Isaiah 59
New Revised Standard Version Catholic Edition
Injustice and Oppression to Be Punished
59 See, the Lord’s hand is not too short to save,
nor his ear too dull to hear.
2 Rather, your iniquities have been barriers
between you and your God,
and your sins have hidden his face from you
so that he does not hear.
3 For your hands are defiled with blood,
and your fingers with iniquity;
your lips have spoken lies,
your tongue mutters wickedness.
4 No one brings suit justly,
no one goes to law honestly;
they rely on empty pleas, they speak lies,
conceiving mischief and begetting iniquity.
5 They hatch adders’ eggs,
and weave the spider’s web;
whoever eats their eggs dies,
and the crushed egg hatches out a viper.
6 Their webs cannot serve as clothing;
they cannot cover themselves with what they make.
Their works are works of iniquity,
and deeds of violence are in their hands.
7 Their feet run to evil,
and they rush to shed innocent blood;
their thoughts are thoughts of iniquity,
desolation and destruction are in their highways.
8 The way of peace they do not know,
and there is no justice in their paths.
Their roads they have made crooked;
no one who walks in them knows peace.
9 Therefore justice is far from us,
and righteousness does not reach us;
we wait for light, and lo! there is darkness;
and for brightness, but we walk in gloom.
10 We grope like the blind along a wall,
groping like those who have no eyes;
we stumble at noon as in the twilight,
among the vigorous[a] as though we were dead.
11 We all growl like bears;
like doves we moan mournfully.
We wait for justice, but there is none;
for salvation, but it is far from us.
12 For our transgressions before you are many,
and our sins testify against us.
Our transgressions indeed are with us,
and we know our iniquities:
13 transgressing, and denying the Lord,
and turning away from following our God,
talking oppression and revolt,
conceiving lying words and uttering them from the heart.
14 Justice is turned back,
and righteousness stands at a distance;
for truth stumbles in the public square,
and uprightness cannot enter.
15 Truth is lacking,
and whoever turns from evil is despoiled.
The Lord saw it, and it displeased him
that there was no justice.
16 He saw that there was no one,
and was appalled that there was no one to intervene;
so his own arm brought him victory,
and his righteousness upheld him.
17 He put on righteousness like a breastplate,
and a helmet of salvation on his head;
he put on garments of vengeance for clothing,
and wrapped himself in fury as in a mantle.
18 According to their deeds, so will he repay;
wrath to his adversaries, requital to his enemies;
to the coastlands he will render requital.
19 So those in the west shall fear the name of the Lord,
and those in the east, his glory;
for he will come like a pent-up stream
that the wind of the Lord drives on.
20 And he will come to Zion as Redeemer,
to those in Jacob who turn from transgression, says the Lord.
21 And as for me, this is my covenant with them, says the Lord: my spirit that is upon you, and my words that I have put in your mouth, shall not depart out of your mouth, or out of the mouths of your children, or out of the mouths of your children’s children, says the Lord, from now on and forever.
Footnotes
- Isaiah 59:10 Meaning of Heb uncertain
Isaia 59
Nuova Riveduta 2006
Le colpe di Giuda
59 (A)Ecco, la mano del Signore non è troppo corta per salvare, né il suo orecchio troppo duro per udire;
2 ma le vostre iniquità vi hanno separato dal vostro Dio; i vostri peccati gli hanno fatto nascondere la faccia da voi, per non darvi più ascolto.
3 Le vostre mani infatti sono contaminate dal sangue, le vostre dita dall’iniquità; le vostre labbra proferiscono menzogna, la vostra lingua sussurra perversità.
4 Nessuno muove causa con giustizia, nessuno la discute con verità; si appoggiano su ciò che non è, dicono menzogne, concepiscono il male, partoriscono l’iniquità.
5 Covano uova di serpente, tessono tele di ragno; chi mangia le loro uova muore, e dall’uovo che uno schiaccia esce fuori una vipera.
6 Le loro tele non diventeranno vestiti, né costoro si copriranno delle loro opere; le loro opere sono opere d’iniquità, nelle loro mani vi sono atti di violenza.
7 I loro piedi corrono al male, essi si affrettano a spargere sangue innocente; i loro pensieri sono pensieri iniqui, la desolazione e la rovina sono sulla loro strada.
8 La via della pace[a] non la conoscono, non c’è equità nel loro procedere; si fanno dei sentieri tortuosi, chiunque vi cammina non conosce la pace.
