Acts 3
New Revised Standard Version Catholic Edition
Peter Heals a Crippled Beggar
3 One day Peter and John were going up to the temple at the hour of prayer, at three o’clock in the afternoon. 2 And a man lame from birth was being carried in. People would lay him daily at the gate of the temple called the Beautiful Gate so that he could ask for alms from those entering the temple. 3 When he saw Peter and John about to go into the temple, he asked them for alms. 4 Peter looked intently at him, as did John, and said, “Look at us.” 5 And he fixed his attention on them, expecting to receive something from them. 6 But Peter said, “I have no silver or gold, but what I have I give you; in the name of Jesus Christ of Nazareth,[a] stand up and walk.” 7 And he took him by the right hand and raised him up; and immediately his feet and ankles were made strong. 8 Jumping up, he stood and began to walk, and he entered the temple with them, walking and leaping and praising God. 9 All the people saw him walking and praising God, 10 and they recognized him as the one who used to sit and ask for alms at the Beautiful Gate of the temple; and they were filled with wonder and amazement at what had happened to him.
Peter Speaks in Solomon’s Portico
11 While he clung to Peter and John, all the people ran together to them in the portico called Solomon’s Portico, utterly astonished. 12 When Peter saw it, he addressed the people, “You Israelites,[b] why do you wonder at this, or why do you stare at us, as though by our own power or piety we had made him walk? 13 The God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob, the God of our ancestors has glorified his servant[c] Jesus, whom you handed over and rejected in the presence of Pilate, though he had decided to release him. 14 But you rejected the Holy and Righteous One and asked to have a murderer given to you, 15 and you killed the Author of life, whom God raised from the dead. To this we are witnesses. 16 And by faith in his name, his name itself has made this man strong, whom you see and know; and the faith that is through Jesus[d] has given him this perfect health in the presence of all of you.
17 “And now, friends,[e] I know that you acted in ignorance, as did also your rulers. 18 In this way God fulfilled what he had foretold through all the prophets, that his Messiah[f] would suffer. 19 Repent therefore, and turn to God so that your sins may be wiped out, 20 so that times of refreshing may come from the presence of the Lord, and that he may send the Messiah[g] appointed for you, that is, Jesus, 21 who must remain in heaven until the time of universal restoration that God announced long ago through his holy prophets. 22 Moses said, ‘The Lord your God will raise up for you from your own people[h] a prophet like me. You must listen to whatever he tells you. 23 And it will be that everyone who does not listen to that prophet will be utterly rooted out of the people.’ 24 And all the prophets, as many as have spoken, from Samuel and those after him, also predicted these days. 25 You are the descendants of the prophets and of the covenant that God gave to your ancestors, saying to Abraham, ‘And in your descendants all the families of the earth shall be blessed.’ 26 When God raised up his servant,[i] he sent him first to you, to bless you by turning each of you from your wicked ways.”
Atti 3
Nuova Riveduta 2006
Guarigione di uno zoppo
3 (A)Pietro e Giovanni salivano [insieme] al tempio per la preghiera dell’ora nona[a], 2 mentre si portava un uomo, zoppo fin dalla nascita[b], che ogni giorno deponevano presso la porta del tempio detta «Bella» per chiedere l’elemosina a quelli che entravano nel tempio. 3 Vedendo Pietro e Giovanni che stavano per entrare nel tempio, egli chiese loro l’elemosina. 4 Pietro, con Giovanni, fissando gli occhi su di lui, disse: «Guardaci!» 5 Ed egli li guardava attentamente, aspettando di ricevere qualcosa da loro. 6 Ma Pietro disse: «Dell’argento e dell’oro io non ne ho; ma quello che ho, te lo do: nel nome di Gesù Cristo, il Nazareno, {alzati e} cammina!» 7 Lo prese per la mano destra, lo sollevò; e in quell’istante i piedi e le caviglie gli si rafforzarono. 8 E con un balzo si alzò in piedi e cominciò a camminare; ed entrò con loro nel tempio camminando, saltando e lodando Dio.
9 Tutto il popolo lo vide che camminava e lodava Dio; 10 e lo riconoscevano per colui che sedeva a chiedere l’elemosina alla porta Bella del tempio; e furono pieni di meraviglia e di stupore per quello che gli era accaduto. 11 Mentre costui teneva[c] stretti a sé Pietro e Giovanni, tutto il popolo, stupito, accorse a loro al portico detto «di Salomone».
