Jób 36
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
36 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, légy türelemmel, hallgass meg,
mert Istenről van még mondanivalóm!
3 Messziről származik tudásom,
s megmutatom, hogy Teremtőm igazságos!
4 Látod, szavaim mind igazak!
Tökéletes tudású ember áll előtted!
5 Tudd meg, hogy Isten hatalmas,
erős szívű és bölcs,
de az embert mégsem veti meg.
6 Nem hagyja a gonoszokat sokáig élni,
igazságot szolgáltat az elnyomottnak.
7 Nem fordul el az igazaktól,
hanem királyok mellé ülteti őket a trónra,
felemeli őket örökre.
8 Ha pedig Isten láncra verve megbüntet valakit,
ha fogva tartja a fájdalom köteleivel,
9 akkor is tudtára adja, miben vétkezett,
megmutatja neki büszkesége bűnét,
10 megnyitja fülét, hogy fenyítését megértse,
és parancsolja, hogy a gonosztól forduljon el.
11 Ha hallgat rá a bűnös, és enged szavának,
akkor további éveit békében és jólétben töltheti,
akkor esztendeit örömmel éli le.
12 Ha pedig nem enged szavának,
halálos fegyver szúrja keresztül,
s elpusztul ostobasága miatt.
13 Az istentelenek Istenre haragszanak,
mikor ő megkötözi és fenyíti őket,
ahelyett, hogy hozzá fordulnának.
14 Meghalnak fiatalon,
mint a prostituáltak.
15 Bizony, Isten a szenvedés által
ment meg a veszélytől,
szenvedés által nyitja meg fülét a szenvedőnek!
16 Jób, téged is kiszabadítana Isten a szenvedés torkából,
tágas mezőre vezetne, ahol bőség és gazdagság vár!
17 De most tele vagy hamis gondolatokkal,
és jogosan ér utol az ítélet.
18 Ne engedd, hogy az indulat elragadjon,
ne utasítsd el Isten fenyítését,
ne riasszon meg a hatalmas váltságdíj!
19 Vajon segélykiáltásod megment-e a bajból?
Segít-e valamit rajtad erőfeszítésed?
20 Ne kívánd, hogy eljöjjön az éjszaka,
amikor a népeket kipusztítják a helyükről!
21 Vigyázz, ne pártolj a gonoszsághoz,
még ha vonzóbbnak tűnik is, mint a nyomorúság!
22 Nézd, Isten milyen erős és hatalmas!
Nincs tanító, hozzá hasonló!
23 Senki sem parancsolhat neki,
senki sem mondhatja: »Ezt rosszul tetted!«
24 Gondod legyen rá, hogy dicsérd őt minden tettéért,
hiszen ezekről énekelnek az emberek!
25 Amit Isten tett, azt mindenki látta,
még messzi földeken is látták tetteit.
26 Isten valóban fenséges, hatalmas,
csak mi nem ismerjük hatalmát,
sem éveinek számát nem tudhatjuk soha.
27 Isten az, aki felemeli a vízcseppeket a földről,
köddé és felhővé változtatja,
28 hogy az ég esőt hullasson,
sűrű záport az emberekre.
29 Ki tudja, merre szállnak a fellegek?
Ki érti a mennydörgés szavát?
30 Nézd, Isten küldi szét a villámokat is,
ő takarja be a tenger mélyét.
31 Ezekkel kormányozza a népeket,
így ad nekik bőséges termést és kenyeret.
32 Markába fogja a villámokat,
lesújt velük, ahová akar.
33 A mennydörgés jelzi a vihar közeledtét,
még a legelő állatok is megértik ezt.”
Jób 36
Hungarian Károli
36 És folytatá Elihu, és monda:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.
34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.
Jób 36
Hungarian New Translation
Elíhú negyedik beszéde: Isten hatalmas és igazságos
36 Azután így folytatta beszédét Elíhú:
2 Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.
3 Messziről hozom, amit tudok, hogy igazoljam Alkotómat,
4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.
5 Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű.
6 Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak igazságot szolgáltat.
7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.
8 Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,
9 ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.
10 Megnyitja fülüket az intelem befogadására, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.
11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban.
12 De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.
13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.
14 Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a paráznáké.
15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.
16 Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.
17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.
18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.
19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?
20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!
21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!
22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?
23 Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?
24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!
25 Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.
Isten dicsősége a természetben
26 Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.
27 Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,
28 amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.
29 Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra?
30 Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.
31 Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.
32 Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire.
33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society