9 (B)Perciò la rettitudine è lontana da noi e non arriva fino a noi la giustizia; noi aspettiamo la luce, ma ecco le tenebre; aspettiamo il chiarore del giorno, ma camminiamo nel buio.
10 Andiamo tastando la parete come i ciechi, andiamo a tastoni come chi non ha occhi; inciampiamo in pieno mezzogiorno come nel crepuscolo, in mezzo all’abbondanza sembriamo dei morti.
11 Tutti quanti grugniamo come orsi, andiamo gemendo come colombe; aspettiamo la rettitudine, ma essa non viene; la salvezza, ma essa si allontana da noi.
12 Poiché le nostre trasgressioni si sono moltiplicate davanti a te e i nostri peccati testimoniano contro di noi; sì, i nostri peccati ci stanno davanti e le nostre iniquità le conosciamo.
13 Siamo stati ribelli al Signore e l’abbiamo rinnegato, ci siamo rifiutati di seguire il nostro Dio, abbiamo parlato di oppressione e di rivolta, abbiamo concepito e meditato in cuore parole di menzogna.
14 La rettitudine si è ritirata e la giustizia si è tenuta lontana; la verità, infatti, soccombe sulla piazza pubblica e il diritto non riesce ad avvicinarvisi.
15 La verità è scomparsa, e chi si allontana dal male si espone a essere spogliato.
Giudizio contro Giuda; promessa di un redentore
(C)Il Signore ha visto, e gli è dispiaciuto che non vi sia più rettitudine;
16 ha visto che non c’era più un uomo e si è stupito che nessuno intervenisse. Allora il suo braccio gli è venuto in aiuto, la sua giustizia lo ha sorretto;
17 egli si è rivestito di giustizia come di una corazza, si è messo in capo l’elmo della salvezza[b], ha indossato gli abiti della vendetta, si è avvolto di gelosia come in un mantello.
18 Egli renderà a ciascuno secondo le sue opere; il furore ai suoi avversari, il contraccambio ai suoi nemici; alle isole darà la loro retribuzione.
19 Così si temerà il nome del Signore dall’occidente e la sua gloria dall’oriente; quando l’avversario verrà come una fiumana, lo Spirito del Signore lo metterà in fuga.
20 «Un salvatore verrà per Sion e per quelli di Giacobbe che si convertiranno dalla loro rivolta», dice il Signore.
21 «Quanto a me», dice il Signore, «questo è il patto che io stabilirò con loro[c]: il mio Spirito che riposa su di te e le mie parole che ho messe nella tua bocca non si allontaneranno mai dalla tua bocca, né dalla bocca della tua discendenza, né dalla bocca della discendenza della tua discendenza», dice il Signore, «da ora e per sempre».
Footnotes
- Isaia 59:8 +Ro 3:15-17.
- Isaia 59:17 +Ef 6:14, 17; 1 Te 5:8.
- Isaia 59:21 +Ro 11:26-27.
Jesaja 59
Schlachter 2000
Die Sünden des Volkes trennen es von Gott
59 Siehe, die Hand des Herrn ist nicht zu kurz zum Retten und sein Ohr nicht zu schwer zum Hören;
2 sondern eure Missetaten trennen euch von eurem Gott[a], und eure Sünden verbergen sein Angesicht vor euch, dass er nicht hört!
3 Denn eure Hände sind mit Blut befleckt und eure Finger mit Unrecht; eure Lippen reden Lügen, und eure Zunge dichtet Verdrehungen.
4 Keiner erhebt Klage mit Recht, und keiner führt eine Rechtssache gemäß der Wahrheit; man vertraut auf Nichtiges und redet Unwahres; man geht mit Unheil schwanger und gebiert Frevel.
5 Sie brüten Schlangeneier aus und weben Spinngewebe. Wer von ihren Eiern isst, muss sterben; zertritt sie aber jemand, so fährt eine Otter heraus.
6 Ihr Gewebe taugt nicht zur Bekleidung, und mit dem, was sie erzeugen, kann man sich nicht bedecken; denn ihre Werke sind Unheilswerke, und Gewalttat ist in ihren Händen.
7 Ihre Füße laufen zum Bösen und eilen, um unschuldiges Blut zu vergießen; sie hegen schlimme Absichten[b]; Verwüstung und Zerstörung bezeichnen ihre Bahn.
