Jób 15-18
Hungarian New Translation
Elifáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
15 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
3 Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.
5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.
6 Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.
7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
8 Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?
10 Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
12 Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,
13 hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében.
16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak
17 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,
18 amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.
19 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
20 A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
21 Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.
22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
23 Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,
25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
26 Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;
28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
29 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
30 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.
31 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32 Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,
33 mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35 Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.
Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja
16 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Ilyesmit eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!
3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?
4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a fejemet.
5 Szájjal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével enyhíthetnélek.
6 Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam. Ha abbahagyom, akkor sem múlik el.
7 Kimerített már engem. Elpusztítottad egész családomat.
8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom.
9 Haragja marcangolt, és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemmel néz rám ellenségem.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.
11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat.
12 Nyugton voltam, de összetört. Nyakon ragadott és szétzúzott, céltáblájául tett ki engem.
13 Körülvettek engem íjászai, felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Zsákruhát varrtam bőrömre, és porba hajtottam büszkeségemet.
16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka van.
17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta.
18 Föld, ne takard el véremet, ne némuljon el segélykiáltásom!
19 Most is van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít a magasságban.
20 Saját barátaim csúfolnak! Álmatlanul tekintek Istenre,
21 hogy igazolja a férfiút Istennél, s az embert embertársával szemben.
22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
17 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
Jób barátai rosszindulatúak
2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,
15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár
18 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.
6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.
8 Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.
9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
10 Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12 Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
13 Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
14 El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.
15 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
17 Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
18 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
21 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society