Exodus 17
New Revised Standard Version Catholic Edition
Water from the Rock
17 From the wilderness of Sin the whole congregation of the Israelites journeyed by stages, as the Lord commanded. They camped at Rephidim, but there was no water for the people to drink. 2 The people quarreled with Moses, and said, “Give us water to drink.” Moses said to them, “Why do you quarrel with me? Why do you test the Lord?” 3 But the people thirsted there for water; and the people complained against Moses and said, “Why did you bring us out of Egypt, to kill us and our children and livestock with thirst?” 4 So Moses cried out to the Lord, “What shall I do with this people? They are almost ready to stone me.” 5 The Lord said to Moses, “Go on ahead of the people, and take some of the elders of Israel with you; take in your hand the staff with which you struck the Nile, and go. 6 I will be standing there in front of you on the rock at Horeb. Strike the rock, and water will come out of it, so that the people may drink.” Moses did so, in the sight of the elders of Israel. 7 He called the place Massah[a] and Meribah,[b] because the Israelites quarreled and tested the Lord, saying, “Is the Lord among us or not?”
Amalek Attacks Israel and Is Defeated
8 Then Amalek came and fought with Israel at Rephidim. 9 Moses said to Joshua, “Choose some men for us and go out, fight with Amalek. Tomorrow I will stand on the top of the hill with the staff of God in my hand.” 10 So Joshua did as Moses told him, and fought with Amalek, while Moses, Aaron, and Hur went up to the top of the hill. 11 Whenever Moses held up his hand, Israel prevailed; and whenever he lowered his hand, Amalek prevailed. 12 But Moses’ hands grew weary; so they took a stone and put it under him, and he sat on it. Aaron and Hur held up his hands, one on one side, and the other on the other side; so his hands were steady until the sun set. 13 And Joshua defeated Amalek and his people with the sword.
14 Then the Lord said to Moses, “Write this as a reminder in a book and recite it in the hearing of Joshua: I will utterly blot out the remembrance of Amalek from under heaven.” 15 And Moses built an altar and called it, The Lord is my banner. 16 He said, “A hand upon the banner of the Lord![c] The Lord will have war with Amalek from generation to generation.”
Footnotes
- Exodus 17:7 That is Test
- Exodus 17:7 That is Quarrel
- Exodus 17:16 Cn: Meaning of Heb uncertain
Esodo 17
Nuova Riveduta 2006
L’acqua scaturita dalla roccia di Oreb
17 (A)Poi tutta la comunità dei figli d’Israele partì dal deserto di Sin, marciando a tappe secondo gli ordini del Signore. Si accampò a Refidim, ma non c’era acqua da bere per il popolo. 2 Allora il popolo protestò contro Mosè e disse: «Dacci dell’acqua da bere». Mosè rispose loro: «Perché protestate contro di me? Perché tentate il Signore?» 3 Là il popolo patì la sete e mormorò contro Mosè, dicendo: «Perché ci hai fatto uscire dall’Egitto per far morire di sete noi, i nostri figli e il nostro bestiame?» 4 Mosè gridò al Signore, dicendo: «Che cosa devo fare per questo popolo? Ancora un po’, e mi lapideranno». 5 Allora il Signore disse a Mosè: «Mettiti di fronte al popolo e prendi con te alcuni degli anziani d’Israele; prendi anche in mano il bastone col quale hai percosso il Fiume e va’. 6 Ecco io starò là davanti a te, sulla roccia che è in Oreb; tu colpirai la roccia: ne scaturirà dell’acqua e il popolo berrà». Mosè fece così in presenza degli anziani d’Israele, 7 e a quel luogo mise il nome di Massa[a] e Meriba[b] a causa della protesta dei figli d’Israele, e perché avevano tentato il Signore, dicendo: «Il Signore è in mezzo a noi, sì o no?»
Vittoria su Amalec
8 (B)Allora venne Amalec per combattere contro Israele a Refidim. 9 E Mosè disse a Giosuè: «Scegli per noi alcuni uomini ed esci a combattere contro Amalec; domani io starò sulla vetta del colle con il bastone di Dio in mano». 10 Giosuè fece come Mosè gli aveva detto e combatté contro Amalec; e Mosè, Aaronne e Cur salirono sulla vetta del colle. 11 E quando Mosè teneva le mani alzate, Israele vinceva; e quando le abbassava, vinceva Amalec. 12 Ma le mani di Mosè si facevano pesanti. Allora essi presero una pietra, gliela posero sotto ed egli si sedette; Aaronne e Cur gli tenevano le mani alzate, uno da una parte e l’altro dall’altra. Così le sue mani rimasero ferme fino al tramonto del sole. 13 E Giosuè sconfisse Amalec e la sua gente passandoli a fil di spada.
