Jeremiás 31
Hungarian New Translation
Jövendölés a hazatérésről
31 Abban az időben - így szól az Úr -, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek.
2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma felé tartó Izráel.
3 A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
4 Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt.
5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is.
6 Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz!
A hazatérés
7 Ezt mondja az Úr: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét, Izráel maradékát!
8 Meghozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: mint nagy gyülekezet térnek vissza.
9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem.
10 Halljátok az Úr igéjét, ti népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját.
11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből.
12 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé.
13 Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.
14 A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az Úr.
15 Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.
16 Ezt mondja az Úr: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.
17 Reménykedhetsz a jövőben - így szól az Úr -, mert visszatérnek fiaid hazájukba.
Efraim bűnbánata [+- Isten irgalmassága
18 Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!
19 Mikor elfordultam tőled, megbántam azt, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát.
20 Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az Úr.
21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, ügyelj az országútra, az útra, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba!
22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az Úr a földön: a nő jár a férfi után!
23 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!
24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és az állattenyésztők.
25 Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.
26 Akkor mondják majd: fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!
27 Eljön még az az idő - így szól az Úr -, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az Úr.
29 Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle,
30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.
Isten új szövetséget köt népével
31 Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
32 Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az Úr.
33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.
34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
35 Ezt mondja az Úr, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek Ura a neve:
36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől - így szól az Úr -, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem.
37 Ezt mondja az Úr: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait idelent, akkor vetem meg én Izráel utódait mindazért, amit elkövetett - így szól az Úr.
38 Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor fölépül az Úr városa, a Hananél-toronytól a Szöglet-kapuig.
39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé.
40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy meg az egész Mezőség a Kidrón-patakig, a Ló-kapu szögletéig napkelet felé az Úr szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.
Jeremiás 31
Hungarian Károli
31 Az idõben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és õk az én népemmé lesznek.
2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertõl megmenekedett nép, [az Isten õ elõtte] menvén, hogy megnyugtassa õt, az Izráelt.
3 Messzünnen [is] megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.
4 Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki.
5 Még szõlõket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.
6 Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.
7 Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.
8 Ímé, én elhozom õket észak földébõl, és összegyûjtöm õket a földnek széleirõl, közöttök lesz vak, sánta, viselõs és gyermek- szûlõ is lesz velök, mint nagy sereg jõnek ide vissza.
9 Siralommal jõnek és imádkozva hozom õket, vezetem õket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsõszülöttem.
10 Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyûjti õt össze, és megõrzi, mint a pásztor a maga nyáját.
11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erõsebbnek kezébõl.
12 És eljõnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az õ lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
13 Akkor vígadoz a szûz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az õ siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom õket az õ bánatukból.
14 És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.
15 Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az õ fiait, nem akart megvígasztaltatni az õ fiai felõl, mert nincsenek.
16 Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földébõl térnek vissza.
17 Jövendõdnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajõnek az õ határaikra.
18 Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19 Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam [bûnömet,] és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20 Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem õ róla, azért az én belsõ részeim megindultak õ rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21 Rendelj magadnak útjelzõket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jõjj vissza Izráelnek leánya, jõjj vissza ide a te városodba!
22 Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új [rendet ] teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az õ városaiban, mikor visszahozom az õ foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24 És ott lakoznak majd Júda és minden õ városa, a szántóvetõk és baromtartók együttesen.
25 Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhezõ lelket megelégítek.
26 Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28 És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam õket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam õket, azt mondja az Úr!
29 Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30 Sõt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32 Nem ama szövetség szerint, a melyet az õ atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam õket, hogy kihozzam õket Égyiptom földébõl, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33 Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az õ belsejökbe helyezem, és az õ szívökbe írom be, és Istenökké leszek, õk pedig népemmé lesznek.
34 És nem tanítja többé senki az õ felebarátját, és senki az õ atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az õ bûneiket, és vétkeikrõl többé meg nem emlékezem.
35 Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt [szabott] a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az õ neve:
36 Ha eltünnek e törvények elõlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én elõttem nép ne legyen.
37 Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38 Ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39 És kijjebb megy még a mérõkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40 És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mezõ a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.
Jeremiás 31
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel!
31 Ezt mondja az Örökkévaló: „Abban az időben Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének, ők pedig népemmé lesznek.”
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megkegyelmeztem a pusztában népem maradékának,
kik az ellenség kardjától megmenekültek,
mikor Izráel népét nyugalmuk földjére vezettem.”
