Acts 2:22-36
New Revised Standard Version Catholic Edition
22 “You that are Israelites,[a] listen to what I have to say: Jesus of Nazareth,[b] a man attested to you by God with deeds of power, wonders, and signs that God did through him among you, as you yourselves know— 23 this man, handed over to you according to the definite plan and foreknowledge of God, you crucified and killed by the hands of those outside the law. 24 But God raised him up, having freed him from death,[c] because it was impossible for him to be held in its power. 25 For David says concerning him,
‘I saw the Lord always before me,
for he is at my right hand so that I will not be shaken;
26 therefore my heart was glad, and my tongue rejoiced;
moreover my flesh will live in hope.
27 For you will not abandon my soul to Hades,
or let your Holy One experience corruption.
28 You have made known to me the ways of life;
you will make me full of gladness with your presence.’
29 “Fellow Israelites,[d] I may say to you confidently of our ancestor David that he both died and was buried, and his tomb is with us to this day. 30 Since he was a prophet, he knew that God had sworn with an oath to him that he would put one of his descendants on his throne. 31 Foreseeing this, David[e] spoke of the resurrection of the Messiah,[f] saying,
‘He was not abandoned to Hades,
nor did his flesh experience corruption.’
32 This Jesus God raised up, and of that all of us are witnesses. 33 Being therefore exalted at[g] the right hand of God, and having received from the Father the promise of the Holy Spirit, he has poured out this that you both see and hear. 34 For David did not ascend into the heavens, but he himself says,
‘The Lord said to my Lord,
“Sit at my right hand,
35 until I make your enemies your footstool.”’
36 Therefore let the entire house of Israel know with certainty that God has made him both Lord and Messiah,[h] this Jesus whom you crucified.”
Read full chapter
Atti 2:22-36
Nuova Riveduta 2006
22 (A)«Uomini d’Israele, ascoltate queste parole! Gesù il Nazareno, uomo che Dio ha accreditato fra di voi mediante opere potenti, prodigi e segni che Dio fece per mezzo di lui tra di voi, come voi stessi ben sapete, 23 quest’uomo, quando vi fu dato nelle mani per il determinato consiglio e la prescienza di Dio, voi [lo prendeste e], per mano di iniqui, inchiodandolo sulla croce, lo uccideste; 24 ma Dio lo risuscitò, avendolo sciolto dagli angosciosi legami della morte, perché non era possibile che egli fosse da essa trattenuto. 25 Infatti Davide dice di lui:
“Io ho avuto il Signore continuamente davanti agli occhi, perché egli è alla mia destra, affinché io non sia smosso.
26 Per questo si è rallegrato il mio cuore, la mia lingua ha giubilato e anche la mia carne riposerà nella speranza;
27 perché tu non lascerai l’anima mia nell’Ades[a] e non permetterai che il tuo Santo subisca[b] la decomposizione.
28 Tu mi hai fatto conoscere le vie della vita. Tu mi riempirai di letizia con la tua presenza”[c].
29 Fratelli[d], si può ben dire liberamente riguardo al patriarca Davide che egli morì e fu sepolto; e la sua tomba è ancora al giorno d’oggi tra di noi. 30 Egli dunque, essendo profeta e sapendo che Dio gli aveva promesso con giuramento che sul suo trono avrebbe fatto sedere uno dei suoi discendenti[e], 31 previde la risurrezione di Cristo e ne parlò dicendo che non sarebbe stato lasciato[f] nel soggiorno dei morti[g], e che la sua carne non avrebbe subìto[h] la decomposizione. 32 Questo Gesù, Dio lo ha risuscitato; di ciò noi tutti siamo testimoni. 33 Egli dunque, essendo stato esaltato dalla destra di Dio[i] e avendo ricevuto dal Padre lo Spirito Santo promesso, ha sparso quello che ora vedete e udite. 34 Davide infatti non è salito in cielo; eppure egli stesso dice:
«Il Signore ha detto al mio Signore: “Siedi alla mia destra,
35 finché io abbia posto i tuoi nemici come sgabello dei tuoi piedi”»[j].
