Isaiah 3:1-15
New Revised Standard Version Catholic Edition
3 For now the Sovereign, the Lord of hosts,
is taking away from Jerusalem and from Judah
support and staff—
all support of bread,
and all support of water—
2 warrior and soldier,
judge and prophet,
diviner and elder,
3 captain of fifty
and dignitary,
counselor and skillful magician
and expert enchanter.
4 And I will make boys their princes,
and babes shall rule over them.
5 The people will be oppressed,
everyone by another
and everyone by a neighbor;
the youth will be insolent to the elder,
and the base to the honorable.
6 Someone will even seize a relative,
a member of the clan, saying,
“You have a cloak;
you shall be our leader,
and this heap of ruins
shall be under your rule.”
7 But the other will cry out on that day, saying,
“I will not be a healer;
in my house there is neither bread nor cloak;
you shall not make me
leader of the people.”
8 For Jerusalem has stumbled
and Judah has fallen,
because their speech and their deeds are against the Lord,
defying his glorious presence.
9 The look on their faces bears witness against them;
they proclaim their sin like Sodom,
they do not hide it.
Woe to them!
For they have brought evil on themselves.
10 Tell the innocent how fortunate they are,
for they shall eat the fruit of their labors.
11 Woe to the guilty! How unfortunate they are,
for what their hands have done shall be done to them.
12 My people—children are their oppressors,
and women rule over them.
O my people, your leaders mislead you,
and confuse the course of your paths.
13 The Lord rises to argue his case;
he stands to judge the peoples.
14 The Lord enters into judgment
with the elders and princes of his people:
It is you who have devoured the vineyard;
the spoil of the poor is in your houses.
15 What do you mean by crushing my people,
by grinding the face of the poor? says the Lord God of hosts.
Isaia 3:1-15
Nuova Riveduta 2006
Giudizio contro gli abitanti di Gerusalemme
3 (A)Ecco, il Signore, Dio degli eserciti, sta per togliere a Gerusalemme e a Giuda ogni risorsa e ogni appoggio, ogni risorsa di pane e ogni risorsa d’acqua,
2 il prode e il guerriero, il giudice e il profeta, l’indovino e l’anziano,
3 il capo di cinquantina e il notabile, il consigliere, l’artefice esperto e l’abile incantatore.
4 Io darò loro dei ragazzini come prìncipi, e dei bambini domineranno su di essi.
5 Il popolo sarà oppresso, uomo da uomo, ciascuno dal suo prossimo; il giovane sarà arrogante con il vecchio, l’infame contro colui che è onorato.
6 Quando uno prenderà il fratello nella sua casa paterna e gli dirà: «Tu hai un mantello, sii nostro capo, prendi in mano queste rovine»,
7 egli, in quel giorno, alzerà la voce e dirà: «Io non sarò vostro medico, nella mia casa non c’è né pane né mantello; non fatemi capo del popolo!»
8 (B)Infatti Gerusalemme vacilla e Giuda crolla, perché la loro lingua e le loro opere sono contro il Signore, al punto da provocare l’ira del suo sguardo maestoso.
9 L’aspetto del loro volto testimonia contro di essi, proclamano il loro peccato, come Sodoma; non lo nascondono. Guai a loro, perché procurano a se stessi del male.
10 Ditelo che il giusto avrà del bene, perché egli mangerà il frutto delle sue opere!
11 Guai all’empio! Il male ricadrà sul suo capo, perché gli sarà reso quanto le sue mani hanno fatto.
12 Il mio popolo ha come oppressori dei bambini, e delle donne dominano su di lui. Popolo mio, coloro che ti guidano ti sviano e distruggono il sentiero per cui devi passare!
13 Il Signore si presenta per discutere la causa, e sta in piedi per giudicare i popoli.
14 Il Signore entra in giudizio con gli anziani del suo popolo e con i prìncipi di esso: «Voi siete quelli che hanno devastato la vigna! Le spoglie del povero sono nelle vostre case!
15 Con quale diritto opprimete il mio popolo e pestate la faccia agli indifesi?», dice il Signore, Dio degli eserciti.
Read full chapter
Jesaja 3:1-15
Schlachter 2000
Gericht über Jerusalem und Juda
3 Denn siehe, der Herrscher, der Herr der Heerscharen, nimmt von Jerusalem und Juda Stab und Stütze weg, jede Stütze an Brot und jede Stütze an Wasser,
2 den Helden und den Kriegsmann, den Richter und den Propheten, den Wahrsager und den Ältesten,
3 den Obersten über Fünfzig und den Hochangesehenen, den Ratgeber samt dem Meister in Künsten[a] und den Zauberkundigen.
4 Und ich werde ihnen Knaben als Fürsten geben, und Mutwillige sollen über sie herrschen.
5 Und die Leute werden sich gegenseitig bedrängen, einer den anderen, jeder seinen Nächsten; der Junge wird frech auftreten gegen den Alten und der Verachtete gegen den Vornehmen.
6 Wenn einer dann seinen Bruder im Haus seines Vaters festhalten wird und sagt: »Du hast einen Mantel; sei unser Oberhaupt, und dieser Trümmerhaufen sei unter deiner Hand!«,
7 so wird er an jenem Tag schwören und sagen: »Ich kann nicht Wundarzt sein, und in meinem Haus ist weder Brot noch Mantel: Macht mich nicht zum Oberhaupt des Volkes!«
8 Denn Jerusalem ist gestürzt und Juda gefallen, weil ihre Zungen und ihre Taten gegen den Herrn gerichtet sind, um den Augen seiner Majestät zu trotzen.
