Acts 2
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Coming of the Holy Spirit
2 When the day of Pentecost had come, they were all together in one place. 2 And suddenly from heaven there came a sound like the rush of a violent wind, and it filled the entire house where they were sitting. 3 Divided tongues, as of fire, appeared among them, and a tongue rested on each of them. 4 All of them were filled with the Holy Spirit and began to speak in other languages, as the Spirit gave them ability.
5 Now there were devout Jews from every nation under heaven living in Jerusalem. 6 And at this sound the crowd gathered and was bewildered, because each one heard them speaking in the native language of each. 7 Amazed and astonished, they asked, “Are not all these who are speaking Galileans? 8 And how is it that we hear, each of us, in our own native language? 9 Parthians, Medes, Elamites, and residents of Mesopotamia, Judea and Cappadocia, Pontus and Asia, 10 Phrygia and Pamphylia, Egypt and the parts of Libya belonging to Cyrene, and visitors from Rome, both Jews and proselytes, 11 Cretans and Arabs—in our own languages we hear them speaking about God’s deeds of power.” 12 All were amazed and perplexed, saying to one another, “What does this mean?” 13 But others sneered and said, “They are filled with new wine.”
Peter Addresses the Crowd
14 But Peter, standing with the eleven, raised his voice and addressed them, “Men of Judea and all who live in Jerusalem, let this be known to you, and listen to what I say. 15 Indeed, these are not drunk, as you suppose, for it is only nine o’clock in the morning. 16 No, this is what was spoken through the prophet Joel:
17 ‘In the last days it will be, God declares,
that I will pour out my Spirit upon all flesh,
and your sons and your daughters shall prophesy,
and your young men shall see visions,
and your old men shall dream dreams.
18 Even upon my slaves, both men and women,
in those days I will pour out my Spirit;
and they shall prophesy.
19 And I will show portents in the heaven above
and signs on the earth below,
blood, and fire, and smoky mist.
20 The sun shall be turned to darkness
and the moon to blood,
before the coming of the Lord’s great and glorious day.
21 Then everyone who calls on the name of the Lord shall be saved.’
22 “You that are Israelites,[a] listen to what I have to say: Jesus of Nazareth,[b] a man attested to you by God with deeds of power, wonders, and signs that God did through him among you, as you yourselves know— 23 this man, handed over to you according to the definite plan and foreknowledge of God, you crucified and killed by the hands of those outside the law. 24 But God raised him up, having freed him from death,[c] because it was impossible for him to be held in its power. 25 For David says concerning him,
‘I saw the Lord always before me,
for he is at my right hand so that I will not be shaken;
26 therefore my heart was glad, and my tongue rejoiced;
moreover my flesh will live in hope.
27 For you will not abandon my soul to Hades,
or let your Holy One experience corruption.
28 You have made known to me the ways of life;
you will make me full of gladness with your presence.’
29 “Fellow Israelites,[d] I may say to you confidently of our ancestor David that he both died and was buried, and his tomb is with us to this day. 30 Since he was a prophet, he knew that God had sworn with an oath to him that he would put one of his descendants on his throne. 31 Foreseeing this, David[e] spoke of the resurrection of the Messiah,[f] saying,
‘He was not abandoned to Hades,
nor did his flesh experience corruption.’
32 This Jesus God raised up, and of that all of us are witnesses. 33 Being therefore exalted at[g] the right hand of God, and having received from the Father the promise of the Holy Spirit, he has poured out this that you both see and hear. 34 For David did not ascend into the heavens, but he himself says,
‘The Lord said to my Lord,
“Sit at my right hand,
35 until I make your enemies your footstool.”’
36 Therefore let the entire house of Israel know with certainty that God has made him both Lord and Messiah,[h] this Jesus whom you crucified.”
