Luke 19
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jesus and Zacchaeus
19 He entered Jericho and was passing through it. 2 A man was there named Zacchaeus; he was a chief tax collector and was rich. 3 He was trying to see who Jesus was, but on account of the crowd he could not, because he was short in stature. 4 So he ran ahead and climbed a sycamore tree to see him, because he was going to pass that way. 5 When Jesus came to the place, he looked up and said to him, “Zacchaeus, hurry and come down; for I must stay at your house today.” 6 So he hurried down and was happy to welcome him. 7 All who saw it began to grumble and said, “He has gone to be the guest of one who is a sinner.” 8 Zacchaeus stood there and said to the Lord, “Look, half of my possessions, Lord, I will give to the poor; and if I have defrauded anyone of anything, I will pay back four times as much.” 9 Then Jesus said to him, “Today salvation has come to this house, because he too is a son of Abraham. 10 For the Son of Man came to seek out and to save the lost.”
The Parable of the Ten Pounds
11 As they were listening to this, he went on to tell a parable, because he was near Jerusalem, and because they supposed that the kingdom of God was to appear immediately. 12 So he said, “A nobleman went to a distant country to get royal power for himself and then return. 13 He summoned ten of his slaves, and gave them ten pounds,[a] and said to them, ‘Do business with these until I come back.’ 14 But the citizens of his country hated him and sent a delegation after him, saying, ‘We do not want this man to rule over us.’ 15 When he returned, having received royal power, he ordered these slaves, to whom he had given the money, to be summoned so that he might find out what they had gained by trading. 16 The first came forward and said, ‘Lord, your pound has made ten more pounds.’ 17 He said to him, ‘Well done, good slave! Because you have been trustworthy in a very small thing, take charge of ten cities.’ 18 Then the second came, saying, ‘Lord, your pound has made five pounds.’ 19 He said to him, ‘And you, rule over five cities.’ 20 Then the other came, saying, ‘Lord, here is your pound. I wrapped it up in a piece of cloth, 21 for I was afraid of you, because you are a harsh man; you take what you did not deposit, and reap what you did not sow.’ 22 He said to him, ‘I will judge you by your own words, you wicked slave! You knew, did you, that I was a harsh man, taking what I did not deposit and reaping what I did not sow? 23 Why then did you not put my money into the bank? Then when I returned, I could have collected it with interest.’ 24 He said to the bystanders, ‘Take the pound from him and give it to the one who has ten pounds.’ 25 (And they said to him, ‘Lord, he has ten pounds!’) 26 ‘I tell you, to all those who have, more will be given; but from those who have nothing, even what they have will be taken away. 27 But as for these enemies of mine who did not want me to be king over them—bring them here and slaughter them in my presence.’”
Jesus’ Triumphal Entry into Jerusalem
28 After he had said this, he went on ahead, going up to Jerusalem.
29 When he had come near Bethphage and Bethany, at the place called the Mount of Olives, he sent two of the disciples, 30 saying, “Go into the village ahead of you, and as you enter it you will find tied there a colt that has never been ridden. Untie it and bring it here. 31 If anyone asks you, ‘Why are you untying it?’ just say this, ‘The Lord needs it.’” 32 So those who were sent departed and found it as he had told them. 33 As they were untying the colt, its owners asked them, “Why are you untying the colt?” 34 They said, “The Lord needs it.” 35 Then they brought it to Jesus; and after throwing their cloaks on the colt, they set Jesus on it. 36 As he rode along, people kept spreading their cloaks on the road. 37 As he was now approaching the path down from the Mount of Olives, the whole multitude of the disciples began to praise God joyfully with a loud voice for all the deeds of power that they had seen, 38 saying,
“Blessed is the king
who comes in the name of the Lord!
Peace in heaven,
and glory in the highest heaven!”
39 Some of the Pharisees in the crowd said to him, “Teacher, order your disciples to stop.” 40 He answered, “I tell you, if these were silent, the stones would shout out.”
Jesus Weeps over Jerusalem
41 As he came near and saw the city, he wept over it, 42 saying, “If you, even you, had only recognized on this day the things that make for peace! But now they are hidden from your eyes. 43 Indeed, the days will come upon you, when your enemies will set up ramparts around you and surround you, and hem you in on every side. 44 They will crush you to the ground, you and your children within you, and they will not leave within you one stone upon another; because you did not recognize the time of your visitation from God.”[b]
Jesus Cleanses the Temple
45 Then he entered the temple and began to drive out those who were selling things there; 46 and he said, “It is written,
‘My house shall be a house of prayer’;
but you have made it a den of robbers.”
47 Every day he was teaching in the temple. The chief priests, the scribes, and the leaders of the people kept looking for a way to kill him; 48 but they did not find anything they could do, for all the people were spellbound by what they heard.
