Jób 24
Hungarian New Translation
A gonosz emberek vétkei
24 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Jób 24
Hungarian Károli
24 Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.
19 Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
20 Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society