8 Den Weg des Friedens kennen sie nicht; es ist kein Recht in ihren Spuren; sie machen sich krumme Pfade; keiner, der darauf geht, kennt den Frieden.
9 Darum bleibt das Recht fern von uns, und die Gerechtigkeit erreicht uns nicht. Wir warten auf das Licht, und siehe da, Finsternis, auf den hellen Tag, aber wir wandeln in der Dunkelheit!
10 Wir tappen an der Wand wie die Blinden; wir tappen, wie wenn wir keine Augen hätten; wir straucheln am hellen Tag wie in der Dämmerung; unter Gesunden sind wir wie die Toten.
11 Wir brummen alle wie die Bären und gurren wie die Tauben; wir warten auf das Recht, aber es ist nirgends, und auf Rettung, aber sie bleibt fern von uns.
12 Denn unsere Übertretungen sind zahlreich vor dir, und unsere Sünden zeugen gegen uns; denn unsere Übertretungen sind vor uns, und unsere Verschuldungen kennen wir;
13 nämlich, dass wir treulos waren gegen den Herrn und ihn verleugnet haben und von unserem Gott abgewichen sind, dass wir gewalttätig und widerspenstig geredet haben, Lügenworte ersonnen und aus unseren Herzen hervorgebracht haben.
14 So wurde das Recht verdrängt, und die Gerechtigkeit zog sich zurück; denn die Wahrheit strauchelte auf dem Markt, und die Redlichkeit fand keinen Eingang.
15 Und die Treue wurde vermisst, und wer vom Bösen wich, musste sich ausplündern lassen.
Vergeltung den Widersachern, Erlösung für die Bekehrten
Als der Herr dies sah, missfiel es ihm, dass kein Recht da war;
16 er sah auch, dass kein Mann vorhanden war, und war verwundert, dass kein Fürsprecher da war. Da half ihm sein eigener Arm, und seine Gerechtigkeit, die unterstützte ihn.
17 Er legte Gerechtigkeit an wie einen Panzer und setzte den Helm des Heils auf sein Haupt. Er legte als Kleidung Rachegewänder an und hüllte sich in Eifer wie in einen Mantel.
18 Den Taten entsprechend, so wird er vergelten: Zorn seinen Widersachern, Vergeltung seinen Feinden, ja, selbst den [entfernten] Inseln wird er den verdienten Lohn bezahlen!
19 Dann wird man im Westen den Namen des Herrn fürchten und im Osten seine Herrlichkeit; wenn der Bedränger kommt wie ein Wasserstrom, wird der Hauch[c] des Herrn ihn in die Flucht schlagen.
20 Und es wird ein Erlöser kommen für Zion und für die in Jakob, die sich von der Übertretung bekehren, spricht der Herr.
21 Und meinerseits ist dies mein Bund mit ihnen, spricht der Herr: Mein Geist, der auf dir ruht, und meine Worte, die ich in deinen Mund gelegt habe, sollen nicht mehr aus deinem Mund weichen, noch aus dem Mund deiner Kinder[d], noch aus dem Mund deiner Kindeskinder, spricht der Herr, von nun an bis in Ewigkeit!
Ézsaiás 59
Hungarian New Translation
Bűn és bűnbánat
59 Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson,
2 hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.
4 Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek.
5 Mérges kígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki tojásaikból eszik, és ha rátaposnak, vipera kel ki.
6 Pókhálójukból nem lesz ruha, nem takarózhatnak készítményükbe, készítményük csak bajt okoz, erőszakos tetteket követnek el.
7 Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon.
8 Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez.
9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak.
11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk.
12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk.
13 Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt és szólt.
Bűn és büntetés
14 Háttérbe szorul a törvény, távol áll az igazság, elbukik a hűség a tereken, nem érvényesülhet a becsület.
15 Oda van már a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik. Látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend.
16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta.
17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, védelmező sisak van a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá.
18 Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek.
19 Félni fogják az Úr nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten, amikor eljön mint egy sebes folyam, amelyet az Úr szele korbácsolt föl.
20 De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az Úr.
21 Ilyen szövetségem van nekem velük - mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké - mondja az Úr.
Ésaïe 59
La Bible du Semeur
De l’injustice à la justice
Ce qui sépare de Dieu
59 Mais non : la main de l’Eternel |n’est pas trop courte pour sauver,
et son oreille n’est pas sourde |au point de ne plus vous entendre !
2 Ce sont vos fautes |qui vous séparent
de votre Dieu.