9 Der Ausdruck ihres Angesichts zeugt gegen sie, und von ihren Sünden sprechen sie offen wie die Sodomiter und verbergen sie nicht. Wehe ihrer Seele, denn sie fügen sich selbst Schaden zu!
10 Sagt den Gerechten, dass es ihnen gut gehen wird; denn sie werden die Frucht ihrer Taten genießen.
11 Wehe dem Gottlosen! Ihm geht es schlecht; denn was er mit seinen Händen getan hat, das wird ihm angetan werden!
12 Mein Volk wird von Mutwilligen bedrückt, und Frauen beherrschen es. Mein Volk, deine Führer verführen [dich] und haben den Weg verwüstet[b], den du wandeln sollst.
13 Der Herr tritt auf, um zu rechten, und er steht da, um die Völker[c] zu richten.
14 Der Herr geht ins Gericht mit den Ältesten seines Volkes und mit dessen Führern: Ihr habt den Weinberg kahl gefressen; was ihr dem Elenden geraubt habt, ist in euren Häusern!
15 Warum zertretet ihr mein Volk und unterdrückt die Person der Elenden?, spricht der Herrscher, der Herr der Heerscharen.
Read full chapter
Ézsaiás 3:1-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
3 Értsétek meg, Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura hamarosan elveszi Júda népétől mindazt, amire támaszkodtak, és Jeruzsálemből, amiben lakosai bíztak!
Elveszi a kenyeret és a vizet,
2 a hős harcosokat és katonákat,
bírákat és prófétákat,
jövendőmondókat és a véneket,
3 elveszi a katonai és polgári vezetőket,
a tanácsadókat, mesterembereket és varázslókat.
4 „Helyettük kamaszokat adok nekik fejedelmekül,
akik majd felelőtlenül és önzőn uralkodnak rajtuk.”
5 Nyomorba süllyed a nép,
egyik a másikat nyomorgatja,
mind erőszakoskodnak egymással,
az ifjú tiszteletlenül az idősre támad,
a közember a vezetők ellen lázad.
6 Akkor így biztatja testvér a testvérét:
„Neked még van egy jó ruhád,
légy a fejedelmünk, vezérünk!
Rád bízzuk ezt a romhalmazt,
vállald el hát a vezetést!”
7 De az így kiált fel:
„Nem leszek én a gondviselőtök!
Sem ruha, sem kenyér nincs a házamban,
nem leszek én a vezéretek!”
8 Bizony, megromlott Jeruzsálem,
Júda népe lezüllött!
Az Örökkévaló ellen fordultak szavaikkal és tetteikkel,
s ellene lázadtak, hogy haragra ingereljék.
9 Személyválogatásuk ellenük tanúskodik,
kérkednek bűneikkel, mint Sodoma lakói,
már nem is szégyenkeznek!
Jaj nekik, mert saját fejükre hozzák a bajt,
amit megérdemeltek!
10 Mondjátok meg az igazaknak,
hogy nekik jó soruk lesz,
mert tetteik gyümölcsét élvezhetik!
11 De jaj a vétkeseknek,
mert gonoszságukért megfizetnek nekik!
12 Jaj népem! Elnyomóid gyermekek,
és asszonyok uralkodnak rajtad!
Vezetőid tévútra vezetnek,
mert maguk is utat tévesztettek.
13 Bírói székéből feláll az Örökkévaló,
hogy pereljen, és megítélje a népeket.
14 Népe vezetőin számon kéri vétkeiket:
„Letaroltátok a szőlőt[a] az utolsó szemig!
Házaitokban szegényektől rablott zsákmányt rejtegettek!
15 Hogy meritek letaposni népemet,
porba tiporni szegényeit?!”
Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Footnotes
- Ézsaiás 3:14 szőlőt Valószínűleg jelképesen értendő: Júda országát és népét jelenti. A Szentírásban a szőlőskert sok helyen szerepel Isten népe jelképeként.
Ésaïe 3:1-15
La Bible du Semeur
Jugement sur Jérusalem et Juda
3 Voici que l’Eternel,
le Seigneur des armées célestes,
va vous priver, Jérusalem, |et toi, royaume de Juda,
de tout ce qui vous sert d’appui :
il vous enlèvera |toutes vos réserves de pain
et toutes vos réserves d’eau,
2 les hommes forts et les guerriers,
les juges, les prophètes,
les devins et les dirigeants,
3 les capitaines, et les dignitaires,
les conseillers, les artisans habiles,
les spécialistes de magie,
4 et je vous donnerai |des enfants comme chefs
et des gamins |qui régneront sur vous.
5 On se maltraitera l’un l’autre,
compagnon contre compagnon, |au sein du peuple,
les jeunes gens se dresseront |contre les gens âgés,
les gens de rien |contre les dignitaires.
6 Un homme empoignera son frère
dans sa famille et lui dira :
« Toi qui as un habit, |tu seras notre chef,
prends cette maison chancelante |sous ton autorité ! »
7 Mais alors l’autre s’écriera :
« Je ne suis pas un médecin,
je n’ai dans ma maison |ni pain ni vêtement.
Ne faites pas de moi |un chef du peuple ! »
8 Jérusalem chancelle,
et Juda est tombé,
parce qu’ils se révoltent |contre la gloire |de l’Eternel
par leurs paroles |et leurs actions |à son égard.
9 L’aspect de leur visage |a témoigné contre eux.
Ils publient leurs péchés |comme le fit Sodome,
ils ne s’en cachent pas.
Malheur à eux !
Car ils préparent |le malheur pour eux-mêmes.
10 Proclamez donc au juste |qu’il aura du bonheur,
car il profitera |du fruit de ses actions.
