1 Királyok 8

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

A Szövetségládát a Templomba viszik^(A)

8 Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját. ² Tehát a hetedik, vagyis az Étánim hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi Salamon királyhoz az ünnepre.^[a]

³ Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a papok a rudak segítségével felemelték a Szövetségládát, ⁴ és felvitték a Templomba. Ugyanakkor felvitték oda a papok és léviták a Találkozás Sátorát és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt. ⁵ Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem lehetett számolni őket.

⁶ Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, a Templom legbelső részébe, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. ⁷ A kerubok kiterjesztett szárnyai betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait. ⁸ A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.

⁹ A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes helyezett el abban még a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.

¹⁰ Amikor a papok kijöttek a Szentélyből, felhő töltötte be az Örökkévaló Templomát. ¹¹ A papok nem tudtak a helyükre állni, és nem végezhették a szolgálatukat, mert az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Templomot.

Salamon beszéde^(B)

¹² Akkor Salamon király megszólalt:

¹⁴ Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel egész közösségét, miközben mindenki állva hallgatta a király szavait. ¹⁵ Ő pedig ezt mondta:

„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. Mert ezt mondta neki:

¹⁶ »Én hoztam ki népemet, Izráelt Egyiptom földjéről, de mindmáig nem választottam egyetlen várost sem Izráel törzsei közül, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakjon, és nem választottam egy férfit sem népem, Izráel vezetőjéül. De most Jeruzsálemet választom, hogy ebben a városban építsenek házat a nevemnek,^[c] és Dávidot választom, hogy uralkodjon népem, Izráel fölött.«

¹⁷ Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istenének, az Örökkévaló nevének Templomot épít, ¹⁸ de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz a nevemnek — és ezt jól gondoltad! ¹⁹ Mégsem te fogod felépíteni ezt a házat, hanem a fiad, aki még csak ezután fog megszületni. Ő fogja felépíteni ezt a házat a nevemnek.«

²⁰ Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte —, és felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene nevének. ²¹ Elhelyeztem ott a Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet őseinkkel kötött, amikor kiszabadította őket Egyiptomból.”

Salamon imádsága^(C)

²² Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és karját az ég felé tárva ²³ így imádkozott:

„Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereteted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben.

²⁴ Megtartottad, amit szolgádnak, Dávidnak, apámnak megígértél. Amit mondtál neki, azt hatalmaddal a mai napon be is teljesítetted. ²⁵ Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene tartsd meg, és teljesítsd be a többi ígéretedet is, amelyeket szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor azt mondtad:

»Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni királyként. De csak akkor, ha fiaid is ügyelnek útjukra, és jelenlétemben élnek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.« ²⁶ Most hát, Ó Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak — apámnak — ígértél!

²⁷ De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Uram, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem! ²⁸ Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Istenem, Örökkévaló, hallgass meg engem, szolgádat, mikor ma hozzád kiáltok és hozzád imádkozom! ²⁹ Legyen ez a ház éjjel-nappal szüntelen szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik! ³⁰ Hallgasd meg szolgád és néped, Izráel imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk!

³¹ Amikor valaki vétkezik társa ellen, és ide áll oltárod elé, és megesküszik, ³² akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól.

³³ Amikor néped, Izráel vereséget szenved ellenségeitől, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban, ³⁴ akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek adtál.

³⁵ Amikor bezárod az eget, hogy ne essen eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket, ³⁶ akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet birtokul adtál népednek.

³⁷ Előfordulhat, hogy éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk. ³⁸ Akkor, ha egy ember vagy az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett —, ³⁹ akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében! ⁴⁰ Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál.

^41-42 A nemzetek messze földön is hallani fogják nagy neved, erős karod és hatalmad hírét. Eljönnek hát az idegen nemzetekhez tartozók is, hogy házad felé fordulva imádkozzanak e helyen. ⁴³ Akkor hallgasd meg őket is a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg nekik mindazt, amit kérnek tőled! Akkor majd a föld minden népe megismeri nevedet, félnek és tisztelnek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved. Akkor majd minden nép megtudja, hogy ez az a ház, ahol nevedet segítségül hívják; a ház, amelyet számodra építettem.

⁴⁴ Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen — bárhová küldöd is őket —, és imádkoznak hozzád, Örökkévaló, e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, ⁴⁵ akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat, és segítsd meg őket!

