2 Samuel 21
New Revised Standard Version Catholic Edition
David Avenges the Gibeonites
21 Now there was a famine in the days of David for three years, year after year; and David inquired of the Lord. The Lord said, “There is bloodguilt on Saul and on his house, because he put the Gibeonites to death.” 2 So the king called the Gibeonites and spoke to them. (Now the Gibeonites were not of the people of Israel, but of the remnant of the Amorites; although the people of Israel had sworn to spare them, Saul had tried to wipe them out in his zeal for the people of Israel and Judah.) 3 David said to the Gibeonites, “What shall I do for you? How shall I make expiation, that you may bless the heritage of the Lord?” 4 The Gibeonites said to him, “It is not a matter of silver or gold between us and Saul or his house; neither is it for us to put anyone to death in Israel.” He said, “What do you say that I should do for you?” 5 They said to the king, “The man who consumed us and planned to destroy us, so that we should have no place in all the territory of Israel— 6 let seven of his sons be handed over to us, and we will impale them before the Lord at Gibeon on the mountain of the Lord.”[a] The king said, “I will hand them over.”
7 But the king spared Mephibosheth,[b] the son of Saul’s son Jonathan, because of the oath of the Lord that was between them, between David and Jonathan son of Saul. 8 The king took the two sons of Rizpah daughter of Aiah, whom she bore to Saul, Armoni and Mephibosheth;[c] and the five sons of Merab[d] daughter of Saul, whom she bore to Adriel son of Barzillai the Meholathite; 9 he gave them into the hands of the Gibeonites, and they impaled them on the mountain before the Lord. The seven of them perished together. They were put to death in the first days of harvest, at the beginning of barley harvest.
10 Then Rizpah the daughter of Aiah took sackcloth, and spread it on a rock for herself, from the beginning of harvest until rain fell on them from the heavens; she did not allow the birds of the air to come on the bodies[e] by day, or the wild animals by night. 11 When David was told what Rizpah daughter of Aiah, the concubine of Saul, had done, 12 David went and took the bones of Saul and the bones of his son Jonathan from the people of Jabesh-gilead, who had stolen them from the public square of Beth-shan, where the Philistines had hung them up, on the day the Philistines killed Saul on Gilboa. 13 He brought up from there the bones of Saul and the bones of his son Jonathan; and they gathered the bones of those who had been impaled. 14 They buried the bones of Saul and of his son Jonathan in the land of Benjamin in Zela, in the tomb of his father Kish; they did all that the king commanded. After that, God heeded supplications for the land.
Exploits of David’s Men
15 The Philistines went to war again with Israel, and David went down together with his servants. They fought against the Philistines, and David grew weary. 16 Ishbi-benob, one of the descendants of the giants, whose spear weighed three hundred shekels of bronze, and who was fitted out with new weapons,[f] said he would kill David. 17 But Abishai son of Zeruiah came to his aid, and attacked the Philistine and killed him. Then David’s men swore to him, “You shall not go out with us to battle any longer, so that you do not quench the lamp of Israel.”
18 After this a battle took place with the Philistines, at Gob; then Sibbecai the Hushathite killed Saph, who was one of the descendants of the giants. 19 Then there was another battle with the Philistines at Gob; and Elhanan son of Jaare-oregim, the Bethlehemite, killed Goliath the Gittite, the shaft of whose spear was like a weaver’s beam. 20 There was again war at Gath, where there was a man of great size, who had six fingers on each hand, and six toes on each foot, twenty-four in number; he too was descended from the giants. 21 When he taunted Israel, Jonathan son of David’s brother Shimei, killed him. 22 These four were descended from the giants in Gath; they fell by the hands of David and his servants.