3 Megjelent nekem az Örökkévaló a távolból:
„Örökké tartó szeretettel szeretlek téged,
ezért marad meg irántad hűségem és kegyelmem!
4 Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel szűz leánya!
Újra kézbe veszed a csörgődobokat,
és kivonulsz az ujjongó, táncoló seregben.
5 Ismét szőlőskerteket ültetsz Samária dombjain,
s akik ültetik, azok élvezik is a gyümölcsét.
6 Bizony, eljön az idő,
mikor Efraim[a] hegyein az őrszem kiáltása hallatszik:
»Jöjjetek, menjünk föl Sionba,
az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!«”
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Énekeljetek, ujjongjatok,
mert jót teszek Jákób népével!
Hirdessétek mindazt a jót,
amit teszek Izráellel,
hogy minden nemzet hallja![b]
Énekeljétek, kiáltsátok:
»Mentsd meg, Örökkévaló, népedet,[c]
szabadítsd meg Izráel maradékát!«
8 Nézzétek! Visszahozom népemet az északi földről,
összegyűjtöm őket a föld széléről is.
Lesznek közöttük vakok, sánták,
várandós asszonyok, sőt, vajúdók[d] is.
Hatalmas sereg gyűlik egybe,
mikor visszatérnek ide.
9 Sírva és imádkozva jönnek,
így vezetem őket.
Friss folyóvizekhez viszem,
egyenes úton vezetem őket,
ahol meg sem botlanak,
mert atyja vagyok Izráelnek,
és Efraim az elsőszülöttem.”
10 Halljátok az Örökkévaló szavát, ti nemzetek,
hirdessétek a szigeteknek,
s a távoli partok népeinek:
„Aki szétszórta Izráel népét,
az gyűjti össze őket,
s megőrzi népét, mint pásztor a nyáját.
11 Mert az Örökkévaló váltotta meg Jákób népét,
kiszabadította a nálánál erősebb kezéből.
12 A megszabadultak eljönnek, és énekelnek,
ujjonganak Sion hegyén,
arcuk örömtől ragyog az Örökkévaló jósága miatt.
Mert elárasztja őket ajándékaival:
búzával, borral, olívaolajjal,
bárányok és borjak sokaságával.
Lelkük olyan lesz, mint a jól öntözött kert,
s bánat a közelükbe sem ér többé.
13 Akkor táncolva ujjonganak együtt a tömegben
ifjak és vének, leányok és legények,
mert gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom őket,
s örömöt szerzek nekik sok bánatuk után.
14 A papokat ellátom bőségesen,
mindennek a színe-javával,
népemet jól tartom javaimmal”
— szól az Örökkévaló.
15 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nagy sírás-jajgatás hallatszik Rámában,
keserves siratóének:
Ráhel[e] siratja fiait,
mert nincsenek többé,
s nem akar megvigasztalódni.”
16 De az Örökkévaló ezt mondja:
„Ne jajgass tovább,
ne hullass könnyeket,
mert munkádat az Örökkévaló megjutalmazza,
s fiaid visszatérnek az ellenség földjéről!
17 Légy hát jó reménységben jövőd felől,
mert fiaid hazatérnek a saját földjükre!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Hallottam, bizony hallottam,
hogy Efraim kesereg:
„Megvertél, Uram,
jaj, megvertél engem,
mint mikor gazdája igához szoktatja
a betöretlen tinót!
Téríts vissza,
és visszatérek hozzád,
hiszen te vagy Istenem, Örökkévaló!
19 Igaz, elfordultam tőled,
de megbántam bűneimet,
s miután megismertem magam,
mellemet verem szégyenemben.
Szégyellem magam, arcom pirul,
ifjúságom vétkei miatt!”
20 Az Örökkévaló így felelt:
„Édes fiam, Efraim!
Legkedvesebb gyermekem!
Valahányszor megfenyítelek,
ismét megszánlak, és rólad megemlékezem.
Feltámad bennem az irgalom,
megindul rajtad a szívem,
s megkegyelmezek neked!”
21 Állíts útjelzőket magadnak,
építs útmutató oszlopokat, Izráel szűz leánya!
Emlékezz az útra, amelyen elmentél,
figyelj az útra, és jöjj vissza,
térj haza városaidba!
22 Meddig tétovázol még, hűtlen leány?
Hiszen az Örökkévaló újat teremt a földön:
a leány jár a férfi után!