11 Mais, malheur au méchant,
cela tournera mal pour lui :
il lui sera rendu |selon ce qu’il a fait.
12 Mon peuple est opprimé |par de jeunes enfants,
des femmes le dominent.
Tous ceux qui te dirigent, |ô toi, mon peuple, |ne font que t’égarer.
Ils embrouillent la route |que tu dois emprunter.
13 L’Eternel s’est levé, |il intente un procès,
il se tient là, |prêt à juger son peuple[a].
14 Il traduit en justice
les responsables de son peuple |avec ses dirigeants :
Vous avez dévasté la vigne.
Vous avez entassé |dans vos maisons |ce que vous avez pris aux pauvres.
15 Pourquoi donc |écrasez-vous mon peuple
et foulez-vous aux pieds |la dignité du pauvre ?
c’est l’Eternel qui le demande, |le Seigneur des armées célestes.
Footnotes
- 3.13 D’après l’ancienne version grecque, la version syriaque et le targoum. Le texte hébreu traditionnel a : les peuples.
Genesis 2:20-3
New Revised Standard Version Catholic Edition
20 The man gave names to all cattle, and to the birds of the air, and to every animal of the field; but for the man[a] there was not found a helper as his partner. 21 So the Lord God caused a deep sleep to fall upon the man, and he slept; then he took one of his ribs and closed up its place with flesh. 22 And the rib that the Lord God had taken from the man he made into a woman and brought her to the man. 23 Then the man said,
“This at last is bone of my bones
and flesh of my flesh;
this one shall be called Woman,[b]
for out of Man[c] this one was taken.”
24 Therefore a man leaves his father and his mother and clings to his wife, and they become one flesh. 25 And the man and his wife were both naked, and were not ashamed.
The First Sin and Its Punishment
3 Now the serpent was more crafty than any other wild animal that the Lord God had made. He said to the woman, “Did God say, ‘You shall not eat from any tree in the garden’?” 2 The woman said to the serpent, “We may eat of the fruit of the trees in the garden; 3 but God said, ‘You shall not eat of the fruit of the tree that is in the middle of the garden, nor shall you touch it, or you shall die.’” 4 But the serpent said to the woman, “You will not die; 5 for God knows that when you eat of it your eyes will be opened, and you will be like God,[d] knowing good and evil.” 6 So when the woman saw that the tree was good for food, and that it was a delight to the eyes, and that the tree was to be desired to make one wise, she took of its fruit and ate; and she also gave some to her husband, who was with her, and he ate. 7 Then the eyes of both were opened, and they knew that they were naked; and they sewed fig leaves together and made loincloths for themselves.
8 They heard the sound of the Lord God walking in the garden at the time of the evening breeze, and the man and his wife hid themselves from the presence of the Lord God among the trees of the garden. 9 But the Lord God called to the man, and said to him, “Where are you?” 10 He said, “I heard the sound of you in the garden, and I was afraid, because I was naked; and I hid myself.” 11 He said, “Who told you that you were naked? Have you eaten from the tree of which I commanded you not to eat?” 12 The man said, “The woman whom you gave to be with me, she gave me fruit from the tree, and I ate.” 13 Then the Lord God said to the woman, “What is this that you have done?” The woman said, “The serpent tricked me, and I ate.” 14 The Lord God said to the serpent,
“Because you have done this,
cursed are you among all animals
and among all wild creatures;
upon your belly you shall go,
and dust you shall eat
all the days of your life.
15 I will put enmity between you and the woman,
and between your offspring and hers;
he will strike your head,
and you will strike his heel.”
16 To the woman he said,
“I will greatly increase your pangs in childbearing;
in pain you shall bring forth children,
yet your desire shall be for your husband,
and he shall rule over you.”
17 And to the man[e] he said,
“Because you have listened to the voice of your wife,
and have eaten of the tree
about which I commanded you,
‘You shall not eat of it,’
cursed is the ground because of you;
in toil you shall eat of it all the days of your life;
18 thorns and thistles it shall bring forth for you;
and you shall eat the plants of the field.
19 By the sweat of your face
you shall eat bread
until you return to the ground,
for out of it you were taken;
you are dust,
and to dust you shall return.”
20 The man named his wife Eve,[f] because she was the mother of all living.
Footnotes
- Genesis 2:20 Or for Adam
- Genesis 2:23 Heb ishshah
- Genesis 2:23 Heb ish
- Genesis 3:5 Or gods
- Genesis 3:17 Or to Adam
- Genesis 3:20 In Heb Eve resembles the word for living
Genesi 2:20-3
Nuova Riveduta 2006
20 L’uomo diede dei nomi a tutto il bestiame, agli uccelli del cielo e ad ogni animale dei campi; ma per l’uomo non si trovò un aiuto che fosse adatto a lui. 21 Allora Dio il Signore fece cadere un profondo sonno sull’uomo, che si addormentò; prese una delle costole di lui e richiuse la carne al posto d’essa. 22 Dio il Signore, con la costola che aveva tolta all’uomo, formò una donna e la condusse all’uomo. 23 L’uomo disse: «Questa, finalmente, è ossa delle mie ossa e carne della mia carne. Ella sarà chiamata donna[a] perché è stata tratta dall’uomo[b]». 24 Perciò l’uomo lascerà suo padre e sua madre e si unirà a sua moglie, e saranno una stessa carne[c].