⁴⁶ Ha majd néped vétkezik ellened, Örökkévaló — mert nincs ember, aki soha ne vétkezne —, akkor te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok pedig fogságba viszik őket a közelbe vagy távolra. ⁴⁷ A fogságban azonban feléd fordulnak, és így könyörögnek majd hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!« ⁴⁸ Akkor majd ellenségeik földjén, ahová száműzetésbe hurcolták őket, teljes szívvel-lélekkel visszatérnek hozzád, Örökkévaló, és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem.

⁴⁹ Kérlek, akkor majd hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről könyörgésüket, és segítsd meg őket! ⁵⁰ Bocsásd meg néped bűneit és gonosz tetteiket, amellyel vétkeztek ellened! Azokat pedig, akik elhurcolták és fogságban tartják őket, indítsd irántuk könyörületességre! ⁵¹ Hiszen ez a te néped, örökséged, akiket te magad szabadítottál ki Egyiptomból, a tüzes vaskemencéből!

⁵² Istenem, kérlek, hallgasd meg szolgád könyörgését, és figyelj néped, Izráel imádságaira! Hallgass meg bennünket, amikor hozzád imádkozunk, és segítségül hívunk téged! ⁵³ Hiszen te választottál ki bennünket a föld összes népe közül, hogy örökségeddé legyünk — ahogy ezt kijelentetted szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Ó Uram, Örökkévaló Istenem!”

⁵⁴ Így imádkozott Salamon király az Örökkévalóhoz, s ez idő alatt térden állt az oltár előtt, és kezeit az égre emelte. Amikor befejezte az imádságot, ⁵⁵ fölállt, és messzire hallható hangon megáldotta Izráel egész közösségét:

⁵⁶ „Áldott legyen az Örökkévaló, aki békességet és nyugalmat adott népének, Izráelnek, ahogyan megígérte! Az Örökkévaló sok ígéretet adott, szolgája, Mózes által, s ezeket kivétel nélkül mind megtartotta! ⁵⁷ Legyen velünk Istenünk, az Örökkévaló, ahogyan őseinkkel is volt! Ne hagyjon el bennünket, se ne taszítson el minket magától! ⁵⁸ Fordítsa magához a szívünket, hogy az ő útjain járjunk, engedelmeskedjünk parancsainak, rendelkezéseinek és határozatainak, amelyeket őseinknek adott! ⁵⁹ Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem az Örökkévaló előtt, legyenek éjjel és nappal Istenünk, az Örökkévaló előtt, hogy minden nap jóindulattal tekintsen szolgája és egész népe, Izráel ügyére! ⁶⁰ Hadd tudják meg a föld nemzetei mindannyian, hogy az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten, és rajta kívül nincs más! ⁶¹ Ti pedig vigyázzatok, hogy szívetek mindig tökéletesen hűséges legyen Istenünk, az Örökkévaló iránt, és járjatok rendelkezései és parancsai szerint úgy, mint ma!”

⁶² Azután a király és Izráel egész népe áldozatot mutatott be az Örökkévalónak. ⁶³ Salamon király 22 000 marhát és 120 000 juhot áldozott fel az Örökkévalónak hálaáldozatul. A király és a nép így szentelte föl az Örökkévaló Templomát.

⁶⁴ Ezen a napon szentelte föl a király a Templom épülete előtti udvart is. Az égőáldozatokat, ételáldozatokat és a hálaáldozatok zsíros részeit ebben az udvarban áldozta föl az Örökkévalónak, mert a Templom előtti nagy bronzoltáron ezek az áldozatok már nem fértek el.

⁶⁵ Így ünnepelte meg Salamon és Izráel egész népe az ünnepet, amelyre az egész országból nagyon sokan összegyűltek az északi határtól, a hámáti hágótól fogva a déli határig, Egyiptom patakjáig. Az ünnep kétszer hét, vagyis 14 napig^[d] tartott. ⁶⁶ Amikor az ünnepnapok leteltek,^[e] Salamon hazabocsátotta a népet, ők pedig áldották a királyt, majd hálás szívvel és örömmel hazatértek. Mindannyian örültek annak a sok jónak, amit az Örökkévaló tett Dáviddal, szolgájával és az Örökkévaló népével, Izráellel.