Add parallel Print Page Options

Szóla pedig az Úr nékem, mondván:

Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!

Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd [ezt:] Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.

Ne félj tõlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.

Read full chapter

Így szólt hozzám az Úr igéje:

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.

De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!

Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!

Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az Úr.

Read full chapter

Az Örökkévaló megszólított:

„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak,
    már ismertelek téged.
Még meg sem születtél,
    én már különválasztottalak magamnak,
    hogy a nemzetek prófétája legyél.”

De én ezt válaszoltam: Jaj, Örökkévaló Úr Isten! Nem vagyok én járatos a nyilvános beszédben, még olyan fiatal vagyok!

Akkor az Örökkévaló ezt felelte:

„Ne mondd, hogy túl fiatal vagy,
    csak menj, ahová küldelek,
    és mondd el mindazt, amit parancsolok!
Ne félj azoktól, akikhez menned kell,
    mert én vagyok veled,
    hogy megmentselek a kezükből!”
    — az Örökkévaló mondja ezt neked.

Read full chapter