Luke 2
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Birth of Jesus
2 In those days a decree went out from Emperor Augustus that all the world should be registered. 2 This was the first registration and was taken while Quirinius was governor of Syria. 3 All went to their own towns to be registered. 4 Joseph also went from the town of Nazareth in Galilee to Judea, to the city of David called Bethlehem, because he was descended from the house and family of David. 5 He went to be registered with Mary, to whom he was engaged and who was expecting a child. 6 While they were there, the time came for her to deliver her child. 7 And she gave birth to her firstborn son and wrapped him in bands of cloth, and laid him in a manger, because there was no place for them in the inn.
The Shepherds and the Angels
8 In that region there were shepherds living in the fields, keeping watch over their flock by night. 9 Then an angel of the Lord stood before them, and the glory of the Lord shone around them, and they were terrified. 10 But the angel said to them, “Do not be afraid; for see—I am bringing you good news of great joy for all the people: 11 to you is born this day in the city of David a Savior, who is the Messiah,[a] the Lord. 12 This will be a sign for you: you will find a child wrapped in bands of cloth and lying in a manger.” 13 And suddenly there was with the angel a multitude of the heavenly host,[b] praising God and saying,
14 “Glory to God in the highest heaven,
and on earth peace among those whom he favors!”[c]
15 When the angels had left them and gone into heaven, the shepherds said to one another, “Let us go now to Bethlehem and see this thing that has taken place, which the Lord has made known to us.” 16 So they went with haste and found Mary and Joseph, and the child lying in the manger. 17 When they saw this, they made known what had been told them about this child; 18 and all who heard it were amazed at what the shepherds told them. 19 But Mary treasured all these words and pondered them in her heart. 20 The shepherds returned, glorifying and praising God for all they had heard and seen, as it had been told them.
Jesus Is Named
21 After eight days had passed, it was time to circumcise the child; and he was called Jesus, the name given by the angel before he was conceived in the womb.
Jesus Is Presented in the Temple
22 When the time came for their purification according to the law of Moses, they brought him up to Jerusalem to present him to the Lord 23 (as it is written in the law of the Lord, “Every firstborn male shall be designated as holy to the Lord”), 24 and they offered a sacrifice according to what is stated in the law of the Lord, “a pair of turtledoves or two young pigeons.”
25 Now there was a man in Jerusalem whose name was Simeon;[d] this man was righteous and devout, looking forward to the consolation of Israel, and the Holy Spirit rested on him. 26 It had been revealed to him by the Holy Spirit that he would not see death before he had seen the Lord’s Messiah.[e] 27 Guided by the Spirit, Simeon[f] came into the temple; and when the parents brought in the child Jesus, to do for him what was customary under the law, 28 Simeon[g] took him in his arms and praised God, saying,
29 “Master, now you are dismissing your servant[h] in peace,
according to your word;
30 for my eyes have seen your salvation,
31 which you have prepared in the presence of all peoples,
32 a light for revelation to the Gentiles
and for glory to your people Israel.”
33 And the child’s father and mother were amazed at what was being said about him. 34 Then Simeon[i] blessed them and said to his mother Mary, “This child is destined for the falling and the rising of many in Israel, and to be a sign that will be opposed 35 so that the inner thoughts of many will be revealed—and a sword will pierce your own soul too.”
36 There was also a prophet, Anna[j] the daughter of Phanuel, of the tribe of Asher. She was of a great age, having lived with her husband seven years after her marriage, 37 then as a widow to the age of eighty-four. She never left the temple but worshiped there with fasting and prayer night and day. 38 At that moment she came, and began to praise God and to speak about the child[k] to all who were looking for the redemption of Jerusalem.
The Return to Nazareth
39 When they had finished everything required by the law of the Lord, they returned to Galilee, to their own town of Nazareth. 40 The child grew and became strong, filled with wisdom; and the favor of God was upon him.
The Boy Jesus in the Temple
41 Now every year his parents went to Jerusalem for the festival of the Passover. 42 And when he was twelve years old, they went up as usual for the festival. 43 When the festival was ended and they started to return, the boy Jesus stayed behind in Jerusalem, but his parents did not know it. 44 Assuming that he was in the group of travelers, they went a day’s journey. Then they started to look for him among their relatives and friends. 45 When they did not find him, they returned to Jerusalem to search for him. 46 After three days they found him in the temple, sitting among the teachers, listening to them and asking them questions. 47 And all who heard him were amazed at his understanding and his answers. 48 When his parents[l] saw him they were astonished; and his mother said to him, “Child, why have you treated us like this? Look, your father and I have been searching for you in great anxiety.” 49 He said to them, “Why were you searching for me? Did you not know that I must be in my Father’s house?”[m] 50 But they did not understand what he said to them. 51 Then he went down with them and came to Nazareth, and was obedient to them. His mother treasured all these things in her heart.
