Exodus 2
New Revised Standard Version Catholic Edition
Birth and Youth of Moses
2 Now a man from the house of Levi went and married a Levite woman. 2 The woman conceived and bore a son; and when she saw that he was a fine baby, she hid him three months. 3 When she could hide him no longer she got a papyrus basket for him, and plastered it with bitumen and pitch; she put the child in it and placed it among the reeds on the bank of the river. 4 His sister stood at a distance, to see what would happen to him.
5 The daughter of Pharaoh came down to bathe at the river, while her attendants walked beside the river. She saw the basket among the reeds and sent her maid to bring it. 6 When she opened it, she saw the child. He was crying, and she took pity on him. “This must be one of the Hebrews’ children,” she said. 7 Then his sister said to Pharaoh’s daughter, “Shall I go and get you a nurse from the Hebrew women to nurse the child for you?” 8 Pharaoh’s daughter said to her, “Yes.” So the girl went and called the child’s mother. 9 Pharaoh’s daughter said to her, “Take this child and nurse it for me, and I will give you your wages.” So the woman took the child and nursed it. 10 When the child grew up, she brought him to Pharaoh’s daughter, and she took him as her son. She named him Moses,[a] “because,” she said, “I drew him out[b] of the water.”
Moses Flees to Midian
11 One day, after Moses had grown up, he went out to his people and saw their forced labor. He saw an Egyptian beating a Hebrew, one of his kinsfolk. 12 He looked this way and that, and seeing no one he killed the Egyptian and hid him in the sand. 13 When he went out the next day, he saw two Hebrews fighting; and he said to the one who was in the wrong, “Why do you strike your fellow Hebrew?” 14 He answered, “Who made you a ruler and judge over us? Do you mean to kill me as you killed the Egyptian?” Then Moses was afraid and thought, “Surely the thing is known.” 15 When Pharaoh heard of it, he sought to kill Moses.
But Moses fled from Pharaoh. He settled in the land of Midian, and sat down by a well. 16 The priest of Midian had seven daughters. They came to draw water, and filled the troughs to water their father’s flock. 17 But some shepherds came and drove them away. Moses got up and came to their defense and watered their flock. 18 When they returned to their father Reuel, he said, “How is it that you have come back so soon today?” 19 They said, “An Egyptian helped us against the shepherds; he even drew water for us and watered the flock.” 20 He said to his daughters, “Where is he? Why did you leave the man? Invite him to break bread.” 21 Moses agreed to stay with the man, and he gave Moses his daughter Zipporah in marriage. 22 She bore a son, and he named him Gershom; for he said, “I have been an alien[c] residing in a foreign land.”
23 After a long time the king of Egypt died. The Israelites groaned under their slavery, and cried out. Out of the slavery their cry for help rose up to God. 24 God heard their groaning, and God remembered his covenant with Abraham, Isaac, and Jacob. 25 God looked upon the Israelites, and God took notice of them.
Footnotes
- Exodus 2:10 Heb Mosheh
- Exodus 2:10 Heb mashah
- Exodus 2:22 Heb ger
Esodo 2
Nuova Riveduta 2006
Nascita di Mosè; fuga in Madian
2 (A)Un uomo della casa di Levi andò e prese in moglie una figlia di Levi. 2 Questa donna concepì, partorì un figlio e, vedendo quanto era bello, lo tenne nascosto tre mesi. 3 Quando non potè più tenerlo nascosto, prese un canestro fatto di giunchi, lo spalmò di bitume e di pece, vi pose dentro il bambino, e lo mise nel canneto sulla riva del Fiume. 4 La sorella del bambino se ne stava a una certa distanza, per vedere quello che gli sarebbe successo.
5 La figlia del faraone scese al Fiume per fare il bagno, e le sue ancelle passeggiavano lungo la riva del Fiume. Vide il canestro nel canneto e mandò la sua cameriera a prenderlo. 6 Lo aprì e vide il bambino: ed ecco, il piccino piangeva; ne ebbe compassione e disse: «Questo è uno dei figli degli Ebrei». 7 Allora la sorella del bambino disse alla figlia del faraone: «Devo andare a chiamarti una balia tra le donne ebree che allatti questo bambino?» 8 La figlia del faraone le rispose: «Va’». E la fanciulla andò a chiamare la madre del bambino. 9 La figlia del faraone le disse: «Porta con te questo bambino, allattalo e io ti darò un salario». Quella donna prese il bambino e lo allattò. 10 Quando il bambino fu cresciuto, lo portò dalla figlia del faraone; egli fu per lei come un figlio ed ella lo chiamò Mosè[a]; «perché», disse, «io l’ho tirato fuori dalle acque».
