Jób 20
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Cófár prédikál Jóbnak
20 Ezután a naamái Cófár szólalt meg:
2 „Gondolataim felkavarják lelkemet,
sürgetnek, hogy válaszoljak neked, Jób.
3 Hiszen te állandóan kioktatsz,
és megszégyenítesz minket!
De majd én bölcsen megfelelek!
4-5 Tudod-e, hogy a gonoszok nem örülhetnek sokáig?!
Tudod-e, hogy az istentelenek vigadozása
csak egy pillanatig tart?!
Mióta Isten Ádámot a Földre helyezte,
ez mindig is így volt!
6 Mert ha büszkeségük az égig érne is,
ha fejüket a felhőkig emelik is a gonoszok,
7 mégis eltűnnek örökre!
Eltűnnek, mint mezőn a ganéj.
Akik látták őket ezt kérdezik:
»Hová lettek oly hirtelen?«
8 Bizony, az istentelen eltűnik, mint az álom,
nem látja többé senki sem.
Elfelejtik, mint a rossz álmot.
9 Akik látták, nem láthatják soha többé.
Otthona is elfelejti, nem emlékszik rá.
10 Amit apjuk elvett a szegényektől,
gyermekei fizetik vissza.
Bizony, a gonosz ki kell engedje markából
minden vagyonát!
11 Még ha fiatal is, erőtől duzzad,
hirtelen mégis a porban fekszik,
egyszerre odavan.
12 A gonosznak édes a gonoszság,
szinte szájában tartogatja,
nyelve alatt rejtegeti sokáig,
13 sajnálja lenyelni,
hosszan ízlelgeti.
14 De gyomrában a gonoszság megkeseredik,
s mint a kígyóméreg, olyan lesz a belsejében.
15 Az istentelen mohón nyeli a gazdagságot,
de végül mégis kihányja.
Isten kihajt belőle mindent, amit benyelt.
16 Vipera mérgét szívja magába,
kígyómarás öli meg hirtelen,
17 s nem élvezheti többé a gazdagságát:
a tejjel-mézzel folyó patakokat.
18 Vissza kell adja, amit megszerzett,
nem örülhet vagyonának, amelyért dolgozott.
19 Mert elnyomta a szegényeket,
és nem törődött nyomorúságukkal,
erőszakkal elvette házaikat,
amelyeket nem ő épített.
20 A gonoszoknak semmi sem elég,
kapzsiságuk nem ismer határt,
étvágyuk elől semmi sem menekülhet,
21 utánuk csak pusztaság marad.
Így emésztik el a szegényeket,
ezért a gonoszok jóléte nem tart sokáig.
22 Amikor már mindent összeharácsolt,
és bőségben tobzódik,
akkor szakad rá hirtelen a szükség és szegénység.
Bizony, egyszerre éri mindenféle csapás,
23 mert Isten rázúdítja haragja tüzét,
s jóllakatja a gonoszt veszedelemmel.
Záporoznak rá a harag csapásai,
s ezzel kell töltenie hasát kenyér helyett.
24 Ha elfut a gonosz az acélkard elől,
átveri mellét a bronz nyílvessző.
25 Úgy átfúrja testét a nyílvessző,
hogy hátából áll ki a hegye.
Villámló nyílhegy fúródik májába,
s a rémület tiporja földre.
26 Féltve őrzött kincseit elpusztítják,
őt magát tűz emészti meg,
amelyet nem emberkéz gyújtott.
Tűz, amely mindent feléget,
ami még házában megmaradt.
27 A gonosz bűneit napvilágra hozza az ég,
s felkel a föld, hogy tanúskodjon ellene.
28 Árvíz sodorja el házát, családját, mindenét:
elsöpri Isten haragja mindenestül azon a napon.
29 Bizony, Isten így bánik a gonoszokkal,
ezt kapják örökségül tőle, mert így rendelkezett.”
Jób 20
Hungarian Károli
20 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4 Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6 Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:
7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?
8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.
10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.
11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.
12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;
13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.
16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,
17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.
22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.
25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.
26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.
Jób 20
Hungarian New Translation
Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó
20 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem,
3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
5 a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat?
6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?
8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele.
10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből.
11 Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik.
12 Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
13 ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja,
14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
18 Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet.
19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte.
22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze.
23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
26 Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült.
27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society