Footnotes
- 2 Samuel 21:6 Cn Compare Gk and 21.9: Heb at Gibeah of Saul, the chosen of the Lord
- 2 Samuel 21:7 Or Merib-baal: See 4.4 note
- 2 Samuel 21:8 Or Merib-baal: See 4.4 note
- 2 Samuel 21:8 Two Heb Mss Syr Compare Gk: MT Michal
- 2 Samuel 21:10 Heb them
- 2 Samuel 21:16 Heb was belted anew
2 Samuele 21
Nuova Riveduta 2006
I Gabaoniti vendicati
21 (A)Al tempo di Davide ci fu una carestia per tre anni continui. Davide cercò il volto del Signore, e il Signore gli disse: «C’è un debito di sangue che pende su Saul e sulla sua casa, perché egli fece perire i Gabaoniti». 2 Allora il re chiamò i Gabaoniti e parlò loro. I Gabaoniti non facevano parte dei figli d’Israele, ma erano un residuo degli Amorei; i figli d’Israele si erano legati a loro per giuramento; tuttavia Saul, nel suo zelo per i figli d’Israele e di Giuda, aveva cercato di sterminarli. 3 Davide disse ai Gabaoniti: «Che cosa devo fare per voi e in che modo posso espiare il torto fattovi, perché voi benediciate l’eredità del Signore?» 4 I Gabaoniti gli risposero: «Tra noi e Saul e la sua casa non è questione d’argento o d’oro; e non spetta a noi far morire gente d’Israele». Il re disse: «Che cosa volete dunque che io faccia per voi?» 5 Essi risposero al re: «Poiché quell’uomo ci ha consumati e aveva programmato di sterminarci per farci sparire da tutto il territorio d’Israele, 6 consegnateci sette uomini tra i suoi figli e noi li impiccheremo davanti al Signore a Ghibea di Saul, l’eletto del Signore». Il re disse: «Ve li consegnerò».
7 Il re risparmiò Mefiboset, figlio di Gionatan, figlio di Saul, a causa del giuramento che Davide e Gionatan, figlio di Saul, avevano fatto tra di loro davanti al Signore; 8 ma il re prese i due figli che Rispa, figlia di Aia, aveva partoriti a Saul, Armoni e Mefiboset, e i cinque figli che Merab[a], figlia di Saul, aveva partoriti ad Adriel di Meola, figlio di Barzillai, 9 e li consegnò ai Gabaoniti, che li impiccarono sul monte, davanti al Signore. Tutti e sette perirono assieme; furono messi a morte nei primi giorni della mietitura, quando si iniziava a mietere l’orzo.
10 Rispa, figlia di Aia, prese un cilicio, lo stese sulla roccia e stette là dal principio della mietitura fino a che l’acqua non cadde dal cielo sui cadaveri; lei impedì agli uccelli del cielo di posarsi su di essi di giorno e alle bestie selvatiche di avvicinarsi di notte. 11 Fu riferito a Davide quello che Rispa, figlia di Aia, concubina di Saul, aveva fatto. 12 Davide andò a prendere le ossa di Saul e quelle di Gionatan suo figlio presso gli abitanti di Iabes di Galaad, i quali le avevano portate via dalla piazza di Bet-San, dove i Filistei avevano appeso i cadaveri quando avevano sconfitto Saul sul Ghilboa. 13 Egli riportò di là le ossa di Saul e quelle di Gionatan suo figlio; e anche le ossa di quelli che erano stati impiccati furono raccolte. 14 Le ossa di Saul e di Gionatan suo figlio furono sepolte nel paese di Beniamino, a Sela, nella tomba di Chis, padre di Saul; fu fatto tutto quello che il re aveva ordinato. Dopo questo, Dio fu placato verso il paese.
Ultime imprese contro i Filistei
15 (B)Ci fu di nuovo guerra tra i Filistei e gli Israeliti. E Davide scese con la sua gente a combattere contro i Filistei. Davide era stanco 16 e Isbi-Benob, uno dei discendenti di Rafa[b], che aveva una lancia di bronzo del peso di trecento sicli[c] e portava un’armatura nuova, manifestò il proposito di uccidere Davide; 17 ma Abisai, figlio di Seruia, venne in soccorso al re, colpì il Filisteo e lo uccise. Allora la gente di Davide gli fece questo giuramento: «Tu non uscirai più con noi a combattere ed eviterai che si spenga la lampada d’Israele».
18 Dopo questo ci fu un’altra battaglia con i Filistei, a Gob; allora Sibecai il Cusatita uccise Saf, uno dei discendenti di Rafa.
19 Ci fu di nuovo battaglia con i Filistei a Gob; ed Elcanan, figlio di Iaare-Oreghim di Betlemme, uccise Goliat di Gat, che aveva una lancia robusta come un subbio da tessitore.
20 Ci fu un’altra battaglia a Gat, dove si trovò un uomo di grande statura, che aveva sei dita in ciascuna mano e in ciascun piede, in tutto ventiquattro dita, e che era egli pure dei discendenti di Rafa. 21 Egli insultò Israele, e Gionatan, figlio di Simea, fratello di Davide, l’uccise.
22 Questi quattro uomini erano nati a Gat, della stirpe di Rafa. Essi perirono per mano di Davide e per mano della sua gente.
Footnotes
- 2 Samuele 21:8 Merab, l’ebr. dice: Mical, ma dev’essere un errore di copista. Cfr. 1 S 18:19.