25 L’uomo e sua moglie erano entrambi nudi e non ne avevano vergogna.
Il peccato di Adamo e la prima promessa
3 (A)Il serpente era il più astuto di tutti gli animali dei campi che Dio il Signore aveva fatti. Esso disse alla donna: «Come! Dio vi ha detto di non mangiare da nessun albero del giardino?» 2 La donna rispose al serpente: «Del frutto degli alberi del giardino ne possiamo mangiare; 3 ma del frutto dell’albero che è in mezzo al giardino Dio ha detto: “Non ne mangiate e non lo toccate, altrimenti morirete”». 4 Il serpente disse alla donna: «No, non morirete affatto; 5 ma Dio sa che nel giorno che ne mangerete, i vostri occhi si apriranno e sarete come Dio[d], avendo la conoscenza del bene e del male».
6 La donna osservò che l’albero era buono per nutrirsi, che era bello da vedere e che l’albero era desiderabile per acquistare conoscenza; prese del frutto, ne mangiò e ne diede anche a suo marito, che era con lei, ed egli ne mangiò.
7 (B)Allora si aprirono gli occhi ad entrambi e si accorsero che erano nudi; unirono delle foglie di fico e se ne fecero delle cinture. 8 Poi udirono la voce[e] di Dio il Signore, il quale camminava nel giardino sul far della sera; e l’uomo e sua moglie si nascosero dalla presenza di Dio il Signore fra gli alberi del giardino.
9 Dio il Signore chiamò l’uomo e gli disse: «Dove sei?» 10 Egli rispose: «Ho udito la tua voce nel giardino e ho avuto paura, perché ero nudo, e mi sono nascosto». 11 Dio disse: «Chi ti ha mostrato che eri nudo? Hai forse mangiato del frutto dell’albero che ti avevo comandato di non mangiare?» 12 L’uomo rispose: «La donna che tu mi hai messa accanto, è lei che mi ha dato del frutto[f] dell’albero, e io ne ho mangiato». 13 Dio il Signore disse alla donna: «Perché hai fatto questo?» La donna rispose: «Il serpente mi ha ingannata e io ne ho mangiato».
14 Allora Dio il Signore disse al serpente: «Poiché hai fatto questo, sarai il maledetto fra tutto il bestiame e fra tutte le bestie selvatiche! Tu camminerai sul tuo ventre e mangerai polvere tutti i giorni della tua vita. 15 Io porrò inimicizia fra te e la donna, e fra la tua progenie e la progenie di lei; questa progenie ti schiaccerà il capo e tu le ferirai il calcagno». 16 Alla donna disse: «Io moltiplicherò grandemente le tue pene e i dolori della tua gravidanza; con dolore partorirai figli; i tuoi desideri si volgeranno verso tuo marito ed egli dominerà su di te». 17 Ad Adamo disse: «Poiché hai dato ascolto alla voce di tua moglie e hai mangiato del frutto[g] dall’albero circa il quale io ti avevo ordinato di non mangiarne, il suolo sarà maledetto per causa tua; ne mangerai il frutto con affanno tutti i giorni della tua vita. 18 Esso ti produrrà spine e rovi, e tu mangerai l’erba dei campi; 19 mangerai il pane con il sudore del tuo volto, finché tu ritorni nella terra da cui fosti tratto; perché sei polvere e in polvere ritornerai».
20 L’uomo chiamò sua moglie Eva[h], perché è stata la madre di tutti i viventi.
Footnotes
- Genesi 2:23 Donna, ebr. ’isshah, da ’ish, uomo.
- Genesi 2:23 Uomo, ebr. ’ish.
- Genesi 2:24 +Mt 19:5; +Mr 10:7; +1 Co 6:16; +Ef 5:31.
- Genesi 3:5 Come Dio, altri traducono: come dèi.
- Genesi 3:8 La voce, altri intendono rumore (dei passi) o fruscio del Signore che cammina in mezzo alla vegetazione.
- Genesi 3:12 Frutto, questa parola manca nel testo ebraico.
- Genesi 3:17 Frutto, questa parola manca nel testo ebraico.
- Genesi 3:20 Eva, ebr. Chawwah, lett. vita.
1 Mose 2:20-3
Schlachter 2000
20 Da gab der Mensch jedem Vieh und Vogel des Himmels und allen Tieren des Feldes Namen; aber für den Menschen fand sich keine Gehilfin, die ihm entsprochen hätte.
21 Da ließ Gott der Herr einen tiefen Schlaf auf den Menschen fallen; und während er schlief, nahm er eine seiner Rippen und verschloss ihre Stelle mit Fleisch.
22 Und Gott der Herr bildete die Rippe, die er von dem Menschen genommen hatte, zu einer Frau und brachte sie zu dem Menschen.
23 Da sprach der Mensch: Das ist endlich Gebein von meinem Gebein und Fleisch von meinem Fleisch! Die soll »Männin« heißen; denn vom Mann ist sie genommen[a]!
24 Darum wird ein Mann seinen Vater und seine Mutter verlassen und seiner Frau anhängen[b], und sie werden ein Fleisch sein.
25 Und sie waren beide nackt, der Mensch und seine Frau, und sie schämten sich nicht.
Der Sündenfall des Menschen
3 Aber die Schlange[c] war listiger als alle Tiere des Feldes, die Gott der Herr gemacht hatte; und sie sprach zu der Frau: Sollte Gott wirklich gesagt haben, dass ihr von keinem Baum im Garten essen dürft?
2 Da sprach die Frau zur Schlange: Von der Frucht der Bäume im Garten dürfen wir essen;
3 aber von der Frucht des Baumes, der in der Mitte des Gartens ist, hat Gott gesagt: Esst nicht davon und rührt sie auch nicht an, damit ihr nicht sterbt!
4 Da sprach die Schlange zu der Frau: Keineswegs werdet ihr sterben!
5 Sondern Gott weiß: An dem Tag, da ihr davon esst, werden euch die Augen geöffnet, und ihr werdet sein wie Gott und werdet erkennen, was Gut und Böse ist!
