Jób 37
Hungarian New Translation
37 Bizony, megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből.
2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki.
3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.
4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja.
5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.
6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.
7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik!
8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.
9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.
10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz.
11 Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő.
12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.
13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.
Isten igazságosan bánik az emberekkel
14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben?
16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái?
17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?
18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör?
19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.
20 Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni?
21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.
22 Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.
23 A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el.
24 Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.
Jób 37
Hungarian Károli
37 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society