Hebrews 10
New Revised Standard Version Catholic Edition
Christ’s Sacrifice Once for All
10 Since the law has only a shadow of the good things to come and not the true form of these realities, it[a] can never, by the same sacrifices that are continually offered year after year, make perfect those who approach. 2 Otherwise, would they not have ceased being offered, since the worshipers, cleansed once for all, would no longer have any consciousness of sin? 3 But in these sacrifices there is a reminder of sin year after year. 4 For it is impossible for the blood of bulls and goats to take away sins. 5 Consequently, when Christ[b] came into the world, he said,
“Sacrifices and offerings you have not desired,
but a body you have prepared for me;
6 in burnt offerings and sin offerings
you have taken no pleasure.
7 Then I said, ‘See, God, I have come to do your will, O God’
(in the scroll of the book[c] it is written of me).”
8 When he said above, “You have neither desired nor taken pleasure in sacrifices and offerings and burnt offerings and sin offerings” (these are offered according to the law), 9 then he added, “See, I have come to do your will.” He abolishes the first in order to establish the second. 10 And it is by God’s will[d] that we have been sanctified through the offering of the body of Jesus Christ once for all.
11 And every priest stands day after day at his service, offering again and again the same sacrifices that can never take away sins. 12 But when Christ[e] had offered for all time a single sacrifice for sins, “he sat down at the right hand of God,” 13 and since then has been waiting “until his enemies would be made a footstool for his feet.” 14 For by a single offering he has perfected for all time those who are sanctified. 15 And the Holy Spirit also testifies to us, for after saying,
16 “This is the covenant that I will make with them
after those days, says the Lord:
I will put my laws in their hearts,
and I will write them on their minds,”
17 he also adds,
“I will remember[f] their sins and their lawless deeds no more.”
18 Where there is forgiveness of these, there is no longer any offering for sin.
A Call to Persevere
19 Therefore, my friends,[g] since we have confidence to enter the sanctuary by the blood of Jesus, 20 by the new and living way that he opened for us through the curtain (that is, through his flesh), 21 and since we have a great priest over the house of God, 22 let us approach with a true heart in full assurance of faith, with our hearts sprinkled clean from an evil conscience and our bodies washed with pure water. 23 Let us hold fast to the confession of our hope without wavering, for he who has promised is faithful. 24 And let us consider how to provoke one another to love and good deeds, 25 not neglecting to meet together, as is the habit of some, but encouraging one another, and all the more as you see the Day approaching.
26 For if we willfully persist in sin after having received the knowledge of the truth, there no longer remains a sacrifice for sins, 27 but a fearful prospect of judgment, and a fury of fire that will consume the adversaries. 28 Anyone who has violated the law of Moses dies without mercy “on the testimony of two or three witnesses.” 29 How much worse punishment do you think will be deserved by those who have spurned the Son of God, profaned the blood of the covenant by which they were sanctified, and outraged the Spirit of grace? 30 For we know the one who said, “Vengeance is mine, I will repay.” And again, “The Lord will judge his people.” 31 It is a fearful thing to fall into the hands of the living God.
32 But recall those earlier days when, after you had been enlightened, you endured a hard struggle with sufferings, 33 sometimes being publicly exposed to abuse and persecution, and sometimes being partners with those so treated. 34 For you had compassion for those who were in prison, and you cheerfully accepted the plundering of your possessions, knowing that you yourselves possessed something better and more lasting. 35 Do not, therefore, abandon that confidence of yours; it brings a great reward. 36 For you need endurance, so that when you have done the will of God, you may receive what was promised. 37 For yet
“in a very little while,
the one who is coming will come and will not delay;
38 but my righteous one will live by faith.
My soul takes no pleasure in anyone who shrinks back.”
