Add parallel Print Page Options

Mózes megáldja Izráel törzseit

33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:

„Az Örökkévaló a Sínai-hegyről jött,
    a Széírről ragyogott föl,
    mint a hajnal,
a Párán hegyéről fénylett,
    mint a nap,
tízezer szentje kísérte,
    s jobbján tűz lángja égett.
Bizony, szereti népét az Örökkévaló,
    és szentjeit mind kezében tartja!
Köré gyűlnek, lába elé borulnak,
    tanítását hallgatják és követik.
Törvényt adott nekünk Mózes,
    örökségül Jákób népe közösségének.
Király lett az Örökkévaló Izráelben,[a]
    mikor a törzsfők
    és vezetők összegyűltek.”

Rúben törzsének áldása

Mózes ezt mondta Rúben törzséről:

„Éljen Rúben, ne haljon ki,
    de csak kevesen legyenek utódai.”

Júda törzsének áldása

Ezt mondta Júda törzséről:

„Örökkévaló, hallgasd meg Júda szavát,
    mikor segítségért kiált!
Vezesd vissza népéhez,
    erősítsd meg kezét,
és segítsd meg,
    mikor ellenségével küzd!”

Lévi törzsének áldása

Ezt mondta Lévi törzséről:

„Örökkévaló, a Tummímot és Úrímot
    Lévinek, hűséges szolgádnak adtad,
akiket próbára tettél Masszában,
    s akikkel pereltél Meríbá[b] vizénél.
Többre tartották szavadat,
    mint saját családjukat.
Nem kedveztek szüleiknek,
    nem kímélték testvéreiket,
    sem saját gyermekeiket,
hanem engedelmeskedtek parancsodnak,
    és megőrizték szövetséged.
10 Ők tanítják Jákób népét
    az Örökkévaló Törvényére,
    Izráelt az ő határozataira.
Tömjént tesznek eléd,
    s égőáldozatokat oltárodra.

11 Áldd meg Lévi erejét,
    s keze munkáját fogadd kedvesen!
Törd meg a derekát annak,
    aki Lévi ellen támad,
    s aki őt gyűlöli,
    hogy többé föl ne kelhessen!”

Benjámin törzsének áldása

12 Ezt mondta Benjámin törzséről:

„Benjámin, akit az Örökkévaló kedvel!
    Biztonságban lakhatsz az ő közelében,
Körülvesz oltalmával szüntelen,
    s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.”[c]

József törzseinek áldása

13 Ezt mondta József törzseiről:

„Az Örökkévaló áldása
    szálljon József földjére!
Adjon neki az Örökkévaló harmatot
    a menny kincseiből,
ajándékot
    a mélységes vizekből.
14 Érlelje meg gyümölcseit a Nap,
    sarjasszon neki drágaságokat a Hold!
15 Teremjenek neki az ősi hegyek
    jobbnál-jobb gyümölcsöket,
adjanak az örök halmok
    bőséges aratást!
16 Józsefé legyen a föld termésének
    legjava és teljessége,
nyugodjon rajta annak tetszése
    és kegyelme,
    aki az égő bokorban megjelent!
Szálljanak ezek az áldások Józsefre,
    a testvérei közül kiválasztottnak fejére!
17 Méltósága és ereje,
    mint az elsőszülött bikáé,
szarva erős,
    mint a bivalyé,
népeket öklel fel a föld széléig:
    ilyenek Efraim tízezrei
    és Manassé ezrei.”

Zebulon és Issakár törzsének áldása

18 Ezt mondta Zebulon törzséről:

„Örülj, Zebulon,
    mikor útra kelsz,
és te is, Issakár,
    otthon, a sátraidban!”
19 Népeket hívnak fel hegyükre,
    hogy igaz áldozattal áldozzanak.
Tengerek gazdagságának
    hasznát élvezik,
és a tengerpart homokjának kincseit.

Gád törzsének áldása

20 Ezt mondta Gád törzséről:

„Áldott legyen az Örökkévaló,
    aki kiterjeszti Gád határait!
Mint ugrásra kész,
    zsákmányra leső oroszlán,
úgy lakik Gád a helyén,
    s ha zsákmányt ejt,
    szétszaggatja annak karját és fejét.
21 A legjobb részt választotta magának,
    a vezető osztályrésze jutott Gádnak,
    mikor a törzsfők összegyűltek.
Véghez viszi, amit az Örökkévaló
    Izráelről határozott
    végrehajtja igazságos ítéletét.”