The First Converts
37 Now when they heard this, they were cut to the heart and said to Peter and to the other apostles, “Brothers,[i] what should we do?” 38 Peter said to them, “Repent, and be baptized every one of you in the name of Jesus Christ so that your sins may be forgiven; and you will receive the gift of the Holy Spirit. 39 For the promise is for you, for your children, and for all who are far away, everyone whom the Lord our God calls to him.” 40 And he testified with many other arguments and exhorted them, saying, “Save yourselves from this corrupt generation.” 41 So those who welcomed his message were baptized, and that day about three thousand persons were added. 42 They devoted themselves to the apostles’ teaching and fellowship, to the breaking of bread and the prayers.
Life among the Believers
43 Awe came upon everyone, because many wonders and signs were being done by the apostles. 44 All who believed were together and had all things in common; 45 they would sell their possessions and goods and distribute the proceeds[j] to all, as any had need. 46 Day by day, as they spent much time together in the temple, they broke bread at home[k] and ate their food with glad and generous[l] hearts, 47 praising God and having the goodwill of all the people. And day by day the Lord added to their number those who were being saved.
Atti 2
Nuova Riveduta 2006
La Pentecoste: lo Spirito Santo scende dal cielo
2 (A)Quando il giorno della Pentecoste giunse, tutti erano insieme[a] nello stesso luogo. 2 Improvvisamente si fece dal cielo un suono come di vento impetuoso che soffia, e riempì tutta la casa dov’essi erano seduti. 3 Apparvero loro delle lingue come di fuoco che si dividevano e se ne posò una su ciascuno di loro. 4 Tutti furono riempiti di Spirito Santo e cominciarono a parlare in altre lingue, come lo Spirito dava loro di esprimersi.
5 Or a Gerusalemme soggiornavano dei Giudei, uomini religiosi di ogni nazione che è sotto il cielo. 6 Quando avvenne quel suono, la folla si raccolse e fu confusa, perché ciascuno li udiva parlare nella propria lingua. 7 E si stupivano[b] e si meravigliavano, dicendo [l’un l’altro]: «Tutti questi che parlano non sono Galilei? 8 Come mai li udiamo parlare ciascuno nella nostra propria lingua natìa? 9 Noi Parti, Medi, Elamiti, abitanti della Mesopotamia, della Giudea e della Cappadocia, del Ponto e dell’Asia, 10 della Frigia e della Panfilia, dell’Egitto e delle parti della Libia cirenaica e pellegrini romani, 11 tanto Giudei che proseliti, Cretesi e Arabi, li udiamo parlare delle grandi cose di Dio nelle nostre lingue». 12 Tutti si stupivano ed erano perplessi, dicendo l’un l’altro: «Che cosa significa questo?» 13 Ma altri li deridevano e dicevano: «Sono pieni di vino dolce».
Discorso di Pietro alla Pentecoste
14 Ma Pietro, levatosi in piedi con gli undici, alzò la voce e parlò loro così: «Uomini di Giudea, e voi tutti che abitate in Gerusalemme, vi sia noto questo e ascoltate attentamente le mie parole. 15 Questi non sono ubriachi, come voi supponete, perché è soltanto la terza ora del giorno[c]; 16 ma questo è quanto fu annunciato per mezzo del profeta Gioele:
17 “Avverrà negli ultimi giorni”, dice Dio, “che io spanderò il mio Spirito sopra ogni persona[d]; i vostri figli e le vostre figlie profetizzeranno, i vostri giovani avranno delle visioni, e i vostri vecchi sogneranno dei sogni.
18 Anche sui miei servi e sulle mie serve, in quei giorni, spanderò il mio Spirito e profetizzeranno.
19 Farò prodigi su nel cielo e segni giù sulla terra, sangue e fuoco, e vapore di fumo.
20 Il sole sarà mutato in tenebre e la luna in sangue, prima che venga il grande e glorioso giorno del Signore.
21 E avverrà che chiunque avrà invocato il nome del Signore sarà salvato”[e].
22 (B)«Uomini d’Israele, ascoltate queste parole! Gesù il Nazareno, uomo che Dio ha accreditato fra di voi mediante opere potenti, prodigi e segni che Dio fece per mezzo di lui tra di voi, come voi stessi ben sapete, 23 quest’uomo, quando vi fu dato nelle mani per il determinato consiglio e la prescienza di Dio, voi [lo prendeste e], per mano di iniqui, inchiodandolo sulla croce, lo uccideste; 24 ma Dio lo risuscitò, avendolo sciolto dagli angosciosi legami della morte, perché non era possibile che egli fosse da essa trattenuto. 25 Infatti Davide dice di lui:
“Io ho avuto il Signore continuamente davanti agli occhi, perché egli è alla mia destra, affinché io non sia smosso.
