Luke 10
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Mission of the Seventy
10 After this the Lord appointed seventy[a] others and sent them on ahead of him in pairs to every town and place where he himself intended to go. 2 He said to them, “The harvest is plentiful, but the laborers are few; therefore ask the Lord of the harvest to send out laborers into his harvest. 3 Go on your way. See, I am sending you out like lambs into the midst of wolves. 4 Carry no purse, no bag, no sandals; and greet no one on the road. 5 Whatever house you enter, first say, ‘Peace to this house!’ 6 And if anyone is there who shares in peace, your peace will rest on that person; but if not, it will return to you. 7 Remain in the same house, eating and drinking whatever they provide, for the laborer deserves to be paid. Do not move about from house to house. 8 Whenever you enter a town and its people welcome you, eat what is set before you; 9 cure the sick who are there, and say to them, ‘The kingdom of God has come near to you.’[b] 10 But whenever you enter a town and they do not welcome you, go out into its streets and say, 11 ‘Even the dust of your town that clings to our feet, we wipe off in protest against you. Yet know this: the kingdom of God has come near.’[c] 12 I tell you, on that day it will be more tolerable for Sodom than for that town.
Woes to Unrepentant Cities
13 “Woe to you, Chorazin! Woe to you, Bethsaida! For if the deeds of power done in you had been done in Tyre and Sidon, they would have repented long ago, sitting in sackcloth and ashes. 14 But at the judgment it will be more tolerable for Tyre and Sidon than for you. 15 And you, Capernaum,
will you be exalted to heaven?
No, you will be brought down to Hades.
16 “Whoever listens to you listens to me, and whoever rejects you rejects me, and whoever rejects me rejects the one who sent me.”
The Return of the Seventy
17 The seventy[d] returned with joy, saying, “Lord, in your name even the demons submit to us!” 18 He said to them, “I watched Satan fall from heaven like a flash of lightning. 19 See, I have given you authority to tread on snakes and scorpions, and over all the power of the enemy; and nothing will hurt you. 20 Nevertheless, do not rejoice at this, that the spirits submit to you, but rejoice that your names are written in heaven.”
Jesus Rejoices
21 At that same hour Jesus[e] rejoiced in the Holy Spirit[f] and said, “I thank[g] you, Father, Lord of heaven and earth, because you have hidden these things from the wise and the intelligent and have revealed them to infants; yes, Father, for such was your gracious will.[h] 22 All things have been handed over to me by my Father; and no one knows who the Son is except the Father, or who the Father is except the Son and anyone to whom the Son chooses to reveal him.”
23 Then turning to the disciples, Jesus[i] said to them privately, “Blessed are the eyes that see what you see! 24 For I tell you that many prophets and kings desired to see what you see, but did not see it, and to hear what you hear, but did not hear it.”
The Parable of the Good Samaritan
25 Just then a lawyer stood up to test Jesus.[j] “Teacher,” he said, “what must I do to inherit eternal life?” 26 He said to him, “What is written in the law? What do you read there?” 27 He answered, “You shall love the Lord your God with all your heart, and with all your soul, and with all your strength, and with all your mind; and your neighbor as yourself.” 28 And he said to him, “You have given the right answer; do this, and you will live.”
29 But wanting to justify himself, he asked Jesus, “And who is my neighbor?” 30 Jesus replied, “A man was going down from Jerusalem to Jericho, and fell into the hands of robbers, who stripped him, beat him, and went away, leaving him half dead. 31 Now by chance a priest was going down that road; and when he saw him, he passed by on the other side. 32 So likewise a Levite, when he came to the place and saw him, passed by on the other side. 33 But a Samaritan while traveling came near him; and when he saw him, he was moved with pity. 34 He went to him and bandaged his wounds, having poured oil and wine on them. Then he put him on his own animal, brought him to an inn, and took care of him. 35 The next day he took out two denarii,[k] gave them to the innkeeper, and said, ‘Take care of him; and when I come back, I will repay you whatever more you spend.’ 36 Which of these three, do you think, was a neighbor to the man who fell into the hands of the robbers?” 37 He said, “The one who showed him mercy.” Jesus said to him, “Go and do likewise.”