14 Il Signore disse a Mosè: «Scrivi questo fatto in un libro, perché se ne conservi il ricordo, e fa’ sapere a Giosuè che io cancellerò interamente sotto il cielo la memoria di Amalec».
15 Allora Mosè costruì un altare che chiamò «il Signore è la mia bandiera»; e disse: 16 «Una mano s’è alzata contro il trono del Signore, perciò il Signore farà guerra ad Amalec di generazione in generazione».
Footnotes
- Esodo 17:7 Massa, lett. tentazione.
- Esodo 17:7 Meriba, lett. contesa.
2 Mose 17
Schlachter 2000
Streit und Murren in Massa und Meriba. Wasser aus dem Felsen
17 Und die ganze Gemeinde der Kinder Israels zog aus der Wüste Sin ihre Tagereisen, nach dem Befehl des Herrn, und sie lagerte sich in Rephidim; aber da hatte das Volk kein Wasser zu trinken.
2 Darum stritt das Volk mit Mose, und sie sprachen: Gebt uns Wasser, dass wir trinken! Mose sprach zu ihnen: Was streitet ihr mit mir? Warum versucht ihr den Herrn?
3 Als nun das Volk dort nach Wasser dürstete, da murrten sie gegen Mose und sprachen: Warum hast du uns aus Ägypten heraufgeführt, um uns und unsere Kinder und unser Vieh vor Durst sterben zu lassen?
4 Da schrie Mose zum Herrn und sprach: Was soll ich mit diesem Volk tun? Es fehlt nicht viel, und sie werden mich noch steinigen!
5 Und der Herr sprach zu Mose: Tritt hin vor das Volk und nimm etliche Älteste von Israel mit dir und nimm den Stab in deine Hand, mit dem du den Nil geschlagen hast, und geh hin.
6 Siehe, ich will dort vor dir auf dem Felsen am Horeb stehen; und du sollst den Felsen schlagen, und es wird Wasser herauslaufen, damit das Volk zu trinken hat. Und Mose tat dies vor den Augen der Ältesten Israels.
7 Da gab man dem Ort den Namen Massa und Meriba[a], wegen der Herausforderung der Kinder Israels, und weil sie den Herrn versucht und gesagt hatten: Ist der Herr in unserer Mitte oder nicht?
Israels Kampf gegen Amalek
8 Da kam Amalek und kämpfte gegen Israel in Rephidim.
9 Und Mose sprach zu Josua[b]: Erwähle uns Männer und zieh aus, kämpfe gegen Amalek! Morgen will ich auf der Spitze des Hügels stehen, mit dem Stab Gottes in meiner Hand.
10 Und Josua machte es so, wie Mose ihm sagte, und er kämpfte gegen Amalek. Mose aber und Aaron und Hur stiegen auf die Spitze des Hügels.
11 Und es geschah, solange Mose seine Hand aufhob, hatte Israel die Oberhand; wenn er aber seine Hand sinken ließ, hatte Amalek die Oberhand.
12 Aber die Hände Moses wurden schwer, darum nahmen sie einen Stein und legten den unter ihn, und er setzte sich darauf. Aaron aber und Hur stützten seine Hände, auf jeder Seite einer. So blieben seine Hände fest, bis die Sonne unterging.
13 Und Josua überwältigte Amalek und sein Volk mit der Schärfe des Schwertes.
14 Da sprach der Herr zu Mose: Schreibe das zum Gedenken in ein Buch und präge es den Ohren Josuas ein: Ich will das Andenken Amaleks ganz und gar austilgen unter dem Himmel!
15 Und Mose baute einen Altar und nannte ihn »Der Herr ist mein Kriegsbanner«[c].
16 Und er sprach: Weil eine Hand [zum Schwur erhoben] ist auf dem Thron des Herrn, soll der Krieg des Herrn gegen Amalek währen von Geschlecht zu Geschlecht!
2 Mózes 17
Hungarian New Translation
Mózes vizet fakaszt a sziklából
17 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az Úr parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek.
