1 Mózes 7:1-9:17
Hungarian New Translation
Az özönvíz kezdete
7 Akkor ezt mondta az Úr Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben.
2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt.
3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön.
4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam.
5 Nóé meg is tett mindent úgy, ahogyan az Úr megparancsolta neki.
6 Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön.
7 Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől.
8 A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül
9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak.
10 A hetedik napon özönvíz lett a földön.
11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái.
12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.
13 Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába,
14 és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok.
15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből.
16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé után az ajtót.
17 Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről.
18 A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott.
19 A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt.
20 Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket.
21 Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember.
22 Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt.
23 Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában.
24 A víz százötven napig áradt a földön.
Az özönvíz vége
8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.
2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből.
3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.
4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben.
5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
9 De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába.
10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.
11 Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.
12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe.
14 A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
Nóé hálaáldozata
15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!
17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!
18 Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
19 Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.
20 Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron.
21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
22 Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
Isten szövetsége a világgal
9 Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!
2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
3 Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.
4 De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!
5 A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.
6 Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
7 Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak:
9 Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal,
10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel.
11 Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására.
12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre:
13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.
14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn,
15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.
16 Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.
17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society