Add parallel Print Page Options

Könyörgés irgalomért

Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!

Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.

Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.

Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell.

Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.

Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.

Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.

Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.

Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.

10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.

11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.

12 A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.

13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.

14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.

15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk.

16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk,

18 mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.

19 De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.

20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?

21 Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!

22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!