26 Per questo si è rallegrato il mio cuore, la mia lingua ha giubilato e anche la mia carne riposerà nella speranza;
27 perché tu non lascerai l’anima mia nell’Ades[f] e non permetterai che il tuo Santo subisca[g] la decomposizione.
28 Tu mi hai fatto conoscere le vie della vita. Tu mi riempirai di letizia con la tua presenza”[h].
29 Fratelli[i], si può ben dire liberamente riguardo al patriarca Davide che egli morì e fu sepolto; e la sua tomba è ancora al giorno d’oggi tra di noi. 30 Egli dunque, essendo profeta e sapendo che Dio gli aveva promesso con giuramento che sul suo trono avrebbe fatto sedere uno dei suoi discendenti[j], 31 previde la risurrezione di Cristo e ne parlò dicendo che non sarebbe stato lasciato[k] nel soggiorno dei morti[l], e che la sua carne non avrebbe subìto[m] la decomposizione. 32 Questo Gesù, Dio lo ha risuscitato; di ciò noi tutti siamo testimoni. 33 Egli dunque, essendo stato esaltato dalla destra di Dio[n] e avendo ricevuto dal Padre lo Spirito Santo promesso, ha sparso quello che ora vedete e udite. 34 Davide infatti non è salito in cielo; eppure egli stesso dice:
«Il Signore ha detto al mio Signore: “Siedi alla mia destra,
35 finché io abbia posto i tuoi nemici come sgabello dei tuoi piedi”»[o].
36 Sappia dunque con certezza tutta la casa d’Israele che Dio ha costituito Signore e Cristo quel Gesù che voi avete crocifisso».
Le prime conversioni
37 (C)Udite queste cose, essi furono compunti nel cuore e dissero a Pietro e agli altri apostoli: «Fratelli[p], che dobbiamo fare?»
38 E Pietro [disse] a loro: «Ravvedetevi e ciascuno di voi sia battezzato nel nome di Gesù Cristo, per il perdono dei vostri[q] peccati, e voi riceverete il dono dello Spirito Santo. 39 Perché per voi è la promessa, per i vostri figli e per tutti quelli che sono lontani, per quanti il Signore, nostro Dio, ne chiamerà». 40 E con molte altre parole li scongiurava e li esortava[r], dicendo: «Salvatevi da questa perversa generazione».
41 Quelli che accettarono [con piacere] la sua parola furono battezzati; e in quel giorno furono aggiunte a loro circa tremila persone.
42 Ed erano perseveranti nell’ascoltare l’insegnamento degli apostoli e nella comunione fraterna, nel rompere il pane e nelle preghiere. 43 Ognuno era preso da timore; e molti prodigi e segni erano fatti dagli apostoli. 44 Tutti quelli che credevano stavano insieme e avevano ogni cosa in comune; 45 vendevano le proprietà e i beni e li distribuivano a tutti, secondo il bisogno di ciascuno. 46 E ogni giorno andavano assidui e concordi al tempio, rompevano il pane nelle case e prendevano il loro cibo insieme, con gioia e semplicità di cuore, 47 lodando Dio e godendo il favore di tutto il popolo. Il Signore aggiungeva al loro numero[s] ogni giorno quelli che venivano salvati.
Footnotes
- Atti 2:1 TR e M tutti erano unanimi/di comune accordo…
- Atti 2:7 TR E tutti si stupivano…
- Atti 2:15 La terza ora del giorno, ovvero le nove del mattino.
- Atti 2:17 Ogni persona, lett. ogni carne.
- Atti 2:21 +Gl 2:28-32.