52 And Jesus increased in wisdom and in years,[n] and in divine and human favor.
Footnotes
- Luke 2:11 Or the Christ
- Luke 2:13 Gk army
- Luke 2:14 Other ancient authorities read peace, goodwill among people
- Luke 2:25 Gk Symeon
- Luke 2:26 Or the Lord’s Christ
- Luke 2:27 Gk In the Spirit, he
- Luke 2:28 Gk he
- Luke 2:29 Gk slave
- Luke 2:34 Gk Symeon
- Luke 2:36 Gk Hanna
- Luke 2:38 Gk him
- Luke 2:48 Gk they
- Luke 2:49 Or be about my Father’s interests?
- Luke 2:52 Or in stature
Lukas 2
Schlachter 2000
Die Geburt Jesu Christi in Bethlehem
2 Es begab sich aber in jenen Tagen, dass ein Befehl ausging von dem Kaiser Augustus[a], dass der ganze Erdkreis[b] sich erfassen[c] lassen sollte.
2 Diese Erfassung war die erste und geschah, als Kyrenius Statthalter in Syrien war.
3 Und es zogen alle aus, um sich erfassen zu lassen, jeder in seine eigene Stadt.
4 Es ging aber auch Joseph von Galiläa, aus der Stadt Nazareth, hinauf nach Judäa in die Stadt Davids, die Bethlehem heißt, weil er aus dem Haus und Geschlecht Davids war,
5 um sich erfassen zu lassen mit Maria, seiner ihm angetrauten Frau, die schwanger war.
6 Es geschah aber, während sie dort waren, da erfüllten sich die Tage, dass sie gebären sollte.
7 Und sie gebar ihren Sohn, den Erstgeborenen, und wickelte ihn in Windeln und legte ihn in die Krippe, weil für sie kein Raum war in der Herberge.
Die Hirten und die Engel
8 Und es waren Hirten in derselben Gegend auf dem Feld, die bewachten ihre Herde in der Nacht.
9 Und siehe, ein Engel des Herrn trat zu ihnen, und die Herrlichkeit des Herrn umleuchtete sie; und sie fürchteten sich sehr.
10 Und der Engel sprach zu ihnen: Fürchtet euch nicht! Denn siehe, ich verkündige euch große Freude,[d] die dem ganzen Volk widerfahren soll.
11 Denn euch ist heute in der Stadt Davids der Retter geboren, welcher ist Christus[e], der Herr[f].
12 Und das sei für euch das Zeichen: Ihr werdet ein Kind finden, in Windeln gewickelt, in der Krippe liegend.
13 Und plötzlich war bei dem Engel die Menge der himmlischen Heerscharen, die lobten Gott und sprachen:
14 Herrlichkeit [ist] bei Gott in der Höhe und Friede auf Erden, [und] unter den Menschen [Gottes] Wohlgefallen![g]
15 Und es geschah, als die Engel von ihnen weg in den Himmel zurückgekehrt waren, da sprachen die Hirten zueinander: Lasst uns doch bis nach Bethlehem gehen und die Sache sehen, die geschehen ist, die der Herr uns verkündet hat!
16 Und sie gingen eilends und fanden Maria und Joseph, dazu das Kind in der Krippe liegend.
17 Nachdem sie es aber gesehen hatten, machten sie überall das Wort bekannt, das ihnen über dieses Kind gesagt worden war.
18 Und alle, die es hörten, verwunderten sich über das, was ihnen von den Hirten gesagt wurde.
19 Maria aber behielt alle diese Worte und bewegte[h] sie in ihrem Herzen.
20 Und die Hirten kehrten wieder um und priesen und lobten Gott für alles, was sie gehört und gesehen hatten, so wie es ihnen gesagt worden war.
Die Darstellung Jesu im Tempel von Jerusalem
21 Und als acht Tage vollendet waren, als man das Kind beschneiden musste, da wurde ihm der Name Jesus gegeben, den der Engel genannt hatte, ehe er im Mutterleib empfangen worden war.