36 Sappia dunque con certezza tutta la casa d’Israele che Dio ha costituito Signore e Cristo quel Gesù che voi avete crocifisso».
Read full chapterFootnotes
- Atti 2:27 Vd. nota a Mt 11:23.
- Atti 2:27 Subisca, lett. veda.
- Atti 2:28 +Sl 16:8-11.
- Atti 2:29 Fratelli, lett. uomini fratelli.
- Atti 2:30 Discendenti, lett. frutto dei suoi lombi; TR e M che dal frutto dei suoi lombi, secondo la carne, avrebbe suscitato il Cristo per farlo sedere sul suo trono.
- Atti 2:31 TR e M che la sua anima non sarebbe stata lasciata…
- Atti 2:31 Vd. nota al v. 27.
- Atti 2:31 Avrebbe subìto, lett. avrebbe visto.
- Atti 2:33 Dalla destra di Dio, ovvero dalla potenza di Dio; altri traducono: alla destra di Dio.
- Atti 2:35 +Sl 110:1.
Apostelgeschichte 2:22-36
Schlachter 2000
22 Ihr Männer von Israel, hört diese Worte: Jesus, der Nazarener[a], einen Mann, der von Gott euch gegenüber beglaubigt wurde durch Kräfte und Wunder und Zeichen, die Gott durch ihn in eurer Mitte wirkte, wie ihr auch selbst wisst,
23 diesen, der nach Gottes festgesetztem Ratschluss und Vorsehung[b] dahingegeben worden war, habt ihr genommen und durch die Hände der Gesetzlosen ans Kreuz geschlagen und getötet.
24 Ihn hat Gott auferweckt, indem er die Wehen des Todes auflöste, weil es ja unmöglich war, dass Er von ihm festgehalten würde.
25 David nämlich sagt von ihm: »Ich sah den Herrn allezeit vor mir, denn er ist zu meiner Rechten, dass ich nicht wanke.
26 Darum freute sich mein Herz, und meine Zunge frohlockte; zudem wird auch mein Fleisch auf Hoffnung ruhen;
27 denn du wirst meine Seele nicht dem Totenreich preisgeben[c] und nicht zulassen, dass dein Heiliger die Verwesung sieht.
28 Du hast mir die Wege des Lebens gezeigt; du wirst mich mit Freude erfüllen vor deinem Angesicht!«[d]
29 Ihr Männer und Brüder, es sei mir erlaubt, freimütig zu euch zu reden von dem Stammvater David: Er ist gestorben und begraben, und sein Grab ist unter uns bis zu diesem Tag.
30 Da er nun ein Prophet war und wusste, dass Gott ihm mit einem Eid verheißen hatte, dass er aus der Frucht seiner Lenden, dem Fleisch nach, den Christus erwecken werde, damit er auf seinem Thron sitze,
31 hat er vorausschauend von der Auferstehung des Christus geredet, dass seine Seele nicht dem Totenreich preisgegeben worden ist und auch sein Fleisch die Verwesung nicht gesehen hat.
32 Diesen Jesus hat Gott auferweckt; dafür sind wir alle Zeugen.
33 Nachdem er nun zur Rechten Gottes erhöht worden ist und die Verheißung des Heiligen Geistes empfangen hat von dem Vater, hat er dies ausgegossen, was ihr jetzt seht und hört.
34 Denn nicht David ist in den Himmel aufgefahren, sondern er sagt selbst: »Der Herr sprach zu meinem Herrn: Setze dich zu meiner Rechten,
35 bis ich deine Feinde hinlege als Schemel für deine Füße.«[e]
36 So soll nun das ganze Haus Israel mit Gewissheit erkennen, dass Gott Ihn sowohl zum Herrn[f] als auch zum Christus[g] gemacht hat, eben diesen Jesus, den ihr gekreuzigt habt!
Read full chapterFootnotes
- (2,22) od. Nazoräer; vgl. Fn. zu Mt 2,23.
- (2,23) od. Vorherwissen.
- (2,27) od. überlassen / im Totenreich lassen; so auch V. 31.
- (2,28) Ps 16,8-11.
- (2,35) Ps 110,1.