- Atti 2:27 Vd. nota a Mt 11:23.
- Atti 2:27 Subisca, lett. veda.
- Atti 2:28 +Sl 16:8-11.
- Atti 2:29 Fratelli, lett. uomini fratelli.
- Atti 2:30 Discendenti, lett. frutto dei suoi lombi; TR e M che dal frutto dei suoi lombi, secondo la carne, avrebbe suscitato il Cristo per farlo sedere sul suo trono.
- Atti 2:31 TR e M che la sua anima non sarebbe stata lasciata…
- Atti 2:31 Vd. nota al v. 27.
- Atti 2:31 Avrebbe subìto, lett. avrebbe visto.
- Atti 2:33 Dalla destra di Dio, ovvero dalla potenza di Dio; altri traducono: alla destra di Dio.
- Atti 2:35 +Sl 110:1.
- Atti 2:37 Fratelli, lett. uomini fratelli.
- Atti 2:38 TR e M omettono vostri.
- Atti 2:40 TR e M E con molte altre parole scongiurava ed esortava…
- Atti 2:47 Al loro numero, altri traducono: alla comunità; TR e M aggiungeva alla chiesa…
Apostelgeschichte 2
Schlachter 2000
Die Ausgießung des Heiligen Geistes
2 Und als der Tag der Pfingsten[a] sich erfüllte, waren sie alle einmütig beisammen.
2 Und es entstand plötzlich vom Himmel her ein Brausen wie von einem daherfahrenden gewaltigen Wind und erfüllte das ganze Haus, in dem sie saßen.
3 Und es erschienen ihnen Zungen wie von Feuer, die sich zerteilten und sich auf jeden von ihnen setzten.
4 Und sie wurden alle vom Heiligen Geist erfüllt und fingen an, in anderen Sprachen zu reden, wie der Geist es ihnen auszusprechen gab.
5 Es wohnten aber in Jerusalem Juden, gottesfürchtige Männer aus allen Heidenvölkern unter dem Himmel.
6 Als nun dieses Getöse entstand, kam die Menge zusammen und wurde bestürzt; denn jeder hörte sie in seiner eigenen Sprache reden.
7 Sie entsetzten sich aber alle, verwunderten sich und sprachen zueinander: Siehe, sind diese, die da reden, nicht alle Galiläer?
8 Wieso hören wir sie dann jeder in unserer eigenen Sprache, in der wir geboren wurden?
9 Parther und Meder und Elamiter und wir Bewohner von Mesopotamien, Judäa und Kappadocien, Pontus und Asia;
10 Phrygien und Pamphylien, Ägypten und von den Gegenden Libyens bei Kyrene, und die hier weilenden Römer, Juden und Proselyten[b],
11 Kreter und Araber — wir hören sie in unseren Sprachen die großen Taten Gottes verkünden!
12 Und sie entsetzten sich alle und gerieten in Verlegenheit und sprachen einer zum anderen: Was soll das wohl sein?
13 Andere aber spotteten und sprachen: Sie sind voll süßen Weines!
Die Rede des Apostels Petrus
14 Da trat Petrus zusammen mit den Elf auf, erhob seine Stimme und sprach zu ihnen: Ihr Männer von Judäa und ihr alle, die ihr in Jerusalem wohnt, das sollt ihr wissen, und nun hört auf meine Worte!
15 Denn diese sind nicht berauscht, wie ihr meint; es ist ja erst die dritte Stunde des Tages;[c]
16 sondern dies ist es, was durch den Propheten Joel gesagt worden ist:
17 »Und es wird geschehen in den letzten Tagen, spricht Gott, da werde ich ausgießen von meinem Geist auf alles Fleisch; und eure Söhne und eure Töchter werden weissagen, und eure jungen Männer werden Gesichte[d] sehen, und eure Ältesten werden Träume haben;
18 ja, auch über meine Knechte und über meine Mägde werde ich in jenen Tagen von meinem Geist ausgießen, und sie werden weissagen.
