Isaiah 40:1-26
New Revised Standard Version Catholic Edition
God’s People Are Comforted
40 Comfort, O comfort my people,
says your God.
2 Speak tenderly to Jerusalem,
and cry to her
that she has served her term,
that her penalty is paid,
that she has received from the Lord’s hand
double for all her sins.
3 A voice cries out:
“In the wilderness prepare the way of the Lord,
make straight in the desert a highway for our God.
4 Every valley shall be lifted up,
and every mountain and hill be made low;
the uneven ground shall become level,
and the rough places a plain.
5 Then the glory of the Lord shall be revealed,
and all people shall see it together,
for the mouth of the Lord has spoken.”
6 A voice says, “Cry out!”
And I said, “What shall I cry?”
All people are grass,
their constancy is like the flower of the field.
7 The grass withers, the flower fades,
when the breath of the Lord blows upon it;
surely the people are grass.
8 The grass withers, the flower fades;
but the word of our God will stand forever.
9 Get you up to a high mountain,
O Zion, herald of good tidings;[a]
lift up your voice with strength,
O Jerusalem, herald of good tidings,[b]
lift it up, do not fear;
say to the cities of Judah,
“Here is your God!”
10 See, the Lord God comes with might,
and his arm rules for him;
his reward is with him,
and his recompense before him.
11 He will feed his flock like a shepherd;
he will gather the lambs in his arms,
and carry them in his bosom,
and gently lead the mother sheep.
12 Who has measured the waters in the hollow of his hand
and marked off the heavens with a span,
enclosed the dust of the earth in a measure,
and weighed the mountains in scales
and the hills in a balance?
13 Who has directed the spirit of the Lord,
or as his counselor has instructed him?
14 Whom did he consult for his enlightenment,
and who taught him the path of justice?
Who taught him knowledge,
and showed him the way of understanding?
15 Even the nations are like a drop from a bucket,
and are accounted as dust on the scales;
see, he takes up the isles like fine dust.
16 Lebanon would not provide fuel enough,
nor are its animals enough for a burnt offering.
17 All the nations are as nothing before him;
they are accounted by him as less than nothing and emptiness.
18 To whom then will you liken God,
or what likeness compare with him?
19 An idol? —A workman casts it,
and a goldsmith overlays it with gold,
and casts for it silver chains.
20 As a gift one chooses mulberry wood[c]
—wood that will not rot—
then seeks out a skilled artisan
to set up an image that will not topple.
21 Have you not known? Have you not heard?
Has it not been told you from the beginning?
Have you not understood from the foundations of the earth?
22 It is he who sits above the circle of the earth,
and its inhabitants are like grasshoppers;
who stretches out the heavens like a curtain,
and spreads them like a tent to live in;
23 who brings princes to naught,
and makes the rulers of the earth as nothing.
24 Scarcely are they planted, scarcely sown,
scarcely has their stem taken root in the earth,
when he blows upon them, and they wither,
and the tempest carries them off like stubble.
25 To whom then will you compare me,
or who is my equal? says the Holy One.
26 Lift up your eyes on high and see:
Who created these?
He who brings out their host and numbers them,
calling them all by name;
because he is great in strength,
mighty in power,
not one is missing.
Footnotes
- Isaiah 40:9 Or O herald of good tidings to Zion
- Isaiah 40:9 Or O herald of good tidings to Jerusalem
- Isaiah 40:20 Meaning of Heb uncertain
Isaia 40:1-26
Nuova Riveduta 2006
La prossima venuta del Signore; fragilità della creatura
40 (A)«Consolate, consolate il mio popolo», dice il vostro Dio.
2 «Parlate al cuore di Gerusalemme e proclamatele che il tempo della sua schiavitù è compiuto; che il debito della sua iniquità è pagato, che essa ha ricevuto dalla mano del Signore il doppio per tutti i suoi peccati».
3 La voce di uno grida: «Preparate nel deserto la via del Signore, appianate nei luoghi aridi una strada per il nostro Dio[a]!
4 Ogni valle sia colmata, ogni monte e ogni colle siano abbassati; i luoghi scoscesi siano livellati, i luoghi accidentati diventino pianeggianti.
5 Allora la gloria del Signore sarà rivelata e tutti, allo stesso tempo, la vedranno; perché la bocca del Signore l’ha detto».
6 Una voce dice: «Grida!» E si risponde: «Che griderò?» «Grida che ogni carne è come l’erba e che tutta la sua grazia è come il fiore del campo.
7 L’erba si secca, il fiore appassisce quando il soffio del Signore vi passa sopra; certo, il popolo è come l’erba.
8 L’erba si secca, il fiore appassisce, ma la parola del nostro Dio dura per sempre[b]».
9 Tu che porti la buona notizia a Sion, sali sopra un alto monte! Tu che porti la buona notizia a Gerusalemme, alza forte la voce! Alzala, non temere! Di’ alle città di Giuda: «Ecco il vostro Dio!»
10 Ecco, il Signore, Dio, viene con potenza, con il suo braccio egli domina. Ecco, il suo salario è con lui, la sua ricompensa lo precede.
11 Come un pastore, egli pascerà il suo gregge: raccoglierà gli agnelli in braccio, li porterà sul petto, condurrà le pecore che allattano.
12 (B)Chi ha misurato le acque nel cavo della sua mano o preso le dimensioni del cielo con il palmo? Chi ha raccolto la polvere della terra in una misura o pesato le montagne con la stadera e i colli con la bilancia?
13 Chi ha preso le dimensioni dello Spirito del Signore o chi gli è stato consigliere per insegnargli qualcosa?[c]
14 Chi ha egli consultato perché gli desse istruzione e gli insegnasse il sentiero della giustizia, gli impartisse la saggezza e gli facesse conoscere la via del discernimento?
15 Ecco, le nazioni sono come una goccia che cade da un secchio, come la polvere minuta delle bilance; ecco, le isole sono come pulviscolo che vola.
16 Il Libano non basterebbe a procurare il fuoco e i suoi animali non basterebbero per l’olocausto.
17 Tutte le nazioni sono come nulla davanti a lui; egli le valuta meno che nulla, una vanità.
18 A chi vorreste assomigliare Dio? Con quale immagine lo rappresentereste?
19 Un artista fonde l’idolo, l’orafo lo ricopre d’oro e vi salda delle catenelle d’argento.
20 Colui che la povertà costringe a offrire poco sceglie un legno che non marcisca e si procura un abile artigiano per fare un idolo che non vacilli.
21 Ma non lo sapete? Non l’avete sentito? Non vi è stato annunciato fin dal principio? Non avete riflettuto sulla fondazione della terra?
22 Egli è assiso sulla volta della terra, da lì gli abitanti appaiono come cavallette; egli distende i cieli come una cortina e li spiega come una tenda per abitarvi;
23 egli riduce i prìncipi a nulla e annienta i giudici della terra;
24 appena piantati, appena seminati, appena il loro fusto ha preso radici in terra, egli vi soffia contro e quelli inaridiscono, e l’uragano li porta via come stoppia.
25 «A chi dunque mi vorreste assomigliare, a chi sarei io uguale?», dice il Santo.
26 Levate gli occhi in alto e guardate: chi ha creato queste cose? Egli le fa uscire e conta il loro esercito, le chiama tutte per nome; per la grandezza del suo potere e per la potenza della sua forza, non ne manca una.
Read full chapterFootnotes
- Isaia 40:3 +Mt 3:3; +Mr 1:3; +Lu 3:4-6; +Gv 1:23.
- Isaia 40:8 +1 P 1:24-25.
- Isaia 40:13 +Ro 11:34; +1 Co 2:16.
Jesaja 40:1-26
Schlachter 2000
Der Herr tröstet sein Volk und verheisst ihm Errettung
Die gute Botschaft von der Erlösung
40 Tröstet, tröstet mein Volk!, spricht euer Gott.
2 Redet zum Herzen Jerusalems und ruft ihr zu, dass ihr Frondienst vollendet, dass ihre Schuld abgetragen ist; denn sie hat von der Hand des Herrn Zweifaches empfangen für alle ihre Sünden.
3 Die Stimme eines Rufenden[a] [ertönt]: In der Wüste bereitet den Weg des Herrn, ebnet in der Steppe eine Straße unserem Gott!
4 Jedes Tal soll erhöht und jeder Berg und Hügel erniedrigt werden; was uneben ist, soll gerade[b] werden, und was hügelig ist, zur Ebene!
5 Und die Herrlichkeit des Herrn wird sich offenbaren, und alles Fleisch miteinander wird sie sehen; denn der Mund des Herrn hat es geredet.
6 Es spricht eine Stimme: Verkündige! Und er sprach: Was soll ich verkündigen? »Alles Fleisch ist Gras und alle seine Anmut wie die Blume des Feldes!
7 Das Gras wird dürr, die Blume fällt ab; denn der Hauch des Herrn hat sie angeweht. Wahrhaftig, das Volk ist Gras!
8 Das Gras ist verdorrt, die Blume ist abgefallen; aber das Wort unseres Gottes bleibt in Ewigkeit!«
9 Steige auf einen hohen Berg, o Zion, die du frohe Botschaft verkündigst! Erhebe deine Stimme mit Macht, o Jerusalem, die du frohe Botschaft verkündigst; erhebe sie, fürchte dich nicht; sage den Städten Judas: Seht, da ist euer Gott!