22 Und als die Tage ihrer Reinigung nach dem Gesetz Moses vollendet waren, brachten sie ihn nach Jerusalem, um ihn dem Herrn darzustellen,
23 wie im Gesetz des Herrn geschrieben steht: »Alle männliche Erstgeburt soll dem Herrn geheiligt heißen«,[i]
24 und um ein Opfer darzubringen, wie es im Gesetz des Herrn geboten ist, ein Paar Turteltauben oder zwei junge Tauben.[j]
Der Lobpreis Simeons. Die Prophetin Hanna
25 Und siehe, es war ein Mensch namens Simeon in Jerusalem; und dieser Mensch war gerecht und gottesfürchtig und wartete auf den Trost Israels; und der Heilige Geist war auf ihm.
26 Und er hatte vom Heiligen Geist die Zusage empfangen, dass er den Tod nicht sehen werde, bevor er den Gesalbten[k] des Herrn gesehen habe.
27 Und er kam auf Antrieb des Geistes in den Tempel. Und als die Eltern das Kind Jesus hineinbrachten, um für ihn zu tun, was der Brauch des Gesetzes verlangte,
28 da nahm er es auf seine Arme, lobte Gott und sprach:
29 Nun, Herr, entlässt du deinen Knecht in Frieden nach deinem Wort!
30 Denn meine Augen haben dein Heil gesehen,
31 das du vor allen Völkern bereitet hast,
32 ein Licht zur Offenbarung für die Heiden und zur Verherrlichung deines Volkes Israel!
33 Und Joseph und seine Mutter verwunderten sich über das, was über ihn gesagt wurde.
34 Und Simeon segnete sie und sprach zu Maria, seiner Mutter: Siehe, dieser ist gesetzt zum Fall und zum Auferstehen vieler in Israel und zu einem Zeichen, dem widersprochen wird —
35 aber auch dir selbst wird ein Schwert durch die Seele dringen —, damit aus vielen Herzen die Gedanken geoffenbart werden.
36 Und da war auch Hanna, eine Prophetin, die Tochter Phanuels, aus dem Stamm Asser, die war hochbetagt und hatte nach ihrer Jungfrauschaft mit ihrem Mann sieben Jahre gelebt;
37 und sie war eine Witwe von etwa 84 Jahren; die wich nicht vom Tempel, sondern diente [Gott] mit Fasten und Beten Tag und Nacht.
38 Auch diese trat zu derselben Stunde hinzu und pries den Herrn und redete von ihm zu allen, die auf die Erlösung warteten in Jerusalem.
Die Rückkehr nach Nazareth
39 Und nachdem sie alles vollbracht hatten nach dem Gesetz des Herrn, kehrten sie zurück nach Galiläa, in ihre Stadt Nazareth.
40 Das Kind aber wuchs und wurde stark im Geist, erfüllt mit Weisheit, und Gottes Gnade war auf ihm.
Der zwölfjährige Jesus im Tempel
41 Und seine Eltern reisten jährlich am Passahfest nach Jerusalem.
42 Und als er zwölf Jahre alt war, gingen sie nach dem Brauch des Festes hinauf nach Jerusalem.
43 Und als sie die Tage vollendet hatten und wieder heimkehrten, blieb der Knabe Jesus in Jerusalem; und Joseph und seine Mutter wussten es nicht.
44 Da sie aber meinten, er wäre bei den Reisegefährten, zogen sie eine Tagereise weit und suchten ihn unter den Verwandten und unter den Bekannten.
45 Und weil sie ihn nicht fanden, kehrten sie wieder nach Jerusalem zurück und suchten ihn.
46 Und es geschah, nach drei Tagen fanden sie ihn im Tempel sitzend mitten unter den Lehrern, wie er ihnen zuhörte und sie befragte.
47 Es erstaunten aber alle, die ihn hörten, über sein Verständnis und seine Antworten.
48 Und als sie ihn sahen, waren sie bestürzt; und seine Mutter sprach zu ihm: Kind, warum hast du uns das getan? Siehe, dein Vater und ich haben dich mit Schmerzen gesucht!
49 Und er sprach zu ihnen: Weshalb habt ihr mich gesucht? Wusstet ihr nicht, dass ich in dem sein muss, was meines Vaters ist?
50 Und sie verstanden das Wort nicht, das er zu ihnen sagte.
51 Und er ging mit ihnen hinab und kam nach Nazareth und ordnete sich ihnen unter. Und seine Mutter behielt alle diese Worte in ihrem Herzen.
52 Und Jesus nahm zu an Weisheit und Alter und Gnade bei Gott und den Menschen.
Footnotes
- (2,1) »Augustus« war der Titel der römischen Kaiser; gemeint ist Gajus Julius Caesar Octavianus (27 v. bis 14 n. Chr.).
- (2,1) Das gr. oikoumene bezeichnet hier das Gebiet des Römischen Reiches.