6 Und die Frau sah, dass von dem Baum gut zu essen wäre, und dass er eine Lust für die Augen und ein begehrenswerter Baum wäre, weil er weise macht; und sie nahm von seiner Frucht und aß, und sie gab davon auch ihrem Mann, der bei ihr war, und er aß.
Die Folgen des Sündenfalls
7 Da wurden ihnen beiden die Augen geöffnet, und sie erkannten, dass sie nackt waren; und sie banden sich Feigenblätter um und machten sich Schurze.
8 Und sie hörten die Stimme Gottes des Herrn, der im Garten wandelte, als der Tag kühl war; und der Mensch und seine Frau versteckten sich vor dem Angesicht Gottes des Herrn hinter den Bäumen des Gartens.
9 Da rief Gott der Herr den Menschen und sprach: Wo bist du?
10 Und er antwortete: Ich hörte deine Stimme im Garten und fürchtete mich, denn ich bin nackt; darum habe ich mich verborgen!
11 Da sprach er: Wer hat dir gesagt, dass du nackt bist? Hast du etwa von dem Baum gegessen, von dem ich dir geboten habe, du solltest nicht davon essen?
12 Da antwortete der Mensch: Die Frau, die du mir zur Seite gegeben hast, die gab mir von dem Baum, und ich aß!
13 Da sprach Gott der Herr zu der Frau: Warum hast du das getan? Die Frau antwortete: Die Schlange hat mich verführt; da habe ich gegessen!
14 Da sprach Gott der Herr zur Schlange: Weil du dies getan hast, so sollst du verflucht sein mehr als alles Vieh und mehr als alle Tiere des Feldes![d] Auf deinem Bauch sollst du kriechen und Staub sollst du fressen dein Leben lang!
15 Und ich will Feindschaft setzen zwischen dir und der Frau, zwischen deinem Samen[e] und ihrem Samen: Er wird dir den Kopf zertreten, und du wirst ihn in die Ferse stechen.[f]
16 Und zur Frau sprach er: Ich will die Mühen deiner Schwangerschaft sehr groß machen; mit Schmerzen sollst du Kinder gebären; und dein Verlangen wird auf deinen Mann gerichtet sein,[g] er aber soll über dich herrschen!
17 Und zu Adam sprach er: Weil du der Stimme deiner Frau gehorcht und von dem Baum gegessen hast, von dem ich dir gebot und sprach: »Du sollst nicht davon essen!«, so sei der Erdboden verflucht um deinetwillen! Mit Mühe sollst du dich davon nähren dein Leben lang;
18 Dornen und Disteln soll er dir tragen, und du sollst das Gewächs des Feldes essen.
19 Im Schweiße deines Angesichts sollst du [dein] Brot essen, bis du wieder zurückkehrst zum Erdboden; denn von ihm bist du genommen. Denn du bist Staub, und zum Staub wirst du wieder zurückkehren!
20 Und der Mensch gab seiner Frau den Namen Eva[h]; denn sie wurde die Mutter aller Lebendigen.
Footnotes
- (2,23) ein Wortspiel im Hebr. zwischen Isch (= Mann) und Ischa (= Frau).
- (2,24) w. ankleben.
- (3,1) Die Schlange steht in der Schrift öfter für den Teufel oder Satan (Widersacher), ein gefallenes Engelwesen.
- (3,14) Aus Gottes Mund bedeutet der Fluch ein Gerichtswort (vgl. 5Mo 28,15.20). Er kommt als Folge der Sünde auf die Schlange, auf die Menschen wie auch auf die ganze Schöpfung (vgl. Röm 8,19-22; Gal 3,10-14; Offb 22,3).
- (3,15) »Same« steht im AT oft bildlich für Nachkommen.
- (3,15) od. Er wird dir den Kopf zermalmen, und du wirst ihm die Ferse zermalmen. Hier finden wir die erste Prophetie und Verheißung über den zukünftigen Erretter: Ein Nachkomme der Frau sollte den Teufel besiegen, wobei der Teufel auch ihn verwunden würde (Jesus Christus wurden bei der Kreuzigung die Füße durchbohrt).
- (3,16) Vgl. dieselben Worte in 1Mo 4,7.
- (3,20) hebr. Chawwah = Leben.
1 Mózes 2:20-3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
20 Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.
21 Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította. 22 Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz, 23 aki örömében felkiáltott:
„Ez már hozzám való!
Mert csontja a csontomból,
teste a testemből való,
hát asszony[a] legyen a neve,
mert a férfiból származik!”
24 Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.
25 Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.
A bűnbeesés és büntetése
3 Az Örökkévaló Isten sokféle vadállatot teremtett, de mind között a kígyó volt a legravaszabb. A kígyó egyszer megszólította az asszonyt, és ezt kérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy ti nem ehettek a kert egyetlen fájának gyümölcséből sem?”
2 Az asszony ezt válaszolta: „Nem, dehogy! A kert minden fájáról szabadon ehetünk, 3 csak egyről nem. Arról az egyről, amely a kert belsejében van, Isten mondta, hogy ne együnk a gyümölcséből, sőt, hozzá se nyúljunk, mert különben meghalunk.”
4 De a kígyó így felelt: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni! 5 Isten ezt csak azért mondta, mert jól tudja, hogy amikor esztek annak a fának a gyümölcséből, felnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: megismeritek mi a jó és mi a rossz.”