39 But we are not among those who shrink back and so are lost, but among those who have faith and so are saved.
Footnotes
- Hebrews 10:1 Other ancient authorities read they
- Hebrews 10:5 Gk he
- Hebrews 10:7 Meaning of Gk uncertain
- Hebrews 10:10 Gk by that will
- Hebrews 10:12 Gk this one
- Hebrews 10:17 Gk on their minds and I will remember
- Hebrews 10:19 Gk Therefore, brothers
Ebrei 10
Nuova Riveduta 2006
10 (A)La legge, infatti, possiede solo un’ombra dei beni futuri, non la realtà stessa delle cose. Perciò con quei sacrifici, che sono offerti continuamente, anno dopo anno, essa non può rendere perfetti coloro che si avvicinano a Dio. 2 Altrimenti non si sarebbe forse cessato di offrirli, se coloro che rendono il culto, una volta purificati, avessero sentito la loro coscienza sgravata dai peccati? 3 Invece in quei sacrifici viene rinnovato ogni anno il ricordo dei peccati; 4 perché è impossibile che il sangue di tori e di capri tolga i peccati.
5 Ecco perché Cristo, entrando nel mondo, disse:
«Tu non hai voluto né sacrificio né offerta, ma mi hai preparato un corpo;
6 non hai gradito né olocausti né sacrifici per il peccato.
7 Allora ho detto: “Ecco, vengo” (nel rotolo del libro è scritto di me) “per fare, o Dio, la tua volontà”»[a].
8 Dopo aver detto:
«Tu non hai voluto e non hai gradito né sacrifici, né offerte, né olocausti, né sacrifici per il peccato»
(che sono offerti secondo la legge), 9 aggiunge poi:
«Ecco, vengo per fare [, o Dio,] la tua volontà».
Così egli abolisce il primo per stabilire il secondo. 10 In virtù di questa «volontà» noi siamo stati santificati, mediante l’offerta del corpo di Gesù Cristo fatta una volta per sempre.
11 Mentre ogni sacerdote sta in piedi ogni giorno a svolgere il suo servizio e a offrire ripetutamente gli stessi sacrifici, che non possono mai togliere i peccati, 12 egli, dopo aver offerto un unico sacrificio per i peccati, e per sempre, si è seduto alla destra di Dio 13 e aspetta soltanto che i suoi nemici siano posti come sgabello dei suoi piedi. 14 Infatti con un’unica offerta egli ha reso perfetti per sempre quelli che sono santificati. 15 Anche lo Spirito Santo ce ne rende testimonianza. Infatti, dopo aver detto:
16 «Questo è il patto che farò con loro dopo quei giorni, dice il Signore, metterò le mie leggi nei loro cuori e le scriverò nelle loro menti[b]»[c], egli aggiunge[d]:
17 «Non mi ricorderò più dei loro peccati e delle loro iniquità»[e].
18 Ora, dove c’è perdono di queste cose, non c’è più bisogno di offerta per il peccato.
Esortazione a perseverare nella fede
19 (B)Avendo dunque, fratelli, libertà di entrare nel luogo santissimo per mezzo del sangue di Gesù, 20 per quella via nuova e vivente che egli ha inaugurata per noi attraverso la cortina, vale a dire la sua carne, 21 e avendo noi un grande sacerdote sopra la casa di Dio, 22 avviciniamoci con cuore sincero e con piena certezza di fede, avendo i cuori aspersi di quell’aspersione che li purifica da una cattiva coscienza e il corpo lavato con acqua pura. 23 Manteniamo ferma la confessione della nostra speranza, senza vacillare; perché fedele è colui che ha fatto le promesse. 24 Facciamo attenzione gli uni agli altri per incitarci all’amore e alle buone opere, 25 non abbandonando la nostra comune adunanza come alcuni sono soliti fare, ma esortandoci a vicenda, tanto più che vedete avvicinarsi il giorno.
26 Infatti, se persistiamo nel peccare volontariamente dopo aver ricevuto la conoscenza della verità, non rimane più alcun sacrificio per i peccati, 27 ma una terribile attesa del giudizio e l’ardore di un fuoco che divorerà i ribelli. 28 Chi trasgredisce la legge di Mosè viene messo a morte senza pietà sulla parola di due o tre testimoni. 29 Di quale peggior castigo, a vostro parere, sarà giudicato degno colui che avrà calpestato il Figlio di Dio, che avrà considerato profano il sangue del patto con il quale è stato santificato e avrà disprezzato lo Spirito della grazia? 30 Noi conosciamo, infatti, colui che ha detto:
«A me appartiene la vendetta! Io darò la retribuzione!»[f] [, dice il Signore.] E ancora:
«Il Signore giudicherà il suo popolo»[g].