- (2,1) d.h. die Bevölkerung des römischen Reiches wurde in Listen registriert.
- (2,10) w. ich evangelisiere euch (= verkündige euch als Heilsbotschaft) große Freude.
- (2,11) d.h. der Messias, der gesalbte Retter-König für Israel (vgl. Fn. zu Mt 1,16).
- (2,11) »Herr« (gr. kyrios) ist ein wichtiger Titel Jesu Christi, gleichbedeutend mit dem at. Titel adon, und umfasst die Bedeutungen »Herrscher / Gebieter / Besitzer / oberster Machthaber«.
- (2,14) Andere Übersetzung: das Wohlwollen [Gottes] den Menschen gegenüber; gemeint ist Jesus Christus. Luther übersetzte: und den Menschen ein Wohlgefallen.
- (2,19) od. bedachte.
- (2,23) 2Mo 13,2.
- (2,24) vgl. 3Mo 12,1-8.
- (2,26) w. den Christus, d.h. den Messias.
Lukács 2
Hungarian New Translation
Jézus születése
2 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Jézus bemutatása a templomban Simeon és Anna
21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
30 mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,
34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,
35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."
36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
A tizenkét éves Jézus a templomban
41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."
49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
Luc 2
La Bible du Semeur
La naissance de Jésus(A)
2 En ce temps-là, l’empereur Auguste[a] publia un édit qui ordonnait le recensement de tous les habitants de l’Empire. 2 Ce recensement, le premier du genre, eut lieu à l’époque où Quirinius était gouverneur de la province de Syrie.
3 Tout le monde allait se faire recenser, chacun dans la localité dont il était originaire. 4 C’est ainsi que Joseph, lui aussi, partit de Nazareth et monta de la Galilée en Judée, à Bethléhem, la ville de David : il appartenait, en effet, à la famille de David. 5 Il s’y rendit pour se faire recenser avec Marie, sa fiancée, qui attendait un enfant.
6 Or, durant leur séjour à Bethléhem, arriva le moment où Marie devait accoucher. 7 Elle mit au monde un fils : son premier-né. Elle lui mit des langes et le coucha dans une mangeoire parce qu’il n’y avait pas de place pour eux dans la pièce réservée aux hôtes.
8 Dans les champs environnants, des bergers passaient la nuit pour garder leurs troupeaux. 9 Un ange du Seigneur leur apparut et la gloire du Seigneur resplendit autour d’eux. Une grande frayeur les saisit.
10 Mais l’ange leur dit : N’ayez pas peur : je vous annonce une nouvelle qui sera pour tout le peuple le sujet d’une très grande joie. 11 Un Sauveur vous est né aujourd’hui dans la ville de David ; c’est lui le Messie, le Seigneur. 12 Et voici à quoi vous le reconnaîtrez : vous trouverez un nouveau-né dans ses langes et couché dans une mangeoire.
13 Et tout à coup apparut, aux côtés de l’ange, une multitude d’anges de l’armée céleste qui chantaient les louanges de Dieu :
14 Gloire à Dieu au plus haut des cieux !
Et paix sur la terre aux hommes qu’il aime[b].
15 Quand les anges les eurent quittés pour retourner au ciel, les bergers se dirent l’un à l’autre : Allons donc jusqu’à Bethléhem pour voir ce qui est arrivé, ce que le Seigneur nous a fait connaître.
16 Ils se dépêchèrent donc d’y aller et trouvèrent Marie et Joseph avec le nouveau-né couché dans une mangeoire. 17 Quand ils le virent, ils racontèrent ce qui leur avait été dit au sujet de cet enfant. 18 Tous ceux qui entendirent le récit des bergers en furent très étonnés. 19 Marie, elle, conservait le souvenir de toutes ces paroles et y repensait souvent.
20 Les bergers s’en retournèrent, glorifiant et louant Dieu au sujet de tout ce qu’ils avaient vu et entendu : c’était bien ce que l’ange leur avait annoncé.
Jésus présenté au Temple
21 Lorsque, huit jours plus tard, arriva le moment de circoncire l’enfant, on lui donna le nom de Jésus : c’était le nom que l’ange avait indiqué avant qu’il fût conçu. 22 Puis, une fois passé le temps prescrit par la Loi de Moïse pour leur purification, les parents de Jésus l’emmenèrent à Jérusalem pour le présenter au Seigneur. 23 En effet, il est écrit dans la Loi du Seigneur :
Tout garçon premier-né sera consacré au Seigneur[c] .
24 Ils venaient aussi offrir le sacrifice requis par la Loi du Seigneur : une paire de tourterelles ou deux jeunes pigeons[d].