6 Az asszony látta, hogy milyen gyönyörű a fa, és azt gondolta, hogy a gyümölcsök biztosan jóízűek lehetnek. Elhitte, hogy a gyümölcsök bölccsé teszik — ezért leszakított egyet, és megette. Majd adott a gyümölcsből a vele lévő férjének is, aki szintén evett belőle. 7 Hirtelen, mintha mindkettőjüknek felnyílt volna a szeme, mindent másképp láttak. Azt is azonnal észrevették, hogy meztelenek — ezért összekötözött fügefalevelekből valami ágyékkötő-félét készítettek, és azt vették magukra.
8 Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé. 9 De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?”
10 „Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám.
11 „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten.
12 „Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám.
13 Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?”
„A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony.
14 Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt:
„Átkozott legyél,
mivel ezt tetted!
Átkozottabb leszel,
mint a többi vadállat!
Egész életedben hason csúszva járj,
és a föld porát egyed!
15 Ellenségeddé teszem az asszonyt,
téged pedig az ő ellenségévé teszlek.
Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai
folytonosan harcolni fognak egymással.
Az asszony leszármazottja[b] a fejedre tapos,
te pedig a sarkába harapsz.”
16 Majd Isten az asszonyhoz fordult:
„Megsokasítom a terhességeddel járó nehézségeket,[c]
és fájdalommal szülöd gyermekeidet.[d]
Szeretnél uralkodni a férjeden,[e]
mégis ő fog uralkodni rajtad.”
17 Azután Ádámnak ezt mondta:
„Parancsoltam neked,
hogy ne egyél annak a fának a gyümölcséből,
de te inkább a feleségedre hallgattál,
az ő szavának engedtél,
és ettél abból a gyümölcsből.
Ezért megátkozom a földet miattad:
egész életedben sok bajlódással és fáradsággal,
naponta kell művelned,
hogy megadja kenyeredet.
18 Szántófölded töviseket és gyomokat nevel,
te pedig azokat a növényeket[f] eszed,
amelyeket a földeden magadnak termelsz.
19 Bizony, arcod verítékével kell megszerezned
mindennapi kenyeredet!
Halálod napjáig keményen dolgozol,
amíg visszatérsz a földbe,
amelyből kiformáltalak,
mert porból vagy,
és ismét porrá leszel.”
20 Ezután Ádám elnevezte a feleségét Évának, mert Éva[g] lett az ősanyja minden utána következő embernek.
Footnotes
- 1 Mózes 2:23 asszony Szójáték: amikor Ádám nevet ad ennek az új teremtménynek, az „issa” (héberül: „asszony”) szót használja. A férfi héber megfelelője: „is”.
- 1 Mózes 3:15 leszármazottja Szó szerint: „mag”. Ebben a versben többször is előfordul. A héber szó egyaránt jelenthet egyetlen, vagy sok-sok leszármazottat is.
- 1 Mózes 3:16 Megsokasítom… nehézségeket Vagy: „Sokat kell dolgoznod, és ezen felül gyakran terhes leszel.”
- 1 Mózes 3:16 és… gyermekeidet Vagy: „Nehéz munkád mellett még gyermekeket is szülsz.”
- 1 Mózes 3:16 Szeretnél… férjeden Vagy: „Vágyakozol a férjed után”.
- 1 Mózes 3:18 növényeket Lásd 1:28–29.
- 1 Mózes 3:20 Éva Ez a szó a héberben nagyon hasonlóan hangzik, mint az „élő” szó.
Genèse 2:20-3
La Bible du Semeur
20 L’homme donna donc un nom à tous les animaux domestiques, à tous les oiseaux du ciel et aux animaux sauvages. Mais il ne trouva pas d’aide qui soit son vis-à-vis.
21 Alors l’Eternel Dieu plongea l’homme dans un profond sommeil. Pendant que celui-ci dormait, il prit une de ses côtes[a] et referma la chair à la place. 22 L’Eternel Dieu forma une femme de la côte qu’il avait prise de l’homme, et il l’amena à l’homme.
23 Alors l’homme s’écria :
Voici bien cette fois
celle qui est
os de mes os,
chair de ma chair.
On la nommera « Femme »
car elle a été prise
de l’homme.
24 C’est pourquoi l’homme laissera son père et sa mère et s’attachera à sa femme, et les deux ne feront plus qu’un[b]. 25 L’homme et sa femme étaient tous deux nus sans en éprouver aucune honte.
La rupture de l’alliance
3 Le Serpent[c] était le plus astucieux[d] de tous les animaux des champs que l’Eternel Dieu avait faits. Il demanda à la femme : Vraiment, Dieu vous a dit : « Vous n’avez pas le droit de manger du fruit de tous les arbres du jardin ! » ?
2 La femme répondit au Serpent : Nous mangeons des fruits des arbres du jardin, 3 mais celui qui est au milieu du jardin Dieu a dit de ne pas manger de son fruit et de ne pas y toucher sinon nous mourrons.
4 Alors le Serpent dit à la femme : Mais pas du tout ! Vous ne mourrez pas ! 5 Seulement Dieu sait bien que le jour où vous en mangerez, vos yeux s’ouvriront et vous serez comme Dieu, décidant vous-mêmes ce qui est bien ou mal[e].
6 Alors la femme vit que le fruit de l’arbre était bon à manger, agréable aux yeux, et qu’il était précieux pour ouvrir l’intelligence. Elle prit donc de son fruit et en mangea. Elle en donna aussi à son mari qui était avec elle, et il en mangea[f]. 7 Alors les yeux de tous deux s’ouvrirent et ils se rendirent compte qu’ils étaient nus. Ils se firent donc des pagnes en cousant ensemble des feuilles de figuier.
8 Au moment de la brise du soir, ils entendirent la voix de l’Eternel Dieu parcourant le jardin. Alors l’homme et sa femme se cachèrent de l’Eternel Dieu parmi les arbres du jardin.