Dán törzsének áldása

22 Ezt mondta Dán törzséről:

„Dán, mint fiatal básáni oroszlán,
    prédájára veti magát.”

Naftáli törzsének áldása

23 Ezt mondta Naftáli törzséről:

„Bőven jut neked az Örökkévaló jóságából
    és áldásaiból.
Terjeszkedj nyugatra és délre!”

Ásér törzsének áldása

24 Ezt mondta Ásér[d] törzséről:

„Áldott a fiúk között Ásér!
    Kedveljék a testvérei,
    s áztassa lábát olívaolajban!
25 Védjenek bronz és vas
    zárak és kapuk,
ne hagyjon el erőd,
    amíg csak élsz!”

Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked!

Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:

26 „Nincs senki hasonló Istenhez,
    ó, Jesurún!
Fenséges dicsőségében
    száguld az egeken,
harci szekerein, a fellegeken robog,
    hogy segítségedre siessen.
27 Az Örökkévaló Isten hajlékod
    és menedéked,
örök karja felkarol
    és megtart téged.
Ellenséged szétszórja előtted,
    s így biztat: »Pusztítsd!«
28 Biztonságban lakik Izráel népe,
    háborítatlan Jákób lakóhelye.
Gabona és bor földjén lakik,
    melyre bő harmatot hullat az ég.
29 Milyen boldog vagy, Izráel!
    Nép, amelyet az Örökkévaló
    szabadított meg,
akinek pajzsa és győzelmes kardja
    az Örökkévaló!
Nincs más nemzet,
    akivel így bánt volna istene.
Kegyelemért könyörögnek
    majd ellenségeid,
te pedig a fejükre[e] tiporsz.”

Footnotes

  1. 5 Mózes 33:5 Izráelben Szó szerint: „Jesurúnban”. Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”. A 26. versben is előfordul.
  2. 5 Mózes 33:8 Massza és Meriba Lásd 4Móz 20:1–13.
  3. 5 Mózes 33:12 Körülvesz… kicsinyét Vagyis: „Úgy bepólyál és hordoz, mint az anya a kicsinyét, akit a hátán hordoz egy nagy kendőben.”
  4. 5 Mózes 33:24 Ásér Ez a név már önmagában is azt jelenti: „áldott”.
  5. 5 Mózes 33:29 fejükre Vagy: „magaslataikra”, „szent helyeikre”.

Mózes áldásai

33 Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.

Ezt mondta: A Sínairól jött az Úr, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán hegyéről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel.

Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet.

Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül.

Az Úr lett Jesúrún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei.

Éljen Rúben, ne haljon ki, ha kevés is a száma!

Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, Uram, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha harcolnia kell kezével, segítsd ellenségével szemben!

Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél.

Aki azt mondta, hogy nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték.

10 Tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek orcád elé, áldozatot oltárodra.

11 Áldd meg, Uram, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Támadói derekát törd le, és gyűlölőiét, hogy föl se kelhessenek!

12 Benjáminra ezt mondta: Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik.

13 Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel:

14 nap-érlelte ajándékkal, hold-sarjasztotta ajándékkal,

15 az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával,

16 a föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére!

17 Pompás, mint az elsőnek ellett bika, a szarvai bivalyszarvak, népeket teper le velük, egészen a föld széléig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezerei.

18 Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy!

19 Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot hoznak, mert a tenger bőségét élvezik, a tengerpart rejtett kincseit.

20 Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet.

21 Kiszemelte a legjavát, ott kapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép vezetői. Az Úr igazsága szerint járt el, döntései szerint, Izráellel együtt.

22 Dánra ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, Básánból tör elő.

23 Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az Úr áldásával teljes. Az övé lesz nyugat és dél.

24 Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát.

25 Vas-, rézzáraid legyenek, élteden át tartson erőd!

26 Nincs Jesúrún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen.

27 Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!

28 Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint.

29 Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az Úr! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz.