Genesis 47
New Revised Standard Version Catholic Edition
47 So Joseph went and told Pharaoh, “My father and my brothers, with their flocks and herds and all that they possess, have come from the land of Canaan; they are now in the land of Goshen.” 2 From among his brothers he took five men and presented them to Pharaoh. 3 Pharaoh said to his brothers, “What is your occupation?” And they said to Pharaoh, “Your servants are shepherds, as our ancestors were.” 4 They said to Pharaoh, “We have come to reside as aliens in the land; for there is no pasture for your servants’ flocks because the famine is severe in the land of Canaan. Now, we ask you, let your servants settle in the land of Goshen.” 5 Then Pharaoh said to Joseph, “Your father and your brothers have come to you. 6 The land of Egypt is before you; settle your father and your brothers in the best part of the land; let them live in the land of Goshen; and if you know that there are capable men among them, put them in charge of my livestock.”
7 Then Joseph brought in his father Jacob, and presented him before Pharaoh, and Jacob blessed Pharaoh. 8 Pharaoh said to Jacob, “How many are the years of your life?” 9 Jacob said to Pharaoh, “The years of my earthly sojourn are one hundred thirty; few and hard have been the years of my life. They do not compare with the years of the life of my ancestors during their long sojourn.” 10 Then Jacob blessed Pharaoh, and went out from the presence of Pharaoh. 11 Joseph settled his father and his brothers, and granted them a holding in the land of Egypt, in the best part of the land, in the land of Rameses, as Pharaoh had instructed. 12 And Joseph provided his father, his brothers, and all his father’s household with food, according to the number of their dependents.
The Famine in Egypt
13 Now there was no food in all the land, for the famine was very severe. The land of Egypt and the land of Canaan languished because of the famine. 14 Joseph collected all the money to be found in the land of Egypt and in the land of Canaan, in exchange for the grain that they bought; and Joseph brought the money into Pharaoh’s house. 15 When the money from the land of Egypt and from the land of Canaan was spent, all the Egyptians came to Joseph, and said, “Give us food! Why should we die before your eyes? For our money is gone.” 16 And Joseph answered, “Give me your livestock, and I will give you food in exchange for your livestock, if your money is gone.” 17 So they brought their livestock to Joseph; and Joseph gave them food in exchange for the horses, the flocks, the herds, and the donkeys. That year he supplied them with food in exchange for all their livestock. 18 When that year was ended, they came to him the following year, and said to him, “We can not hide from my lord that our money is all spent; and the herds of cattle are my lord’s. There is nothing left in the sight of my lord but our bodies and our lands. 19 Shall we die before your eyes, both we and our land? Buy us and our land in exchange for food. We with our land will become slaves to Pharaoh; just give us seed, so that we may live and not die, and that the land may not become desolate.”
20 So Joseph bought all the land of Egypt for Pharaoh. All the Egyptians sold their fields, because the famine was severe upon them; and the land became Pharaoh’s. 21 As for the people, he made slaves of them[a] from one end of Egypt to the other. 22 Only the land of the priests he did not buy; for the priests had a fixed allowance from Pharaoh, and lived on the allowance that Pharaoh gave them; therefore they did not sell their land. 23 Then Joseph said to the people, “Now that I have this day bought you and your land for Pharaoh, here is seed for you; sow the land. 24 And at the harvests you shall give one-fifth to Pharaoh, and four-fifths shall be your own, as seed for the field and as food for yourselves and your households, and as food for your little ones.” 25 They said, “You have saved our lives; may it please my lord, we will be slaves to Pharaoh.” 26 So Joseph made it a statute concerning the land of Egypt, and it stands to this day, that Pharaoh should have the fifth. The land of the priests alone did not become Pharaoh’s.
The Last Days of Jacob
27 Thus Israel settled in the land of Egypt, in the region of Goshen; and they gained possessions in it, and were fruitful and multiplied exceedingly. 28 Jacob lived in the land of Egypt seventeen years; so the days of Jacob, the years of his life, were one hundred forty-seven years.
29 When the time of Israel’s death drew near, he called his son Joseph and said to him, “If I have found favor with you, put your hand under my thigh and promise to deal loyally and truly with me. Do not bury me in Egypt. 30 When I lie down with my ancestors, carry me out of Egypt and bury me in their burial place.” He answered, “I will do as you have said.” 31 And he said, “Swear to me”; and he swore to him. Then Israel bowed himself on the head of his bed.
