- Luca 22:26 Il più piccolo, lett. il più giovane
- Luca 22:37 +Is 53:12.
- Luca 22:37 Stanno per compiersi, lett. hanno una fine/compimento.
- Luca 22:45 E, dopo aver pregato, si alzò, lett. e alzatosi dalla preghiera.
- Luca 22:51 Lasciate, basta! lett. permettete fino a questo.
- Luca 22:57 TR e M Ma egli lo rinnegò, dicendo…
- Luca 22:60 TR il gallo cantò.
- Luca 22:61 TR e M omettono oggi.
- Luca 22:64 TR e M poi, dopo averlo bendato, lo percotevano in faccia e gli domandavano:…
- Luca 22:64 Indovina!, lett. profetizza!
- Luca 22:69 Cfr. Sl 110:1.
- Luca 22:70 Voi lo dite, espressione idiomatica usata come risposta affermativa (cfr. Mt 26:64; 27:11).
- Luca 22:70 Io sono, allusione al nome di Dio stesso; cfr. Es 3:14.
Lukas 22
Schlachter 2000
Das Leiden und Sterben Jesu Christi
Der Plan der Führer Israels und der Verrat des Judas
22 Es nahte aber das Fest der ungesäuerten Brote, das man Passah nennt.
2 Und die obersten Priester und Schriftgelehrten suchten, wie sie ihn umbringen könnten; denn sie fürchteten das Volk.
3 Es fuhr aber der Satan in Judas, der mit Beinamen Ischariot genannt wird, welcher aus der Zahl der Zwölf war.
4 Und er ging hin und besprach mit den obersten Priestern und den Hauptleuten[a], wie er ihn an sie ausliefern wollte.
5 Und sie waren erfreut und kamen überein, ihm Geld zu geben.
6 Und er versprach es und suchte eine gute Gelegenheit, um ihn ohne Volksauflauf an sie auszuliefern.
Das letzte Passahmahl
7 Es kam aber der Tag der ungesäuerten Brote, an dem man das Passah schlachten musste.
8 Und er sandte Petrus und Johannes und sprach: Geht hin, bereitet uns das Passah, damit wir es essen können!
9 Sie aber sprachen zu ihm: Wo willst du, dass wir es bereiten?
10 Und er sprach zu ihnen: Siehe, wenn ihr in die Stadt hineinkommt, so wird euch ein Mensch begegnen, der einen Wasserkrug trägt; dem folgt in das Haus, wo er hineingeht,
11 und sprecht zu dem Hausherrn: Der Meister lässt dir sagen: Wo ist das Gastzimmer, in dem ich mit meinen Jüngern das Passah essen kann?
12 Und jener wird euch einen großen, mit Polstern ausgelegten Obersaal zeigen; dort bereitet es zu!
13 Sie gingen hin und fanden es, wie er ihnen gesagt hatte; und sie bereiteten das Passah.
14 Und als die Stunde kam, setzte er sich zu Tisch und die zwölf Apostel mit ihm.
15 Und er sprach zu ihnen: Mich hat herzlich verlangt,[b] dieses Passah mit euch zu essen, ehe ich leide.
16 Denn ich sage euch: Ich werde künftig nicht mehr davon essen, bis es erfüllt sein wird im Reich Gottes.
17 Und er nahm den Kelch, dankte und sprach: Nehmt diesen und teilt ihn unter euch!
18 Denn ich sage euch: Ich werde nicht mehr von dem Gewächs des Weinstocks trinken, bis das Reich Gottes gekommen ist.
Die Einsetzung des Mahles des Herrn
19 Und er nahm das Brot, dankte, brach es, gab es ihnen und sprach: Das ist mein Leib, der für euch gegeben wird; das tut zu meinem Gedächtnis!
20 Desgleichen [nahm er] auch den Kelch nach dem Mahl und sprach: Dieser Kelch ist der neue Bund[c] in meinem Blut, das für euch vergossen wird.