Jesus Visits Martha and Mary
38 Now as they went on their way, he entered a certain village, where a woman named Martha welcomed him into her home. 39 She had a sister named Mary, who sat at the Lord’s feet and listened to what he was saying. 40 But Martha was distracted by her many tasks; so she came to him and asked, “Lord, do you not care that my sister has left me to do all the work by myself? Tell her then to help me.” 41 But the Lord answered her, “Martha, Martha, you are worried and distracted by many things; 42 there is need of only one thing.[l] Mary has chosen the better part, which will not be taken away from her.”
Footnotes
- Luke 10:1 Other ancient authorities read seventy-two
- Luke 10:9 Or is at hand for you
- Luke 10:11 Or is at hand
- Luke 10:17 Other ancient authorities read seventy-two
- Luke 10:21 Gk he
- Luke 10:21 Other authorities read in the spirit
- Luke 10:21 Or praise
- Luke 10:21 Or for so it was well-pleasing in your sight
- Luke 10:23 Gk he
- Luke 10:25 Gk him
- Luke 10:35 The denarius was the usual day’s wage for a laborer
- Luke 10:42 Other ancient authorities read few things are necessary, or only one
Luca 10
Nuova Riveduta 2006
La missione dei settanta discepoli
10 (A)Dopo queste cose, il Signore designò altri settanta[a] discepoli e li mandò a due a due davanti a sé in ogni città e luogo dove egli stesso stava per andare. 2 E diceva loro: «La mèsse è grande, ma gli operai sono pochi; pregate dunque il Signore della mèsse perché spinga degli operai nella sua mèsse. 3 Andate! Ecco, io vi mando come agnelli in mezzo ai lupi. 4 Non portate né borsa, né sacca, né calzari, e non salutate nessuno per via. 5 In qualunque casa entriate, dite prima: “Pace a questa casa!” 6 Se vi è lì un figlio di pace, la vostra pace riposerà su di lui; se no, ritornerà a voi. 7 Rimanete in quella stessa casa, mangiando e bevendo di quello che hanno, perché l’operaio è degno del suo salario[b]. Non passate di casa in casa. 8 In qualunque città entriate, se vi ricevono, mangiate ciò che vi sarà messo davanti, 9 guarite i malati che ci saranno e dite loro: “Il regno di Dio si è avvicinato a voi”. 10 Ma in qualunque città entriate, se non vi ricevono, uscite sulle piazze e dite: 11 “Perfino la polvere della vostra città che si è attaccata ai nostri piedi[c], noi la scuotiamo contro di voi; sappiate tuttavia questo, che il regno di Dio si è avvicinato a voi[d]”. 12 Io vi dico[e] che in quel giorno la sorte di Sodoma sarà più tollerabile di quella di tale città.
Gesù rimprovera le città impenitenti
13 (B)«Guai a te, Corazin! Guai a te, Betsàida! Perché se in Tiro e in Sidone fossero state fatte le opere potenti compiute tra di voi, già da tempo si sarebbero ravvedute, sedendo con sacco e cenere. 14 Perciò, nel giudizio, la sorte di Tiro e di Sidone sarà più tollerabile della vostra. 15 E tu, Capernaum, sarai forse innalzata fino al cielo? No, tu scenderai fino all’Ades[f].
16 Chi ascolta voi ascolta me; chi respinge voi respinge me, e chi rifiuta me rifiuta Colui che mi ha mandato».
17 (C)Or i settanta tornarono pieni di gioia, dicendo: «Signore, anche i demòni ci sono sottoposti nel tuo nome». 18 Ed egli disse loro: «Io vedevo Satana cadere dal cielo come folgore. 19 Ecco, io vi ho dato[g] il potere di camminare sopra serpenti e scorpioni, e su tutta la potenza del nemico; nulla potrà farvi del male. 20 Tuttavia, non vi rallegrate perché gli spiriti vi sono sottoposti, ma rallegratevi[h] perché i vostri nomi sono scritti nei cieli».