11 (B)In quei giorni, Mosè, già diventato adulto, andò a trovare i suoi fratelli; notò i lavori di cui erano gravati e vide un Egiziano che percoteva uno degli Ebrei suoi fratelli. 12 Egli volse lo sguardo di qua e di là e, visto che non c’era nessuno, uccise l’Egiziano e lo nascose nella sabbia. 13 Il giorno seguente uscì, vide due Ebrei che litigavano e disse a quello che aveva torto: «Perché percuoti il tuo compagno?» 14 Quello rispose: «Chi ti ha costituito principe e giudice sopra di noi? Vuoi forse uccidermi come uccidesti l’Egiziano?» Allora Mosè ebbe paura e disse: «Certo la cosa è nota». 15 Quando il faraone udì il fatto, cercò di uccidere Mosè, ma Mosè fuggì dalla presenza del faraone, e si fermò nel paese di Madian e si mise seduto presso un pozzo.
16 Il sacerdote di Madian aveva sette figlie. Esse andarono al pozzo ad attingere acqua per riempire gli abbeveratoi e abbeverare il gregge di loro padre. 17 Ma sopraggiunsero i pastori e le scacciarono. Allora Mosè si alzò, prese la loro difesa e abbeverò il loro gregge. 18 Quando esse giunsero da Reuel[b], loro padre, questi disse: «Come mai siete tornate così presto oggi?» 19 Esse risposero: «Un Egiziano ci ha liberate dalle mani dei pastori, per di più ci ha attinto l’acqua e ha abbeverato il gregge». 20 Egli disse alle figlie: «Dov’è? Perché avete lasciato là quell’uomo? Chiamatelo, ché venga a prendere del cibo». 21 Mosè accettò di abitare da quell’uomo. Egli diede a Mosè sua figlia Sefora. 22 Ella partorì un figlio che Mosè chiamò Ghersom[c]; perché disse: «Abito in terra straniera».
La misericordia di Dio verso Israele
23 (C)Durante quel tempo, che fu lungo, il re d’Egitto morì. I figli d’Israele gemevano a causa della schiavitù e alzavano delle grida; e le grida che la schiavitù strappava loro salirono a Dio. 24 Dio udì i loro gemiti. Dio si ricordò del suo patto con Abraamo, con Isacco e con Giacobbe. 25 Dio vide i figli d’Israele e ne ebbe compassione.
Footnotes
- Esodo 2:10 Mosè, ebr. da mashah, trarre fuori.
- Esodo 2:18 Chiamato Ietro in Es 3:1; 4:18; 18:1.
- Esodo 2:22 Ghersom, lett. straniero là.
2 Mose 2
Schlachter 2000
Moses Geburt und Bewahrung
2 Und ein Mann aus dem Haus Levi ging hin und nahm eine Tochter Levis zur Frau.
2 Und die Frau wurde schwanger und gebar einen Sohn. Und als sie sah, dass er schön[a] war, verbarg sie ihn drei Monate lang.
3 Als sie ihn aber nicht länger verbergen konnte, nahm sie ein Kästchen[b] aus Schilfrohr und bestrich es mit Asphalt und Pech und legte das Kind hinein; und sie legte es in das Schilf am Ufer des Nils[c].
4 Aber seine Schwester stellte sich in einiger Entfernung auf, um zu erfahren, wie es ihm ergehen würde.
5 Da kam die Tochter des Pharao herab, um im Nil zu baden, und ihre Jungfrauen gingen an das Ufer des Nils; und als sie das Kästchen mitten im Schilf sah, sandte sie ihre Magd hin und ließ es holen.
6 Und als sie es öffnete, sah sie das Kind. Und siehe, es war ein weinendes Knäblein! Da erbarmte sie sich über es und sprach: Es ist eines der hebräischen Kinder!
7 Da sprach seine Schwester zu der Tochter des Pharao: Soll ich hingehen und eine hebräische Amme rufen, damit sie dir das Kindlein stillt?
8 Und die Tochter des Pharao sprach zu ihr: Geh hin! Da ging die Jungfrau hin und rief die Mutter des Kindes.
9 Da sprach die Tochter des Pharao zu ihr: Nimm das Kindlein mit und stille es mir; ich will dir deinen Lohn geben! Da nahm die Frau das Kind zu sich und stillte es.
10 Und als das Kind groß geworden war, da brachte sie es der Tochter des Pharao, und es wurde ihr Sohn, und sie gab ihm den Namen Mose[d]. Denn sie sprach: Ich habe ihn aus dem Wasser gezogen.