Jesus sagt den Verrat voraus
21 Doch siehe, die Hand dessen, der mich verrät, ist mit mir auf dem Tisch.
22 Und der Sohn des Menschen geht zwar dahin, wie es bestimmt ist; aber wehe dem Menschen, durch den er verraten wird!
23 Und sie fingen an, sich untereinander zu befragen, welcher von ihnen es wohl wäre, der dies tun würde.
Vom Herrschen und vom Dienen
24 Es entstand aber auch ein Streit unter ihnen, wer von ihnen als der Größte zu gelten habe.
25 Er aber sagte zu ihnen: Die Könige der Heidenvölker herrschen über sie, und ihre Gewalthaber nennt man Wohltäter.
26 Ihr aber sollt nicht so sein; sondern der Größte unter euch soll sein wie der Jüngste, und der Führende wie der Dienende.
27 Denn wer ist größer: der, welcher zu Tisch sitzt, oder der Dienende? Ist es nicht der, welcher zu Tisch sitzt? Ich aber bin mitten unter euch wie der Dienende.
28 Ihr aber seid die, welche bei mir ausgeharrt haben in meinen Anfechtungen.
29 Und so übergebe ich euch ein Königtum, wie es mir mein Vater übergeben hat,
30 sodass ihr an meinem Tisch in meinem Reich essen und trinken und auf Thronen sitzen sollt, um die zwölf Stämme Israels zu richten.
Jesu Gebet für Petrus. Die Ankündigung der Verleugnung
31 Es sprach aber der Herr: Simon, Simon, siehe, der Satan hat euch begehrt, um euch zu sichten wie den Weizen;
32 ich aber habe für dich gebetet, dass dein Glaube nicht aufhöre; und wenn du einst umgekehrt bist[d], so stärke deine Brüder!
33 Er aber sprach zu ihm: Herr, ich bin bereit, mit dir ins Gefängnis und in den Tod zu gehen!
34 Er aber sprach: Ich sage dir, Petrus: Der Hahn wird heute nicht krähen, ehe du dreimal geleugnet hast, dass du mich kennst!
35 Und er sprach zu ihnen: Als ich euch aussandte ohne Beutel und Tasche und Schuhe, hat euch etwas gemangelt? Sie sprachen: Nichts!
36 Nun sprach er zu ihnen: Aber jetzt, wer einen Beutel hat, der nehme ihn, ebenso auch die Tasche; und wer es nicht hat, der verkaufe sein Gewand und kaufe ein Schwert.
37 Denn ich sage euch: Auch dies muss noch an mir erfüllt werden, was geschrieben steht: »Und er ist unter die Gesetzlosen gerechnet worden«.[e] Denn was von mir [geschrieben steht], das geht in Erfüllung!
38 Sie sprachen: Herr, siehe, hier sind zwei Schwerter! Er aber sprach zu ihnen: Es ist genug!
Gethsemane
39 Und er ging hinaus und begab sich nach seiner Gewohnheit an den Ölberg. Es folgten ihm aber auch seine Jünger.
40 Und als er an den Ort gekommen war, sprach er zu ihnen: Betet, dass ihr nicht in Versuchung kommt!
41 Und er riss sich von ihnen los, ungefähr einen Steinwurf weit, kniete nieder, betete
42 und sprach: Vater, wenn du diesen Kelch von mir nehmen willst — doch nicht mein, sondern dein Wille geschehe!
43 Da erschien ihm ein Engel vom Himmel und stärkte ihn.
44 Und er war in ringendem Kampf und betete inbrünstiger; sein Schweiß wurde aber wie Blutstropfen, die auf die Erde fielen.
45 Und als er vom Gebet aufstand und zu seinen Jüngern kam, fand er sie schlafend vor Traurigkeit.
46 Und er sprach zu ihnen: Was schlaft ihr? Steht auf und betet, damit ihr nicht in Versuchung kommt!
Die Gefangennahme Jesu
47 Während er aber noch redete, siehe, da kam eine Schar, und der, welcher Judas hieß, einer der Zwölf, ging vor ihnen her und näherte sich Jesus, um ihn zu küssen.