19 Und ich will Wunder tun oben am Himmel und Zeichen unten auf Erden, Blut und Feuer und Rauchdampf;
20 die Sonne wird sich in Finsternis verwandeln und der Mond in Blut, ehe der große und herrliche Tag des Herrn kommt.
21 Und es soll geschehen: Jeder, der den Namen des Herrn anruft, wird errettet werden.«[e]
22 Ihr Männer von Israel, hört diese Worte: Jesus, der Nazarener[f], einen Mann, der von Gott euch gegenüber beglaubigt wurde durch Kräfte und Wunder und Zeichen, die Gott durch ihn in eurer Mitte wirkte, wie ihr auch selbst wisst,
23 diesen, der nach Gottes festgesetztem Ratschluss und Vorsehung[g] dahingegeben worden war, habt ihr genommen und durch die Hände der Gesetzlosen ans Kreuz geschlagen und getötet.
24 Ihn hat Gott auferweckt, indem er die Wehen des Todes auflöste, weil es ja unmöglich war, dass Er von ihm festgehalten würde.
25 David nämlich sagt von ihm: »Ich sah den Herrn allezeit vor mir, denn er ist zu meiner Rechten, dass ich nicht wanke.
26 Darum freute sich mein Herz, und meine Zunge frohlockte; zudem wird auch mein Fleisch auf Hoffnung ruhen;
27 denn du wirst meine Seele nicht dem Totenreich preisgeben[h] und nicht zulassen, dass dein Heiliger die Verwesung sieht.
28 Du hast mir die Wege des Lebens gezeigt; du wirst mich mit Freude erfüllen vor deinem Angesicht!«[i]
29 Ihr Männer und Brüder, es sei mir erlaubt, freimütig zu euch zu reden von dem Stammvater David: Er ist gestorben und begraben, und sein Grab ist unter uns bis zu diesem Tag.
30 Da er nun ein Prophet war und wusste, dass Gott ihm mit einem Eid verheißen hatte, dass er aus der Frucht seiner Lenden, dem Fleisch nach, den Christus erwecken werde, damit er auf seinem Thron sitze,
31 hat er vorausschauend von der Auferstehung des Christus geredet, dass seine Seele nicht dem Totenreich preisgegeben worden ist und auch sein Fleisch die Verwesung nicht gesehen hat.
32 Diesen Jesus hat Gott auferweckt; dafür sind wir alle Zeugen.
33 Nachdem er nun zur Rechten Gottes erhöht worden ist und die Verheißung des Heiligen Geistes empfangen hat von dem Vater, hat er dies ausgegossen, was ihr jetzt seht und hört.
34 Denn nicht David ist in den Himmel aufgefahren, sondern er sagt selbst: »Der Herr sprach zu meinem Herrn: Setze dich zu meiner Rechten,
35 bis ich deine Feinde hinlege als Schemel für deine Füße.«[j]
36 So soll nun das ganze Haus Israel mit Gewissheit erkennen, dass Gott Ihn sowohl zum Herrn[k] als auch zum Christus[l] gemacht hat, eben diesen Jesus, den ihr gekreuzigt habt!
Die Entstehung der Gemeinde
37 Als sie aber das hörten, drang es ihnen durchs Herz, und sie sprachen zu Petrus und den übrigen Aposteln: Was sollen wir tun, ihr Männer und Brüder?
38 Da sprach Petrus zu ihnen: Tut Buße[m], und jeder von euch lasse sich taufen auf den Namen Jesu Christi zur Vergebung der Sünden; so werdet ihr die Gabe[n] des Heiligen Geistes empfangen.
39 Denn euch gilt die Verheißung und euren Kindern und allen, die ferne sind, so viele der Herr, unser Gott, herzurufen wird.
40 Und noch mit vielen anderen Worten gab er Zeugnis und ermahnte und sprach: Lasst euch retten aus diesem verkehrten Geschlecht!
41 Diejenigen, die nun bereitwillig sein Wort annahmen, ließen sich taufen, und es wurden an jenem Tag etwa 3 000 Seelen hinzugetan.
