Jób 17Hungarian New Translation (NT-HU)

17 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!

Jób barátai rosszindulatúak

² Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.

³ Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?

⁴ Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.

⁵ Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.

⁶ Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.

⁷ Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.

⁸ Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.

⁹ De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.

¹⁰ De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!

Jób készül a halálra

¹¹ Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.

¹² Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.

¹³ Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,

¹⁴ ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,

¹⁵ hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?

¹⁶ Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.