Footnotes
- Genesis 47:21 Sam Gk Compare Vg: MT He removed them to the cities
Genesi 47
Nuova Riveduta 2006
La famiglia di Giacobbe stabilita nel paese di Goscen
47 (A)Giuseppe andò a informare il faraone e gli disse: «Mio padre e i miei fratelli, con le loro greggi, con i loro armenti e con tutto quello che hanno, sono venuti dal paese di Canaan; ecco, sono nella terra di Goscen». 2 Poi prese cinque uomini tra i suoi fratelli e li presentò al faraone. 3 Il faraone disse ai fratelli di Giuseppe: «Qual è la vostra occupazione?» Essi risposero al faraone: «I tuoi servi sono pastori, come lo furono i nostri padri». 4 Poi dissero al faraone: «Siamo venuti ad abitare in questo paese, perché nel paese di Canaan non ci sono pascoli per le greggi dei tuoi servi; poiché la carestia è grave, permetti ora che i tuoi servi abitino nella terra di Goscen». 5 Il faraone parlò a Giuseppe dicendo: «Tuo padre e i tuoi fratelli sono venuti da te; 6 il paese d’Egitto sta davanti a te. Fa’ abitare tuo padre e i tuoi fratelli nella parte migliore del paese; risiedano pure nella terra di Goscen. Se conosci tra di loro degli uomini capaci, falli sovraintendenti del mio bestiame».
7 Poi Giuseppe fece venire Giacobbe, suo padre, dal faraone e glielo presentò. E Giacobbe benedisse il faraone. 8 Il faraone disse a Giacobbe: «Quanti sono gli anni[a] della tua vita?» 9 Giacobbe rispose al faraone: «Gli anni[b] della mia vita nomade sono centotrenta. I miei anni sono stati pochi e travagliati e non hanno raggiunto il numero degli anni dei miei padri, al tempo della loro vita nomade». 10 Giacobbe benedisse ancora il faraone e si ritirò dalla sua presenza.
11 Giuseppe fece abitare suo padre e i suoi fratelli, diede loro una proprietà nel paese d’Egitto, nella parte migliore del paese, nel territorio di Ramses, come il faraone aveva ordinato. 12 Giuseppe fornì pane a suo padre, ai suoi fratelli e a tutta la famiglia di suo padre, secondo il numero dei figli.
13 (B)In tutto il paese non c’era pane, perché la carestia era gravissima; il paese d’Egitto e il paese di Canaan soffrivano a causa della carestia. 14 Giuseppe raccolse tutto il denaro che si trovava nel paese d’Egitto e nel paese di Canaan, come prezzo del grano che si comprava; Giuseppe portò questo denaro nella casa del faraone. 15 Quando il denaro fu esaurito nel paese d’Egitto e nel paese di Canaan, tutti gli Egiziani vennero da Giuseppe e dissero: «Dacci del pane! Perché dovremmo morire in tua presenza? Infatti il denaro è finito». 16 Giuseppe disse: «Se non avete più denaro, date il vostro bestiame e io vi darò del pane in cambio del vostro bestiame». 17 Quelli condussero a Giuseppe il loro bestiame e Giuseppe diede loro del pane in cambio dei loro cavalli, delle loro greggi di pecore, delle loro mandrie di buoi e dei loro asini. Così fornì loro del pane quell’anno, in cambio di tutto il loro bestiame.