9 Mais l’Eternel Dieu appela l’homme et lui demanda : Où es-tu ?
10 Celui-ci répondit : J’ai entendu ta voix dans le jardin et j’ai eu peur, car je suis nu ; alors je me suis caché.
11 Dieu dit : Qui t’a appris que tu es nu ? Aurais-tu mangé du fruit de l’arbre dont je t’avais défendu de manger ?
12 Adam répondit : La femme que tu as placée auprès de moi, c’est elle qui m’en a donné, et j’en ai mangé.
13 L’Eternel Dieu dit à la femme : Pourquoi as-tu fait cela ?
– C’est le Serpent qui m’a trompée, répondit la femme, et j’en ai mangé.
14 Alors l’Eternel Dieu dit au Serpent :
Puisque toi, tu as fait cela,
tu es maudit |parmi tout le bétail
et tous les animaux sauvages :
tu te traîneras sur le ventre,
tu mangeras de la poussière
tout au long de ta vie.
15 Je susciterai de l’hostilité |entre toi et la femme,
entre ta descendance[g] |et sa descendance.
Celle-ci t’écrasera la tête,
et tu lui mordras[h] le talon.
16 Dieu dit à la femme :
Je rendrai tes grossesses très pénibles
et c’est dans la souffrance |que tu mettras au monde tes enfants.
Tes attentes seront tournées vers ton mari,
mais lui, il te dominera.
17 Il dit à Adam : Puisque tu as écouté ta femme et que tu as mangé du fruit de l’arbre dont je t’avais défendu de manger,
le sol est maudit à cause de toi.
C’est avec peine |que tu en tireras ta nourriture
tout au long de ta vie.
18 Il te produira des épines |et des chardons ;
et tu mangeras des produits du sol.
19 Tu en tireras ton pain à la sueur de ton front
jusqu’à ce que tu retournes à la terre,
puisque tu as été tiré de celle-ci.
Car toi, tu es poussière
et tu retourneras à la poussière.
20 L’homme nomma sa femme Eve (Vie) ; elle est devenue en effet la mère de toute vie humaine.
Footnotes
- 2.21 Autre traduction : une partie du côté de l’homme.
- 2.24 Cité en Mt 19.5 ; Mc 10.7-8 ; 1 Co 6.16 ; Ep 5.31.
- 3.1 Voir Ap 12.9 ; 20.2.
- 3.1 Jeu de mots en hébreu avec le terme traduit « nus » (2.25).
- 3.5 D’autres comprennent : connaissant le bien et le mal.
- 3.6 Allusion en 2 Co 11.3 ; 1 Tm 2.14.
- 3.15 Voir Ap 12.17.
- 3.15 L’hébreu contient ici un jeu sur deux sens du même mot, le verbe traduit une fois par écraser et une fois par mordre. Allusion en Rm 16.20.
Proverbs 3:19-34
New Revised Standard Version Catholic Edition
God’s Wisdom in Creation
19 The Lord by wisdom founded the earth;
by understanding he established the heavens;
20 by his knowledge the deeps broke open,
and the clouds drop down the dew.
The True Security
21 My child, do not let these escape from your sight:
keep sound wisdom and prudence,
22 and they will be life for your soul
and adornment for your neck.
23 Then you will walk on your way securely
and your foot will not stumble.
24 If you sit down,[a] you will not be afraid;
when you lie down, your sleep will be sweet.
25 Do not be afraid of sudden panic,
or of the storm that strikes the wicked;
26 for the Lord will be your confidence
and will keep your foot from being caught.
27 Do not withhold good from those to whom it is due,[b]
when it is in your power to do it.
28 Do not say to your neighbor, “Go, and come again,
tomorrow I will give it”—when you have it with you.
29 Do not plan harm against your neighbor
who lives trustingly beside you.
30 Do not quarrel with anyone without cause,
when no harm has been done to you.
31 Do not envy the violent
and do not choose any of their ways;
32 for the perverse are an abomination to the Lord,
but the upright are in his confidence.
33 The Lord’s curse is on the house of the wicked,
but he blesses the abode of the righteous.
34 Toward the scorners he is scornful,
but to the humble he shows favor.
Footnotes
- Proverbs 3:24 Gk: Heb lie down
- Proverbs 3:27 Heb from its owners
Proverbi 3:19-34
Nuova Riveduta 2006
19 Con la saggezza il Signore fondò la terra, e con l’intelligenza rese stabili i cieli.
20 Per la sua scienza gli abissi furono aperti, e le nuvole distillano la rugiada.
21 Figlio mio, queste cose non si allontanino mai dai tuoi occhi! Conserva la saggezza e la riflessione!
22 Esse saranno vita per l’anima tua e un ornamento al tuo collo.
23 Allora camminerai sicuro per la tua via e il tuo piede non inciamperà.
24 Quando ti coricherai non avrai paura; starai a letto e il tuo sonno sarà dolce.
25 Non avrai da temere lo spavento improvviso, né la rovina degli empi, quando verrà,
26 perché il Signore sarà la tua sicurezza e preserverà il tuo piede da ogni insidia.
27 (A)Non rifiutare un beneficio a chi vi ha diritto, quando è in tuo potere di farlo.
28 Non dire al tuo prossimo: «Va’ e torna, te lo darò domani», quando hai la cosa con te.
29 Non tramare il male contro il tuo prossimo, mentre egli abita fiducioso con te.
30 Non fare causa a nessuno senza motivo, se non ti è stato fatto alcun torto.
31 Non portare invidia all’uomo violento e non scegliere nessuna delle sue vie,
32 poiché il Signore ha in abominio l’uomo perverso, ma la sua amicizia è per gli uomini retti.