23 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Amikor kiszabadítom őket a fogságból, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: »Áldjon meg téged az Örökkévaló[f], te szent hegy, ahol igazságosság lakik!«
24 Júda földjén és városaiban a földművesek és a nyájaikat terelő pásztorok békességben fognak élni egymással, 25 mert megitatok minden szomjazó lelket, és jóllakatok minden éhezőt.” 26 Amikor ezt hallottam, felébredtem, és körülnéztem. Ez az álom felüdítette lelkemet!
27 Ezt mondja az Örökkévaló: „Eljön az idő, mikor megszaporítom Júda és Izráel népét. Megszaporítom háziállataikat, a nyájakat és a csordákat is. 28 Ahogyan egykor gondom volt arra, hogy gyökerestül kitépjem, összetörjem, szétszórjam, elpusztítsam és csapásokkal büntessem őket, ugyanúgy most gondom lesz rá, hogy elültessem és fölépítsem őket — mondja az Örökkévaló. —
29 Akkor majd nem emlegetik többé ezt a mondást:
»Az apák ették az éretlen szőlőt,
mégis a fiaik foga fájdult bele.«[g]
30 Mindenki csak a saját bűnéért fog meghalni. Aki savanyú szőlőt eszik, annak a foga fájdul meg, nem másé.”
Az új szövetség ígérete
31 „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével — én, az Örökkévaló mondom ezt! 32 Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi — én, az Örökkévaló mondom ezt! 33 Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. 34 Ezért nem kell többé senkinek sem a másikat tanítania, hogy igazán és személyesen megismerje az Örökkévalót, mert kicsinytől a nagyig mindannyian közvetlenül megismernek engem, mivel megbocsátom vétkeiket, és bűneikre többé nem is emlékezem — én, az Örökkévaló mondom ezt!”
Izráel népe örökre fennmarad
35 Ezt mondja az Örökkévaló,
aki teremtette a napot,
hogy világítson nappal,
aki megszabta a hold mozgását,
s a csillagok pályáját,
hogy világítsanak éjjel,
aki felkorbácsolja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai,
kinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura:
36 „Ha ezek már nem engedelmeskednek törvényemnek,
csak akkor nem lesz többé Izráel nemzet a szememben!”
37 „Ha majd megmérhető lesz az ég a magasban,
vagy kikutatható a föld alapzata a mélyben,
csak akkor vetem meg Izráel összes leszármazottjait
azért, amit elkövettek!
— ezt mondja az Örökkévaló!”
Prófécia Jeruzsálem újjáépítéséről
38 „Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, mikor a város az Örökkévaló számára újjáépül a Hananaél-toronytól a Szöglet-kapuig, 39 majd azon túl is kihúzzák a mérőzsinórt egyenesen a Gáréb-dombig, azután elfordulnak Góá felé.[h] 40 A völgy, ahová a halottakat temették, és a szemetet hordták, azután a mező a Kidron-patakig és a Lovak kapujáig kelet felé — ez az egész terület szent lesz az Örökkévalónak.
Soha többé nem fogják ezt a várost feldúlni, sem lerombolni!”
Footnotes
- Jeremiás 31:6 Efraim Itt valószínűleg az északi királyságot jelenti.
- Jeremiás 31:7 hogy… hallja Vagy: „aki első a nemzetek között”.
- Jeremiás 31:7 Mentsd… népedet Vagy: „Az Örökkévaló megmentette népét!” Ez gyakran a győzelmi kiáltás volt Izráelben.
- Jeremiás 31:8 vakok… vajúdók A hangsúly azon van, hogy az egészséges bevándorlókon kívül még azok is hazatérnek, akik általában nem vállalkoznak egy hosszú utazásra.
- Jeremiás 31:15 Ráhel Jákób felesége. Itt jelképesen azokat az izráeli asszonyokat jelenti, akik megölt gyermekeiket siratják.
- Jeremiás 31:23 A 23. versben lévő áldást az ókorban a Sion hegyén épült Jeruzsálemi Templomra szokták mondani.
- Jeremiás 31:29 Az apák… bele Azt jelenti, hogy az apák vétkéért fiaikat éri a büntetés.
- Jeremiás 31:39 mérőzsinórt… felé A mérőzsinórt a birtokterület kimérésénél, és építkezésnél használták. A 38–40. versekben az Örökkévaló kijelenti Jeruzsálem újjáépítését.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center