2 A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az Urat?
3 De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!
4 Ekkor segítségért kiáltott Mózes az Úrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!
5 De az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!
6 Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.
7 Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem?
Izráel legyőzi Amálékot
8 Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben.
9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.
10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.
11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.
12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.
13 Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.
14 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!
15 Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: "Az Úr az én hadijelvényem".
16 És így szólt: Mivel kezet emelt az Úr trónusára, harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre.
Exode 17
La Bible du Semeur
A Rephidim : l’eau jaillit d’un rocher
17 Toute l’assemblée des Israélites s’éloigna étape par étape du désert de Sin selon les directives de l’Eternel. Ils campèrent à Rephidim où ils ne trouvèrent pas d’eau à boire. 2 Alors le peuple prit Moïse à partie en lui disant : Donne-nous de l’eau à boire !
Moïse leur répondit : Pourquoi me prenez-vous à partie ? Pourquoi voulez-vous forcer la main à l’Eternel ?
3 Pressé par la soif, le peuple se plaignit de Moïse et dit : Pourquoi nous as-tu fait quitter l’Egypte ? Est-ce pour nous faire mourir de soif ici, nous, nos enfants et nos troupeaux ?
4 Moïse cria à l’Eternel en disant : Que puis-je faire pour ce peuple ? Ils sont sur le point de me lapider !
5 L’Eternel dit à Moïse : Passe devant le peuple et emmène avec toi quelques responsables d’Israël. Prends à la main le bâton avec lequel tu as frappé le Nil et va ! 6 Quant à moi, je vais me tenir là devant toi sur un rocher du mont Horeb ; tu frapperas le rocher, de l’eau en jaillira et le peuple pourra boire[a].
Moïse fit ainsi en présence des responsables d’Israël. 7 Il appela ce lieu Massa et Meriba (Epreuve et Querelle), parce que les Israélites l’avaient pris à partie et parce qu’ils avaient voulu forcer la main à l’Eternel en disant : « L’Eternel est-il oui ou non au milieu de nous ? »
Le combat contre les Amalécites
8 Les Amalécites[b] vinrent attaquer Israël à Rephidim. 9 Alors Moïse dit à Josué[c] : Choisis-nous des guerriers et demain tu iras combattre les Amalécites. Moi, je me tiendrai au sommet de la colline, avec le bâton de Dieu à la main.
10 Josué se conforma aux instructions de Moïse. Il alla combattre les Amalécites, tandis que Moïse, Aaron et Hour[d] montèrent au sommet de la colline. 11 Or, lorsque Moïse levait la main, Israël avait l’avantage dans la bataille, et lorsqu’il la laissait retomber, Amalec l’emportait. 12 Comme les bras de Moïse se fatiguaient, Aaron et Hour prirent une pierre qu’ils placèrent sous lui pour le faire asseoir dessus, et ils lui soutinrent les bras, chacun d’un côté ; ainsi ses bras tinrent ferme jusqu’au coucher du soleil, 13 et Josué remporta la victoire sur les Amalécites à la pointe de l’épée.
14 L’Eternel dit à Moïse : Consigne cela par écrit pour qu’on en garde le souvenir[e] et déclare à Josué que j’effacerai complètement le souvenir d’Amalec de sous le ciel[f].
15 Moïse érigea un autel qu’il appela Adonaï-Nissi (Le Seigneur est ma bannière), 16 puis il ajouta : Puisqu’on s’est attaqué au trône de l’Eternel, l’Eternel fera la guerre à Amalec de génération en génération.
Footnotes
- 17.6 Voir 1 Co 10.4.
- 17.8 Peuple descendant d’un petit-fils d’Esaü (Gn 36.6, 12 ; 1 Ch 1.36) qui vivait de pillage dans le désert au sud de ce qui deviendra le pays d’Israël et faisait parfois des incursions dans le pays de Canaan (Jg 6.3) ou vers le Sinaï.
- 17.9 Un chef de la tribu d’Ephraïm (Nb 13.3, 8, 16) qui paraît ici pour la première fois et sera désigné comme successeur de Moïse (v. 14).
- 17.10 Membre de la tribu de Juda, aïeul de Betsaléel, le constructeur du tabernacle (31.2).
- 17.14 Première mention d’un livre dans lequel seront consignés les événements de l’Exode.
- 17.14 Voir Dt 25.17-19 ; 1 S 15.2-9.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.