33 La maledizione del Signore è nella casa dell’empio, ma egli benedice l’abitazione dei giusti.
34 Se schernisce gli schernitori, fa grazia agli umili[a].
Read full chapterFootnotes
- Proverbi 3:34 +Gm 4:6; +1 P 5:5.
Sprüche 3:19-34
Schlachter 2000
19 Der Herr hat die Erde durch Weisheit gegründet
und die Himmel durch Einsicht befestigt.
20 Durch seine Erkenntnis brachen die Fluten hervor
und träufelten die Wolken Tau herab.
21 Mein Sohn, lass dies niemals aus den Augen;
bewahre Überlegung und Besonnenheit!
22 Sie werden deiner Seele zum Leben dienen
und zum Schmuck deinem Hals.
23 Dann wirst du sicher auf deinem Weg gehen,
und dein Fuß stößt nicht an.
24 Ohne Furcht wirst du dich niederlegen,
und liegst du, so wird dein Schlaf süß sein.
25 Du brauchst keinen plötzlichen Schrecken zu fürchten,
auch nicht den Untergang der Gottlosen, wenn er kommt.
26 Denn der Herr wird deine Zuversicht sein
und deinen Fuß bewahren vor dem Fallstrick.
27 Verweigere keine Wohltat dem, welchem sie zukommt,
wenn es in der Macht deiner Hände liegt, sie zu erweisen!
28 Sprich nicht zu deinem Nächsten: »Geh hin und komm wieder;
morgen will ich dir geben!«,
während du es doch hast.
29 Ersinne nichts Böses gegen deinen Nächsten,
der arglos bei dir wohnt.
30 Fange mit keinem Menschen ohne Ursache Streit an,
wenn er dir nichts Böses zugefügt hat.
31 Sei nicht neidisch auf den Gewalttätigen
und erwähle dir keinen seiner Wege!
32 Denn der Verkehrte ist dem Herrn ein Gräuel,
aber mit den Aufrichtigen hat er vertrauten Umgang.[a]
33 Der Fluch des Herrn ist im Haus des Gottlosen,
aber die Wohnung der Gerechten segnet er.
34 Wenn er auch spottet über die Spötter,
so gibt er doch den Demütigen Gnade.
Footnotes
- (3,32) d.h. hat er vertraute Gemeinschaft. Andere übersetzen: aber sein Geheimnis ist bei den Aufrichtigen.
Példabeszédek 3:19-34
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
19 Az Örökkévaló bölcsességgel teremtette a Földet,
és értelemmel feszítette ki az eget,
20 tudásával hasította fel a mélységet,
és zúdított esőt a fellegekből.
21 Fiam, ne téveszd a szemed elől,
ragaszkodj a bölcsességhez és megfontoltsághoz,
22 mert ezek éltetik a lelkedet,
nyakadat aranylánccal ékesítik!
23 Akkor biztos léptekkel járhatsz utadon,
s nem botlasz meg soha,
24 ha lefekszel, nem félsz semmitől,
nyugodtan alszol, és álmod könnyű,
25 nem rettegsz váratlan bajoktól,
sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul,
26 mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot,
s megóvja lábadat a csapdáktól.
27 Ne késlekedj jót tenni a rászorulóval,
ha módod van rá, hogy adj!
28 Ne mondd szomszédodnak, ha nálad van, amit kér:
„Jöjj vissza holnap, majd akkor adok!”
29 Ne tervezz rosszat szomszédod ellen,
aki bizalommal van irántad!
30 Ne pereskedj ok nélkül azzal,
aki nem bántott téged!
31 Ne irigyeld, aki erőszakos,
s ne kövesd a példáját soha,
32 mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat,
de az igazakat bizalmába fogadja!
33 Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját,
de megáldja az igazak otthonát.
34 Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz,
de jóindulattal van az alázatosak iránt.
Proverbes 3:19-34
La Bible du Semeur
19 C’est avec la sagesse que l’Eternel a fondé la terre,
et avec l’intelligence qu’il a disposé le ciel.
20 Par sa science, il a fait jaillir l’eau des sources
et ordonné aux nuages de répandre la rosée.
21 Mon fils, garde les yeux fixés
sur la sagesse et la réflexion, retiens-les,
22 car elles t’apporteront la vie,
elles seront une parure pour ton cou.
23 Alors tu iras ton chemin en toute sécurité,
sans trébucher.
24 Quand tu te coucheras, tu n’éprouveras aucune crainte,
et ton sommeil sera paisible,
25 tu n’auras pas à redouter un désastre imprévu,
ni la ruine qui ne manquera pas de fondre sur les méchants ;
26 car l’Eternel sera ton assurance,
il gardera ton pied de tout piège.
L’amour du prochain
27 Si tu en as le moyen, ne refuse pas de faire du bien à celui qui est dans le besoin,
28 ne dis pas à ton prochain :
« Va-t’en et reviens plus tard,
demain je te donnerai »,
alors que tu peux le faire tout de suite.
29 Ne manigance rien de mal contre ton prochain,
alors qu’il vit sans défiance près de toi.
30 Ne cherche pas querelle à quelqu’un sans raison
alors qu’il ne t’a fait aucun mal.
31 N’envie pas les violents
et n’adopte aucun de leurs procédés,
32 car l’Eternel a en horreur les gens pervers,
mais il réserve son intimité aux hommes droits.
33 La malédiction de l’Eternel pèse sur la maison du méchant,
mais il bénit la demeure des justes.
34 Il se moque des moqueurs,
mais il accorde sa faveur aux humbles[a].
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.