25 Il y avait alors, à Jérusalem, un homme appelé Siméon. C’était un homme juste et pieux ; il vivait dans l’attente de la consolation d’Israël, et le Saint-Esprit reposait sur lui. 26 L’Esprit Saint lui avait révélé qu’il ne mourrait pas avant d’avoir vu le Messie, l’Envoyé du Seigneur.
27 Poussé par l’Esprit, il vint au Temple. Quand les parents de Jésus apportèrent le petit enfant pour accomplir les rites qu’ordonnait la Loi, 28 Siméon le prit dans ses bras et loua Dieu en disant :
29 Maintenant, Seigneur, |tu laisses ton serviteur
s’en aller en paix : |tu as tenu ta promesse ;
30 car mes yeux ont vu |le salut qui vient de toi,
31 et que tu as suscité |en faveur de tous les peuples :
32 il est la lumière |pour éclairer les nations[e],
il sera la gloire |d’Israël ton peuple.
33 Le père et la mère de Jésus étaient émerveillés de ce qu’il disait de lui.
34 Siméon les bénit et dit à Marie, sa mère : Sache-le : cet enfant est destiné à être, pour beaucoup en Israël, une occasion de chute ou de relèvement. Il sera un signe qui suscitera la contradiction : 35 ainsi seront dévoilées les pensées cachées de bien des gens. Quant à toi, tu auras le cœur comme transpercé par une épée.
36 Il y avait aussi une prophétesse, Anne, fille de Phanuel, de la tribu d’Aser[f]. Elle était très âgée. Dans sa jeunesse, elle avait été mariée pendant sept ans, 37 puis elle était devenue veuve et avait vécu seule jusqu’à quatre-vingt-quatre ans. Elle ne quittait jamais le Temple où elle servait Dieu, nuit et jour, par le jeûne et la prière. 38 Elle arriva, elle aussi, au même moment ; elle louait Dieu et parlait de l’enfant à tous ceux qui attendaient que Dieu délivre Jérusalem.
39 Après avoir accompli tout ce que la Loi du Seigneur ordonnait, Marie et Joseph retournèrent en Galilée, à Nazareth, leur village. 40 Le petit enfant grandissait et se développait. Il était plein de sagesse, et la grâce de Dieu reposait sur lui.
Jésus dans le Temple à douze ans
41 Les parents de Jésus se rendaient chaque année à Jérusalem pour la fête de la Pâque. 42 Quand Jésus eut douze ans[g], ils y montèrent selon la coutume de la fête.
43 Une fois la fête terminée, ils prirent le chemin du retour, mais Jésus, leur fils, resta à Jérusalem et ses parents ne s’en aperçurent pas. 44 Ils supposaient, en effet, qu’il se trouvait avec leurs compagnons de voyage et firent ainsi une journée de marche. Ils se mirent alors à le chercher parmi leurs parents et leurs connaissances. 45 Mais ils ne le trouvèrent pas. Aussi retournèrent-ils à Jérusalem pour le chercher.
46 Trois jours plus tard, ils le retrouvèrent dans le Temple, assis au milieu des maîtres ; il les écoutait et leur posait des questions. 47 Tous ceux qui l’entendaient s’émerveillaient de son intelligence et de ses réponses. 48 Ses parents furent très étonnés de le voir là, et sa mère lui dit : Mon enfant, pourquoi nous as-tu fait cela ? Tu sais, ton père et moi, nous étions très inquiets et nous t’avons cherché partout.
49 – Pourquoi m’avez-vous cherché ? leur répondit Jésus. Ne saviez-vous pas que je dois m’occuper des affaires de mon Père ?
50 Mais ils ne comprirent pas ce qu’il leur disait.
51 Il repartit donc avec eux et retourna à Nazareth. Et il leur était obéissant. Sa mère gardait précieusement dans son cœur le souvenir de tout ce qui s’était passé. 52 Jésus grandissait et progressait en sagesse, et il se rendait toujours plus agréable à Dieu et aux hommes.
Footnotes
- 2.1 Empereur romain qui a régné de 29 av. J.-C. à 14 apr. J.-C. et a fait plusieurs recensements.
- 2.14 Autre traduction, d’après certains manuscrits : paix sur terre, bienveillance pour les hommes.
- 2.23 Ex 13.2, 12, 15.
- 2.24 Lv 12.8.
- 2.32 Es 42.6 ; 49.6.
- 2.36 L’une des douze tribus d’Israël.
- 2.42 A cet âge, les jeunes Juifs étaient considérés comme majeurs pour les questions religieuses.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.