31 È terribile cadere nelle mani del Dio vivente.
32 (C)Ma ricordatevi di quei primi giorni in cui, dopo essere stati illuminati, voi avete dovuto sostenere una lotta lunga e dolorosa: 33 talvolta esposti agli oltraggi e alle vessazioni, altre volte facendovi solidali con quelli che erano trattati in questo modo. 34 Infatti, voi simpatizzaste con i carcerati[h] e accettaste con gioia la ruberia dei vostri beni, sapendo di possedere [nei cieli] una ricchezza migliore e duratura. 35 Non abbandonate la vostra franchezza, che ha una grande ricompensa! 36 Infatti avete bisogno di costanza, affinché, fatta la volontà di Dio, otteniate quello che vi è stato promesso. Perché: 37 «Ancora un brevissimo tempo e colui che deve venire verrà, e non tarderà; 38 ma il mio giusto[i] per fede vivrà; e se si tira indietro, l’anima mia non lo gradisce»[j]. 39 Ora, noi non siamo di quelli che si tirano indietro a loro perdizione, ma di quelli che hanno fede per ottenere la vita[k].
Footnotes
- Ebrei 10:7 +Sl 40:6-8.
- Ebrei 10:16 Così TR e M; NA nella loro mente.
- Ebrei 10:16 +Gr 31:33.
- Ebrei 10:16 Le parole egli aggiunge non figurano nel testo greco.
- Ebrei 10:17 +Gr 31:34.
- Ebrei 10:30 +De 32:35.
- Ebrei 10:30 +De 32:36.
- Ebrei 10:34 TR e M con le mie catene.
- Ebrei 10:38 TR e M ma il giusto…
- Ebrei 10:38 +Ac 2:3-4.
- Ebrei 10:39 Per ottenere la vita, altri traducono: per salvare l’anima.
Hebräer 10
Schlachter 2000
Das einmalige, vollkommene Sühnopfer Jesu Christi bewirkt ein vollkommenes Heil
10 Denn weil das Gesetz nur einen Schatten der zukünftigen [Heils-] Güter hat, nicht die Gestalt der Dinge selbst, so kann es auch mit den gleichen alljährlichen Opfern, die man immer wieder darbringt, die Hinzutretenden niemals zur Vollendung[a] bringen.
2 Hätte man sonst nicht aufgehört, Opfer darzubringen, wenn die, welche den Gottesdienst verrichten, einmal gereinigt, kein Bewusstsein von Sünden mehr gehabt hätten?
3 Stattdessen geschieht durch diese [Opfer] alle Jahre eine Erinnerung an die Sünden.
4 Denn unmöglich kann das Blut von Stieren und Böcken Sünden hinwegnehmen!
5 Darum spricht er bei seinem Eintritt in die Welt: »Opfer und Gaben hast du nicht gewollt; einen Leib aber hast du mir bereitet.
6 An Brandopfern[b] und Sündopfern[c] hast du kein Wohlgefallen.
7 Da sprach ich: Siehe, ich komme — in der Buchrolle steht von mir geschrieben —, um deinen Willen, o Gott, zu tun!«[d]
8 Oben sagt er: »Opfer und Gaben, Brandopfer und Sündopfer hast du nicht gewollt, du hast auch kein Wohlgefallen an ihnen« — die ja nach dem Gesetz dargebracht werden —,
9 dann fährt er fort: »Siehe, ich komme, um deinen Willen, o Gott, zu tun«. [Somit] hebt er das Erste auf, um das Zweite einzusetzen.
10 Aufgrund dieses Willens sind wir geheiligt durch die Opferung[e] des Leibes Jesu Christi, [und zwar] ein für alle Mal.
11 Und jeder Priester steht da und verrichtet täglich den Gottesdienst und bringt oftmals dieselben Opfer dar, die doch niemals Sünden hinwegnehmen können;
12 Er aber hat sich, nachdem er ein einziges Opfer für die Sünden dargebracht hat, das für immer gilt, zur Rechten Gottes gesetzt,
13 und er wartet hinfort, bis seine Feinde als Schemel für seine Füße hingelegt werden.
