Lukács 24
Hungarian New Translation
Jézus feltámadása(A)
24 A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2 A követ a sírbolt elől elhengerítve találták,
3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.
5 Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7 az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia."
8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
9 és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,
11 de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.
12 (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)
Az emmausi tanítványok
13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,
14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.
16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.
17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak.
18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?"
19 "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt;
20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál,
23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él.
24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták."
25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?"
27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon.
30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?"
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Jézus megjelenik a tanítványoknak(B)
36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
37 Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38 Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?
39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van."
40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?"
42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 Elvette és szemük láttára megette.
44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,
47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
48 Ti vagytok erre a tanúk.
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."
Jézus mennybemenetele
50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
52 Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe;
53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
Luke 24
New King James Version
He Is Risen(A)
24 Now (B)on the first day of the week, very early in the morning, they, [a]and certain other women with them, came to the tomb (C)bringing the spices which they had prepared. 2 (D)But they found the stone rolled away from the tomb. 3 (E)Then they went in and did not find the body of the Lord Jesus. 4 And it happened, as they were [b]greatly perplexed about this, that (F)behold, two men stood by them in shining garments. 5 Then, as they were afraid and bowed their faces to the earth, they said to them, “Why do you seek the living among the dead? 6 He is not here, but is risen! (G)Remember how He spoke to you when He was still in Galilee, 7 saying, ‘The Son of Man must be (H)delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.’ ”
8 And (I)they remembered His words. 9 (J)Then they returned from the tomb and told all these things to the eleven and to all the rest. 10 It was Mary Magdalene, (K)Joanna, Mary the mother of James, and the other women with them, who told these things to the apostles. 11 (L)And their words seemed to them like [c]idle tales, and they did not believe them. 12 (M)But Peter arose and ran to the tomb; and stooping down, he saw the linen cloths [d]lying by themselves; and he departed, marveling to himself at what had happened.
The Road to Emmaus(N)
13 (O)Now behold, two of them were traveling that same day to a village called Emmaus, which was [e]seven miles from Jerusalem. 14 And they talked together of all these things which had happened. 15 So it was, while they conversed and reasoned, that (P)Jesus Himself drew near and went with them. 16 But (Q)their eyes were restrained, so that they did not know Him.
17 And He said to them, “What kind of conversation is this that you have with one another as you [f]walk and are sad?”
18 Then the one (R)whose name was Cleopas answered and said to Him, “Are You the only stranger in Jerusalem, and have You not known the things which happened there in these days?”
19 And He said to them, “What things?”
So they said to Him, “The things concerning Jesus of Nazareth, (S)who was a Prophet (T)mighty in deed and word before God and all the people, 20 (U)and how the chief priests and our rulers delivered Him to be condemned to death, and crucified Him. 21 But we were hoping (V)that it was He who was going to redeem Israel. Indeed, besides all this, today is the third day since these things happened. 22 Yes, and (W)certain women of our company, who arrived at the tomb early, astonished us. 23 When they did not find His body, they came saying that they had also seen a vision of angels who said He was alive. 24 And (X)certain of those who were with us went to the tomb and found it just as the women had said; but Him they did not see.”
25 Then He said to them, “O foolish ones, and slow of heart to believe in all that the prophets have spoken! 26 (Y)Ought not the Christ to have suffered these things and to enter into His (Z)glory?” 27 And beginning at (AA)Moses and (AB)all the Prophets, He [g]expounded to them in all the Scriptures the things concerning Himself.
The Disciples’ Eyes Opened
28 Then they drew near to the village where they were going, and (AC)He [h]indicated that He would have gone farther. 29 But (AD)they constrained Him, saying, (AE)“Abide with us, for it is toward evening, and the day is far spent.” And He went in to stay with them.
30 Now it came to pass, as (AF)He sat at the table with them, that He took bread, blessed and broke it, and gave it to them. 31 Then their eyes were opened and they knew Him; and He vanished from their sight.
32 And they said to one another, “Did not our heart burn within us while He talked with us on the road, and while He opened the Scriptures to us?” 33 So they rose up that very hour and returned to Jerusalem, and found the eleven and those who were with them gathered together, 34 saying, “The Lord is risen indeed, and (AG)has appeared to Simon!” 35 And they told about the things that had happened on the road, and how He was [i]known to them in the breaking of bread.
Jesus Appears to His Disciples(AH)
36 (AI)Now as they said these things, Jesus Himself stood in the midst of them, and said to them, “Peace to you.” 37 But they were terrified and frightened, and supposed they had seen (AJ)a spirit. 38 And He said to them, “Why are you troubled? And why do doubts arise in your hearts? 39 Behold My hands and My feet, that it is I Myself. (AK)Handle Me and see, for a (AL)spirit does not have flesh and bones as you see I have.”
40 [j]When He had said this, He showed them His hands and His feet. 41 But while they still did not believe (AM)for joy, and marveled, He said to them, (AN)“Have you any food here?” 42 So they gave Him a piece of a broiled fish [k]and some honeycomb. 43 (AO)And He took it and ate in their presence.
The Scriptures Opened
44 Then He said to them, (AP)“These are the words which I spoke to you while I was still with you, that all things must be fulfilled which were written in the Law of Moses and the Prophets and the Psalms concerning Me.” 45 And (AQ)He opened their understanding, that they might comprehend the Scriptures.
46 Then He said to them, (AR)“Thus it is written, [l]and thus it was necessary for the Christ to suffer and to rise from the dead the third day, 47 and that repentance and (AS)remission of sins should be preached in His name (AT)to all nations, beginning at Jerusalem. 48 And (AU)you are witnesses of these things. 49 (AV)Behold, I send the Promise of My Father upon you; but tarry in the city [m]of Jerusalem until you are endued with power from on high.”
The Ascension(AW)
50 And He led them out (AX)as far as Bethany, and He lifted up His hands and blessed them. 51 (AY)Now it came to pass, while He blessed them, that He was parted from them and carried up into heaven. 52 (AZ)And they worshiped Him, and returned to Jerusalem with great joy, 53 and were continually (BA)in the temple [n]praising and blessing God. [o]Amen.
Footnotes
- Luke 24:1 NU omits and certain other women with them
- Luke 24:4 NU omits greatly
- Luke 24:11 nonsense
- Luke 24:12 NU omits lying
- Luke 24:13 Lit. 60 stadia
- Luke 24:17 NU walk? And they stood still, looking sad.
- Luke 24:27 explained
- Luke 24:28 acted as if
- Luke 24:35 recognized
- Luke 24:40 Some printed New Testaments omit v. 40. It is found in nearly all Gr. mss.
- Luke 24:42 NU omits and some honeycomb
- Luke 24:46 NU that the Christ should suffer and rise
- Luke 24:49 NU omits of Jerusalem
- Luke 24:53 NU omits praising and
- Luke 24:53 NU omits Amen.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
Scripture taken from the New King James Version®. Copyright © 1982 by Thomas Nelson. Used by permission. All rights reserved.