48 Jesus aber sprach zu ihm: Judas, verrätst du den Sohn des Menschen mit einem Kuss?
49 Als nun seine Begleiter sahen, was da geschehen sollte, sprachen sie zu ihm: Herr, sollen wir mit dem Schwert dreinschlagen?
50 Und einer von ihnen schlug den Knecht des Hohenpriesters und hieb ihm sein rechtes Ohr ab.
51 Da antwortete Jesus und sprach: Lasst ab davon! Und er rührte sein Ohr an und heilte ihn.
52 Es sprach aber Jesus zu den obersten Priestern und Hauptleuten des Tempels und zu den Ältesten, die an ihn herangetreten waren: Wie gegen einen Räuber seid ihr ausgezogen mit Schwertern und mit Stöcken!
53 Als ich täglich bei euch im Tempel war, habt ihr die Hände nicht gegen mich ausgestreckt. Aber dies ist eure Stunde und die Macht der Finsternis.
Die Verleugnung durch Petrus
54 Nachdem sie ihn nun festgenommen hatten, führten sie ihn ab und brachten ihn in das Haus des Hohenpriesters. Petrus aber folgte von ferne.
55 Da sie aber mitten im Hof ein Feuer angezündet hatten und beisammensaßen, setzte sich Petrus mitten unter sie.
56 Es sah ihn aber eine Magd beim Feuer sitzen, schaute ihn an und sprach: Auch dieser war mit ihm!
57 Er aber verleugnete ihn und sprach: Frau, ich kenne ihn nicht!
58 Und bald danach sah ihn ein anderer und sprach: Du bist auch einer von ihnen! Petrus aber sprach: Mensch, ich bin"s nicht!
59 Und nach einer Weile von ungefähr einer Stunde bekräftigte es ein anderer und sprach: Wahrhaftig, der war auch mit ihm; denn er ist ein Galiläer!
60 Petrus aber sprach: Mensch, ich weiß nicht, was du sagst! Und sogleich, während er noch redete, krähte der Hahn.
61 Und der Herr wandte sich um und sah Petrus an. Da erinnerte sich Petrus an das Wort des Herrn, das er zu ihm gesprochen hatte: Ehe der Hahn kräht, wirst du mich dreimal verleugnen!
62 Und Petrus ging hinaus und weinte bitterlich.
Jesus vor dem Hohen Rat
63 Die Männer aber, die Jesus festhielten, verspotteten und misshandelten ihn;
64 und nachdem sie ihn verhüllt hatten, schlugen sie ihn ins Angesicht und fragten ihn und sprachen: Weissage uns, wer ist"s, der dich geschlagen hat?
65 Und viele andere Lästerungen sprachen sie gegen ihn aus.
66 Und als es Tag geworden war, versammelten sich die Ältesten des Volkes, die obersten Priester und Schriftgelehrten, und führten ihn vor ihren Hohen Rat; und sie sprachen:
67 Bist du der Christus? Sage es uns! Er aber sprach zu ihnen: Wenn ich es euch sagte, so würdet ihr es nicht glauben;
68 wenn ich aber auch fragte, so würdet ihr mir nicht antworten, noch mich loslassen.
69 Von nun an wird der Sohn des Menschen sitzen zur Rechten der Macht Gottes.
70 Da sprachen sie alle: Bist du also der Sohn Gottes? Er aber sprach zu ihnen: Ihr sagt es, denn ich bin es!
71 Da sprachen sie: Was brauchen wir ein weiteres Zeugnis? Denn wir haben es selbst aus seinem Mund gehört!
Lukács 22
Hungarian New Translation
Júdás elárulja Jézust(A)
22 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.
2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
3 Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.
4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre.
5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
Az utolsó vacsora(B)
7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
8 Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük."
9 Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?"
10 Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
11 és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?
12 Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el."
13 Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát.
14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,
15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.
16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában."
17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között.
18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa."
19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.
22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt."
23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
Ki a legnagyobb?(C)
24 Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.
25 Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.
26 Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
27 Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál."