14 Denn mit einem einzigen Opfer hat er die für immer vollendet, welche geheiligt werden.
15 Das bezeugt uns aber auch der Heilige Geist; denn nachdem zuvor gesagt worden ist:
16 »Das ist der Bund, den ich mit ihnen schließen will nach diesen Tagen, spricht der Herr: Ich will meine Gesetze in ihre Herzen geben und sie in ihre Sinne schreiben«,
17 sagt er auch: »An ihre Sünden und ihre Gesetzlosigkeiten will ich nicht mehr gedenken.«[f]
18 Wo aber Vergebung für diese ist, da gibt es kein Opfer mehr für Sünde.[g]
Ermunterung zum freimütigen Eintreten ins Heiligtum und zum gläubigen Festhalten am Bekenntnis
19 Da wir nun, ihr Brüder, kraft des Blutes Jesu Freimütigkeit haben zum Eingang in das Heiligtum,
20 den er uns eingeweiht hat als neuen und lebendigen Weg durch den Vorhang hindurch, das heißt, durch sein Fleisch,
21 und da wir einen großen Priester über das Haus Gottes haben,
22 so lasst uns hinzutreten[h] mit wahrhaftigem Herzen, in völliger Gewissheit des Glaubens, durch Besprengung der Herzen los vom bösen Gewissen und am Leib gewaschen mit reinem Wasser.
23 Lasst uns festhalten am Bekenntnis der Hoffnung, ohne zu wanken — denn er ist treu, der die Verheißung gegeben hat —,
24 und lasst uns aufeinander achtgeben, damit wir uns gegenseitig anspornen zur Liebe und zu guten Werken,
25 indem wir unsere eigene Versammlung nicht verlassen,[i] wie es einige zu tun pflegen, sondern einander ermahnen, und das umso mehr, als ihr den Tag herannahen seht!
26 Denn wenn wir mutwillig sündigen, nachdem wir die Erkenntnis der Wahrheit empfangen haben, so bleibt für die Sünden kein Opfer mehr übrig,
27 sondern nur ein schreckliches Erwarten des Gerichts und ein Zorneseifer des Feuers, der die Widerspenstigen verzehren wird.
28 Wenn jemand das Gesetz Moses verwirft, muss er ohne Erbarmen sterben auf die Aussage von zwei oder drei Zeugen hin;
29 wie viel schlimmerer Strafe, meint ihr, wird derjenige schuldig erachtet werden, der den Sohn Gottes mit Füßen getreten und das Blut des Bundes, durch das er geheiligt wurde, für gemein geachtet und den Geist der Gnade geschmäht hat?
30 Denn wir kennen ja den, der sagt: »Die Rache ist mein; ich will vergelten!, spricht der Herr«, und weiter: »Der Herr wird sein Volk richten«.[j]
31 Es ist schrecklich, in die Hände des lebendigen Gottes zu fallen!
32 Erinnert euch aber an die früheren Tage, in denen ihr, nachdem ihr erleuchtet wurdet, viel Kampf erduldet habt, der mit Leiden verbunden war,
33 da ihr teils selbst Schmähungen und Bedrängnissen öffentlich preisgegeben wart, teils mit denen Gemeinschaft hattet, die so behandelt wurden.
34 Denn ihr hattet Mitleid mit mir in meinen Ketten bewiesen und den Raub eurer Güter mit Freuden hingenommen, weil ihr in euch selbst gewiss seid, dass ihr ein besseres und bleibendes Gut in den Himmeln besitzt.
35 So werft nun eure Zuversicht nicht weg, die eine große Belohnung hat!
36 Denn standhaftes Ausharren tut euch not, damit ihr, nachdem ihr den Willen Gottes getan habt, die Verheißung erlangt.
37 Denn noch eine kleine, ganz kleine Weile, dann wird der kommen, der kommen soll, und wird nicht auf sich warten lassen.
38 »Der Gerechte aber wird aus Glauben leben«; doch: »Wenn er feige zurückweicht, so wird meine Seele kein Wohlgefallen an ihm haben«.[k]
39 Wir aber gehören nicht zu denen, die feige zurückweichen zum Verderben, sondern zu denen, die glauben zur Errettung der Seele.