42 Und sie blieben beständig in der Lehre der Apostel und in der Gemeinschaft und im Brotbrechen und in den Gebeten.
43 Es kam aber Furcht über alle Seelen, und viele Wunder und Zeichen geschahen durch die Apostel.
44 Alle Gläubigen waren aber beisammen und hatten alle Dinge gemeinsam;
45 sie verkauften die Güter und Besitztümer und verteilten sie unter alle, je nachdem einer bedürftig war.
46 Und jeden Tag waren sie beständig und einmütig im Tempel und brachen das Brot in den Häusern, nahmen die Speise mit Frohlocken und in Einfalt des Herzens;
47 sie lobten Gott und waren angesehen bei dem ganzen Volk. Der Herr aber tat täglich die zur Gemeinde hinzu, die gerettet wurden[o].
Footnotes
- (2,1) »Pfingsten« (gr. pentekoste) bezeichnet das jüdische »Wochenfest« aus 3Mo 23, 15-21.
- (2,11) d.h. zum Judentum übergetretene ehemalige Heiden.
- (2,15) d.h. nach jüdischer Zeitrechnung 9 Uhr vormittags.
- (2,17) d.h. eine geistgewirkte Schau göttlicher Dinge (vgl. Apg 10,10-20; 16,9).
- (2,21) Joel 3,1-5.
- (2,22) od. Nazoräer; vgl. Fn. zu Mt 2,23.
- (2,23) od. Vorherwissen.
- (2,27) od. überlassen / im Totenreich lassen; so auch V. 31.
- (2,28) Ps 16,8-11.
- (2,35) Ps 110,1.
- (2,36) »Herr« (gr. kyrios) ist ein wichtiger Titel Jesu Christi, gleichbedeutend mit dem at. Titel adon, und umfasst die Bedeutungen »Herrscher / Gebieter / Besitzer / oberster Machthaber«.
- (2,36) d.h. zum Messias, zum verheißenen Erlöser-König.
- (2,38) d.h. kehrt von Herzen um, ändert eure Gesinnung.
- (2,38) od. das Geschenk (gr. dorea).
- (2,47) od. gerettet werden sollten.
Apostolok cselekedetei 2
Hungarian New Translation
A Szentlélek kitöltése
2 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.
6 Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:
9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,
11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."
12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?"
13 Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."
Péter apostol pünkösdi beszéde
14 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra!
15 Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van.
16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:
17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak;
18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.
19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget.
20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.
21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok,
23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.
26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni,
27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.
29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;
31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.
32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,
35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
Az első gyülekezet
37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?"
38 Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."
40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!"
41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
46 Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
47 dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
Actes 2
La Bible du Semeur
Témoins à Jérusalem
Le don de l’Esprit
2 Quand le jour de la Pentecôte arriva, ils[a] étaient tous rassemblés au même endroit. 2 Tout à coup, un grand bruit survint du ciel : c’était comme si un violent coup de vent s’abattait sur eux et remplissait toute la maison où ils se trouvaient assis. 3 Au même moment, ils virent apparaître des sortes de langues qui ressemblaient à des flammèches. Elles se séparèrent et allèrent se poser sur la tête de chacun d’eux. 4 Aussitôt, ils furent tous remplis du Saint-Esprit et commencèrent à parler dans différentes langues, chacun s’exprimant comme le Saint-Esprit lui donnait de le faire.
5 Or, à ce moment-là, des Juifs pieux, venus de chez tous les peuples du monde, séjournaient à Jérusalem. 6 En entendant ce bruit, ils accoururent en foule et furent saisis de stupeur. En effet, chacun d’eux les entendait parler dans sa propre langue. 7 Dans leur étonnement, ils n’en croyaient pas leurs oreilles et disaient : Voyons ! Ces gens qui parlent, ne viennent-ils pas tous de Galilée ? 8 Comment se fait-il donc que nous les entendions s’exprimer chacun dans notre langue maternelle ? 9 Nous sommes Parthes, Mèdes ou Elamites, nous habitons la Mésopotamie, la Judée, la Cappadoce, le Pont ou la province d’Asie, 10 la Phrygie ou la Pamphylie, l’Egypte ou le territoire de la Libye près de Cyrène[b], ou bien, nous vivons à Rome, nous sommes juifs de naissance ou par conversion, 11 nous venons de la Crète ou de l’Arabie, et pourtant chacun de nous les entend parler dans sa propre langue des choses merveilleuses que Dieu a accomplies !
