József csapdát állít

44 Ezután József megparancsolta a szolgájának: „Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait színültig gabonával, és mindegyiküknek tedd vissza a pénzét a saját zsákjába, a gabona tetejére! ² Sőt, a legfiatalabb zsákjába tedd bele még az én ezüst serlegemet is!” A szolga így is tett.

³ Másnap reggel József szolgája elbocsátotta a testvéreket, akik felmálházták szamaraikat, és útnak indultak. ⁴ Éppen hogy elhagyták a várost, amikor József ezt parancsolta szolgájának: „Siess utánuk, és mikor eléred őket, ezt mondd nekik: »Miért fizettek rosszal a jóért? Miért loptátok el a gazdám ezüst serlegét?^{[a] 5} Hiszen ez a kedves serlege, amelyből inni szokott, sőt ezt használja jósoláshoz is! Ezt igazán rosszul tettétek!«”

⁶ A szolga utolérte őket, és úgy tett mindent, ahogy József parancsolta.

⁷ A testvérek így védekeztek: „Uram, hogy mondhatsz ilyet? Isten ments, hogy szolgáid ilyen dolgot tegyenek! ⁸ Emlékezz rá, hogy még azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amelyet a múltkor a zsákjainkban találtunk! Hogyan gondolhatod rólunk, hogy ezüstöt vagy aranyat loptunk volna urad házából?! ⁹ Ha így lenne, haljon meg, akinek a zsákjában megtalálod urad ezüst serlegét! Sőt, ezen fölül valamennyien a rabszolgáid leszünk!”

¹⁰ A szolga így felelt: „Rendben van! De csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálom, a többiek ártatlanok, és szabadon elmehetnek!”

Júda kegyelmet kér Józseftől

¹¹ Letették zsákjaikat a földre, és kinyitották. ¹² A szolga pedig mindannyiuk előtt sorra átkutatta a zsákokat. A legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbat hagyta utoljára. Végül Benjámin zsákjában megtalálta József serlegét. ¹³ Ekkor a testvérek — hogy kifejezzék mélységes szomorúságukat — megszaggatták ruháikat, majd ismét felmálházták a szamarakat és visszatértek a városba.

¹⁴ József már várta őket a házában. Júda és testvérei elé járultak, és a földre estek^[b] előtte. ¹⁵ József ezt kérdezte tőlük: „Hogy tehettetek ilyet? Nem tudjátok, hogy a magamfajta ember ki tudja deríteni a titokban elkövetett dolgokat is?”

¹⁶ Júda válaszolt: „Uram, mit is mondhatnánk neked? Mivel igazolhatnánk magunkat előtted? Hiszen Isten az, aki napvilágra hozta szolgáid bűnét! Most már mindannyian rabszolgáid vagyunk. Nemcsak az, akinél a serleget megtalálták, hanem mi valamennyien.”

¹⁷ De József ezt felelte: „Soha nem tennék ilyet! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták. Ti pedig szabadon hazatérhettek atyátokhoz.”

¹⁸ Ekkor Júda közelebb lépett Józsefhez, és így folytatta: „Uram, kérlek, engedd meg, hogy még egyszer szólhassak hozzád! Ne haragudj meg rám ezért, hiszen olyan vagy számunkra, mintha a fáraó előtt állnánk. ¹⁹ Az előző alkalommal te, uram, megkérdezted, él-e még atyánk, és van-e még testvérünk. ²⁰ Mi elmondtuk, hogy él még idős atyánk, és vele van a legfiatalabb öcsénk, aki akkor született, amikor atyánk már idős volt. Öcsénk testvére meghalt, így ő az egyetlen gyermeke anyjának, ezért atyánk nagyon szereti, és ragaszkodik hozzá. ²¹ Uram, te azt mondtad szolgáidnak: »Hozzátok elém öcséteket, hadd lássam a saját szememmel!« ²² De mi azt feleltük, hogy ez lehetetlen, mert ha öcsénket elválasztjuk atyánktól, abba atyánk belehal. ²³ Uram, te azt mondtad erre: »Színem elé ne kerüljetek, ha öcséteket nem hozzátok magatokkal!« ²⁴ Ezt mi is megmondtuk szolgádnak, atyánknak, amikor innen visszatértünk hozzá.

²⁵ Atyánk egy idő múlva ismét el akart küldeni bennünket, hogy gabonát vásároljunk uramtól, ²⁶ de mi azt feleltük neki: »Ha legkisebb öcsénket is elengeded velünk, akkor elmegyünk, de ha nem, akkor nem kerülhetünk a kormányzó színe elé.« ²⁷ Akkor atyánk, szolgád, ezt válaszolta: »Tudjátok jól, hogy Ráhel, a feleségem csak két fiút szült nekem. ²⁸ Az egyiket elengedtem, és azóta nem láttam, mert széttépte egy vadállat. ²⁹ Ha most ezt a kisebbiket is elviszitek tőlem, és valami baj éri, akkor ősz fejemet búval borítva bocsátjátok a sírba.« ³⁰ Kérlek, uram, gondold meg, mi történne, ha a fiú nélkül térnénk vissza szolgádhoz, atyánkhoz! Hiszen atyám egész lelkével ragaszkodik ehhez a fiához! ³¹ Ha meglátja, hogy nem hoztuk vissza a fiút, azt nem éli túl, és mi leszünk a felelősek haláláért! Így szolgáid atyjuk ősz fejét búval borítva bocsátják alá a sírba!

³² Ezért szolgád kezességet vállalt atyja előtt a fiúért. Azt mondtam neki: »Atyám, ha nem hozom vissza, engem vádolj érte egész életemben!« ³³ Most hát, kérlek uram, hadd maradjon szolgád itt a fiú helyett! Rabszolgád leszek, uram, csak őt bocsásd szabadon, hadd térjen haza a testvéreivel! ³⁴ Hogyan is állhatnék atyám elé, ha a fiú nincs velem? Hogy nézhetném végig atyám szenvedését?”