10 Siehe, Gott, der Herr, kommt mit Macht, und sein Arm wird herrschen für ihn; siehe, sein Lohn ist bei ihm, und was er sich erworben hat, geht vor ihm her.
11 Er wird seine Herde weiden wie ein Hirte; die Lämmer wird er in seinen Arm nehmen und im Bausch seines Gewandes tragen; die Mutterschafe wird er sorgsam führen.
Die Macht und Herrlichkeit Gottes
12 Wer hat die Wasser mit der hohlen Hand gemessen? Wer hat den Himmel mit der Spanne abgegrenzt und den Staub der Erde in ein Maß gefasst? Wer hat die Berge mit der Waage gewogen und die Hügel mit Waagschalen?
13 Wer hat den Geist des Herrn ergründet, und wer hat ihn als Ratgeber unterwiesen?
14 Wen hat Er um Rat gefragt, dass der Ihn verständig machte und Ihm den Weg des Rechts wiese, dass er Ihn Erkenntnis lehrte und Ihm den Weg der Einsicht zeigte?
15 Siehe, die Völker sind wie ein Tropfen am Eimer; wie ein Stäubchen in den Waagschalen sind sie geachtet; siehe, er hebt die Inseln[c] auf wie ein Staubkörnchen!
16 Der Libanon reicht nicht hin zum Brennholz, und sein Wild genügt nicht zum Brandopfer.
17 Alle Völker sind wie nichts vor ihm; sie gelten ihm weniger als nichts, ja, als Nichtigkeit[d] gelten sie ihm!
18 Wem wollt ihr denn Gott vergleichen? Oder was für ein Ebenbild wollt ihr ihm an die Seite stellen?
19 Das Götzenbild? Das hat der Künstler gegossen, und der Goldschmied überzieht es mit Gold und lötet silberne Kettchen daran.
20 Wer aber zu arm ist, wählt als Weihegeschenk ein Holz, das nicht fault, und sucht sich einen Schnitzer, der ein Götzenbild herstellen kann, das nicht wackelt. —
21 Wisst ihr es nicht? Hört ihr es nicht? Ist es euch nicht von Anfang an verkündigt worden? Habt ihr nicht Einsicht erlangt in die Grundlegung der Erde?
22 Er ist es, der über dem Kreis der Erde thront und vor dem ihre Bewohner wie Heuschrecken sind; der den Himmel ausbreitet wie einen Schleier und ihn ausspannt wie ein Zelt zum Wohnen;
23 der die Fürsten zunichtemacht, die Richter der Erde in Nichtigkeit verwandelt —
24 kaum sind sie gepflanzt, kaum sind sie gesät, kaum hat ihr Stamm in der Erde Wurzeln getrieben, da haucht er sie an, und sie verdorren, und ein Sturmwind trägt sie wie Stoppeln hinweg.
25 Mit wem wollt ihr mich denn vergleichen, dem ich gleich sein soll?, spricht der Heilige.
26 Hebt eure Augen auf zur Höhe und seht: Wer hat diese erschaffen? Er, der ihr Heer abgezählt herausführt, er ruft sie alle mit Namen. So groß ist seine Macht und so stark ist er, dass nicht eines vermisst wird.
Read full chapterFootnotes
- (40,3) od. eines Verkündigers (vgl. dasselbe Wort in V. 6, wo es mit »verkündigen« übersetzt wird).
- (40,4) w. zur Ebene.
- (40,15) Das Wort bezeichnet die vom Meer umspülten Küstengebiete, wird aber hier und an anderen Stellen sehr allgemein für die Gebiete der Heidenvölker verwendet.
- (40,17) hebr. tohu, dasselbe Wort wie »wüst« in 1Mo 1,1. tohu bedeutet »Leere, Nichtigkeit, Verwüstung, Einöde« und kommt allein im Buch Jesaja zwölfmal vor: Jes 24,10; 29,21; 34,11; 40,17.23; 41,29; 44,9; 45,18-19; 49,4; 59,4 (vgl. auch Jer 4,23).
Ézsaiás 40:1-26
Hungarian New Translation
Örömhír a fogságban
40 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek.
2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért.
3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!
4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!
5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az Úr maga mondja ezt.
6 Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.
7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép!
8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.
9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!
10 Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott.
11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.
Nincs Istenhez fogható senki
12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat?
13 Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta?
14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?
15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.
16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz.
17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket.
18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását?
19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá.
20 Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog.
21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?
22 Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat.
23 Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti.
24 Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát.
25 Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent.
26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.
Read full chapter
Ésaïe 40:1-26
La Bible du Semeur
Le livre de la consolation
La délivrance promise
40 Réconfortez mon peuple, |oui, réconfortez-le !
dit votre Dieu.