12 Ils n’en revenaient pas. Plongés dans la plus grande perplexité, ils se demandaient entre eux : « Qu’est-ce que cela peut bien vouloir dire ? » 13 Mais d’autres tournaient la chose en ridicule : « C’est le vin doux, disaient-ils. Ils ont trop bu ! »
Pierre témoin de Jésus-Christ
14 Alors Pierre se leva entouré des Onze et, d’une voix forte, il dit à la foule :
Ecoutez-moi bien, vous qui habitez la Judée et vous tous qui séjournez à Jérusalem : comprenez ce qui se passe. 15 Certains d’entre vous insinuent que ces hommes seraient ivres. Pas du tout ! Il est à peine neuf heures du matin ! 16 Mais maintenant se réalise ce qu’avait annoncé le prophète Joël :
17 Voici ce qui arrivera, dit Dieu, |dans les jours de la fin des temps :
Je répandrai de mon Esprit |sur tout le monde.
Vos fils, vos filles prophétiseront[c] ,
vos jeunes gens, par des visions,
vos vieillards, par des songes,
recevront des révélations.
18 Oui, sur mes serviteurs, |comme sur mes servantes,
je répandrai de mon Esprit, |en ces jours-là :
ils prophétiseront.
19 Je ferai des miracles |et là-haut, dans le ciel,
et ici-bas sur terre, |des signes prodigieux :
du sang, du feu |et des colonnes de fumée.
20 Et le soleil s’obscurcira,
la lune deviendra de sang,
avant la venue du jour du Seigneur,
ce jour grand et glorieux.
21 Alors seront sauvés |tous ceux qui invoqueront le Seigneur[d].
22 Ecoutez bien, Israélites, ce que j’ai à vous dire. Vous le savez tous : Jésus de Nazareth – cet homme dont Dieu vous a montré qu’il l’approuvait en accomplissant, par son moyen, au milieu de vous des miracles, des signes et des actes extraordinaires – 23 a été livré entre vos mains conformément à la décision que Dieu avait prise et au projet qu’il avait établi d’avance. Et vous, vous l’avez tué en le faisant crucifier par des hommes qui ne connaissent pas Dieu. 24 Mais Dieu a brisé les liens de la mort : il l’a ressuscité, car il était impossible que la mort le retienne captif. 25 En effet, David dit de lui :
Je garde constamment |les yeux fixés sur le Seigneur,
car il est à ma droite, |pour que je ne vacille pas.
26 Voilà pourquoi mon cœur |est dans la joie |et mes paroles |débordent d’allégresse.
Même mon corps reposera |dans l’espérance ;
27 tu ne m’abandonneras pas |dans le séjour des morts,
tu ne laisseras pas |un homme qui t’est dévoué |se décomposer dans la tombe.
28 Car tu m’as fait connaître |le chemin de la vie,
et tu me combleras |de joie en ta présence[e].
29 Mes frères, permettez-moi de vous parler franchement : le patriarche[f] David est bel et bien mort et enterré. Son tombeau[g] existe encore près d’ici aujourd’hui. 30 Mais il était prophète et il savait que Dieu lui avait promis, sous la foi du serment, de faire asseoir sur son trône un de ses descendants[h]. 31 Ainsi il a entrevu par avance la résurrection du Messie, et c’est d’elle qu’il parle en disant que Dieu ne l’abandonnera pas dans le séjour des morts et qu’il ne laissera pas son corps se décomposer[i].
32 Dieu a ressuscité ce Jésus dont je parle : nous en sommes tous témoins. 33 Ensuite, il a été élevé pour siéger à la droite de Dieu[j]. Et maintenant, comme Dieu l’a promis, il a reçu du Père l’Esprit Saint et il l’a répandu sur nous. C’est là ce que vous voyez et entendez.