28 "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,
29 és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt;
30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."
Jézus inti Pétert és a többi tanítványt(D)
31 "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."
33 Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!"
34 Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."
35 Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták.
36 Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik."
38 Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"
A Gecsemáné-kertben(E)
39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
40 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."
41 Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
42 "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.
46 Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
Jézust elfogják(F)
47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
48 Jézus így szólt hozzá: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"
49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, odavágjunk a karddal?"
50 Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: "Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt.
52 Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
53 Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje."
Jézus a főpap házában Péter megtagadja Jézust(G)
54 Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt."
57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!"
58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!"
59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való."
60 Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
62 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
63 Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,
64 majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!"
65 És sok más szidalmat is szórtak reá.
Jézus a nagytanács előtt(H)
66 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,
67 s ott felszólították: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk." Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
68 ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.
69 De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján."
70 Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" "Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik.
71 Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából."
Luc 22
La Bible du Semeur
À Jérusalem : mort et résurrection de Jésus
La trahison(A)
22 On était à quelques jours de la fête « des Pains sans levain », appelée la Pâque. 2 Les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi cherchaient un moyen de supprimer Jésus, mais ils avaient peur de la réaction du peuple.
3 C’est alors que Satan entra dans le cœur de Judas surnommé l’Iscariot, l’un des Douze. 4 Judas alla trouver les chefs des prêtres et les officiers de la garde du Temple[a] pour s’entendre avec eux sur la manière dont il leur livrerait Jésus. 5 Ils en furent tout réjouis et convinrent de lui donner de l’argent. 6 Il accepta et, dès lors, il chercha une occasion favorable pour leur livrer Jésus à l’insu de la foule.
Jésus célèbre la Pâque avec ses disciples(B)
7 Le jour de la fête des Pains sans levain, où l’on devait tuer l’agneau de la Pâque, arriva. 8 Jésus envoya Pierre et Jean en leur disant : Allez nous préparer le repas de la Pâque.
9 – Où veux-tu que nous le préparions ? lui demandèrent-ils.
10 – Eh bien, quand vous entrerez dans la ville, vous rencontrerez un homme portant une cruche d’eau. Suivez-le jusqu’à la maison où il entrera. 11 Et voici comment vous parlerez au maître de maison : « Le Maître te fait dire : Où est la pièce où je prendrai le repas de la Pâque avec mes disciples ? » 12 Alors il vous montrera, à l’étage supérieur, une grande pièce aménagée ; c’est là que vous ferez les préparatifs.
13 Ils partirent donc, trouvèrent tout comme Jésus le leur avait dit et préparèrent le repas de la Pâque.
(Mt 26.26-29 ; Mc 14.22-25 ; voir 1 Co 11.23-25)
14 Quand ce fut l’heure, Jésus se mit à table, avec les apôtres. 15 Il leur dit : J’ai vivement désiré célébrer cette Pâque avec vous avant de souffrir. 16 En effet, je vous le déclare, je ne la mangerai plus jusqu’au jour où tout ce qu’elle signifie sera accompli dans le royaume de Dieu.
17 Puis il prit une coupe, prononça la prière de reconnaissance et dit : Prenez cette coupe et partagez-la entre vous, 18 car, je vous le déclare : dorénavant, je ne boirai plus du fruit de la vigne jusqu’à ce que le royaume de Dieu vienne.
19 Ensuite il prit du pain, remercia Dieu, le partagea en morceaux qu’il leur donna en disant : Ceci est mon corps [qui est donné pour vous. Faites cela en souvenir de moi.
20 Après le repas, il fit de même pour la coupe, en disant : Ceci est la coupe de la nouvelle alliance conclue par mon sang qui va être versé pour vous …[b]].
(Mt 26.20-25 ; Mc 14.17-21)
21 D’ailleurs, voici, celui qui va me trahir est ici, à table avec moi. 22 Certes, le Fils de l’homme s’en va selon ce que Dieu a décidé, mais malheur à l’homme par qui il est trahi !