- (2,36) »Herr« (gr. kyrios) ist ein wichtiger Titel Jesu Christi, gleichbedeutend mit dem at. Titel adon, und umfasst die Bedeutungen »Herrscher / Gebieter / Besitzer / oberster Machthaber«.
- (2,36) d.h. zum Messias, zum verheißenen Erlöser-König.
Apostolok cselekedetei 2:22-36
Hungarian New Translation
22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok,
23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.
26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni,
27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.
29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;
31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.
32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,
35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
Read full chapter
Actes 2:22-36
La Bible du Semeur
22 Ecoutez bien, Israélites, ce que j’ai à vous dire. Vous le savez tous : Jésus de Nazareth – cet homme dont Dieu vous a montré qu’il l’approuvait en accomplissant, par son moyen, au milieu de vous des miracles, des signes et des actes extraordinaires – 23 a été livré entre vos mains conformément à la décision que Dieu avait prise et au projet qu’il avait établi d’avance. Et vous, vous l’avez tué en le faisant crucifier par des hommes qui ne connaissent pas Dieu. 24 Mais Dieu a brisé les liens de la mort : il l’a ressuscité, car il était impossible que la mort le retienne captif. 25 En effet, David dit de lui :
Je garde constamment |les yeux fixés sur le Seigneur,
car il est à ma droite, |pour que je ne vacille pas.
26 Voilà pourquoi mon cœur |est dans la joie |et mes paroles |débordent d’allégresse.
Même mon corps reposera |dans l’espérance ;
27 tu ne m’abandonneras pas |dans le séjour des morts,
tu ne laisseras pas |un homme qui t’est dévoué |se décomposer dans la tombe.
28 Car tu m’as fait connaître |le chemin de la vie,
et tu me combleras |de joie en ta présence[a].
29 Mes frères, permettez-moi de vous parler franchement : le patriarche[b] David est bel et bien mort et enterré. Son tombeau[c] existe encore près d’ici aujourd’hui. 30 Mais il était prophète et il savait que Dieu lui avait promis, sous la foi du serment, de faire asseoir sur son trône un de ses descendants[d]. 31 Ainsi il a entrevu par avance la résurrection du Messie, et c’est d’elle qu’il parle en disant que Dieu ne l’abandonnera pas dans le séjour des morts et qu’il ne laissera pas son corps se décomposer[e].
32 Dieu a ressuscité ce Jésus dont je parle : nous en sommes tous témoins. 33 Ensuite, il a été élevé pour siéger à la droite de Dieu[f]. Et maintenant, comme Dieu l’a promis, il a reçu du Père l’Esprit Saint et il l’a répandu sur nous. C’est là ce que vous voyez et entendez.
34 En effet, David, lui, n’est pas monté au ciel, mais il a dit :
Le Seigneur a dit à mon Seigneur :
Viens siéger à ma droite[g]
35 jusqu’à ce que j’aie mis |tes ennemis |à terre sous tes pieds[h].
36 Voici donc ce que tout le peuple d’Israël doit savoir avec une entière certitude : Dieu a fait Seigneur et Messie ce Jésus que vous avez crucifié.
Read full chapterFootnotes
- 2.28 Ps 16.8-11 cité selon l’ancienne version grecque.
- 2.29 patriarche : les ancêtres des Israélites (Abraham, Isaac, Jacob et les douze fils de celui-ci) étaient appelés patriarches. Par extension, ce titre était aussi appliqué à d’autres figures de l’Ancien Testament, comme ici au roi David.
- 2.29 Ce tombeau, bien connu et vénéré, se trouvait sur le mont Sion.
- 2.30 Ps 132.11 ; 2 S 7.16 ; 1 Ch 17.12.
- 2.31 Ps 16.10.
- 2.33 Autre traduction : élevé par la main droite de Dieu.
- 2.34 La droite du roi est la place d’honneur (Ps 45.10 ; 1 R 2.19).
- 2.35 Ps 110.1.
