Add parallel Print Page Options

Job recuerda su felicidad anterior

29 Volvió Job a reanudar su discurso, y dijo:

¡Quién me volviese como en los meses pasados,

Como en los días en que Dios me guardaba,

Cuando hacía resplandecer sobre mi cabeza su lámpara,

A cuya luz yo caminaba en la oscuridad;

Como fui en los días de mi juventud,

Cuando el favor de Dios velaba sobre mi tienda;

Cuando aún estaba conmigo el Omnipotente,

Y mis hijos alrededor de mí;

Cuando lavaba yo mis pasos con leche,

Y la piedra me derramaba ríos de aceite!

Cuando yo salía a la puerta a juicio,

Y en la plaza hacía preparar mi asiento,

Los jóvenes me veían, y se escondían;

Y los ancianos se levantaban, y estaban de pie.

Los príncipes detenían sus palabras;

Ponían la mano sobre su boca.

10 La voz de los principales se apagaba,

Y su lengua se pegaba a su paladar.

11 Los oídos que me oían me llamaban bienaventurado,

Y los ojos que me veían me daban testimonio,

12 Porque yo libraba al pobre que clamaba,

Y al huérfano que carecía de ayudador.

13 La bendición del que se iba a perder venía sobre mí,

Y al corazón de la viuda yo daba alegría.

14 Me vestía de justicia, y ella me cubría;

Como manto y diadema era mi rectitud.

15 Yo era ojos al ciego,

Y pies al cojo.

16 A los menesterosos era padre,

Y de la causa que no entendía, me informaba con diligencia;

17 Y quebrantaba los colmillos del inicuo,

Y de sus dientes hacía soltar la presa.

18 Decía yo: En mi nido moriré,

Y como arena multiplicaré mis días.

19 Mi raíz estaba abierta junto a las aguas,

Y en mis ramas permanecía el rocío.

20 Mi honra se renovaba en mí,

Y mi arco se fortalecía en mi mano.

21 Me oían, y esperaban,

Y callaban a mi consejo.

22 Tras mi palabra no replicaban,

Y mi razón destilaba sobre ellos.

23 Me esperaban como a la lluvia,

Y abrían su boca como a la lluvia tardía.

24 Si me reía con ellos, no lo creían;

Y no abatían la luz de mi rostro.

25 Calificaba yo el camino de ellos, y me sentaba entre ellos como el jefe;

Y moraba como rey en el ejército,

Como el que consuela a los que lloran.

Jób visszagondol régi boldogságára

29 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!

Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;

mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;

amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;

amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.

Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,

ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.

10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.

12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője.

13 A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.

14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem.

15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.

16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.

17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.

18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.

19 Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.

20 Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.

21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.

22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk.

23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.

24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.

25 Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.