Acts 10:21-33
New Revised Standard Version Catholic Edition
21 So Peter went down to the men and said, “I am the one you are looking for; what is the reason for your coming?” 22 They answered, “Cornelius, a centurion, an upright and God-fearing man, who is well spoken of by the whole Jewish nation, was directed by a holy angel to send for you to come to his house and to hear what you have to say.” 23 So Peter[a] invited them in and gave them lodging.
The next day he got up and went with them, and some of the believers[b] from Joppa accompanied him. 24 The following day they came to Caesarea. Cornelius was expecting them and had called together his relatives and close friends. 25 On Peter’s arrival Cornelius met him, and falling at his feet, worshiped him. 26 But Peter made him get up, saying, “Stand up; I am only a mortal.” 27 And as he talked with him, he went in and found that many had assembled; 28 and he said to them, “You yourselves know that it is unlawful for a Jew to associate with or to visit a Gentile; but God has shown me that I should not call anyone profane or unclean. 29 So when I was sent for, I came without objection. Now may I ask why you sent for me?”
30 Cornelius replied, “Four days ago at this very hour, at three o’clock, I was praying in my house when suddenly a man in dazzling clothes stood before me. 31 He said, ‘Cornelius, your prayer has been heard and your alms have been remembered before God. 32 Send therefore to Joppa and ask for Simon, who is called Peter; he is staying in the home of Simon, a tanner, by the sea.’ 33 Therefore I sent for you immediately, and you have been kind enough to come. So now all of us are here in the presence of God to listen to all that the Lord has commanded you to say.”
Read full chapterNotas al pie
- Acts 10:23 Gk he
- Acts 10:23 Gk brothers
Atti 10:21-33
Nuova Riveduta 2006
21 Pietro, sceso verso quegli uomini[a], disse loro: «Eccomi, sono io quello che cercate; qual è il motivo per cui siete qui?» 22 Essi risposero: «Il centurione Cornelio, uomo giusto e timorato di Dio, del quale rende buona testimonianza tutto il popolo dei Giudei, è stato divinamente avvertito da un santo angelo di farti chiamare in casa sua, e di ascoltare quello che avrai da dirgli». 23 Pietro allora li fece entrare e li ospitò. Il giorno seguente andò con loro, e alcuni fratelli di Ioppe lo accompagnarono.
24 L’indomani arrivarono a Cesarea. Cornelio li stava aspettando e aveva chiamato i suoi parenti e i suoi amici intimi. 25 Mentre Pietro entrava, Cornelio, andandogli incontro, si gettò ai suoi piedi per adorarlo. 26 Ma Pietro lo rialzò, dicendo: «Àlzati, anch’io sono uomo!» 27 Conversando con lui, entrò e, trovate molte persone lì riunite, 28 disse loro: «Voi sapete come non sia lecito a un Giudeo avere relazioni con uno straniero o entrare in casa sua[b]; ma Dio mi ha mostrato che nessun uomo deve essere ritenuto impuro o contaminato. 29 Perciò, essendo stato chiamato, sono venuto senza fare obiezioni. Ora vi chiedo: qual è il motivo per cui mi avete mandato a chiamare?»
30 Cornelio disse: «Quattro giorni or sono stavo pregando, all’ora nona, in casa mia, quand’ecco un uomo mi si presentò davanti, in veste risplendente[c], 31 e disse: “Cornelio, la tua preghiera è stata esaudita e le tue elemosine sono state ricordate davanti a Dio. 32 Manda dunque qualcuno a Ioppe e fa’ venire Simone, detto anche Pietro; egli è ospite in casa di Simone, conciatore di pelli, in riva al mare [; quando sarà venuto, egli ti parlerà]”. 33 Perciò subito mandai a chiamarti, e tu hai fatto bene a venire; ora dunque siamo tutti qui presenti davanti a Dio per ascoltare tutto ciò che ti è stato comandato dal Signore[d]».
Read full chapterNotas al pie
- Atti 10:21 TR verso gli uomini che gli erano stati mandati da Cornelio…
- Atti 10:28 Voi sapete… entrare in casa sua. Questa proibizione non è prescritta in modo formale nella legge di Mosè, ma i Giudei la consideravano come una logica conseguenza di essa.
