Jób 10
Hungarian New Translation
Jób kutatja szenvedése okát
10 Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!
2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?
3 Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel?
4 Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát?
5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?
6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,
7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!
8 Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?
9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?
10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.
12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
13 Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod:
14 Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat!
16 Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat.
17 Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem.
18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!
19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!
20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,
21 mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába,
22 a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.
Jób 10
Hungarian Károli
10 Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society