23 Alors les disciples se demandèrent les uns aux autres lequel d’entre eux allait faire cela.
Grandeur et service(C)
24 Les disciples eurent une vive discussion : il s’agissait de savoir lequel d’entre eux devait être considéré comme le plus grand.
25 Jésus intervint : Les rois des nations, dit-il, dominent leurs peuples, et ceux qui exercent l’autorité sur elles se font appeler leurs « bienfaiteurs[c] ». 26 Il ne faut pas que vous agissiez ainsi. Au contraire, que le plus grand parmi vous soit comme le plus jeune, et que celui qui gouverne soit comme le serviteur. 27 A votre avis, qui est le plus grand ? Celui qui est assis à table, ou celui qui sert ? N’est-ce pas celui qui est assis à table ? Eh bien, moi, au milieu de vous, je suis comme le serviteur …
(Mt 19.28)
28 Vous êtes restés fidèlement avec moi au cours de mes épreuves. 29 C’est pourquoi, comme mon Père m’a donné le royaume, je vous le donne, à mon tour : 30 vous mangerez et vous boirez à ma table, dans mon royaume, et vous siégerez sur des trônes pour gouverner les douze tribus d’Israël.
Jésus annonce le reniement de Pierre(D)
31 Simon, Simon ! fais attention : Satan vous a réclamés pour vous passer tous au crible, comme on secoue le blé pour le séparer de la bale. 32 Mais moi, j’ai prié pour toi, pour que la foi ne vienne pas à te manquer. Et toi, le jour où tu seras revenu à moi, fortifie tes frères.
33 – Seigneur, lui dit Simon, je suis prêt, s’il le faut, à aller en prison avec toi, ou même à mourir !
34 – Pierre, reprit Jésus, je te l’assure : aujourd’hui même, avant que le coq chante, tu auras, par trois fois, nié de me connaître.
Sur le mont des Oliviers
35 Puis, s’adressant à l’ensemble des disciples, il continua : Quand je vous ai envoyés sans bourse, ni sac de voyage, ni sandales, avez-vous manqué de quoi que ce soit ?
– De rien, dirent-ils.
36 – Eh bien maintenant, poursuivit-il, si vous avez une bourse, prenez-la ; de même, si vous avez un sac, prenez-le, et si vous n’avez pas d’épée, vendez votre manteau pour en acheter une. 37 Car il est écrit : Il a été mis au nombre des criminels[d], et cette parole doit s’accomplir pour moi. Car tout ce qui a été écrit de moi va s’accomplir.
38 – Seigneur, lui dirent-ils, voilà justement deux épées.
– Cela suffit ! leur répondit-il.
(Mt 26.36-45 ; Mc 14.32-41)
39 Alors il sortit et se dirigea, comme d’habitude, vers le mont des Oliviers. Ses disciples s’y rendirent aussi avec lui. 40 Quand il fut arrivé, il leur dit : Priez pour ne pas céder à la tentation[e].
41 Puis il se retira à la distance d’un jet de pierre, se mit à genoux et pria ainsi : 42 O Père, si tu le veux, écarte de moi cette coupe[f] ! Toutefois, que ta volonté soit faite, et non la mienne.
[43 Un ange venu du ciel lui apparut et le fortifia. 44 L’angoisse le saisit, sa prière se fit de plus en plus pressante, sa sueur devint comme des gouttes de sang qui tombaient à terre[g].]
45 Après avoir ainsi prié, il se releva et s’approcha de ses disciples. Il les trouva endormis, tant ils étaient accablés de tristesse.
46 – Pourquoi dormez-vous ? leur dit-il. Debout ! Et priez pour ne pas céder à la tentation[h].
L’arrestation de Jésus(E)
47 Il n’avait pas fini de parler, quand toute une troupe surgit. A sa tête marchait le nommé Judas, l’un des Douze. Il s’approcha de Jésus pour l’embrasser. 48 Mais Jésus lui dit : Judas, c’est par un baiser que tu trahis le Fils de l’homme !
49 En voyant ce qui allait se passer, les compagnons de Jésus lui demandèrent : Maître, devons-nous frapper avec nos épées ?