Footnotes
- Luke 19:13 The mina, rendered here by pound, was about three months’ wages for a laborer
- Luke 19:44 Gk lacks from God
Lukas 19
Schlachter 2000
Der Oberzöllner Zachäus
19 Und er kam nach Jericho hinein und zog hindurch.
2 Und siehe, da war ein Mann, genannt Zachäus, ein Oberzöllner, und dieser war reich.
3 Und er wollte gerne Jesus sehen, wer er sei, und konnte es nicht wegen der Volksmenge; denn er war von kleiner Gestalt.
4 Da lief er voraus und stieg auf einen Maulbeerbaum, um ihn zu sehen; denn dort sollte er vorbeikommen.
5 Und als Jesus an den Ort kam, blickte er auf und sah ihn und sprach zu ihm: Zachäus, steige schnell herab; denn heute muss ich in deinem Haus einkehren!
6 Und er stieg schnell herab und nahm ihn auf mit Freuden.
7 Als sie es aber sahen, murrten sie alle und sprachen: Er ist bei einem sündigen Mann eingekehrt, um Herberge zu nehmen!
8 Zachäus aber trat hin und sprach zu dem Herrn: Siehe, Herr, die Hälfte meiner Güter gebe ich den Armen, und wenn ich jemand betrogen habe, so gebe ich es vierfältig zurück!
9 Und Jesus sprach zu ihm: Heute ist diesem Haus Heil widerfahren, weil auch er ein Sohn Abrahams ist;
10 denn der Sohn des Menschen ist gekommen, um zu suchen und zu retten, was verloren ist.
Das Gleichnis von den anvertrauten Pfunden
11 Als sie aber dies hörten, fuhr er fort und sagte ein Gleichnis, weil er nahe bei Jerusalem war und sie meinten, das Reich Gottes würde unverzüglich erscheinen.
12 Er sprach nun: Ein Edelmann zog in ein fernes Land, um sich die Königswürde zu holen und dann wiederzukommen.
13 Und er rief zehn seiner Knechte, gab ihnen zehn Pfunde und sprach zu ihnen: Handelt damit, bis ich wiederkomme!
14 Seine Bürger aber hassten ihn und schickten ihm eine Gesandtschaft nach und ließen sagen: Wir wollen nicht, dass dieser über uns herrsche!
15 Und es geschah, als er wiederkam, nachdem er die Königswürde empfangen hatte, da ließ er die Knechte, denen er das Geld gegeben hatte, vor sich rufen, um zu erfahren, was jeder erhandelt habe.
16 Da kam der erste und sprach: Herr, dein Pfund hat zehn Pfund dazugewonnen!
17 Und er sprach zu ihm: Recht so, du guter Knecht! Weil du im Geringsten treu gewesen bist, sollst du Vollmacht über zehn Städte haben!
18 Und der zweite kam und sprach: Herr, dein Pfund hat fünf Pfund erworben!
19 Er aber sprach auch zu diesem: So sollst auch du über fünf Städte gesetzt sein!
20 Und ein anderer kam und sprach: Herr, siehe, hier ist dein Pfund, das ich im Schweißtuch aufbewahrt habe!
21 Denn ich fürchtete dich, weil du ein strenger Mann bist; du nimmst, was du nicht eingelegt, und erntest, was du nicht gesät hast.
22 Da sprach er zu ihm: Nach [dem Wort] deines Mundes will ich dich richten, du böser Knecht! Wusstest du, dass ich ein strenger Mann bin, dass ich nehme, was ich nicht eingelegt, und ernte, was ich nicht gesät habe?
23 Warum hast du dann mein Geld nicht auf der Bank angelegt, sodass ich es bei meiner Ankunft mit Zinsen hätte einziehen können?
24 Und zu den Umstehenden sprach er: Nehmt ihm das Pfund weg und gebt es dem, der die zehn Pfunde hat!
25 Da sagten sie zu ihm: Herr, er hat schon zehn Pfunde!
26 Denn ich sage euch: Wer hat, dem wird gegeben werden; von dem aber, der nicht hat, von ihm wird auch das genommen werden, was er hat.
27 Doch jene meine Feinde, die nicht wollten, dass ich König über sie werde — bringt sie her und erschlagt sie vor mir!
Der Einzug des Messias Jesus in Jerusalem
28 Und nachdem er das gesagt hatte, zog er weiter und reiste hinauf nach Jerusalem.
29 Und es geschah, als er in die Nähe von Bethphage und Bethanien kam, zu dem Berg, welcher Ölberg heißt, da sandte er zwei seiner Jünger
30 und sprach: Geht in das Dorf, das vor euch liegt; und wenn ihr hineinkommt, werdet ihr ein Füllen angebunden finden, auf dem noch nie ein Mensch gesessen hat; bindet es los und führt es her!