Moses Flucht nach Midian
11 Es geschah aber zu der Zeit, als Mose erwachsen geworden war, da ging er hinaus zu seinen Brüdern und sah ihre Lasten; und er sah, dass ein Ägypter einen Hebräer schlug, einen seiner Brüder.
12 Da schaute er sich nach allen Seiten um, und als er sah, dass kein Mensch anwesend war, erschlug er den Ägypter und verscharrte ihn im Sand.
13 Am zweiten Tag ging er auch hinaus, und siehe, zwei hebräische Männer stritten miteinander, und er sprach zu dem Schuldigen: Warum schlägst du deinen Nächsten?
14 Er aber sprach: Wer hat dich zum Obersten und Richter über uns gesetzt? Willst du mich auch töten, wie du den Ägypter getötet hast? Da fürchtete sich Mose und sprach: Wahrlich, die Sache ist bekannt geworden!
15 Und es kam vor den Pharao, und der trachtete danach, Mose umzubringen. Aber Mose floh vor dem Pharao und hielt sich im Land Midian auf. Und er setzte sich an einen Brunnen.
16 Aber der Priester in Midian hatte sieben Töchter; die kamen, um Wasser zu schöpfen, und füllten die Tränkrinnen, um die Schafe ihres Vaters zu tränken.
17 Da kamen Hirten und jagten sie fort. Aber Mose erhob sich und kam ihnen zu Hilfe und tränkte ihre Schafe.
18 Und als sie zu ihrem Vater Reguel[e] kamen, sprach er: Warum seid ihr heute so bald wiedergekommen?
19 Sie sprachen: Ein ägyptischer Mann hat uns aus der Hand der Hirten gerettet, und er schöpfte uns auch Wasser genug und tränkte die Schafe!
20 Er sprach zu seinen Töchtern: Und wo ist er? Warum habt ihr den Mann dort gelassen? Ruft ihn her, dass er [mit uns] Brot isst!
21 Und Mose willigte ein, bei dem Mann zu bleiben; und der gab Mose seine Tochter Zippora zur Frau.
22 Und sie gebar einen Sohn, dem gab er den Namen Gersom[f]; denn er sprach: Ich bin ein Fremdling geworden in einem fremden Land!
23 Aber viele Tage danach geschah es, dass der König von Ägypten starb. Und die Kinder Israels seufzten über ihre Knechtschaft und schrien. Und ihr Geschrei über ihre Knechtschaft kam vor Gott.
24 Und Gott erhörte ihr Wehklagen, und Gott gedachte an seinen Bund mit Abraham, Isaak und Jakob.
25 Und Gott sah auf die Kinder Israels, und Gott nahm sich ihrer an.
Footnotes
- (2,2) od. gut / angenehm.
- (2,3) Das hebr. Wort wird sonst nur noch für die Arche Noah verwendet.
- (2,3) w. des Stromes (Bezeichnung für den Nil).
- (2,10) hebr. Mosche. Der Name hängt im Ägyptischen mit mesi (»geboren werden / Sohn«) zusammen, im Hebräischen aber mit mascha (»ausziehen«); von daher »der Herausgezogene«. Mosche kann aber auch »der Ausziehende« bedeuten.
- (2,18) d.h. »Freund Gottes« oder »Hirte Gottes«, ein anderer Name Jethros. Aufgrund der Abkunft von Abraham ist es durchaus möglich, dass Reguel von der Anbetung des wahren Schöpfergottes wusste.
- (2,22) bed. »Fremdling dort« oder »einsamer Fremdling«.
2 Mózes 2
Hungarian New Translation
Mózes születése
2 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját.
2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.
3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.
4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.
5 A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt.
6 Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez.
7 A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket?
8 A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda.
9 Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta.
10 Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.
Mózes gyilkol és elmenekül
11 Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül.
12 Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
13 Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat?
14 Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog.
15 A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál.
16 Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait.
17 De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat.
18 Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek?
19 Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól - felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat.
20 Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!
21 Mózes jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát, Cippórát.
22 Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön.
23 Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.
24 Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére.
25 Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.
Exode 2
La Bible du Semeur
Moïse
Moïse, sauvé des eaux
2 Un homme de la tribu de Lévi épousa une fille de la même tribu. 2 Elle devint enceinte et donna le jour à un fils. Elle vit que c’était un beau bébé et le cacha pendant trois mois[a]. 3 Quand elle ne parvint plus à le tenir caché, elle prit une corbeille en papyrus, l’enduisit d’asphalte et de poix et y plaça le petit garçon. Puis elle déposa la corbeille au milieu des joncs sur la rive du Nil. 4 La sœur de l’enfant se posta à quelque distance pour voir ce qu’il en adviendrait.