Discorso di Pietro nel tempio
12 (B)Pietro, visto ciò, parlò al popolo, dicendo: «Uomini d’Israele, perché vi meravigliate di questo? Perché fissate gli occhi su di noi, come se per la nostra propria potenza o pietà avessimo fatto camminare quest’uomo? 13 Il Dio di Abraamo, di Isacco e di Giacobbe[d], il Dio dei nostri padri, ha glorificato il suo servo Gesù, che voi consegnaste a Pilato e rinnegaste davanti a lui, mentre egli aveva giudicato di liberarlo. 14 Ma voi rinnegaste il Santo, il Giusto, e chiedeste che vi fosse concesso un omicida; 15 e uccideste il Principe della vita, che Dio ha risuscitato dai morti. Di questo noi siamo testimoni. 16 E, per la fede nel suo nome, il suo nome ha fortificato quest’uomo che vedete e conoscete; ed è la fede, che si ha per mezzo di lui, che gli ha dato questa perfetta guarigione in presenza di voi tutti.
17 Ora, fratelli, io so che lo faceste per ignoranza, come pure i vostri capi. 18 Ma ciò che Dio aveva preannunciato per bocca di tutti i [suoi] profeti, cioè che il suo Cristo avrebbe sofferto, egli lo ha adempiuto in questa maniera.
19 Ravvedetevi dunque e convertitevi, perché i vostri peccati siano cancellati 20 e affinché vengano dalla presenza del Signore dei tempi di ristoro, e che egli mandi il Cristo che vi è stato predestinato, cioè Gesù[e], 21 che il cielo deve tenere accolto fino ai tempi della restaurazione di tutte le cose, di cui Dio ha parlato fin dall’antichità per bocca dei suoi santi profeti[f]. 22 Mosè, infatti, disse [ai padri]: “Il Signore Dio vi susciterà in mezzo ai vostri fratelli un profeta come me; ascoltatelo in tutte le cose che vi dirà. 23 E avverrà che chiunque non avrà ascoltato quel profeta sarà estirpato di mezzo al popolo”[g]. 24 Tutti i profeti che hanno parlato da Samuele in poi hanno anch’essi annunciato[h] questi giorni. 25 Voi siete i figli dei profeti e del patto che Dio fece con i vostri[i] padri, dicendo ad Abraamo: “Nella tua discendenza tutte le nazioni della terra saranno benedette”[j]. 26 A voi per primi Dio, avendo suscitato il suo Servo [Gesù], lo ha mandato per benedirvi, convertendo ciascuno di voi dalle sue malvagità».
Footnotes
- Atti 3:1 Ora nona, cioè le tre pomeridiane.
- Atti 3:2 Dalla nascita, lett. dal grembo di sua madre.
- Atti 3:11 TR e M Mentre lo zoppo che era stato guarito teneva…
- Atti 3:13 NA inserisce tra parentesi il Dio anche davanti a Isacco e Giacobbe, rendendo la frase Il Dio di Abraamo, il Dio di Isacco, e il Dio di Giacobbe, il Dio dei nostri padri,…
- Atti 3:20 TR e che egli mandi Gesù Cristo, che è stato predicato prima a voi.
- Atti 3:21 TR e M di tutti i suoi santi profeti.
- Atti 3:23 +De 18:15, 18-19.
- Atti 3:24 TR predetto.
- Atti 3:25 TR e M nostri.
- Atti 3:25 +Ge 12:3.
Apostelgeschichte 3
Schlachter 2000
Die Heilung eines Gelähmten
3 Petrus und Johannes gingen aber miteinander in den Tempel hinauf um die neunte Stunde[a], da man zu beten pflegte.
2 Und es wurde ein Mann herbeigebracht, der lahm war von Mutterleib an, den man täglich an die Pforte des Tempels hinsetzte, die man »die Schöne« nennt, damit er ein Almosen erbitten konnte von denen, die in den Tempel hineingingen.
3 Als dieser Petrus und Johannes sah, die in den Tempel hineingehen wollten, bat er sie um ein Almosen.
4 Da blickte ihn Petrus zusammen mit Johannes an und sprach: Sieh uns an!
5 Er aber achtete auf sie in der Erwartung, etwas von ihnen zu empfangen.
6 Da sprach Petrus: Silber und Gold habe ich nicht; was ich aber habe, das gebe ich dir: Im Namen Jesu Christi, des Nazareners, steh auf und geh umher!
7 Und er ergriff ihn bei der rechten Hand und richtete ihn auf; da wurden sogleich seine Füße und seine Knöchel fest,
8 und er sprang auf und konnte stehen, lief umher und trat mit ihnen in den Tempel, ging umher und sprang und lobte Gott.
9 Und alles Volk sah, wie er umherging und Gott lobte.
10 Und sie erkannten auch, dass er derjenige war, der um des Almosens willen an der Schönen Pforte des Tempels gesessen hatte; und sie wurden mit Verwunderung und Erstaunen erfüllt über das, was mit ihm geschehen war.