C’est à cause de vos péchés |qu’il s’est détourné loin de vous
pour ne plus vous entendre.
3 Car vos mains sont souillées de sang
et vos doigts de péchés,
vos lèvres disent des mensonges,
votre langue susurre |des paroles perfides.
4 Personne n’invoque le droit,
et nul ne plaide |selon la vérité.
On s’appuie sur de vains raisonnements
et l’on allègue des mensonges.
Ils conçoivent le mal
et enfantent l’iniquité.
5 Ils couvent des œufs de vipère,
tissent des toiles d’araignée.
Qui mange de ces œufs mourra ;
de chaque œuf couvé qui éclôt
sortira un serpent.
6 Leurs toiles d’araignée |ne servent pas de vêtement,
et l’on ne peut pas se couvrir |de ce qu’ils ont confectionné.
Les œuvres qu’ils produisent |sont des œuvres mauvaises ;
de leurs mains, ils commettent |des actes de violence.
7 Leurs pieds courent au mal,
et ils ont hâte |de verser le sang innocent.
Leurs pensées sont sans cesse |orientées vers le mal,
dévastation et destruction |jalonnent leur parcours[a].
8 Ils ne connaissent pas |le chemin de la paix,
et le droit est absent |des routes qu’ils empruntent.
Les sentiers qu’ils se tracent |sont des voies tortueuses :
quiconque s’y engage |ne connaît pas la paix.
Les péchés du peuple
9 Voilà pourquoi le droit |demeure loin de nous,
et l’on ne nous rend pas justice.
Nous espérions de la lumière,
et c’est l’obscurité.
Oui, nous espérions la clarté
et nous marchons dans les ténèbres.
10 Nous allons à tâtons |comme des aveugles |le long d’un mur ;
comme ceux qui n’ont plus leurs yeux,
nous allons à tâtons,
nous trébuchons en plein midi |comme à la nuit tombante ;
tout en étant pleins de vigueur,
nous sommes comme morts.
11 Nous grondons tous comme des ours
et nous ne cessons de gémir |tout comme des colombes.
Nous espérons le droit, |mais il n’y en a pas ;
et le salut, |mais il est loin de nous !
12 Car nos révoltes |contre toi sont nombreuses
nos transgressions |témoignent contre nous.
Nos péchés restent attachés à nous,
et nos fautes, nous les connaissons bien.
13 Nous sommes des rebelles
et nous avons trompé |l’Eternel, notre Dieu, |en lui tournant le dos.
Nous ne parlons que d’oppression |et de révolte,
et nous avons conçu, |nous avons projeté |des propos mensongers |dans notre cœur.
14 Aussi, le droit recule
et la justice est loin de nous.
La vérité trébuche |sur la place publique,
et la droiture |ne peut y accéder.
15 La vérité a disparu
et celui qui se détourne du mal |se fait piller.
Dieu intervient
Mais l’Eternel a vu |avec indignation
qu’il n’y a plus de droit.
16 Il n’a trouvé personne |qui intercède,
il s’en est étonné.
Alors son propre bras |lui est venu en aide,
et sa justice |a été son soutien[b].
17 Il se revêt de la justice |comme d’une cuirasse,
il s’est mis sur la tête |le casque du salut.
En guise de tunique, |il s’est drapé |de la rétribution,
il s’est enveloppé |comme dans un manteau[c] |d’une ardeur passionnée |pour la relation exclusive |qui le lie à son peuple.
18 Il rendra à chacun |ce que lui vaut ses actes :
la fureur à ses adversaires,
et leur dû à ses ennemis ;
il paiera leur salaire |aux habitants des îles, |et des régions côtières.
19 Ainsi, l’on craindra l’Eternel |et l’on révérera sa gloire
de l’occident jusqu’au levant.
Car il viendra |comme un fleuve en furie
agité par un vent |venu de l’Eternel[d].
20 Car le libérateur |va venir pour Sion,
pour ceux qui, en Jacob, |renonceront à leurs révoltes.
L’Eternel le déclare.
21 Quant à moi, déclare l’Eternel, voici quelle est l’alliance que je fais avec eux[e] : Mon Esprit qui repose sur toi et mes paroles que je mets dans ta bouche[f], ne s’écarteront ni de ta bouche, ni de la bouche de tes enfants, ni de la bouche de leurs enfants. Voilà ce que dit l’Eternel, dès maintenant et pour l’éternité.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.