31 Und wenn euch jemand fragt: Warum bindet ihr es los?, dann sprecht so zu ihm: Der Herr braucht es!
32 Da gingen die Abgesandten hin und fanden es, wie er ihnen gesagt hatte.
33 Als sie aber das Füllen losbanden, sprachen seine Besitzer zu ihnen: Warum bindet ihr das Füllen los?
34 Sie aber sprachen: Der Herr braucht es!
35 Und sie brachten es zu Jesus und warfen ihre Kleider auf das Füllen und setzten Jesus darauf.
36 Als er aber weiterzog, breiteten sie ihre Kleider aus auf dem Weg.
37 Und als er sich schon dem Abhang des Ölberges näherte, fing die ganze Menge der Jünger freudig an, Gott zu loben mit lauter Stimme wegen all der Wundertaten, die sie gesehen hatten,
38 und sie sprachen: Gepriesen sei der König, der kommt im Namen des Herrn![a] Friede im Himmel und Ehre in der Höhe!
39 Und etliche der Pharisäer unter der Volksmenge sprachen zu ihm: Meister, weise deine Jünger zurecht!
40 Und er antwortete und sprach zu ihnen: Ich sage euch: Wenn diese schweigen sollten, dann würden die Steine schreien!
Jesus weint über Jerusalem
41 Und als er näher kam und die Stadt sah, weinte er über sie
42 und sprach: Wenn doch auch du erkannt hättest, wenigstens noch an diesem deinem Tag, was zu deinem Frieden dient! Nun aber ist es vor deinen Augen verborgen.
43 Denn es werden Tage über dich kommen, da deine Feinde einen Wall um dich aufschütten, dich ringsum einschließen und von allen Seiten bedrängen werden;
44 und sie werden dich dem Erdboden gleichmachen, auch deine Kinder in dir, und in dir keinen Stein auf dem anderen lassen, weil du die Zeit deiner Heimsuchung[b] nicht erkannt hast!
Die zweite Tempelreinigung
45 Und er ging in den Tempel hinein und fing an, die Verkäufer und Käufer darin hinauszutreiben,
46 und sprach zu ihnen: Es steht geschrieben: »Mein Haus ist ein Bethaus«.[c] Ihr aber habt eine Räuberhöhle daraus gemacht!
47 Und er lehrte täglich im Tempel; die obersten Priester aber und die Schriftgelehrten und die Vornehmsten des Volkes trachteten danach, ihn umzubringen;
48 doch sie fanden keinen Weg, wie sie es tun sollten; denn das ganze Volk hing an ihm und hörte ihm zu.
Footnotes
- (19,38) vgl. Ps 118,26.
- (19,44) Das Wort bezeichnet den Besuch eines Höherstehenden zur Fürsorge und Hilfe, aber auch zur Aufsicht und Rechtsprechung; hier meint es den gnädigen Besuch des Herrn, der Jerusalem Umkehr und Rettung anbot. Für »Zeit« steht hier kairos = die besondere, von Gott festgesetzte Zeit.
- (19,46) w. ein Haus des Gebets (vgl. Jes 56,7).
Lukács 19
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Zákeus
19 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon. 2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt. 3 Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt. 4 Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment. 5 Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
6 Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. 7 Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”
8 Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”
9 Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”
Példázat a talentumokról(A)
11 Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. 12 Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen. 13 Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,[a] és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« 14 A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«
15 Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. 16 Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« 17 Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«
18 Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« 19 Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«
20 Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. 21 Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«
22 Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? 23 Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« 24 Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«
25 Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«
26 Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.
27 Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(B)
28 Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé. 29 Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: 30 „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide! 31 Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”
32 A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta. 33 Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”
34 Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.” 35 Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá. 36 Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.
37 Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak. 38 Ezt kiáltották:
„Áldott a Király,
aki az Örökkévaló nevében jön![b]
Békesség a Mennyben,
dicsőség a magasságban Istennek!”
39 A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!”
40 De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”
Jézus megsiratja Jeruzsálemet
41 Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet: 42 „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled! 43 Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek, 44 földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.”
Kizavarja a kereskedőket a Templomból(C)
45 Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. 46 Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«[c] Ti azonban »rablók barlangjává«[d] tettétek.”
47 Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt. 48 De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.
Footnotes
- Lukács 19:13 zacskó ezüstpénzt Szó szerint: „minát”. A mina ókori görög ezüstpénz, értéke kb. annyi, amennyi bért kapott a napszámos 100 napi munkájáért.
- Lukács 19:38 Idézet: Zsolt 118:26.
- Lukács 19:46 Idézet: Ézs 56:7.
- Lukács 19:46 Idézet: Jer 7:11.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center