11 Da sich aber der geheilte Lahme zu Petrus und Johannes hielt, lief alles Volk voll Erstaunen bei ihnen zusammen in der sogenannten Halle Salomos.
Petrus verkündigt dem Volk Jesus als den Messias
12 Als Petrus das sah, wandte er sich an das Volk: Ihr Männer von Israel, weshalb verwundert ihr euch darüber, oder weshalb blickt ihr auf uns, als hätten wir durch eigene Kraft oder Frömmigkeit bewirkt, dass dieser umhergeht?
13 Der Gott Abrahams und Isaaks und Jakobs, der Gott unserer Väter, hat seinen Knecht[b] Jesus verherrlicht; ihn habt ihr ausgeliefert und habt ihn verleugnet vor Pilatus, als dieser ihn freisprechen wollte.
14 Ihr habt den Heiligen und Gerechten verleugnet und verlangt, dass euch ein Mörder geschenkt werde;
15 den Fürsten des Lebens aber habt ihr getötet! Ihn hat Gott aus den Toten auferweckt; dafür sind wir Zeugen.
16 Und auf den Glauben an seinen Namen hin hat sein Name diesen hier stark gemacht, den ihr seht und kennt; ja, der durch Ihn [gewirkte] Glaube hat ihm diese volle Gesundheit gegeben vor euch allen.
17 Und nun, ihr Brüder, ich weiß, dass ihr in Unwissenheit gehandelt habt, wie auch eure Obersten;
18 Gott aber hat das, was er durch den Mund aller seiner Propheten zuvor verkündigte, dass nämlich der Christus leiden müsse, auf diese Weise erfüllt.
19 So tut nun Buße und bekehrt euch[c], dass eure Sünden ausgetilgt werden, damit Zeiten der Erquickung vom Angesicht des Herrn kommen
20 und er den sende, der euch zuvor verkündigt wurde, Jesus Christus,
21 den der Himmel aufnehmen muss bis zu den Zeiten der Wiederherstellung alles dessen, wovon Gott durch den Mund aller seiner heiligen Propheten von alters her geredet hat.
22 Denn Mose hat zu den Vätern gesagt: »Einen Propheten wie mich wird euch der Herr, euer Gott, erwecken aus euren Brüdern; auf ihn sollt ihr hören in allem, was er zu euch reden wird«.[d]
23 Und es wird geschehen: Jede Seele, die nicht auf diesen Propheten hören wird, soll vertilgt werden aus dem Volk.
24 Und alle Propheten, von Samuel an und den folgenden, so viele geredet haben, sie haben auch diese Tage im Voraus angekündigt.
25 Ihr seid Söhne der Propheten und des Bundes, den Gott mit unseren Vätern schloss, als er zu Abraham sprach: »Und in deinem Samen sollen gesegnet werden alle Geschlechter der Erde«.[e]
26 Euch zuerst hat Gott, als er seinen Knecht Jesus erweckte[f], ihn gesandt, um euch zu segnen, indem[g] ein jeder von euch sich von seiner Bosheit bekehrt!
Footnotes
- (3,1) d.h. nach jüdischer Zeitrechnung 15 Uhr.
- (3,13) Andere Übersetzung: Sohn; das gr. Wort kann beides bedeuten, und beides trifft hier zu (vgl. Apg 3,26; 4,27.30).
- (3,19) d.h. kehrt von eurem falschen Weg um zu Gott.
- (3,22) 5Mo 18,15.
- (3,25) 1Mo 22,18.
- (3,26) d.h. aufstehen ließ, wie V. 22; andere übersetzen: auferweckte.
- (3,26) od. unter der Bedingung, dass ...
Apostolok cselekedetei 3
Hungarian New Translation
Péter meggyógyítja a sántát
3 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára.
2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.
3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.
4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!"
5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.
6 Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!"
7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája,
8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.
9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent.
10 Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.
Péter bizonyságot tesz Jézusról
11 Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába.
12 Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: "Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?
13 Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt.
14 De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért,
15 az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk.
16 Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.
17 Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is.
18 De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így.
19 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek;
20 hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.
21 Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által.
22 Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek.
23 És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül.
24 A próféták is - Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek.
25 Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.
26 Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából."
Actes 3
La Bible du Semeur
La guérison d’un paralysé
3 Un jour, Pierre et Jean montaient au Temple pour la prière à trois heures de l’après-midi. 2 On était juste en train d’y porter un infirme : c’était un homme paralysé depuis sa naissance. On l’installait tous les jours à l’entrée de la cour du Temple, près de la porte appelée la « Belle Porte »[a], pour qu’il puisse demander l’aumône à ceux qui se rendaient au sanctuaire. 3 Quand il vit Pierre et Jean qui allaient pénétrer dans la cour du Temple, il leur demanda l’aumône.