Footnotes
- (10,1) od. Vollkommenheit.
- (10,6) d.h. ein Tieropfer, das ganz auf dem Altar verbrannt wurde.
- (10,6) d.h. ein Opfer, das zur Sühnung bestimmter Sünden und Verunreinigungen dargebracht wurde (3Mo 4).
- (10,7) Ps 40,7-9.
- (10,10) od. Darbringung.
- (10,17) Jer 31,33-34.
- (10,18) od. da ist kein Opfer für die Sünde mehr nötig.
- (10,22) od. [Gott] nahen / zu [Gott] kommen.
- (10,25) od. unser Zusammenkommen nicht versäumen.
- (10,30) 5Mo 32,35-36.
- (10,38) vgl. Hab 2,3-4.
Zsidók 10
Hungarian New Translation
Krisztus áldozata egyszer s mindenkorra érvényes
10 Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat.
2 Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot.
3 De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek.
4 Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
5 Ezért, amikor eljön a világba, így szól: "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem;
6 égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél.
7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem."
8 Előbb azt mondta: "Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem akartál, nem is kedveltél" (ezeket a törvény szerint mutatják be),
9 de azután így szólt: "Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat." Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat:
10 az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.
11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni.
12 Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült,
13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá.
14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert ez után az ige után:
16 "Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán", így szól az Úr: "Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom;
17 bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg."
18 Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
Meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához
19 Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által,
20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;
21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:
22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,
23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.
24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.
25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
26 Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat,
27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
28 Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal.
29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?
30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét."
31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
32 De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki.
33 Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt.
34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.
35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.
36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.
37 Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.
38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem."
39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
Hébreux 10
La Bible du Semeur
L’inefficacité de la Loi et l’efficacité du sacrifice de Christ
10 La Loi de Moïse ne possède qu’une ombre des biens à venir et non pas l’image même de ces réalités. Elle ne peut donc en aucun cas amener à la perfection ceux qui s’approchent ainsi de Dieu sur la base des mêmes sacrifices offerts perpétuellement d’année en année. 2 Si elle l’avait pu, ceux qui participent à ce culte auraient depuis longtemps cessé d’offrir ces sacrifices car, purifiés une fois pour toutes, ils n’auraient plus eu la conscience chargée d’aucun péché.
3 Mais, en fait, ces sacrifices rappellent chaque année le souvenir des péchés. 4 En effet, il est impossible que du sang de taureaux et de boucs ôte les péchés. 5 Voilà pourquoi, en entrant dans le monde, Christ a dit :
Tu n’as voulu |ni sacrifice, ni offrande :
tu m’as formé un corps.
6 Tu n’as pris nul plaisir |aux holocaustes[a], |aux sacrifices |pour le péché.
7 Alors j’ai dit : Voici je viens
– dans le rouleau du livre, |il est question de moi –
pour faire, ô Dieu, ta volonté[b] .
8 Il commence ainsi par dire : « Tu n’as voulu ni sacrifice, ni offrande, ni holocaustes, ni sacrifices pour le péché ; tu n’y as pris nul plaisir. » Pourtant, ces sacrifices sont offerts conformément à la Loi. 9 Ensuite il déclare : Voici, je viens pour faire ta volonté. Ainsi il abolit le premier état des choses pour établir le second.
10 Et c’est en raison de cette volonté de Dieu que nous sommes purifiés du péché, grâce au sacrifice de son propre corps que Jésus-Christ a offert une fois pour toutes. 11 Tout prêtre se présente chaque jour pour accomplir son service et offrir souvent les mêmes sacrifices qui, cependant, ne peuvent jamais ôter les péchés. 12 Christ, lui, a offert un sacrifice unique pour les péchés, valable pour toujours, et il s’est assis à la droite de Dieu 13 où il attend désormais que ses ennemis soient mis à terre sous ses pieds[c]. 14 Par une offrande unique, en effet, il a rendu parfaits pour toujours ceux qu’il purifie du péché. 15 C’est là ce que le Saint-Esprit nous confirme de son côté. Car il dit d’abord :
16 Mais voici quelle alliance |je vais conclure avec eux
après ces jours-là, dit le Seigneur :
je placerai mes lois sur leur cœur
et je les graverai dans leur pensée.
