Nádáb és Abíhú halála

10 Áron fiai közül ketten, Nádáb és Abíhú fogták a füstölőjüket, parazsat tettek bele, füstölőszert tettek a parázsra, és az Örökkévaló elé járultak vele. Azonban ez idegen áldozat^[a] volt, amely nem felelt meg az Örökkévaló rendelkezéseinek. ² Emiatt tűz csapott ki az Örökkévalótól, és megégette őket. Így halt meg Nádáb és Abíhú az Örökkévaló előtt.

³ Mózes akkor ezt mondta Áronnak: „Látod, ez az, amit az Örökkévaló mondott: »Akik közel vannak hozzám, azokban kell megmutatkoznia, hogy szent vagyok — azért, hogy megmutassam dicsőségemet az egész nép szeme láttára!«” Áron azonban némán hallgatott.

⁴ Akkor Mózes szólította Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek fiait, és ezt mondta nekik: „Gyertek ide, és vigyétek el a Találkozás Sátorának udvara elől rokonaitok holttestét a táboron kívülre!”

⁵ Ők tehát odajöttek, és kivitték a két holttestet — úgy, ahogy voltak, a ruhájukkal együtt a táboron kívülre — Mózes szava szerint.

⁶ Azután Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Izráel népe — rokonaitok ők valamennyien — gyászolja meg ezt a két halottat, akiket az Örökkévaló tüze ölt meg. De ti ne gyászoljatok, mert különben meghaltok, és az Örökkévaló megharagszik az egész közösségre! Ti ne tegyétek hajatokat gondozatlanná, és ne szaggassátok meg ruháitokat!^{[b] 7} A gyász ideje alatt ki se menjetek a szentély bejáratán a nép közé, különben meghaltok, mert most rajtatok van az Örökkévaló felkenetésének olaja!” Ők pedig engedelmeskedtek Mózes szavának.

⁸ Azután az Örökkévaló szólt Áronnak: ⁹ „Amikor te vagy a fiaid bementek a Találkozás Sátorába, előtte soha ne igyatok bort, vagy egyéb szeszes italt, hogy meg ne haljatok! Örökké érvényes törvény ez a papok számára, nemzedékről nemzedékre! ¹⁰ Szükséges, hogy különbséget tudjatok tenni a szent és közönséges, valamint a tiszta és tisztátalan dolgok között. ¹¹ Képesnek kell lennetek arra, hogy tanítsátok Izráel népét minden rendelkezésre, amelyet az Örökkévaló Mózes által mondott.”

¹² Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Ami a lisztáldozatból megmarad, miután annak egy részét az Örökkévalónak áldoztátok ajándékul, abból készítsetek magatoknak kovásztalan kenyeret, és egyétek meg az oltár mellett, mert ez a legszentebb rész, ¹³ hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való. Csakis a szent hely udvarán szabad azt megennetek, mert az Örökkévaló ezt a részt nektek és a fiaitoknak adta. Így parancsolta nekem az Örökkévaló.

¹⁴ A felmutatott áldozati részt, az állat szegyét, és felajánlott combját akármilyen rituálisan tiszta helyen megehetitek egész családotokkal együtt: abból fiaid és leányaid is ehetnek. Az áldozatoknak ezeket a részeit az Örökkévaló nektek és gyermekeiteknek adta Izráel népének hálaáldozataiból. ¹⁵ Az ajándék bemutatásakor, amikor a zsíros részeket elégetitek az oltár tüzén, ezt a két részt — a szegyét és a combot — is oda kell vinnetek az oltárhoz, és fel kell azokat mutatnotok az Örökkévalónak. Azután a tiétek lesz ez a két rész, és a gyermekeiteké. Örökké érvényes rendelkezés, hogy ezek titeket illetnek, mert az Örökkévaló ezt parancsolta.”

¹⁶ Amikor Mózes érdeklődött, hogy mi történt a vétekáldozati bak húsával, kiderült, hogy azt már elégették. Emiatt Mózes nagyon megharagudott Eleázárra és Ítámárra, Áron életben maradt fiaira, és ezt mondta nekik: ¹⁷ „Meg kellett volna ennetek a vétekáldozati bak húsát a szent hely udvarán, hiszen az különösen szent! Az Örökkévaló adta azt nektek, mivel a ti feladatotok, hogy az Örökkévaló előtt megtisztítsátok a szent helyet a nép bűnétől. ¹⁸ Mivel az áldozati állat vérét nem vitték be a Találkozás Sátorába, azért az állat húsát nektek kellett volna megennetek a szent hely udvarán, ahogy parancsoltam nektek!”

¹⁹ Áron azonban így felelt Mózesnek: „Nézd, ők ma mutatták be először a vétek- és égőáldozatot az Örökkévaló előtt. Engem pedig ilyen szörnyű dolog ért! Vajon, ha ettünk volna abból a vétekáldozatból, azt az Örökkévaló jónak látta volna?” ²⁰ Mózes elfogadta Áron válaszát, és megnyugodott.