2 Et parlez au cœur de Jérusalem, |annoncez-lui
que son temps de corvée |est accompli,
que son péché est expié,
qu’elle a reçu de l’Eternel
deux fois le prix de ses péchés !
3 On entend une voix crier :
« Dégagez un chemin |dans le désert |pour l’Eternel,
nivelez dans la steppe
une route pour notre Dieu[a] !
4 Toute vallée sera élevée,
toute montagne abaissée |ainsi que toutes les collines.
Les lieux accidentés |se changeront en plaine,
les rochers escarpés |deviendront des vallées.
5 Alors la gloire |de l’Eternel |sera manifestée,
et tous les hommes |la verront à la fois.
L’Eternel l’a promis. »
6 Une voix interpelle : |« Va, proclame un message ! »
Une autre lui répond : |« Que dois-je proclamer ?
– Que tout homme est pareil à l’herbe
et toute sa beauté |comme la fleur des champs[b] ;
7 car l’herbe se dessèche |et la fleur se flétrit
quand le souffle de l’Eternel |passe dessus.
En vérité : les hommes |sont pareils à de l’herbe.
8 Oui, l’herbe se dessèche |et la fleur se flétrit,
mais la parole |de notre Dieu
subsistera toujours. »
9 O Sion, messagère |d’une bonne nouvelle,
gravis une haute montagne !
Crie avec force,
Jérusalem, |messagère d’une bonne nouvelle !
Oui, crie sans crainte,
annonce aux villes de Juda :
« Voici votre Dieu vient ! »
10 Voici l’Eternel, le Seigneur ;
il vient avec puissance
et son bras lui assure |la souveraineté.
Voici : ses récompenses |sont avec lui,
et le fruit de son œuvre |va devant lui.
11 Comme un berger, |il paîtra son troupeau
et il rassemblera |les agneaux dans ses bras.
Sur son sein, il les porte
et conduit doucement |les brebis qui allaitent[c].
La grandeur de Dieu
12 Qui a mesuré l’océan |dans le creux de sa main ?
Qui a déterminé les dimensions du ciel |avec la largeur de sa main ?
Qui a tassé dans un boisseau |toute la poussière du sol ?
Qui a bien pu peser |les montagnes sur la bascule
et les coteaux sur la balance ?
13 Qui donc a mesuré |l’Esprit de l’Eternel ?
Qui a été son conseiller[d] ?
14 De qui Dieu a-t-il pris conseil
pour se faire éclairer ?
Qui lui a enseigné |la voie du droit ?
Qui lui a transmis le savoir
et lui a fait connaître |le chemin de l’intelligence ?
15 Voici : les nations sont pour lui
comme la goutte d’eau |tombant d’un seau,
ou comme un grain de sable |sur le plateau de la balance.
Voici : les îles |et les régions côtières,
il les soulève |comme de la poussière.
16 Les cèdres du Liban |ne suffiraient pas à nourrir |le feu de son autel,
tous les animaux qui y vivent |ne seraient pas assez nombreux |pour l’holocauste.
17 Toutes les nations, à ses yeux, |sont comme rien.
Elles ont, pour lui, la valeur |du néant et du vide.
18 A qui comparerez-vous Dieu ?
Et comment le représenterez-vous ?
19 Une idole moulée, |un artisan la fond,
l’orfèvre la recouvre |d’un fin placage d’or
puis il l’orne de chaînettes d’argent.
20 Celui qui est trop pauvre |pour une telle offrande
choisit un bois |qui ne pourrisse pas,
puis il s’en va chercher |un artisan habile
pour faire une statue |qui ne vacille pas.
21 Ne le savez-vous pas ?
Ne l’avez-vous pas entendu ?
Cela ne vous a-t-il pas été déclaré |dès le commencement ?
N’avez-vous pas compris
la fondation du monde ?
22 Or, pour celui qui siège |bien au-dessus |du cercle de la terre,
ses habitants |sont pareils à des sauterelles.
Il a tendu le ciel comme une toile
et il l’a déployé |comme une tente |pour l’habiter.
23 Il réduit à néant |les princes de la terre
et fait évanouir |les dirigeants du monde.
24 A peine ont-ils été plantés,
à peine ont-ils été semés,
à peine ont-ils poussé |quelque racine en terre,
que l’Eternel souffle sur eux
et les voilà qui sèchent
et qui sont emportés |comme un fétu de paille |par la tempête.
25 « A qui voudriez-vous |me comparer ?
Qui serait mon égal ? »
demande le Dieu saint.
26 Levez bien haut les yeux |et regardez :
qui a créé ces astres ?
C’est celui qui fait marcher |leur armée en bon ordre,
qui les convoque tous, |les nommant par leur nom.
Et grâce à sa grande puissance |et à sa formidable force,
pas un ne fait défaut.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.