- Atti 10:30 TR e M Quattro giorni or sono, verso quest’ora, stavo digiunando e all’ora nona, mentre pregavo, mi si presentò davanti un uomo in veste risplendente.
- Atti 10:33 TR e M da Dio.
Apostelgeschichte 10:21-33
Schlachter 2000
21 Da ging Petrus zu den Männern hinab, die von Kornelius zu ihm gesandt worden waren, und sprach: Siehe, ich bin der, den ihr sucht. Was ist der Grund für euer Kommen?
22 Sie aber sprachen: Kornelius, der Hauptmann, ein gerechter und gottesfürchtiger Mann, der ein gutes Zeugnis hat bei dem ganzen Volk der Juden, hat von einem heiligen Engel die Weisung erhalten, dich in sein Haus holen zu lassen, um Worte von dir zu hören.
23 Da rief er sie herein und beherbergte sie. Am folgenden Tag aber zog Petrus mit ihnen, und etliche Brüder von Joppe gingen mit ihm.
Die Bekehrung des Kornelius
24 Und am anderen Tag kamen sie nach Cäsarea. Kornelius aber wartete auf sie und hatte seine Verwandten und seine vertrauten Freunde zusammengerufen.
25 Als nun Petrus gerade hineinkam, ging ihm Kornelius entgegen und fiel ihm zu Füßen und huldigte ihm.
26 Petrus aber richtete ihn auf und sprach: Steh auf; auch ich bin ein Mensch!
27 Und während er sich mit ihm unterredete, ging er hinein und fand viele versammelt.
28 Und er sprach zu ihnen: Ihr wisst, dass es einem jüdischen Mann nicht erlaubt ist, mit einem Angehörigen eines anderen Volkes zu verkehren oder sich ihm zu nahen; doch mir hat Gott gezeigt, dass ich keinen Menschen gemein oder unrein nennen soll.
29 Darum bin ich auch ohne Widerrede gekommen, als ich hergerufen wurde. Und nun frage ich: Aus welchem Grund habt ihr mich gerufen?
30 Und Kornelius sprach: Vor vier Tagen fastete ich bis zu dieser Stunde, und ich betete um die neunte Stunde in meinem Haus. Und siehe, da stand ein Mann in glänzender Kleidung vor mir
31 und sprach: Kornelius, dein Gebet ist erhört, und deiner Almosen ist vor Gott gedacht worden!
32 Darum sende nach Joppe und lass Simon mit dem Beinamen Petrus holen; dieser ist zu Gast im Haus Simons, eines Gerbers, am Meer; der wird zu dir reden, wenn er kommt.
33 Da sandte ich auf der Stelle zu dir, und du hast wohl daran getan zu kommen. So sind wir nun alle gegenwärtig vor dem Angesicht Gottes, um alles zu hören, was dir von Gott aufgetragen ist!
Read full chapter
Apostolok cselekedetei 10:21-33
Hungarian New Translation
21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?"
22 Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz."
23 Erre Péter behívta, és vendégül látta őket.
Péter Kornéliusz házában
23 Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.
24 A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket.
25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta.
26 Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!"
27 Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve.
28 Ekkor így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
29 Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?"
30 Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;
31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt.
32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton.
33 Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr."
Read full chapter
Actes 10:21-33
La Bible du Semeur
21 Alors Pierre descendit et se présenta en disant : Me voilà, c’est moi que vous cherchez. Pourquoi êtes-vous venus ?
22 – Nous venons de la part du centurion Corneille, répondirent-ils. C’est un homme droit, qui craint Dieu et qui jouit de l’estime de toute la population juive. Un ange de Dieu lui a demandé de te faire venir dans sa maison pour écouter ce que tu peux avoir à lui dire.
23 Alors Pierre les fit entrer et leur offrit l’hospitalité pour la nuit. Le lendemain, il se mit en route avec eux, accompagné de quelques frères de Jaffa.
Pierre témoin de Jésus-Christ devant les non-Juifs
24 Le jour suivant, il arriva à Césarée. Corneille les attendait ; il avait invité sa parenté et ses amis intimes. 25 Au moment où Pierre allait entrer, Corneille s’avança vers lui, se jeta à ses pieds et se prosterna devant lui.
26 Mais Pierre le releva.
– Non, lui dit-il, lève-toi ! Je ne suis qu’un simple homme, moi aussi.
