Jób 38:1-40:2
Hungarian New Translation
Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása
38 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak:
2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?
3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!
5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?
6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?
8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából,
9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be,
10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá,
11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!
12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét,
13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?
14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve.
15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.
16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység alját?
17 Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod!
19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek?
20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt?
21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!
22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?
23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.
24 Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön?
25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,
26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára,
27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon?
28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?
29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?
30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.
31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani?
32 Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt?
33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?
34 El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?
35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,
38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?
A Teremtő dicsősége az állatvilág életében
39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,
40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?
41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
39 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?
3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8 A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?
10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
11 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
13 A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az!
14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
15 Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
17 Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
30 Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.
Jób első válasza: Megalázza magát Isten előtt
40 Szólott az Úr, és ezt mondta Jóbnak:
2 Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!
Jób 38:1-40:2
Hungarian Károli
38 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;
9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.
7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31 A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.
32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]
34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!
36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
40 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:
2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society