- 2 Samuele 21:16 Rafa, i discendenti di Rafa o Refaim erano una stirpe di giganti.
- 2 Samuele 21:16 Trecento sicli, circa tre chili.
2 Samuel 21
Schlachter 2000
Die Gibeoniter rächen sich am Haus Sauls
21 Es war aber zu Davids Zeiten drei Jahre lang eine Hungersnot, Jahr für Jahr. Und David suchte das Angesicht des Herrn. Und der Herr sprach: Es ist wegen Saul; auf seinem Haus liegt eine Blutschuld, weil er die Gibeoniter getötet hat!
2 Da ließ der König die Gibeoniter rufen und redete mit ihnen. Die Gibeoniter aber gehörten nicht zu den Kindern Israels, sondern waren von den Amoritern übrig geblieben; die Kinder Israels aber hatten ihnen geschworen;[a] dennoch hatte Saul versucht, sie auszurotten in seinem Eifer für die Kinder Israels und Juda.
3 So sprach nun David zu den Gibeonitern: Was soll ich für euch tun? Und womit soll ich Sühne leisten, damit ihr das Erbteil des Herrn segnet?
4 Und die Gibeoniter sprachen zu ihm: Wir verlangen weder Gold noch Silber von Saul und seinem Haus, auch ist uns nicht darum zu tun, jemand in Israel zu töten. Er sprach: Was ihr sagt, das will ich für euch tun!
5 Sie aber sprachen zum König: Von dem Mann, der uns zu vertilgen [gedachte] und unser Unheil ersann, sodass wir in ganz Israel nicht mehr hätten bestehen können,
6 von dessen Söhnen sollen uns sieben Männer gegeben werden, dass wir sie aufhängen vor dem Herrn bei dem Gibea Sauls, des Erwählten des Herrn! Und der König sprach: Ich will sie geben!
7 Aber der König verschonte Mephiboseth, den Sohn Jonathans, des Sohnes Sauls, wegen des Eides bei dem Herrn, der zwischen ihnen war, nämlich zwischen David und Jonathan, dem Sohn Sauls.
8 Aber die beiden Söhne, welche Rizpa, die Tochter des Ajas, dem Saul geboren hatte, Armoni und Mephiboseth, dazu die fünf Söhne, welche Michals [Schwester][b], die Tochter Sauls, Adriel, dem Sohn Barsillais, dem Mecholathiter, geboren hatte, nahm der König,
9 und er gab sie in die Hand der Gibeoniter, und die hängten sie auf dem Berg vor dem Herrn auf. So fielen diese sieben auf einmal und wurden getötet in den ersten Tagen der Ernte, zu Beginn der Gerstenernte.
10 Da nahm Rizpa, die Tochter des Ajas, das Sacktuch und breitete es für sich auf dem Felsen aus, vom Anfang der Ernte an, bis das Wasser vom Himmel über sie troff; und sie ließ weder bei Tag die Vögel des Himmels auf ihnen ruhen noch die Tiere des Feldes bei Nacht.
11 Als nun dem David berichtet wurde, was Rizpa, die Tochter des Ajas, Sauls Nebenfrau, getan hatte,
12 da ging David hin und holte die Gebeine Sauls und die Gebeine Jonathans, seines Sohnes, von den Bürgern von Jabes-Gilead, die sie von dem [Markt-]Platz in Beth-Schean heimlich weggenommen hatten, wo die Philister sie aufgehängt hatten an dem Tag, als die Philister den Saul auf dem Bergland von Gilboa schlugen.
13 Und er brachte die Gebeine Sauls und die Gebeine seines Sohnes Jonathan von dort herauf; und man sammelte [zu denselben] die Gebeine der Gehängten;
14 und man begrub [sie] mit den Gebeinen Sauls und seines Sohnes Jonathan in Zela, im Land Benjamin, im Grab seines Vaters Kis; man tat alles, was der König geboten hatte. Und danach ließ sich Gott für das Land erbitten.
Letzte Kämpfe mit den Philistern
15 Es erhob sich aber wieder ein Krieg der Philister gegen Israel. Und David zog hinab und seine Knechte mit ihm, und sie kämpften gegen die Philister; David aber wurde müde.
16 Ischbi-Benob aber, einer der Söhne des Rapha, der eine Lanze im Gewicht von 300 Schekel Erz hatte und mit einem neuen Schwert umgürtet war, der sagte, er wolle David erschlagen.
17 Und Abisai, der Sohn der Zeruja, half [David] und schlug den Philister tot. Damals schworen die Männer Davids ihm und sprachen: Du sollst nicht mehr mit uns zum Krieg ausziehen, damit du die Leuchte Israels nicht auslöschst!
18 Und danach kam es nochmals zum Krieg mit den Philistern bei Gob. Da erschlug Sibechai, der Huschatiter, den Soph, der auch einer von den Söhnen Raphas[c] war.
19 Und es erhob sich noch ein Kampf mit den Philistern bei Gob. Da erschlug Elchanan, der Sohn des Jaare-Orgim, ein Bethlehemiter, den Goliath[d], den Gatiter; und dieser hatte einen Speer, dessen Schaft wie ein Weberbaum war.
20 Und wieder kam es zum Kampf bei Gat; dort war ein Mann von großer Länge, der hatte je sechs Finger an seinen Händen und je sechs Zehen an seinen Füßen, [insgesamt] 24 an der Zahl; der stammte auch von Rapha ab.
21 Als er nun Israel verhöhnte, erschlug ihn Jonathan, der Sohn Simeis, des Bruders Davids.
22 Diese vier waren dem Rapha in Gat geboren worden, und sie fielen durch die Hand Davids und durch die Hand seiner Knechte.
Footnotes
- (21,2) d.h. mit einem Eid den Frieden zugesichert (vgl. Jos 9,15).
- (21,8) d.h. Merab (vgl. 1Sam 18,19; 2Sam 3,13; 6,23).
- (21,18) od. des Riesen.
- (21,19) »Goliath« (= »Der Glänzende«) war vielleicht ein Beiname, den mehrere der Riesenkämpfer trugen; vielleicht war er auch mit dem Goliath verwandt, den David etwa 30 Jahre zuvor getötet hatte. Nach 1Chr 20,5 tötete Elchanan auch den Bruder Goliaths.
2 Sámuel 21
Hungarian New Translation
Dávid kiengeszteli a gibeóniakat
21 Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz, ezt mondta neki az Úr: Saul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat.
2 Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékai, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett, mert féltette Izráelt és Júdát.
3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok az Úr örökségét?
4 A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek?
5 Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén,
6 annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt, az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom.
7 A király azonban megkímélte Mefibósetet, Saul fiának, Jónátánnak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán, Saul fia.
8 Viszont elvette a király Ricpának, Ajjá leányának a két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Míkalnak, Saul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült.
9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén.
10 De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak.
11 Dávidnak azonban jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodrangú felesége.
12 Akkor Dávid elment, és elhozatta Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről, ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen.
13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl.
14 Azután eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon.
Harc a filiszteusokkal
15 De újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt.
16 Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot.
17 Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.
18 Ezután újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibekkaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot.
19 Majd újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia levágta a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája.
20 Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.
21 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia.
22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.
2 Samuel 21
La Bible du Semeur
La famine de trois ans
21 Pendant le règne de David, une famine sévit pendant trois années. David en demanda avec instances la raison à l’Eternel, et l’Eternel lui répondit : Cela arrive parce que Saül et sa famille sanguinaire ont fait périr les Gabaonites.
2 Le roi convoqua les survivants des Gabaonites pour leur parler. – Les Gabaonites n’étaient pas des Israélites, mais ce qui restait des Amoréens[a]. Les Israélites s’étaient liés à eux par un serment[b] ; malgré cela, Saül avait cherché à les exterminer dans son zèle nationaliste pour les Israélites et les Judéens.
3 David demanda aux Gabaonites : Que puis-je faire pour vous ? Comment pourrais-je expier le mal que vous avez subi, afin que vous bénissiez le peuple qui appartient à l’Eternel ?
4 Les Gabaonites lui répondirent : Ce n’est pas avec de l’argent ou de l’or que pourra se régler notre différend avec Saül et sa famille, et il ne nous appartient pas de faire mourir quelqu’un en Israël.
Le roi leur dit : Que demandez-vous donc ? Je ferai pour vous ce que vous demanderez.
5 Ils répondirent au roi : Cet homme voulait nous exterminer et il avait projeté de nous faire disparaître de tout le territoire d’Israël. 6 Livre-nous donc sept de ses descendants, et nous les pendrons devant l’Eternel à Guibéa où résidait Saül, l’élu de l’Eternel.
Le roi déclara : Je vous les livrerai.