27 Puis, tout en s’entretenant avec lui, il entra dans la maison et découvrit les nombreuses personnes qui s’y étaient réunies. 28 Il leur dit : Vous savez que la Loi interdit à un Juif de fréquenter un étranger ou d’entrer chez lui. Mais Dieu m’a fait comprendre qu’il ne faut considérer aucun être humain comme souillé ou impur. 29 Voilà pourquoi je n’ai fait aucune difficulté pour venir quand vous m’avez appelé. A présent, puis-je savoir pour quelle raison vous m’avez fait venir ?
30 Corneille lui répondit : Il y a trois jours, à peu près à cette heure-ci, j’étais chez moi en train de faire la prière[a] de trois heures de l’après-midi. Soudain, un homme aux habits resplendissants s’est présenté devant moi 31 et m’a dit : « Corneille, ta prière a été entendue et Dieu a tenu compte des secours que tu as apportés aux pauvres. 32 Envoie donc des hommes à Jaffa pour inviter Simon, que l’on surnomme Pierre, à venir ici. Il loge chez un autre Simon, un tanneur qui habite une maison près de la mer. » 33 Par conséquent, je t’ai donc immédiatement envoyé chercher, et je te remercie d’avoir bien voulu venir. Nous voici donc maintenant tous ici devant Dieu, prêts à écouter tout ce que le Seigneur t’a chargé de nous dire.
Read full chapterNotas al pie
- 10.30 Certains manuscrits ont : je priais et jeûnais.
John 7:1-13
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Unbelief of Jesus’ Brothers
7 After this Jesus went about in Galilee. He did not wish[a] to go about in Judea because the Jews were looking for an opportunity to kill him. 2 Now the Jewish festival of Booths[b] was near. 3 So his brothers said to him, “Leave here and go to Judea so that your disciples also may see the works you are doing; 4 for no one who wants[c] to be widely known acts in secret. If you do these things, show yourself to the world.” 5 (For not even his brothers believed in him.) 6 Jesus said to them, “My time has not yet come, but your time is always here. 7 The world cannot hate you, but it hates me because I testify against it that its works are evil. 8 Go to the festival yourselves. I am not[d] going to this festival, for my time has not yet fully come.” 9 After saying this, he remained in Galilee.
Jesus at the Festival of Booths
10 But after his brothers had gone to the festival, then he also went, not publicly but as it were[e] in secret. 11 The Jews were looking for him at the festival and saying, “Where is he?” 12 And there was considerable complaining about him among the crowds. While some were saying, “He is a good man,” others were saying, “No, he is deceiving the crowd.” 13 Yet no one would speak openly about him for fear of the Jews.
Read full chapter
Giovanni 7:1-13
Nuova Riveduta 2006
I fratelli di Gesù non credono in lui
7 (A)Dopo queste cose, Gesù se ne andava per la Galilea, non volendo fare altrettanto in Giudea perché i Giudei cercavano di ucciderlo.
2 Or la festa dei Giudei, detta delle Capanne, era vicina. 3 Perciò i suoi fratelli gli dissero: «Parti di qua e va’ in Giudea, affinché anche i tuoi discepoli vedano le opere che tu fai. 4 Poiché nessuno agisce in segreto quando cerca di essere riconosciuto pubblicamente. Se tu fai queste cose, manifèstati al mondo». 5 Poiché neppure i suoi fratelli credevano in lui. 6 Gesù quindi disse loro: «Il mio tempo non è ancora venuto; il vostro tempo, invece, è sempre pronto. 7 Il mondo non può odiare voi; ma odia me, perché io testimonio di lui che le sue opere sono malvagie. 8 Salite voi alla festa[a]; io non salgo [ancora] a questa festa, perché il mio tempo non è ancora compiuto». 9 Dette [loro] queste cose, rimase in Galilea.
Gesù alla festa delle Capanne
10 (B)Ma quando i suoi fratelli furono saliti alla festa, allora vi salì anche lui; non palesemente, ma come di nascosto. 11 I Giudei dunque lo cercavano durante la festa e dicevano: «Dov’è quel tale?» 12 Vi era tra la folla un gran mormorio riguardo a lui. Alcuni dicevano: «È un uomo per bene!», altri dicevano: «No, anzi, svia la gente!» 13 Nessuno però parlava di lui apertamente, per paura dei Giudei.