21 In quella stessa ora, Gesù, mosso dallo Spirito Santo, esultò[i] e disse: «Io ti rendo lode, o Padre, Signore del cielo e della terra, perché hai nascosto queste cose ai sapienti e agli intelligenti, e le hai rivelate ai piccoli! Sì, Padre, perché così ti è piaciuto! 22 Ogni cosa[j] mi è stata data in mano dal Padre mio; e nessuno sa chi è il Figlio, se non il Padre, né chi è il Padre, se non il Figlio e colui al quale il Figlio voglia rivelarlo». 23 E, rivolgendosi ai discepoli, disse loro privatamente: «Beati gli occhi che vedono quello che voi vedete! 24 Perché vi dico che molti profeti e re hanno desiderato vedere quello che voi vedete, e non l’hanno visto; e udire quello che voi udite, e non l’hanno udito».
Il buon Samaritano
25 (D)Ed ecco, un dottore della legge si alzò per metterlo alla prova, dicendo: «Maestro, che devo fare per ereditare la vita eterna?» 26 Gesù gli disse: «Nella legge che cosa sta scritto? Come leggi?» 27 Egli rispose: «Ama il Signore Dio tuo con tutto il tuo cuore, con tutta l’anima tua, con tutta la forza tua, con tutta la mente tua[k], e il tuo prossimo come te stesso[l]». 28 Gesù gli disse: «Hai risposto esattamente; fa’ questo e vivrai». 29 Ma egli, volendo giustificarsi, disse a Gesù: «E chi è il mio prossimo?» 30 Gesù rispose: «Un uomo scendeva da Gerusalemme a Gerico e s’imbatté nei briganti, che lo spogliarono, lo ferirono e poi se ne andarono, lasciandolo mezzo morto. 31 Per caso un sacerdote scendeva per quella stessa strada, ma quando lo vide, passò oltre dal lato opposto. 32 Così pure un Levita, quando giunse in quel luogo e lo vide, passò oltre dal lato opposto. 33 Ma un Samaritano, che era in viaggio, giunse presso di lui e, vedendolo, ne ebbe pietà; 34 avvicinatosi, fasciò le sue piaghe versandovi sopra olio e vino, poi lo mise sulla propria cavalcatura, lo condusse a una locanda e si prese cura di lui. 35 Il giorno dopo [, prima di partire], presi due denari, li diede all’oste e [gli] disse: “Prenditi cura di lui; e tutto ciò che spenderai di più, te lo rimborserò al mio ritorno”. 36 Quale [dunque] di questi tre ti pare essere stato il prossimo di colui che s’imbatté nei ladroni?» 37 Quegli [quindi] rispose: «Colui che gli usò misericordia». Gesù gli disse: «Va’, e fa’ anche tu la stessa cosa».
Marta e Maria
38 (E)Mentre[m] erano in cammino, Gesù entrò in un villaggio; e una donna, di nome Marta, lo ospitò [in casa sua]. 39 Marta aveva una sorella chiamata Maria, la quale, sedutasi ai piedi del Signore[n], ascoltava la sua parola. 40 Ma Marta, tutta presa dalle faccende domestiche, venne e disse: «Signore, non ti importa che mia sorella mi abbia lasciata sola a servire? Dille dunque che mi aiuti». 41 Ma il Signore[o] le rispose: «Marta, Marta, tu ti affanni e sei agitata per molte cose, ma una cosa sola è necessaria[p]. 42 Maria ha scelto la parte buona che non le sarà tolta».
Footnotes
- Luca 10:1 Qui e al v. 17 alcuni mss. riportano settantadue.
- Luca 10:7 1 Ti 5:18.
- Luca 10:11 TR e M che si è attaccata a noi.
- Luca 10:11 Così TR e M; NA omette a voi rendendo la frase: il regno di Dio è vicino.
- Luca 10:12 TR Ma io vi dico.
- Luca 10:15 TR e M …Capernaum, che sei stata innalzata fino al cielo, sarai abbassata fino all’Ades.
- Luca 10:19 TR e M io vi do.
- Luca 10:20 TR ma rallegratevi piuttosto…
- Luca 10:21 Mosso dallo Spirito Santo, esultò, lett. esultò nello Spirito Santo; TR e M esultò nello spirito.
- Luca 10:22 M E rivolgendosi ai discepoli disse, ogni cosa…
- Luca 10:27 +De 6:5.
- Luca 10:27 +Le 19:18.
- Luca 10:38 TR e M Or avvenne che mentre…
- Luca 10:39 TR e M ai piedi di Gesù.
- Luca 10:41 TR e M Ma Gesù…
- Luca 10:41 Alcuni mss. hanno: ma di poche cose c’è bisogno, oppure: ma di poche cose o di una sola c’è bisogno.
Lukas 10
Schlachter 2000
Die Aussendung der siebzig Jünger
10 Danach aber bestimmte der Herr noch 70 andere und sandte sie je zwei und zwei vor sich her in alle Städte und Orte, wohin er selbst kommen wollte.
2 Er sprach nun zu ihnen: Die Ernte ist groß, aber es sind wenige Arbeiter. Darum bittet den Herrn der Ernte, dass er Arbeiter in seine Ernte sende!
3 Geht hin! Siehe, ich sende euch wie Lämmer mitten unter die Wölfe.
4 Tragt weder Beutel noch Tasche noch Schuhe und grüßt niemand auf dem Weg.
5 Wo ihr aber in ein Haus hineingeht, da sprecht zuerst: Friede diesem Haus!
6 Und wenn dort ein Sohn des Friedens ist, so wird euer Friede auf ihm ruhen, wenn aber nicht, so wird er zu euch zurückkehren.
7 In demselben Haus aber bleibt und esst und trinkt das, was man euch vorsetzt; denn der Arbeiter ist seines Lohnes wert. Geht nicht aus einem Haus ins andere.
8 Und wenn ihr in eine Stadt kommt und sie euch aufnehmen, da esst, was euch vorgesetzt wird;
9 und heilt die Kranken, die dort sind, und sagt zu ihnen: Das Reich Gottes ist nahe zu euch herbeigekommen!
10 Wenn ihr aber in eine Stadt kommt und sie euch nicht aufnehmen, da geht auf ihre Gassen hinaus und sprecht:
11 Auch den Staub, der sich aus eurer Stadt an uns gehängt hat, streifen wir ab gegen euch; doch sollt ihr wissen, dass das Reich Gottes nahe zu euch herbeigekommen ist!
12 Ich sage euch aber: Es wird Sodom an jenem Tag erträglicher gehen als dieser Stadt.
Das Wehe über die unbußfertigen Städte
13 Wehe dir, Chorazin! Wehe dir, Bethsaida! Denn wenn in Tyrus und Zidon die Wundertaten geschehen wären, die bei euch geschehen sind, so hätten sie längst in Sack und Asche sitzend Buße getan.
14 Doch es wird Tyrus und Zidon erträglicher gehen im Gericht als euch.
15 Und du, Kapernaum, die du bis zum Himmel erhöht worden bist, du wirst bis zum Totenreich hinabgeworfen werden!
16 Wer euch hört, der hört mich, und wer euch verwirft, der verwirft mich; wer aber mich verwirft, der verwirft den, der mich gesandt hat.
Das große Vorrecht der Jünger
17 Die Siebzig aber kehrten mit Freuden zurück und sprachen: Herr, auch die Dämonen sind uns untertan in deinem Namen!
18 Da sprach er zu ihnen: Ich sah den Satan wie einen Blitz vom Himmel fallen.
19 Siehe, ich gebe euch die Vollmacht, auf Schlangen und Skorpione zu treten, und über alle Gewalt des Feindes; und nichts wird euch in irgendeiner Weise schaden.
20 Doch nicht darüber freut euch, dass euch die Geister untertan sind; freut euch aber lieber darüber, dass eure Namen im Himmel geschrieben sind.
21 Zu derselben Stunde frohlockte Jesus im Geist und sprach: Ich preise dich, Vater, Herr des Himmels und der Erde, dass du dies den Weisen und Klugen verborgen und es den Unmündigen geoffenbart hast. Ja, Vater, denn so ist es wohlgefällig gewesen vor dir.
22 Und zu den Jüngern gewandt sagte er: Alles ist mir übergeben worden von meinem Vater; und niemand weiß, wer der Sohn ist, als nur der Vater; und wer der Vater ist, [weiß niemand] als nur der Sohn und wem der Sohn es offenbaren will.
23 Und er wandte sich zu seinen Jüngern besonders und sprach: Glückselig sind die Augen, die sehen, was ihr seht!
24 Denn ich sage euch, viele Propheten und Könige wünschten zu sehen, was ihr seht, und haben es nicht gesehen, und zu hören, was ihr hört, und haben es nicht gehört.
Das Gleichnis vom barmherzigen Samariter
25 Und siehe, ein Gesetzesgelehrter trat auf, versuchte ihn und sprach: Meister, was muss ich tun, um das ewige Leben zu erben?
26 Und er sprach zu ihm: Was steht im Gesetz geschrieben? Wie liest du?
27 Er aber antwortete und sprach: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, lieben mit deinem ganzen Herzen und mit deiner ganzen Seele und mit deiner ganzen Kraft und mit deinem ganzen Denken, und deinen Nächsten wie dich selbst!«[a]
28 Er sprach zu ihm: Du hast recht geantwortet; tue dies, so wirst du leben!
29 Er aber wollte sich selbst rechtfertigen und sprach zu Jesus: Und wer ist mein Nächster?
30 Da erwiderte Jesus und sprach: Es ging ein Mensch von Jerusalem nach Jericho hinab und fiel unter die Räuber; die zogen ihn aus und schlugen ihn und liefen davon und ließen ihn halb tot liegen, so wie er war.
31 Es traf sich aber, dass ein Priester dieselbe Straße hinabzog; und als er ihn sah, ging er auf der anderen Seite vorüber.
32 Ebenso kam auch ein Levit, der in der Gegend war, sah ihn und ging auf der anderen Seite vorüber.
33 Ein Samariter[b] aber kam auf seiner Reise in seine Nähe, und als er ihn sah, hatte er Erbarmen;
34 und er ging zu ihm hin, verband ihm die Wunden und goss Öl und Wein darauf, hob ihn auf sein eigenes Tier, führte ihn in eine Herberge und pflegte ihn.
35 Und am anderen Tag, als er fortzog, gab er dem Wirt zwei Denare und sprach zu ihm: Verpflege ihn! Und was du mehr aufwendest, will ich dir bezahlen, wenn ich wiederkomme.
36 Welcher von diesen dreien ist deiner Meinung nach nun der Nächste dessen gewesen, der unter die Räuber gefallen ist?
37 Er sprach: Der, welcher die Barmherzigkeit an ihm geübt hat! Da sprach Jesus zu ihm: So geh du hin und handle ebenso!
Martha und Maria
38 Es begab sich aber, als sie weiterreisten, dass er in ein gewisses Dorf kam; und eine Frau namens Martha nahm ihn auf in ihr Haus.
39 Und diese hatte eine Schwester, welche Maria hieß; die setzte sich zu Jesu Füßen und hörte seinem Wort zu.
40 Martha aber machte sich viel zu schaffen mit der Bedienung. Und sie trat herzu und sprach: Herr, kümmerst du dich nicht darum, dass mich meine Schwester allein dienen lässt? Sage ihr doch, dass sie mir hilft!
41 Jesus aber antwortete und sprach zu ihr: Martha, Martha, du machst dir Sorge und Unruhe um vieles;
42 eines aber ist Not. Maria aber hat das gute Teil erwählt; das soll nicht von ihr genommen werden!
Lukács 10
Hungarian New Translation
Jézus kiküldi hetvenkét tanítványát(A)
10 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.
2 Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
3 Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit.
5 Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!
6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.
7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.
10 Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:
11 Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.
12 Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak."
13 "Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.
14 De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!"
16 "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem."
A hetvenkét tanítvány visszatérése
17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!"
18 Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.
20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."
Jézus hálaadása(B)
21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.
22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."
23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."
Az irgalmas samaritánus
25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
26 Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."
28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."
29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?"
30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.
31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.
32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.
33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta;
34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.
35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.
36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?"
37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."
Mária és Márta
38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.
39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.
40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!"
41 Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."
Luc 10
La Bible du Semeur
Jésus envoie soixante-douze disciples en mission(A)
10 Après cela, le Seigneur choisit encore soixante-douze[a] autres disciples et les envoya deux par deux, pour le précéder dans toutes les villes et les localités où il devait se rendre. 2 Il leur disait : La moisson est abondante, mais les ouvriers peu nombreux. Priez donc le Seigneur à qui appartient la moisson d’envoyer des ouvriers pour moissonner. 3 Allez : je vous envoie comme des agneaux au milieu des loups. 4 N’emportez ni bourse, ni sac de voyage, ni sandales, et ne vous attardez pas en chemin pour saluer les gens[b].
5 Lorsque vous entrerez dans une maison, dites d’abord : « Que la paix soit sur cette maison[c]. » 6 Si un homme de paix y habite, votre paix reposera sur lui. Si ce n’est pas le cas, elle reviendra à vous. 7 Restez dans cette maison-là, prenez la nourriture et la boisson que l’on vous donnera, car « l’ouvrier mérite son salaire ». Ne passez pas d’une maison à l’autre pour demander l’hospitalité.
8 Dans toute ville où vous irez et où l’on vous accueillera, mangez ce que l’on vous offrira, 9 guérissez les malades qui s’y trouveront et dites aux gens : « Le royaume de Dieu est proche de vous. » 10 Mais dans toute ville où vous entrerez et où l’on ne voudra pas vous recevoir, allez sur la place publique et dites : 11 « La poussière de votre ville qui s’est attachée à nos pieds, nous la secouons contre vous. Sachez pourtant ceci : le royaume de Dieu est proche. »
(Mt 10.15 ; 11.20-24)
12 Je vous assure qu’au jour du jugement, Sodome sera traitée avec moins de rigueur que cette ville-là.
13 Malheur à toi, Chorazin[d] ! Malheur à toi, Bethsaïda ! car si les miracles qui se sont produits au milieu de vous avaient eu lieu à Tyr et à Sidon[e], il y a longtemps que leurs habitants auraient changé et l’auraient manifesté en revêtant des habits de toile de sac et en se couvrant de cendre[f]. 14 C’est pourquoi, au jour du jugement, ces villes seront traitées avec moins de rigueur que vous. 15 Et toi, Capernaüm, crois-tu que tu seras élevée jusqu’au ciel ? Non ! Tu seras précipitée au séjour des morts.
16 Il ajouta : Si quelqu’un vous écoute, c’est moi qu’il écoute, si quelqu’un vous rejette, c’est moi qu’il rejette. Or, celui qui me rejette, rejette celui qui m’a envoyé.
17 Quand les soixante-douze[g] disciples revinrent, ils étaient pleins de joie et disaient : Seigneur, même les démons se soumettent à nous quand nous leur donnons des ordres en ton nom !
18 Il leur répondit : Je voyais Satan tomber du ciel comme l’éclair. 19 Ecoutez : je vous ai donné le pouvoir de marcher sur les serpents et les scorpions[h], et d’écraser toutes les forces de l’Ennemi, sans que rien ne puisse vous faire du mal. 20 Toutefois, ce qui doit vous réjouir, ce n’est pas de voir que les esprits mauvais vous sont soumis, mais de savoir que vos noms sont inscrits dans le ciel.
Le privilège des disciples(B)
21 Au même moment, Jésus fut transporté de joie par le Saint-Esprit[i] et s’écria : Je te loue, ô Père, Seigneur du ciel et de la terre, parce que tu as caché ces choses aux sages et aux intelligents, et que tu les as révélées à ceux qui sont tout petits. Oui, Père, car dans ta bonté, tu l’as voulu ainsi. 22 Mon Père a remis toutes choses entre mes mains. Personne ne sait qui est le Fils, si ce n’est le Père ; et personne ne sait qui est le Père, si ce n’est le Fils et celui à qui le Fils veut le révéler.
(Mt 13.16-17)
23 Puis, se tournant vers ses disciples, il leur dit en particulier : Heureux ceux qui voient ce que vous voyez ! 24 Car, je vous l’assure : beaucoup de prophètes et de rois auraient voulu voir ce que vous voyez, mais ne l’ont pas vu ; ils auraient voulu entendre ce que vous entendez, mais ne l’ont pas entendu.
La parabole du bon Samaritain
25 Un enseignant de la Loi se leva et posa une question à Jésus pour lui tendre un piège.
– Maître, lui dit-il, que dois-je faire pour obtenir la vie éternelle ?
26 Jésus lui répondit : Qu’est-il écrit dans la Loi ? 27 Comment la comprends-tu ?
Il lui répondit : Tu aimeras le Seigneur ton Dieu, de tout ton cœur, de toute ton âme, de toute ton énergie et de toute ta pensée[j], et ton prochain comme toi-même[k].
28 – Tu as bien répondu, lui dit Jésus : fais cela, et tu auras la vie.
29 Mais l’enseignant de la Loi, voulant se donner raison, reprit : Oui, mais qui donc est mon prochain ?
30 En réponse, Jésus lui dit : Il y avait un homme qui descendait de Jérusalem à Jéricho, quand il fut attaqué par des brigands. Ils lui arrachèrent ses vêtements, le rouèrent de coups et s’en allèrent, le laissant à moitié mort. 31 Or il se trouva qu’un prêtre descendait par le même chemin. Il vit le blessé et, s’en écartant, poursuivit sa route. 32 De même aussi un lévite[l] arriva au même endroit, le vit, et, s’en écartant, poursuivit sa route. 33 Mais un Samaritain qui passait par là arriva près de cet homme. En le voyant, il fut pris de compassion. 34 Il s’approcha de lui, soigna ses plaies avec de l’huile et du vin[m], et les recouvrit de pansements. Puis, le chargeant sur sa propre mule, il l’emmena dans une auberge où il le soigna de son mieux. 35 Le lendemain, il sortit deux pièces d’argent[n], les remit à l’aubergiste et lui dit : « Prends soin de cet homme, et tout ce que tu auras dépensé en plus, je te le rembourserai moi-même quand je repasserai. »
36 Et Jésus ajouta : A ton avis, lequel des trois s’est montré le prochain de l’homme qui avait été victime des brigands ?
37 – C’est celui qui a eu compassion de lui, lui répondit l’enseignant de la Loi.
– Eh bien, va, et agis de même, lui dit Jésus.
La meilleure part
38 Pendant qu’ils étaient en route, Jésus entra dans un village. Là, une femme nommée Marthe l’accueillit dans sa maison. 39 Elle avait une sœur appelée Marie. Celle-ci vint s’asseoir aux pieds de Jésus, et elle écoutait ce qu’il disait. 40 Pendant ce temps, Marthe était affairée aux multiples travaux que demandait le service. Elle s’approcha de Jésus et lui dit : Maître, cela ne te dérange-t-il pas de voir que ma sœur me laisse seule à servir ? Dis-lui donc de m’aider.
41 Mais le Seigneur lui répondit : Marthe, Marthe, tu t’inquiètes et tu t’agites pour beaucoup de choses ; 42 il n’y en a qu’une seule qui soit vraiment nécessaire. Marie a choisi la meilleure part, et personne ne la lui enlèvera.
Footnotes
- 10.1 Certains manuscrits ont : soixante-dix.
- 10.4 Les salutations orientales comprenaient tout un rituel.
- 10.5 C’était la salutation juive habituelle en entrant dans une maison : Shalom.
- 10.13 Chorazin … Bethsaïda : deux villes voisines de Capernaüm. Tyr … Sidon : deux villes phéniciennes, donc non juives.
- 10.13 Voir note Lc 6.17. Ces villes étaient réputées très corrompues.
- 10.13 Allusion aux coutumes juives marquant le deuil et l’humiliation.
- 10.17 Certains manuscrits ont : soixante-dix.
- 10.19 Les scorpions, fréquents dans les pays chauds, peuvent causer des blessures douloureuses et graves par l’aiguillon empoisonné situé à l’extrémité de leur queue.
- 10.21 Certains manuscrits ont : par l’Esprit, et d’autres : en lui-même.
- 10.27 Dt 6.5.
- 10.27 Lv 19.18.
- 10.32 Les lévites étaient chargés de certains services matériels dans le Temple.
- 10.34 L’huile était communément utilisée pour adoucir la douleur et le vin pour désinfecter les plaies.
- 10.35 Il s’agit de deniers (voir note 7.41).
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.