34 En effet, David, lui, n’est pas monté au ciel, mais il a dit :
Le Seigneur a dit à mon Seigneur :
Viens siéger à ma droite[k]
35 jusqu’à ce que j’aie mis |tes ennemis |à terre sous tes pieds[l].
36 Voici donc ce que tout le peuple d’Israël doit savoir avec une entière certitude : Dieu a fait Seigneur et Messie ce Jésus que vous avez crucifié.
Les premiers croyants
37 Ce discours toucha profondément ceux qui l’avaient entendu. Ils demandèrent à Pierre et aux autres apôtres : Frères, que devons-nous faire ?
38 Pierre leur répondit : Changez[m], et que chacun de vous se fasse baptiser au nom de Jésus-Christ, pour que vos péchés vous soient pardonnés. Alors, vous recevrez le don du Saint-Esprit. 39 Car la promesse est pour vous, pour vos enfants, et pour ceux qui vivent dans les pays lointains, tous ceux que le Seigneur notre Dieu fera venir à lui[n].
40 Pierre continuait, avec instance, à leur adresser d’autres paroles pour les persuader, et il les encourageait, leur disant : Recevez le salut, séparez-vous de cette génération dévoyée.
41 Ceux qui acceptèrent les paroles de Pierre se firent baptiser et, ce jour-là, environ trois mille personnes furent ajoutées au nombre des croyants.
42 Dès lors, ils s’attachaient à écouter assidûment l’enseignement des apôtres, à vivre en communion les uns avec les autres, à rompre le pain[o] et à prier ensemble. 43 Tout le monde était très impressionné, car les apôtres accomplissaient beaucoup de prodiges et de signes miraculeux. 44 Tous les croyants vivaient unis entre eux et partageaient tout ce qu’ils possédaient. 45 Ils vendaient leurs propriétés et leurs biens et répartissaient l’argent entre tous, selon les besoins de chacun.
46 Tous les jours, d’un commun accord, ils se retrouvaient dans la cour du Temple ; ils rompaient le pain dans les maisons, et prenaient leurs repas dans la joie, avec simplicité de cœur. 47 Ils louaient Dieu, et le peuple tout entier leur était favorable.
Le Seigneur ajoutait chaque jour à leur communauté ceux qu’il sauvait.
Footnotes
- 2.1 Voir 1.14-15, 26 ; 2.14, 32.
- 2.10 Cyrène : les Juifs étaient nombreux en Egypte et dans la Cyrénaïque (à l’ouest de l’Egypte). Ceux qui étaient revenus de là-bas à Jérusalem avaient leur propre synagogue.
- 2.17 Dans l’ensemble du Nouveau Testament, le verbe prophétiser a été traduit par : apporter, transmettre, des messages inspirés par Dieu, ce que Dieu inspire.
- 2.21 Jl 3.1-5, cité selon l’ancienne version grecque.
- 2.28 Ps 16.8-11 cité selon l’ancienne version grecque.
- 2.29 patriarche : les ancêtres des Israélites (Abraham, Isaac, Jacob et les douze fils de celui-ci) étaient appelés patriarches. Par extension, ce titre était aussi appliqué à d’autres figures de l’Ancien Testament, comme ici au roi David.
- 2.29 Ce tombeau, bien connu et vénéré, se trouvait sur le mont Sion.
- 2.30 Ps 132.11 ; 2 S 7.16 ; 1 Ch 17.12.
- 2.31 Ps 16.10.
- 2.33 Autre traduction : élevé par la main droite de Dieu.
- 2.34 La droite du roi est la place d’honneur (Ps 45.10 ; 1 R 2.19).
- 2.35 Ps 110.1.
- 2.38 Autres traductions : repentez-vous ou changez d’attitude ou changez de comportement.
- 2.39 Voir Jl 3.5.
- 2.42 rompre le pain : il pourrait s’agir de repas communs où l’on prenait la cène.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.