John 1:35-51
New Revised Standard Version Catholic Edition
The First Disciples of Jesus
35 The next day John again was standing with two of his disciples, 36 and as he watched Jesus walk by, he exclaimed, “Look, here is the Lamb of God!” 37 The two disciples heard him say this, and they followed Jesus. 38 When Jesus turned and saw them following, he said to them, “What are you looking for?” They said to him, “Rabbi” (which translated means Teacher), “where are you staying?” 39 He said to them, “Come and see.” They came and saw where he was staying, and they remained with him that day. It was about four o’clock in the afternoon. 40 One of the two who heard John speak and followed him was Andrew, Simon Peter’s brother. 41 He first found his brother Simon and said to him, “We have found the Messiah” (which is translated Anointed[a]). 42 He brought Simon[b] to Jesus, who looked at him and said, “You are Simon son of John. You are to be called Cephas” (which is translated Peter[c]).
Jesus Calls Philip and Nathanael
43 The next day Jesus decided to go to Galilee. He found Philip and said to him, “Follow me.” 44 Now Philip was from Bethsaida, the city of Andrew and Peter. 45 Philip found Nathanael and said to him, “We have found him about whom Moses in the law and also the prophets wrote, Jesus son of Joseph from Nazareth.” 46 Nathanael said to him, “Can anything good come out of Nazareth?” Philip said to him, “Come and see.” 47 When Jesus saw Nathanael coming toward him, he said of him, “Here is truly an Israelite in whom there is no deceit!” 48 Nathanael asked him, “Where did you get to know me?” Jesus answered, “I saw you under the fig tree before Philip called you.” 49 Nathanael replied, “Rabbi, you are the Son of God! You are the King of Israel!” 50 Jesus answered, “Do you believe because I told you that I saw you under the fig tree? You will see greater things than these.” 51 And he said to him, “Very truly, I tell you,[d] you will see heaven opened and the angels of God ascending and descending upon the Son of Man.”
Read full chapter
Giovanni 1:35-51
Nuova Riveduta 2006
35 Il giorno seguente Giovanni era di nuovo là con due dei suoi discepoli; 36 e fissando lo sguardo su Gesù, che passava, disse: «Ecco l’Agnello di Dio!» 37 I suoi due discepoli, avendolo udito parlare, seguirono Gesù. 38 Gesù, voltatosi, e osservando che lo seguivano, domandò loro: «Che cercate?» Ed essi gli dissero: «Rabbì (che tradotto vuol dire “Maestro”), dove abiti?» 39 Egli rispose loro: «Venite e vedrete[a]». Essi dunque andarono, videro dove abitava e stettero con lui quel giorno. Era circa la decima ora[b].
I primi discepoli
40 (A)Andrea, fratello di Simon Pietro, era uno dei due che avevano udito Giovanni e avevano seguito Gesù. 41 Egli per primo trovò suo fratello Simone e gli disse: «Abbiamo trovato il Messia[c]» (che tradotto vuol dire «Cristo[d]»); 42 e lo condusse da Gesù. Gesù lo guardò e disse: «Tu sei Simone, il figlio di Giovanni[e]; tu sarai chiamato Cefa» (che si traduce «Pietro»).
43 Il giorno seguente, Gesù volle partire per la Galilea; trovò Filippo e gli disse: «Seguimi». 44 Filippo era di Betsàida, della città di Andrea e di Pietro.
45 Filippo trovò Natanaele e gli disse: «Abbiamo trovato colui del quale hanno scritto Mosè nella legge e i profeti: Gesù da Nazaret, [il] figlio di Giuseppe». 46 Natanaele gli disse: «Può forse venire qualcosa di buono da Nazaret?» Filippo gli rispose: «Vieni a vedere». 47 Gesù vide Natanaele che gli veniva incontro e disse di lui: «Ecco un vero Israelita in cui non c’è falsità». 48 Natanaele gli chiese: «Da che cosa mi conosci?» Gesù gli rispose: «Prima che Filippo ti chiamasse, quando eri sotto il fico, io ti ho visto». 49 Natanaele gli rispose[f]: «Rabbì, tu sei il Figlio di Dio, tu sei il re d’Israele». 50 Gesù rispose e gli disse: «Perché ti ho detto che ti avevo visto sotto il fico, tu credi? Tu vedrai cose maggiori di queste». 51 Poi gli disse: «In verità, in verità vi dico che [da ora in poi] vedrete il cielo aperto e gli angeli di Dio salire e scendere sul Figlio dell’uomo».