17 Puis il ajoute :
Je ne tiendrai plus compte |ni de leurs péchés, ni de leurs fautes[d].
18 Or, lorsque les péchés ont été pardonnés, il n’est plus nécessaire de présenter une offrande pour les ôter.
Ne pas abandonner son assurance
19 Ainsi donc, frères et sœurs, nous avons une pleine liberté pour entrer dans le lieu très saint, grâce au sang du sacrifice de Jésus. 20 Il nous en a ouvert le chemin, un chemin nouveau et vivant à travers le rideau du sanctuaire[e], c’est-à-dire à travers son propre corps. 21 Ainsi, nous avons un grand-prêtre éminent placé à la tête de la maison de Dieu. 22 Approchons-nous donc de Dieu avec un cœur sincère, avec la pleine assurance que donne la foi, le cœur purifié de toute mauvaise conscience, et le corps lavé d’une eau pure.
23 Restons fermement attachés à l’espérance que nous reconnaissons comme vraie, sans fléchir, car celui qui nous a fait les promesses est fidèle. 24 Et veillons les uns sur les autres pour nous encourager mutuellement à l’amour et à la pratique du bien.
25 Ne délaissons pas nos réunions, comme certains en ont pris l’habitude. Au contraire, encourageons-nous mutuellement, et cela d’autant plus que vous voyez se rapprocher le jour du Seigneur.
26 En effet, si, après avoir reçu la connaissance de la vérité, nous vivons délibérément dans le péché, il ne reste plus pour nous de sacrifice pour les péchés. 27 La seule perspective est alors l’attente terrifiante du jugement et du feu ardent qui embrasera ceux qui se révoltent contre Dieu.
28 Celui qui désobéit à la Loi de Moïse est mis à mort sans pitié, sur la déposition de deux ou trois témoins[f]. 29 A votre avis, si quelqu’un couvre de mépris le Fils de Dieu, s’il considère comme sans valeur le sang de l’alliance, par lequel il a été purifié[g], s’il outrage le Saint-Esprit, qui nous transmet la grâce divine, ne pensez-vous pas qu’il mérite un châtiment plus sévère encore ?
30 Nous connaissons bien celui qui a déclaré : C’est à moi qu’il appartient de faire justice ; c’est moi qui rendrai à chacun son dû, et encore : Le Seigneur jugera son peuple[h]. 31 Il est terrible de tomber entre les mains du Dieu vivant !
32 Rappelez-vous au contraire les premiers temps où, après avoir été éclairés par Dieu, vous avez enduré les souffrances d’un rude combat. 33 Car tantôt vous avez été exposés publiquement aux injures et aux mauvais traitements, tantôt vous vous êtes rendus solidaires de ceux qui étaient traités de cette manière-là. 34 Oui, vous avez pris part à la souffrance des prisonniers et vous avez accepté avec joie d’être dépouillés de vos biens, car vous vous saviez en possession de richesses plus précieuses, et qui durent toujours.
35 N’abandonnez donc pas votre assurance : une grande récompense lui appartient. 36 Car il vous faut de la persévérance, afin qu’après avoir accompli la volonté de Dieu vous obteniez ce qu’il a promis. 37 Encore un peu de temps, un tout petit peu de temps[i], et
celui qui doit venir viendra, |il ne tardera pas.
38 Celui qui est juste à mes yeux |vivra par la foi,
mais s’il retourne en arrière, |je ne prends pas plaisir en lui[j].
39 Quant à nous, nous ne sommes pas de ceux qui retournent en arrière pour aller se perdre, mais de ceux qui ont la foi pour être sauvés.
Footnotes
- 10.6 Voir Lv 1.
- 10.7 Ps 40.7-9.
- 10.13 Ps 110.1.
- 10.17 Jr 31.33-34.
- 10.20 C’est-à-dire dans le lieu très saint, dans la présence même de Dieu.
- 10.28 Dt 17.6.
- 10.29 Autre traduction : par lequel cette alliance a été consacrée.
- 10.30 Dt 32.35-36.
- 10.37 Es 26.20 cité selon l’ancienne version grecque.
- 10.38 Ha 2.3-4 cité selon l’ancienne version grecque.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.