La torre de Babel

11 En ese entonces se hablaba un solo idioma en toda la tierra. Al emigrar al oriente, la gente encontró una llanura en la región de Sinar[a] y allí se establecieron.

Un día se dijeron unos a otros: «Vamos a hacer ladrillos y a cocerlos al fuego». Fue así como usaron ladrillos en vez de piedras y asfalto en vez de mezcla. Luego dijeron: «Construyamos una ciudad con una torre que llegue hasta el cielo. De ese modo, nos haremos famosos y evitaremos ser dispersados por toda la tierra».

Pero el Señor bajó para observar la ciudad y la torre que los hombres estaban construyendo. Entonces el Señor dijo: «Todos forman un solo pueblo y hablan un solo idioma; esto es solo el comienzo de sus obras y todo lo que se propongan lo podrán lograr. Será mejor que bajemos a confundir su idioma para que ya no se entiendan entre ellos mismos».

De esta manera el Señor los dispersó desde allí por toda la tierra; por lo tanto, dejaron de construir la ciudad. Por eso a la ciudad se le llamó Babel,[b] porque fue allí donde el Señor confundió el lenguaje de todos los habitantes de la tierra y los dispersó por todo el mundo.

Descendientes de Sem(A)

10 Esta es la historia de Sem:

Dos años después del diluvio, cuando Sem tenía cien años, nació su hijo Arfaxad. 11 Después del nacimiento de Arfaxad, Sem vivió quinientos años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

12 Cuando Arfaxad tenía treinta y cinco años, nació su hijo Selaj. 13 Después del nacimiento de Selaj, Arfaxad vivió cuatrocientos tres años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

14 Cuando Selaj tenía treinta años, nació su hijo Éber. 15 Después del nacimiento de Éber, Selaj vivió cuatrocientos tres años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

16 Cuando Éber tenía treinta y cuatro años, nació su hijo Péleg. 17 Después del nacimiento de Péleg, Éber vivió cuatrocientos treinta años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

18 Cuando Péleg tenía treinta años, nació su hijo Reú. 19 Después del nacimiento de Reú, Péleg vivió doscientos nueve años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

20 Cuando Reú tenía treinta y dos años, nació su hijo Serug. 21 Después del nacimiento de Serug, Reú vivió doscientos siete años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

22 Cuando Serug tenía treinta años, nació su hijo Najor. 23 Después del nacimiento de Najor, Serug vivió doscientos años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

24 Cuando Najor tenía veintinueve años, nació su hijo Téraj. 25 Después del nacimiento de Téraj, Najor vivió ciento diecinueve años más y tuvo otros hijos y otras hijas.

26 Después de haber vivido setenta años, Téraj tuvo a sus hijos Abram, Najor y Harán.

Descendientes de Téraj

27 Esta es la historia de Téraj, el padre de Abram, Najor y Harán.

Harán fue el padre de Lot 28 y murió en Ur de los caldeos, su tierra natal, cuando su padre Téraj aún vivía. 29 Abram se casó con Saray y Najor se casó con Milca, la hija de Harán, el cual tuvo otra hija llamada Iscá. 30 Pero Saray era estéril; no podía tener hijos.

31 Téraj salió de Ur de los caldeos rumbo a Canaán. Se fue con su hijo Abram, su nieto Lot, hijo de Harán, y su nuera Saray, la esposa de Abram. Sin embargo, al llegar a la ciudad de Jarán, se quedaron a vivir en aquel lugar 32 y allí mismo murió Téraj a los doscientos cinco años.

Footnotes

  1. 11:2 Sinar. Es decir, Babilonia.
  2. 11:9 En hebreo, Babel suena como el verbo que significa confundir.

Bábel tornya

11 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.

Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.

Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.

Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.

Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.

Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.

Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!

Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.

Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.

Sém nemzetsége

10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után.

11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.

13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette.

15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.

17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette.

19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette.

21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette.

23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette.

25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

26 Amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette.

27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.

28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.

29 Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya.

30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke.

31 Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.

32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.