7 Mais le roi épargna Mephibosheth, fils de Jonathan, petit-fils de Saül, à cause du pacte qu’il avait conclu par serment au nom de l’Eternel avec Jonathan[c]. 8 Il fit donc arrêter Armoni et Mephibosheth, les deux fils que Ritspa, fille d’Aya, avait donnés à Saül, ainsi que les cinq fils que Mérab[d], fille de Saül, avait donnés à Adriel, fils de Barzillaï, de Mehola[e]. 9 Il les livra aux Gabaonites qui les pendirent sur la colline devant l’Eternel. Tous les sept succombèrent ensemble ; ils furent mis à mort aux premiers jours de la moisson, au début de la récolte de l’orge. 10 Alors Ritspa, fille d’Aya, prit son habit de toile de sac et l’étendit sur le rocher ; elle demeura là depuis le début de la moisson des orges jusqu’à ce que tombent les pluies d’automne ; pendant le jour, elle empêchait les oiseaux de s’abattre sur les corps, et la nuit elle en éloignait les bêtes sauvages. 11 On rapporta à David ce que Ritspa, fille d’Aya, épouse de second rang de Saül, avait fait.
12 Alors le roi alla demander les ossements de Saül et de son fils Jonathan aux notables de Yabesh en Galaad. Ceux-ci avaient en effet subtilisé leurs corps de la place de Beth-Shân où les Philistins les avaient attachés le jour où ils avaient vaincu Saül à Guilboa[f]. 13 Il fit venir de là les ossements de Saül et de son fils Jonathan et les joignit à ceux des suppliciés. 14 Il fit ensevelir les ossements de Saül et de Jonathan dans le territoire de Benjamin, à Tséla, dans le tombeau de Qish, père de Saül. On se conforma à tout ce que le roi avait ordonné. Après cela, Dieu se laissa fléchir et intervint en faveur du pays.
Les exploits des guerriers de David contre des géants philistins(A)
15 Une nouvelle fois, il y eut guerre entre les Philistins et Israël. David et ses troupes se mirent en campagne pour combattre les Philistins. David était épuisé. 16 Yishbi-Benob, un descendant de Rapha, se vanta de tuer David. Il était ceint d’une épée neuve et portait un javelot dont la pointe de bronze pesait plus de trois kilogrammes[g]. 17 Mais Abishaï, fils de Tserouya, vint au secours de David, et mit à mort le Philistin. Alors les hommes de David adjurèrent le roi de ne plus venir avec eux au combat, pour ne pas risquer de mettre le guide[h] d’Israël en péril.
18 Plus tard, à l’occasion d’une nouvelle bataille avec les Philistins, à Gob, Sibbekaï le Houshatite[i] tua Saph, un descendant de Rapha.
19 Lors d’un autre combat contre les Philistins à Gob, Elhanân, fils de Yaaré-Oreguim de Bethléhem[j], tua Goliath de Gath[k], qui avait une lance dont le bois était aussi gros que le cylindre d’un métier à tisser.
20 Dans une autre bataille à Gath, un champion, lui aussi descendant de Rapha et qui avait six doigts à chaque main et à chaque pied, c’est-à-dire vingt-quatre en tout, 21 lança un défi à Israël. Jonathan, fils de Shimea, le frère de David, le tua.
22 Ces quatre descendants de Rapha, nés à Gath, succombèrent devant David et ses hommes.
Footnotes
- 21.2 Nom général donné aux habitants de Canaan avant la conquête (Gn 15.16 ; Jos 24.18). Les Gabaonites étaient, en fait, des Héviens (Jos 9.7 ; 11.19).
- 21.2 Voir Jos 9.3-27.
- 21.7 Voir 1 S 20.14-16, 42 ; 2 S 9.1-13.
- 21.8 D’après deux manuscrits hébreux, certains manuscrits de l’ancienne version grecque, la version syriaque et 1 S 18.19. La plupart des manuscrits hébreux et de l’ancienne version grecque ont : Michal.
- 21.8 A ne pas confondre avec Barzillaï de Galaad (17.27 ; 19.32).
- 21.12 Voir 1 S 31.
- 21.16 En hébreu : trois cents sicles.
- 21.17 En hébreu : la lampe.
- 21.18 Sibbekaï était le chef de la huitième division des troupes de David (1 Ch 27.11), il était originaire de Housha, au sud-ouest de Bethléhem. D’après 1 Ch 20.4-8, Gob devait se trouver près de Guézer (voir Jos 12.12).
- 21.19 D’après 2 S 23.24 et 1 Ch 11.26, Elhanân était un oncle de David.
- 21.19 Selon 1 Ch 20.5, Elhanân tua Lahmi, le frère de Goliath, ce qui s’accorde avec 1 S 17 qui rappelle que c’est David qui a tué le géant. Il est possible qu’un copiste ait confondu Lahmi le frère de avec Bethléhemite.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.