Read full chapterNotas al pie
- Giovanni 7:8 TR e M Salite voi a questa festa.
Johannes 7:1-13
Schlachter 2000
Die ungläubigen Brüder Jesu
7 Und danach zog Jesus in Galiläa umher; denn er wollte nicht in Judäa umherziehen, weil die Juden ihn zu töten suchten.
2 Es war aber das Laubhüttenfest der Juden nahe.
3 Da sprachen seine Brüder zu ihm: Brich doch auf von hier und zieh nach Judäa, damit auch deine Jünger die Werke sehen können, die du tust!
4 Denn niemand tut etwas im Verborgenen und sucht zugleich öffentlich bekannt zu sein. Wenn du diese Dinge tust, so offenbare dich der Welt!
5 Denn auch seine Brüder glaubten nicht an ihn.
6 Da spricht Jesus zu ihnen: Meine Zeit[a] ist noch nicht da; aber eure Zeit ist immer bereit.
7 Die Welt kann euch nicht hassen, mich aber hasst sie; denn ich bezeuge von ihr, dass ihre Werke böse sind.
8 Geht ihr hinauf zu diesem Fest; ich gehe noch nicht zu diesem Fest hinauf, denn meine Zeit ist noch nicht erfüllt.
9 Und als er dies zu ihnen gesagt hatte, blieb er in Galiläa.
Jesus lehrt am Laubhüttenfest. Der Unglaube der Juden
10 Nachdem aber seine Brüder hinaufgegangen waren, ging auch er hinauf zum Fest, nicht öffentlich, sondern wie im Verborgenen.
11 Da suchten ihn die Juden während des Festes und sprachen: Wo ist er?
12 Und es gab viel Gemurmel seinetwegen unter der Volksmenge. Etliche sagten: Er ist gut!, andere aber sprachen: Nein, sondern er verführt die Leute!
13 Doch redete niemand freimütig über ihn, aus Furcht vor den Juden.
Read full chapterNotas al pie
- (7,6) gr. kairos, d.h. die rechte, gelegene Zeit, der gelegene bzw. göttlich festgesetzte Zeitpunkt.
János 7:1-13
Hungarian New Translation
Jézus Jeruzsálemben a lombsátor-ünnepen
7 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni.
2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor-ünnep.
3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.
4 Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt."
5 Mert a testvérei sem hittek benne.
6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.
7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.
8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el."
9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.
10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban.
11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: "Hol van ő?"
12 És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: "Nem az, sőt félrevezeti a népet."
13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
Read full chapter
Jean 7:1-13
La Bible du Semeur
Jésus à la fête des Cabanes
7 Après cela, Jésus continua à parcourir la Galilée ; il voulait en effet éviter la Judée où les Juifs cherchaient à le supprimer. 2 Cependant, on se rapprochait de la fête juive des Cabanes[a].
3 Ses frères lui dirent alors : Tu devrais quitter cette région et te rendre en Judée pour que, là aussi, tes disciples puissent voir les œuvres que tu accomplis. 4 Quand on veut être connu, on n’agit pas avec tant de discrétion. Puisque tu accomplis de si grandes choses, fais en sorte que tout le monde le voie.
5 En effet, les frères de Jésus eux-mêmes ne croyaient pas en lui. 6 Jésus leur répondit : Le moment n’est pas encore venu pour moi. En revanche, pour vous, c’est toujours le bon moment. 7 Le monde n’a aucune raison de vous haïr ; mais moi, il me déteste parce que je témoigne que ses actes sont mauvais. 8 Vous donc, allez à la fête ; pour ma part, je n’y vais pas encore[b] car le moment n’est pas encore venu pour moi.
9 Après leur avoir dit cela, il resta en Galilée. 10 Cependant, quand ses frères furent partis pour la fête, il s’y rendit lui aussi, mais secrètement, sans se montrer. 11 Or, pendant la fête, les Juifs le cherchaient et demandaient : Où est-il donc ?
12 Dans la foule, les discussions allaient bon train à son sujet. Les uns disaient : C’est quelqu’un de bien.
– Pas du tout, répondaient les autres : il trompe tout le monde.
13 Mais, comme ils avaient tous peur des Juifs, personne n’osait parler librement de lui.
Read full chapterNotas al pie
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.