Add parallel Print Page Options

Az örökmécses és a szent kenyerek

24 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:

Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.

A kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül úgy rendezze el ezeket Áron, hogy estétől reggelig állandóan az Úr előtt legyenek. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.

A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az Úr előtt legyenek.

Végy finomlisztet, és süss abból tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy lepény.

Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra az Úr elé.

Tégy a sorok mellé tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az Úrnak.

Szombatról-szombatra oda kell rakni az Úr elé állandóan. Örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.

Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert az Úr legszentebb tűzáldozatai közé tartozik. Örök rendelkezés ez.

Istenkáromlás és egyéb bűnök büntetése

10 Egy izráeli asszonynak a fia, akinek az apja egyiptomi volt, Izráel fiaival együtt jött ki, és ennek az izráeli asszonynak a fia meg egy izráeli férfi összeveszett a táborban.

11 Az izráeli asszonynak a fia káromolta az Úr nevét, és átkozódott. Ezért odavitték Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, a Dán törzséből.

12 És őrizetbe vették azt, amíg útmutatást nem kapnak az Úrtól.

13 Az Úr pedig így beszélt Mózeshez:

14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik hallották, azután kövezze meg az egész közösség.

15 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki átkozza Istenét, annak bűnhődnie kell vétkéért.

16 Aki az Úr nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha káromolja az Úr nevét.

17 Ha valaki agyonüt egy embert, bárkit is, halállal lakoljon.

18 Aki pedig egy állatot üt agyon, az fizessen az állatért állattal.

19 Ha valaki testi sértést követ el honfitársán, azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett:

20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen testi sértést követett el, olyat kövessenek el rajta is.

21 Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, annak meg kell halnia.

22 Ugyanaz a törvény legyen nálatok érvényes mind a jövevényre, mind a bennszülöttre, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!

23 Így beszélt Mózes Izráel fiaihoz, azok pedig kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.

24  Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak.

A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.

A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen.

És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény.

És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé.

És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak.

Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.

Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.

10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.

11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl.

12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl.

13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:

14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.

15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét.

16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.

17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.

18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.

19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:

20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.

21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.

22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.