18 Passato quell’anno, tornarono da lui l’anno seguente e gli dissero: «Noi non nasconderemo al mio signore che il denaro è esaurito e le mandrie del nostro bestiame sono passate al mio signore. Non resta più nulla che il mio signore possa prendere, tranne i nostri corpi e le nostre terre. 19 Perché dovremmo morire sotto i tuoi occhi, noi e le nostre terre? Compra noi e le nostre terre in cambio del pane; noi con le nostre terre saremo schiavi del faraone. Dacci della semenza perché possiamo vivere e non morire, e il suolo non diventi un deserto». 20 Così Giuseppe comprò per il faraone tutte le terre d’Egitto; infatti gli Egiziani vendettero ognuno il proprio campo, perché la carestia li colpiva gravemente. Così il paese diventò proprietà del faraone. 21 Quanto al popolo, lo trasferì nelle città[c], da un capo all’altro dell’Egitto. 22 Solo le terre dei sacerdoti non acquistò, perché i sacerdoti ricevevano un’assegnazione stabilita per loro dal faraone e mangiavano grazie all’assegnazione fatta dal faraone; per questo essi non vendettero le loro terre. 23 Giuseppe disse al popolo: «Ecco, oggi ho acquistato voi e le vostre terre per il faraone. Eccovi del seme; seminate la terra. 24 Al tempo della raccolta, ne darete il quinto al faraone; quattro parti saranno vostre, per seminare i campi e per nutrirvi con quelli che sono in casa vostra e con i vostri bambini». 25 Quelli dissero: «Tu ci hai salvato la vita! Ci sia dato di trovar grazia agli occhi del nostro signore e saremo schiavi del faraone!» 26 Giuseppe ne fece una legge, che dura fino al giorno d’oggi, secondo la quale un quinto del reddito delle terre d’Egitto era per il faraone. Soltanto le terre dei sacerdoti non diventarono del faraone.
27 (C)Così gli Israeliti abitarono nel paese d’Egitto, nella terra di Goscen; ebbero delle proprietà, furono fecondi e si moltiplicarono oltremodo.
28 Giacobbe visse nel paese d’Egitto diciassette anni; la durata della vita di Giacobbe fu di centoquarantasette anni. 29 Quando Israele s’avvicinò al giorno della sua morte, chiamò suo figlio Giuseppe e gli disse: «Ti prego, se ho trovato grazia agli occhi tuoi, mettimi la tua mano sotto la coscia e usami bontà e fedeltà; non seppellirmi in Egitto! 30 Ma, quando giacerò con i miei padri, portami fuori d’Egitto e seppelliscimi nella loro tomba!» 31 Egli rispose: «Farò come tu dici». Giacobbe disse: «Giuramelo». Giuseppe glielo giurò. Israele, rivolto al capo del letto, adorò[d].
Footnotes
- Genesi 47:8 Gli anni, lett. i giorni degli anni.
- Genesi 47:9 Gli anni, lett. i giorni degli anni.
- Genesi 47:21 Alcune versioni antiche leggono: quanto al popolo, lo ridusse allo stato di schiavi da un capo all’altro dell’Egitto.
- Genesi 47:31 Adorò, i Settanta lessero: si prostrò poggiato sulla sommità del suo bastone. Cfr. Eb 11:21.
1 Mose 47
Schlachter 2000
Jakob vor dem Pharao
47 Und Joseph kam und berichtete es dem Pharao und sprach: Mein Vater und meine Brüder sind aus dem Land Kanaan gekommen samt ihren Schafen und Rindern und aller ihrer Habe; und siehe, sie sind im Land Gosen!
2 Er hatte aber aus der Zahl seiner Brüder fünf mitgenommen und stellte sie dem Pharao vor.
3 Und der Pharao fragte seine Brüder: Was treibt ihr? Sie antworteten dem Pharao: Deine Knechte sind Schafhirten, wir und unsere Väter.
4 Und sie sprachen zum Pharao: Wir sind gekommen, um uns im Land aufzuhalten; denn deine Knechte haben keine Weide für ihr Vieh, so hart beschwert die Hungersnot das Land Kanaan; und nun möchten deine Knechte gerne im Land Gosen wohnen.
5 Da sprach der Pharao zu Joseph: Dein Vater und deine Brüder sind zu dir gekommen;
6 das Land Ägypten steht dir offen; lass deinen Vater und deine Brüder am besten Ort des Landes wohnen! Im Land Gosen sollen sie wohnen; und wenn du weißt, dass unter ihnen tüchtige Leute sind, so setze sie zu Aufsehern über meine Herden!
7 Und Joseph brachte seinen Vater Jakob herein und stellte ihn dem Pharao vor; und Jakob segnete den Pharao.
8 Und der Pharao fragte Jakob: Wie alt bist du?
9 Jakob sprach zum Pharao: Die ganze Zeit meiner Fremdlingschaft[a] beträgt 130 Jahre; wenig und böse[b] sind meine Lebensjahre gewesen, und sie erreichen nicht die Zahl der Lebensjahre meiner Väter in den Tagen ihrer Fremdlingschaft.
10 Und Jakob segnete den Pharao und ging hinweg vom Angesicht des Pharao.
11 Und Joseph wies seinem Vater und seinen Brüdern Wohnsitze an und gab ihnen Grundbesitz im Land Ägypten, im besten Teil des Landes, im Gebiet von Ramses, wie der Pharao befohlen hatte.
12 Und Joseph versorgte seinen Vater und seine Brüder und das ganze Haus seines Vaters mit Brot nach der Zahl der Kinder.
Joseph erwirbt ganz Ägypten für den Pharao
13 Es gab aber im ganzen Land kein Brot; denn die Hungersnot war sehr schwer, und das Land Ägypten war erschöpft wegen der Hungersnot, ebenso das Land Kanaan.
14 Und Joseph brachte alles Geld zusammen, das im Land Ägypten und im Land Kanaan gefunden wurde, für das Getreide, das man kaufen musste; und Joseph brachte das Geld in das Haus des Pharao.
15 Da nun das Geld im Land Ägypten und in Kanaan ausgegangen war, kamen alle Ägypter zu Joseph und sprachen: Gib uns Brot! Warum sollen wir vor deinen Augen sterben, weil kein Geld mehr da ist?
16 Joseph sprach: Bringt euer Vieh her, so will ich euch [Brot] geben als Entgelt für euer Vieh, wenn es kein Geld mehr gibt!
17 Da brachten sie ihr Vieh zu Joseph; und Joseph gab ihnen Brot um Pferde, Schafe, Rinder und Esel und versorgte sie so in jenem Jahr mit Brot um den Preis ihres ganzen Viehs.
18 Als nun jenes Jahr verflossen war, kamen sie zu ihm im nächsten Jahr und sprachen: Wir wollen unserem Herrn nicht verhehlen, dass, weil das Geld ausgegangen ist und das Vieh unserem Herrn gehört, nunmehr nichts mehr übrig bleibt vor unserem Herrn als unser Leib und unser Feld!
19 Warum sollen wir umkommen vor deinen Augen, wir und unser Feld? Kaufe uns um Brot samt unserem Feld, dass wir und unser Feld dem Pharao dienstbar seien! Gib uns Samen, dass wir leben und nicht sterben, und dass das Land nicht zur Wüste wird!
20 So kaufte Joseph alles Ackerland der Ägypter für den Pharao auf, denn die Ägypter verkauften jeder sein Feld, weil die Hungersnot schwer auf ihnen lastete; und so wurde das Land zum Eigentum des Pharao.
21 Das Volk aber ließ er in die verschiedenen Städte bringen,[c] von einem Ende Ägyptens bis zum anderen.
22 Nur die Äcker der Priester kaufte er nicht; denn die Priester bezogen ein festes Einkommen vom Pharao und ernährten sich von ihrem festen Einkommen, das ihnen der Pharao gab; darum brauchten sie ihre Äcker nicht zu verkaufen.
23 Und Joseph sprach zum Volk: Ich habe euch heute samt eurem Land für den Pharao gekauft; hier ist Samen für euch, besät das Land!
24 Aber vom Ertrag habt ihr dem Pharao den Fünften zu geben, und vier Teile sollen euch zur Verfügung stehen zum Besäen der Felder und zum Unterhalt für euch selbst und euer Gesinde und zur Nahrung für eure Kinder.
25 Da sprachen sie: Du hast uns das Leben erhalten! Wenn wir Gnade finden vor den Augen unseres Herrn, so wollen wir Knechte des Pharao sein!
26 Da machte Joseph dies zum Gesetz für das Ackerland Ägyptens bis zum heutigen Tag, dass dem Pharao der Fünfte gehört; nur die Äcker der Priester wurden nicht Eigentum des Pharao.
27 Und Israel wohnte im Land Ägypten, im Land Gosen, und sie nahmen es in Besitz, waren fruchtbar und mehrten sich sehr.
28 Und Jakob lebte noch 17 Jahre im Land Ägypten, und die Tage Jakobs, die Jahre seines Lebens, betrugen 147 Jahre.
29 Als nun die Zeit kam, dass Israel sterben sollte, rief er seinen Sohn Joseph und sprach zu ihm: Wenn ich Gnade gefunden habe vor deinen Augen, so lege doch deine Hand unter meine Hüfte und erweise mir Liebe und Treue: Begrabe mich doch ja nicht in Ägypten!
30 Sondern ich will bei meinen Vätern liegen; darum sollst du mich aus Ägypten wegführen und mich in ihrem Grab begraben! Er sprach: Ich will es machen, wie du gesagt hast!
31 Er aber sprach: So schwöre mir! Da schwor er ihm. Und Israel betete an am Kopfende des Bettes.
1 Mózes 47
Hungarian New Translation
Jákób és családja letelepszik Gósen földjén
47 József elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, és már Gósen földjén vannak.
2 Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé.
3 A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak.
4 Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén!
5 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád.
6 Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!
7 József bevezette apját, Jákóbot is, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra.
8 A fáraó ezt kérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy?
9 Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát.
10 Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől.
11 Így telepítette le József az apját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó.
12 És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul.
Éhínség Egyiptomban
13 Olyan súlyos volt az éhínség, hogy sehol az országban nem volt kenyér. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség miatt.
14 József összeszedetett minden pénzt, ami csak található volt Egyiptom és Kánaán földjén, a gabonáért, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta.
15 Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, akkor Józsefhez mentek egész Egyiptomból, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret: Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz!
16 József így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz.
17 El is vitték jószágaikat Józsefhez, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért.
18 Miután eltelt az az esztendő, a másik esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk.
19 Miért pusztuljunk el a szemed előtt magunk is, földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyéren, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává.
20 József tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé.
21 A népet a városok közelébe telepítette Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig.
22 Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.
23 Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet!
24 A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde marad nektek a mező bevetésére és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak.
25 Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk!
26 Azt a mai napig is érvényes rendeletet hozta József Egyiptomban a földre vonatkozólag, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé.
Jákób végrendelete
27 Izráel tehát letelepedett Egyiptomban, a Gósen földjén. Birtokukba vették azt, elszaporodtak és nagyon sokan lettek.
28 Jákób tizenhét évig élt Egyiptom országában. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákób.
29 Amikor közeledett Izráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha megnyertem a jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy hűséges szeretettel bánsz velem, és nem Egyiptomban temetsz el!
30 Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál.
31 Jákób ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az ágy fejénél.
Genèse 47
La Bible du Semeur
Jacob devant le pharaon
47 Joseph alla donc informer le pharaon et lui dit : Mon père et mes frères sont arrivés du pays de Canaan avec leurs moutons, leurs chèvres, leurs bovins, tout ce qui leur appartient ; et ils sont dans la région de Goshen.
2 Il avait emmené avec lui cinq de ses frères qu’il présenta au pharaon. 3 Le pharaon leur demanda : Quelles sont vos occupations ?
Ils répondirent : Tes serviteurs sont bergers comme l’étaient nos ancêtres. 4 Et ils ajoutèrent : Nous sommes venus séjourner dans le pays, car la famine sévit durement au pays de Canaan et il n’y a plus de pâturage pour les troupeaux de tes serviteurs là-bas. Permets donc à tes serviteurs de s’installer dans la région de Goshen.
5 Le pharaon dit à Joseph : Ton père et tes frères sont venus te rejoindre ; 6 le pays est à ta disposition. Installe-les dans la meilleure province du pays : qu’ils habitent dans la région de Goshen. Et si tu sais qu’il y a parmi eux des hommes de valeur, tu les établiras comme responsables de mes troupeaux.
7 Joseph fit aussi venir son père Jacob pour le présenter au pharaon. Jacob bénit le pharaon.
8 Celui-ci lui demanda : Quel âge as-tu ?
9 Jacob répondit : Le nombre de mes années de migrations est de cent trente. Les jours de ma vie ont été peu nombreux et mauvais et je n’atteindrai pas le nombre des années qu’ont duré les migrations de mes ancêtres.
10 Puis Jacob bénit le pharaon et se retira. 11 Joseph installa son père et ses frères et leur donna une propriété dans la meilleure partie d’Egypte, dans la région de Ramsès[a], comme le pharaon l’avait ordonné. 12 Il procura à son père, à ses frères et à toute la famille de son père les vivres dont ils avaient besoin selon le nombre des personnes à leur charge.