5 Peu après, la fille du pharaon descendit sur les bords du fleuve pour s’y baigner. Ses suivantes se promenaient sur la berge le long du Nil. Elle aperçut la corbeille au milieu des joncs et la fit chercher par sa servante. 6 Elle l’ouvrit et vit l’enfant : c’était un petit garçon qui pleurait. Elle eut pitié de lui et dit : C’est un petit des Hébreux.
7 Alors la sœur de l’enfant s’approcha et dit à la fille du pharaon : Veux-tu que j’aille te chercher une nourrice parmi les femmes des Hébreux pour qu’elle t’allaite cet enfant ?
8 La fille du pharaon lui dit : Va !
La jeune fille alla donc chercher la mère de l’enfant.
9 La princesse lui dit : Emmène cet enfant et allaite-le pour moi. Je te paierai un salaire.
La femme prit l’enfant et l’allaita. 10 Quand il eut grandi, elle l’amena à la fille du pharaon. Celle-ci l’adopta comme son fils et lui donna le nom de Moïse (Sorti), car, dit-elle, je l’ai sorti de l’eau.
Le meurtre d’un Egyptien
11 Le temps passa. Lorsque Moïse fut devenu adulte, il alla rendre visite à ses frères de race et fut témoin des corvées qu’on leur imposait. Il vit un Egyptien qui rouait de coups l’un de ses frères hébreux. 12 Après avoir regardé de côté et d’autre pour voir s’il n’y avait personne, il frappa l’Egyptien à mort et l’enfouit dans le sable. 13 Le lendemain, il revint et aperçut deux Hébreux qui se battaient. Alors il dit à celui qui avait tort : Pourquoi frappes-tu ton compagnon ?
14 Mais celui-ci répliqua : Qui t’a établi chef et juge[b] sur nous ? Veux-tu aussi me tuer comme tu as tué l’Egyptien ?
Alors Moïse prit peur ; il comprit que l’affaire s’était ébruitée.
La fuite au désert
15 Effectivement, le pharaon apprit ce qui s’était passé et chercha à faire mourir Moïse, mais celui-ci prit la fuite. Il se rendit au pays de Madian[c] et s’assit près d’un puits[d].
16 Le prêtre de Madian avait sept filles. Elles vinrent puiser de l’eau et remplirent les abreuvoirs pour faire boire le petit bétail de leur père. 17 Mais des bergers survinrent et se mirent à les chasser. Alors Moïse intervint pour les défendre et fit boire leur troupeau. 18 Quand elles revinrent vers Reouel[e] leur père, celui-ci leur demanda :
Comment se fait-il que vous soyez si vite de retour aujourd’hui ?
19 – Un Egyptien nous a défendues contre les bergers, dirent-elles, et même : il a puisé pour nous beaucoup d’eau et a fait boire le troupeau.
20 – Où est cet homme à présent ? Pourquoi l’avez-vous laissé là-bas ? Allez le chercher pour qu’il vienne manger chez nous.
21 Moïse accepta de s’établir chez cet homme qui lui donna sa fille Séphora en mariage. 22 Elle lui donna un fils qu’il appela Guershom (Emigré en ces lieux) car, dit-il, je suis un émigré dans une terre étrangère.
Moïse envoyé par Dieu
Dieu intervient selon son alliance
23 Beaucoup de temps passa. Le pharaon d’Egypte mourut et les Israélites gémissaient et criaient encore sous le poids de l’esclavage, et leur appel parvint jusqu’à Dieu. 24 Dieu entendit leur plainte et tint compte de son alliance avec Abraham, avec Isaac et avec Jacob[f]. 25 Il vit les Israélites et prit leur situation en considération.
Footnotes
- 2.2 Voir Ac 7.20 ; Hé 11.23.
- 2.14 Le terme hébreu rendu par « juge » a aussi le sens de « dirigeant », « chef ». C’est certainement le cas ici, comme dans le livre des Juges.
- 2.15 Madian était un fils d’Abraham (Gn 25.2). Les Madianites étaient établis au nord de la presqu’île du Sinaï.
- 2.15 Voir Ac 7.23-29.
- 2.18 Autre nom de Jéthro (3.1). Jéthro pourrait être un titre signifiant : son excellence.
- 2.24 Voir Gn 15.13-14.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.