Read full chapterFootnotes
- Giovanni 1:39 TR e M Venite e vedete.
- Giovanni 1:39 La decima ora, cioè le quattro del pomeriggio.
- Giovanni 1:41 Messia, cioè Unto, vd. nota a Mt 1:16.
- Giovanni 1:41 TR il Cristo.
- Giovanni 1:42 TR e M Giona.
- Giovanni 1:49 TR e M Natanaele rispose e gli disse…
Johannes 1:35-51
Schlachter 2000
35 Am folgenden Tag stand Johannes wiederum da und zwei seiner Jünger.
36 Und indem er auf Jesus blickte, der vorüberging, sprach er: Siehe, das Lamm Gottes![a]
Die ersten Jünger
37 Und die beiden Jünger hörten ihn reden und folgten Jesus nach.
38 Als aber Jesus sich umwandte und sie nachfolgen sah, sprach er zu ihnen: Was sucht ihr? Sie sprachen zu ihm: Rabbi (das heißt übersetzt: »Lehrer«), wo wohnst du?
39 Er spricht zu ihnen: Kommt und seht! Sie kamen und sahen, wo er wohnte, und blieben jenen Tag bei ihm. Es war aber um die zehnte Stunde.[b]
40 Andreas, der Bruder des Simon Petrus, war einer von den beiden, die es von Johannes gehört hatten und ihm nachgefolgt waren.
41 Dieser findet zuerst seinen Bruder Simon und spricht zu ihm: Wir haben den Messias gefunden (das heißt übersetzt: den »Gesalbten«[c]).
42 Und er führte ihn zu Jesus. Jesus aber sah ihn an und sprach: Du bist Simon, Jonas Sohn, du sollst Kephas heißen (das heißt übersetzt: »ein Stein«).
43 Am folgenden Tag wollte Jesus nach Galiläa reisen; da findet er Philippus und spricht zu ihm: Folge mir nach!
44 Philippus aber war von Bethsaida, aus der Stadt des Andreas und Petrus.
45 Philippus findet den Nathanael und spricht zu ihm: Wir haben den gefunden, von welchem Mose im Gesetz und die Propheten geschrieben haben, Jesus, den Sohn Josephs, von Nazareth.
46 Und Nathanael sprach zu ihm: Kann aus Nazareth etwas Gutes kommen? Philippus spricht zu ihm: Komm und sieh!
47 Jesus sah den Nathanael auf sich zukommen und spricht von ihm: Siehe, wahrhaftig ein Israelit, in dem keine Falschheit ist!
48 Nathanael spricht zu ihm: Woher kennst du mich? Jesus antwortete und sprach zu ihm: Ehe dich Philippus rief, als du unter dem Feigenbaum warst, sah ich dich!
49 Nathanael antwortete und sprach zu ihm: Rabbi, du bist der Sohn Gottes, du bist der König von Israel!
50 Jesus antwortete und sprach zu ihm: Du glaubst, weil ich dir sagte: Ich sah dich unter dem Feigenbaum? Du wirst Größeres sehen als das!
51 Und er spricht zu ihm: Wahrlich, wahrlich[d], ich sage euch: Künftig werdet ihr den Himmel offen sehen und die Engel Gottes auf- und niedersteigen auf den Sohn des Menschen[e]!
Read full chapterFootnotes
- (1,36) Andere Übersetzung: Schaut auf das Lamm Gottes!
- (1,39) d.h. ca. 10 Uhr vormittags nach der römischen Zeitrechnung.
- (1,41) gr. Christus. Das ist der besondere Titel des verheißenen Retters und Königs für Israel und die Welt, der von Gott durch »Salbung« in seine Königswürde eingesetzt ist (vgl. u.a. Ps 2,2; Dan 9,25).
- (1,51) w. Amen, Amen; so auch später.