50 Et, immédiatement, l’un d’eux frappa le serviteur du grand-prêtre et lui emporta l’oreille droite. 51 Mais Jésus les retint en disant : Laissez faire, même ceci[i] !
Puis il toucha l’oreille du blessé et le guérit. 52 Il se tourna ensuite vers les chefs des prêtres, les chefs des gardes du Temple et les responsables du peuple qui avaient accompagné cette troupe pour le prendre.
– Me prenez-vous pour un bandit pour que vous soyez venus avec épées et gourdins ? 53 J’étais chaque jour avec vous dans la cour du Temple, et personne n’a mis la main sur moi ; mais maintenant c’est votre heure et les ténèbres vont exercer leur pouvoir.
Pierre renie son Maître(F)
54 Alors ils se saisirent de lui et le conduisirent dans le palais du grand-prêtre. Pierre suivait à distance. 55 Au milieu de la cour, on avait allumé un feu et les gens étaient assis autour. Pierre s’assit au milieu du groupe.
(Mt 26.69-75 ; Mc 14.66-72 ; Jn 18.17-18, 25-27)
56 Une servante, en le voyant là près du feu, l’observa à la clarté de la flamme et dit : En voilà un qui était aussi avec lui.
57 Mais Pierre le nia en disant : Mais non, je ne connais pas cet homme.
58 Peu après, quelqu’un d’autre, en apercevant Pierre, l’interpella : Toi aussi, tu fais partie de ces gens !
– Mais non, déclara Pierre, je n’en suis pas !
59 Environ une heure plus tard, un autre encore soutint avec insistance : C’est sûr, cet homme-là était aussi avec lui ! D’ailleurs, c’est un Galiléen !
60 – Mais non, je ne sais pas ce que tu veux dire, s’écria Pierre.
Au même instant, alors qu’il était encore en train de parler, le coq se mit à chanter. 61 Le Seigneur se retourna et posa son regard sur Pierre. Alors Pierre se souvint de ce que le Seigneur lui avait dit : « Avant que le coq chante aujourd’hui, tu m’auras renié trois fois ! » 62 Il se glissa dehors et se mit à pleurer amèrement.
(Mt 26.67-68 ; Mc 14.65)
63 Les hommes qui gardaient Jésus se moquaient de lui et le frappaient. 64 Ils lui couvraient le visage et criaient : Hé ! Fais le prophète ! Dis-nous qui te frappe !
65 Et ils l’accablaient d’injures.
Jésus devant le Grand-Conseil(G)
66 Dès le point du jour, les responsables du peuple, les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi se réunirent et firent amener Jésus devant leur Grand-Conseil. 67 L’interrogatoire commença : Si tu es le Messie, déclare-le-nous.
Jésus leur dit : Si je vous réponds, vous ne croirez pas, 68 et si je vous pose des questions, vous ne me répondrez pas. 69 Mais à partir de maintenant, le Fils de l’homme siégera à la droite du Dieu tout-puissant[j].
70 Alors ils se mirent à crier tous ensemble : Tu es donc le Fils de Dieu !
– Vous dites vous-mêmes que je le suis, répondit Jésus.
71 Là-dessus ils s’écrièrent : Qu’avons-nous encore besoin de témoignages ? Nous venons de l’entendre nous-mêmes de sa bouche.
Footnotes
- 22.4 Il s’agit des gardes chargés de la police du Temple (voir v. 52).
- 22.20 Les mots entre crochets sont absents de certains manuscrits.
- 22.25 Le titre de bienfaiteur (grec : Evergète) était porté par divers rois de l’Antiquité.
- 22.37 Es 53.12.
- 22.40 Autre traduction : pour ne pas entrer en tentation.
- 22.42 Voir note Mt 26.39.
- 22.44 Les mots entre crochets sont absents de certains manuscrits.
- 22.46 Voir 22.40 et note.
- 22.51 Autre traduction : laissez, tenez-vous-en là.
- 22.69 Ps 110.1 ; Dn 7.13.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.