Add parallel Print Page Options

Jézus meggyógyít egy beteget a Betesda tavánál

Ezek után egy ünnep következett, amelyre a júdeaiak fel szoktak menni Jeruzsálembe, és Jézus is felment. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy Betesda nevű vízgyűjtő medence, amelyet öt oszlopcsarnok vesz körül. Itt nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.[a] [4] [b] Volt közöttük egy férfi, aki már harmincnyolc éve szenvedett valamilyen betegségben. Jézus látta, hogy ott fekszik, és tudta, hogy milyen régóta beteg. Megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”

Az így felelt: „Uram, nincs senki, aki segítene rajtam, és bevinne a medencébe, amikor a víz felkavarodik. Mire odaérek, mindig valaki más lép be előttem.”

Ekkor Jézus ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” A férfi azonnal meggyógyult, felkelt, fogta a hordágyát, és elment.

Mivel ez szombaton történt, 10 a zsidók rászóltak: „Szombat van, a Törvény szerint nem szabad terhet hordoznod!”

11 Ő ezt felelte: „Aki meggyógyított, az mondta, hogy fogjam a hordágyamat, és menjek haza.”

12 Azok megkérdezték: „Ki volt az az ember?”

13 De a meggyógyított férfi erre nem tudott válaszolni, mert közben Jézus eltűnt, mivel nagy tömeg volt azon a helyen.

14 Később a Templom területén Jézus találkozott ezzel a férfival, és azt mondta neki: „Látod, most visszakaptad az egészségedet, de vigyázz, hogy többé ne vétkezz, különben valami még rosszabb történhet veled!”

15 Ezután a férfi megmondta a vallási vezetőknek, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.

16 Ettől fogva a vallási vezetők üldözték, és meg akarták ölni Jézust, mivel szombaton gyógyította meg azt a beteget. 17 Jézus ezt mondta nekik: „Mindaddig, amíg Atyám dolgozik, én is dolgozom!” 18 Emiatt még inkább meg akarták ölni, mivel megszegte a szombatra vonatkozó törvényt, ráadásul Istent is apjának nevezte, s ezzel egyenlővé tette magát Istennel.

Jézus isteni hatalma

19 Jézus ekkor így válaszolt nekik: „Igazán mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet a saját elhatározásából, csak azt, amit az Atyától lát, mert látja, hogy mit tesz az Atya, és ő is ugyanazt teszi. 20 Az Atya szereti a Fiút, ezért mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt, még ezeknél nagyobb dolgokat is fog rábízni, s akkor fogtok majd igazán csodálkozni! 21 Az Atya feltámasztja a halottakat, és életet ad nekik. Ugyanígy a Fiú is életet ad azoknak, akiknek akar.

22 Az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen rábízta a Fiúra, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát. Aki tehát nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte.

24 Igazán mondom nektek: aki hallgat a szavamra, és hisz abban, aki elküldött engem, annak már örök élete van. Az ilyen ember nem kerül kárhoztató ítélet alá, mert már átment a halálból az örök életre. 25 Igazán mondom nektek, eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját, és akik hallgatnak a szavára, örökké élni fognak. 26 Mert ahogyan az élet forrása az Atyában van, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy benne is az élet forrása legyen. 27 Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az idő, amikor minden halott meghallja a sírokban a Fiú hangját, 29 és előjön. Akik életükben jót tettek, az örök életre támadnak fel, akik pedig gonosz dolgokat műveltek, azért támadnak fel, hogy ítéletre kerüljenek.”

Akik tanúskodnak Jézusról

30 „Önmagamban, az Atyától függetlenül semmit nem tehetek. Ahogyan az Atyától hallom, annak megfelelően ítélek és döntök. Nem a saját akaratom megvalósítására törekszem, hanem annak akaratát viszem véghez, aki elküldött engem, ezért igazságosak az ítéleteim.

31 Ha csak én tanúskodnék saját magamról, az nem lenne érvényes. 32 Valaki más az, aki tanúskodik rólam, és az ő tanúskodása kétség nélkül hiteles.

33 Ti megkérdeztétek Bemerítő Jánost, és ő hűségesen tanúskodott a valóságról. 34 Bár nem szorulok rá, hogy emberek tanúskodjanak mellettem, mégis emlékeztetlek titeket arra, amit ő mondott rólam, hogy üdvösségre jussatok. 35 János olyan volt, mint egy égő fáklya, amely megvilágítja az utat. Ti azonban csak ideig-óráig akartátok a világosságát élvezni.

36 Mellettem azonban erősebb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: a tetteim! A feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy elvégezzem, azok bizonyítják, hogy ő küldött engem. 37 Sőt, maga az Atya is tanúskodott rólam, aki engem elküldött! Ti azonban soha nem hallottátok a hangját, sem nem láttátok az arcát. 38 A szavai sem élnek bennetek, mert nem hisztek annak, akit hozzátok küldött, s aki által üzent nektek. 39 Buzgón tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Jóllehet az Írások is rólam tanúskodnak, 40 mégsem akartok hozzám jönni, hogy örök életetek legyen!

41 Emberektől nem fogadok el dicsőséget vagy elismerést. 42 Jól ismerlek titeket, és tudom, hogy valójában nincs bennetek Isten iránti szeretet! 43 Bár engem Atyám küldött, hogy képviseljem őt, ti mégsem fogadtok be. Ha valaki más jön majd a saját hatalmával, azt el fogjátok fogadni! 44 Hogyan is tudnátok bennem hinni? Hiszen ti nem az egyetlen igaz Istentől, hanem egymástól akartok dicsőséget és elismerést kapni.

45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atya előtt! Éppen az lesz a vádlótok, akiben reménykedtek: Mózes! Mert ha neki hittetek volna, 46 akkor bennem is hinnétek, hiszen énrólam írt. 47 De ha az ő írásainak nem hisztek, hogyan hihetnétek az én szavaimnak?”

Footnotes

  1. János 5:3 Egyes kéziratok még hozzáfűzik: „… akik mind arra vártak, hogy megmozduljon a víz.”
  2. János 5:4 Néhány kéziratban ez a mondat is szerepel: „Időnként ugyanis leszállt a tóra az Úr angyala, felkavarta a vizet, és aki ilyenkor elsőként lépett a tóba, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.”

Jézus beteget gyógyít szombaton a Betesda tavánál

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.

Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).

Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"

A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."

Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"

És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

10 A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat."

11 Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!"

12 Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?"

13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.

14 Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled."

15 Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.

A Fiú feltámaszt és ítél

16 A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt.

17 Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."

18 Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

19 Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok.

21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

22 Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

24 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

25 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

27 Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.

28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,

29 és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.

30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem."

Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás

31 "Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.

32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.

33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.

34 Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.

35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.

36 Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el.

37 De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,

38 és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek.

39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,

40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,

42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.

43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.

44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek.

46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.

47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"