- (1,51) Sohn des Menschen ist eine Bezeichnung für den Messias (vgl. Dan 7,13; 1Mo 3,15; Joh 1,14; 1Tim 3,16; Phil 2,7; Hebr 2,14-18).
János 1:35-51
Hungarian New Translation
Jézus első követői
35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt,
36 és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: "Íme, az Isten Báránya!"
37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust.
38 Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: "Mit kerestek?" Ők pedig ezt válaszolták: "Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?"
39 Ő így szólt: "Jöjjetek, és meglátjátok." Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor.
40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik.
41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" - (ami azt jelenti: Felkent).
42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: "Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni" - (ami azt jelenti: Kőszikla).
43 Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: "Kövess engem!"
44 Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából.
45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik."
46 "Származhat-e valami jó Názáretből?" - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: "Jöjj, és lásd meg!"
47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: "Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság."
48 Nátánaél megkérdezte tőle: "Honnan ismersz engem?" Jézus így válaszolt neki: "Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál."
49 Nátánaél így szólt hozzá: "Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!"
50 Jézus így válaszolt neki: "Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni."
51 És hozzátette: "Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."
Read full chapter
Jean 1:35-51
La Bible du Semeur
Les premiers disciples
35 Le lendemain, Jean était de nouveau là, avec deux de ses disciples. 36 Il vit Jésus qui passait, et il dit : Voici l’Agneau de Dieu !
37 Les deux disciples entendirent les paroles de Jean et se mirent à suivre Jésus.
38 Celui-ci se retourna, vit qu’ils le suivaient et leur demanda : Que désirez-vous ?
– Rabbi – c’est-à-dire Maître –, lui dirent-ils, où habites-tu ?
39 – Venez, leur répondit-il, et vous le verrez. Ils l’accompagnèrent donc et virent où il habitait. Il était environ quatre heures de l’après-midi. Ils passèrent le reste de la journée avec lui.
40 André, le frère de Simon Pierre, était l’un de ces deux hommes qui, sur la déclaration de Jean, s’étaient mis à suivre Jésus.
41 Il alla tout d’abord voir son frère Simon et lui dit : Nous avons trouvé le Messie (ce qui se traduit par Christ).
42 Et il le conduisit auprès de Jésus. Jésus le regarda attentivement et lui dit : Tu es Simon, fils de Jonas. Eh bien, on t’appellera Céphas – ce qui veut dire Pierre.
43 Le lendemain, Jésus décida de retourner en Galilée. Il rencontra Philippe et lui dit : Suis-moi !
44 Philippe était originaire de Bethsaïda[a], la ville d’André et de Pierre. 45 Philippe, à son tour, alla voir Nathanaël et lui dit : Nous avons trouvé celui dont Moïse a parlé dans la Loi[b] et que les prophètes ont annoncé : c’est Jésus, le fils de Joseph, de la ville de Nazareth.
46 – De Nazareth ? répondit Nathanaël. Que peut-il venir de bon de Nazareth ?
– Viens et vois toi-même ! répondit Philippe.
47 Jésus vit Nathanaël s’avancer vers lui. Alors il dit : Voilà un véritable Israélite, un homme d’une parfaite droiture.
48 – D’où me connais-tu ? lui demanda Nathanaël.
– Avant même que Philippe t’appelle, lui répondit Jésus, lorsque tu étais sous le figuier, je t’ai vu.
49 – Maître, s’écria Nathanaël, tu es le Fils de Dieu, tu es le Roi d’Israël !
50 – Tu crois, lui répondit Jésus, parce que je t’ai dit que je t’ai vu sous le figuier ? Tu verras de bien plus grandes choses encore. 51 Et il ajouta : Oui, je vous l’assure, vous verrez le ciel ouvert et les anges de Dieu monter et descendre entre ciel et terre par l’intermédiaire du Fils de l’homme[c].
Read full chapterFootnotes
- 1.44 Village proche de Capernaüm.
- 1.45 Nom que les Juifs donnent aux cinq premiers livres de la Bible. La venue du Prophète était annoncée en Dt 18.18.
- 1.51 Allusion à la vision de Jacob (Gn 28.12-13), dans laquelle l’escalier annonce le rôle du Fils de l’homme.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.