4 Les deux apôtres fixèrent les yeux sur lui.
– Regarde-nous ! lui dit Pierre.
5 L’infirme les regarda attentivement : il pensait qu’il allait recevoir d’eux quelque chose.
6 Mais Pierre lui dit : Je n’ai ni argent ni or, mais ce que j’ai je te le donne : au nom de Jésus-Christ de Nazareth, lève-toi et marche[b] !
7 Et, en même temps, il le prit par la main droite et le fit lever. Aussitôt, ses pieds et ses chevilles se raffermirent, 8 d’un saut il fut debout et se mit à marcher. Il entra avec eux dans la cour du Temple : il marchait, il sautait de joie et louait Dieu.
9 Tout le monde le vit ainsi marcher et louer Dieu. 10 On le reconnaissait : c’était bien lui qui était toujours assis à mendier près de la « Belle Porte » du Temple.
En voyant ce qui venait de lui arriver, les gens étaient remplis de stupeur et de crainte. 11 Quant à lui, il ne quittait plus Pierre et Jean. Tout le peuple accourut et se rassembla autour d’eux dans la cour du Temple, sous le portique de Salomon[c], et ils étaient stupéfaits.
Pierre explique le miracle
12 Quand Pierre vit cela, il s’adressa à la foule :
Hommes israélites, qu’avez-vous à vous étonner ainsi de ce qui vient de se passer ? Pourquoi nous fixez-vous avec tant d’insistance comme si c’était nous qui, par notre propre pouvoir ou notre piété, avions fait marcher cet homme ? 13 Non, c’est le Dieu d’Abraham, d’Isaac et de Jacob[d], le Dieu de nos ancêtres, qui vient ici de manifester la gloire de son serviteur Jésus – ce Jésus que vous avez livré à Pilate et renié devant lui alors qu’il était décidé de le remettre en liberté. 14 Oui, vous avez renié celui qui est saint et juste. A sa place, vous avez demandé comme faveur la libération d’un meurtrier. 15 Ainsi vous avez fait mourir l’auteur de la vie. Mais Dieu l’a ressuscité : nous en sommes témoins.
16 Et c’est parce que nous croyons en Jésus, que la puissance de ce Jésus que nous avons invoqué a rendu à cet homme que vous voyez et que vous connaissez, la force de se tenir debout. Oui, cette foi qui est efficace par Jésus a donné à cet homme une parfaite guérison, comme vous pouvez tous vous en rendre compte.
17 A présent, mes frères, je sais bien que vous avez agi sans savoir ce que vous faisiez, aussi bien vous que vos chefs. 18 Mais Dieu a accompli de cette manière ce qu’il avait annoncé d’avance par tous ses prophètes : le Messie qu’il avait promis d’envoyer devait souffrir. 19 Maintenant donc, changez et tournez-vous vers Dieu pour qu’il efface vos péchés. 20 Alors le Seigneur vous accordera des temps de repos, et il vous enverra celui qu’il vous a destiné comme Messie : Jésus.
21 En attendant, il doit demeurer au ciel jusqu’au jour où l’univers entier sera restauré, comme Dieu l’a annoncé depuis des siècles par la bouche de ses saints prophètes.
22 Ainsi Moïse a dit :
Le Seigneur votre Dieu suscitera pour vous, du milieu de vos compatriotes, un prophète qui sera comme moi : vous écouterez tout ce qu’il vous dira[e] . 23 Celui qui refusera d’obéir à ce prophète[f]sera exclu de mon peuple par la mort[g].
24 Tous les prophètes qui ont parlé, depuis Samuel et ses successeurs, ont annoncé aussi d’avance les temps que nous vivons aujourd’hui.
25 Vous êtes les héritiers de ces prophètes, les bénéficiaires de l’alliance que Dieu a conclue avec nos ancêtres lorsqu’il a promis à Abraham : Toutes les familles de la terre seront bénies à travers ta descendance[h]. 26 C’est pour vous, en premier lieu, que Dieu a ressuscité son serviteur ; et il vous l’a envoyé pour vous bénir, en détournant chacun de vous de ses mauvaises actions.
Footnotes
- 3.2 Cette porte se trouvait entre le parvis extérieur (parvis des non-Juifs) et les différents parvis réservés aux seuls Juifs.
- 3.6 Plusieurs manuscrits omettent lève-toi et.
- 3.11 Ce portique, du côté est, clôturait la partie de la cour du Temple où les non-Juifs pouvaient entrer (voir Jn 10.23 ; Ac 5.12).
- 3.13 Ex 3.6, 15.
- 3.22 Dt 18.15-16.
- 3.23 Dt 18.19.
- 3.23 Lv 23.29.
- 3.25 Gn 22.18 et 26.4.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.