Les Egyptiens deviennent esclaves du pharaon
13 La famine était si grande en Egypte et en Canaan qu’on ne trouvait plus nulle part de quoi manger, et les habitants dépérissaient. 14 En échange du blé qu’il vendait, Joseph recueillit tout l’argent qui se trouvait en Egypte et en Canaan, et en remplit les caisses du pharaon. 15 Quand il n’y eut plus d’argent en Egypte et en Canaan, tous les Egyptiens vinrent trouver Joseph et lui dirent : Donne-nous de quoi manger ! Pourquoi devrions-nous mourir là sous tes yeux parce que nous n’avons plus d’argent ?
16 Joseph répondit : Si vous n’avez plus d’argent, donnez-moi votre bétail, et je vous fournirai de la nourriture en échange de vos troupeaux.
17 Ils amenèrent donc leur bétail à Joseph qui leur donna de quoi manger en échange de leurs chevaux, de leurs ânes, et de leurs troupeaux de moutons, de chèvres et de bovins. Cette année-là, il leur assura la nourriture en échange de tous leurs troupeaux.
18 L’année suivante, ils revinrent le trouver et lui dirent : Mon seigneur n’est pas sans savoir que nous n’avons plus d’argent, nos troupeaux appartiennent à mon seigneur, nous n’avons plus rien à présenter à mon seigneur que nos corps et nos terres. 19 Pourquoi péririons-nous là sous tes yeux, nous et nos terres ? Achète-nous, avec nos terres, en échange de vivres, et nous deviendrons, avec nos terres, esclaves du pharaon. Donne-nous aussi du grain à semer pour que nous puissions survivre, au lieu de mourir, et que notre terre ne devienne pas un désert.
20 Alors Joseph acquit toutes les terres d’Egypte pour le compte du pharaon, car les Egyptiens vendirent chacun son champ, contraints par la famine, tant elle était rigoureuse. Ainsi, le pays devint la propriété du pharaon. 21 Quant aux habitants, il les réduisit à l’esclavage[b], d’un bout à l’autre de l’Egypte. 22 Les seules terres que Joseph n’acheta pas étaient celles des prêtres, car il existait un décret du pharaon en leur faveur et ils se nourrissaient de ce que le pharaon leur fournissait ; c’est pourquoi ils n’eurent pas à vendre leurs terres.
23 Joseph dit au peuple : Je vous ai achetés aujourd’hui, vous et vos terres, pour le compte du pharaon. Voici des grains : ensemencez vos champs ! 24 Mais vous donnerez le cinquième de vos récoltes au pharaon, les quatre autres parts seront à vous pour ensemencer les champs et pour vous nourrir, vous, vos enfants et tous ceux qui seront sous votre toit.
25 Ils dirent : Tu nous sauves la vie ! Puisque nous avons obtenu ta faveur, nous serons les esclaves du pharaon.
26 Joseph fit de cette disposition une loi pour toute l’Egypte – loi qui est encore aujourd’hui en vigueur – imposant le versement du cinquième de la récolte au pharaon. Seules les terres des prêtres ne passèrent pas en propriété au pharaon.
Les dernières volontés de Jacob
27 Israël s’installa en Egypte, dans la région de Goshen. Ils y acquirent des propriétés. Ils furent féconds et se multiplièrent. 28 Jacob vécut dix-sept ans en Egypte. La durée totale de sa vie fut de 147 ans. 29 Quand le jour de sa mort fut proche, il appela son fils, Joseph, et lui dit : Fais-moi une faveur : place, je te prie, ta main sous ma cuisse[c] et promets-moi d’agir envers moi avec amour et fidélité en ne m’enterrant pas en Egypte. 30 Quand j’aurai rejoint mes ancêtres, tu me transporteras hors d’Egypte pour m’ensevelir dans leur tombeau.
Joseph dit : J’agirai comme tu me l’as demandé.
31 Mais son père insista : Jure-le-moi.
Et il le lui jura. Alors Israël se prosterna au chevet de sa couche[d].
Footnotes
- 47.11 Certainement un autre nom du pays de Goshen (voir Ex 1.11 et note).
- 47.21 D’après le Pentateuque samaritain et la version grecque. Le texte hébreu traditionnel a : il les déplaçait dans les villes.
- 47.29 Serment solennel qui engage aussi les descendants (voir 24.2).
- 47.31 La version grecque a : appuyé sur son bâton. Cité en Hé 11.21 d’après la version grecque.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.