Adónijjá meg akarja szerezni a királyságot

1 Dávid király nagyon megöregedett, és idős kora miatt állandóan fázott. Szolgái hiába próbálták takarókkal melegíteni. ² Végül azt javasolták a királynak: „Hadd keressünk urunknak egy fiatal szűz leányt, aki gondozza a királyt. Ha ez a leány a király karjai között fekszik, akkor urunk nem fog fázni többé.” ³ A király szolgái tehát keresni kezdtek egész Izráelben egy szép leányt, hogy szolgálja a királyt. Végül rátaláltak a súnémi Abiságra, akit el is vittek Dávidhoz. ⁴ Ez a leány valóban nagyon szép volt. Ettől fogva ő ápolta és gondozta a királyt, aki azonban nem hált vele.

^5-6 Adónijjá, Dávid fia, akit Haggít szült Dávidnak, daliás termetű férfi volt. Adónijjá később született, mint a féltestvére, Absolon. Adónijjá elbizakodottságában ezt mondta: „Én leszek a király Dávid után!” Saját testőrökből álló kíséretet szerzett magának, amely lovasokból, harci szekerekből és ötven gyalogos katonából állt. Ez utóbbiak mindig Adónijjá harci szekere előtt futottak, akárhová ment. Dávid azonban soha nem szólt Adónijjának, és nem vonta kérdőre, bármit is tett. Soha nem dorgálta meg: „Fiam, miért viselkedsz így?!”

⁷ Adónijjá tanácskozott Jóábbal, Cerúja fiával és Ebjátárral, a pappal, akik a pártjára álltak, és támogatták. ⁸ Azonban voltak, akik nem csatlakoztak Adónijjához: Cádók pap, Benája, Jójádá fia, azután Nátán próféta, Simei, Réi, meg Dávid testőrei.

⁹ Ezután történt, hogy Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjakat áldozott a Kígyó-sziklánál, a Rógél-forrás^[a] mellett. Erre az alkalomra meghívta a testvéreit — a király összes fiát —, és Júda törzsének minden királyi tisztviselőjét, ¹⁰ csak a következőket nem hívta meg: Salamont, a testvérét; Nátán prófétát meg Benáját és a király testőreit.

Nátán és Betsabé közbenjár Dávidnál

¹¹ Nátán próféta azonban megtudta ezt, és felkereste Betsabét, Salamon anyját. Ezt kérdezte tőle: „Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király? Urunk, Dávid pedig semmit sem tud róla! ¹² Most hát hallgass rám! Hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét is. ¹³ Menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, királyom! Nem úgy van-e, hogy esküvel erősítve megígérted szolgálódnak: »Egészen biztos, hogy a fiad, Salamon lesz utánam a király, ő követ engem a trónon!« Akkor miért lett mégis Adónijjá a király?” ¹⁴ Amíg te beszélsz a királlyal, én is bemegyek hozzá, és megerősítem szavaidat.

¹⁵ Így hát Betsabé meglátogatta a királyt, aki már nagyon öreg volt, és a hálószobájában feküdt. A súnémi Abiság volt mellette, aki szolgálta a királyt. ¹⁶ Betsabé fejet hajtott, majd földre borult a király előtt, aki megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”

¹⁷ Betsabé így felelt: „Uram, királyom! Te megesküdtél nekem, szolgálólányodnak az Örökkévalóra, Istenedre: »Egészen biztos, hogy a fiad, Salamon lesz utánam a király, ő követ engem a trónon!« ¹⁸ Most pedig Adónijjá lett a király, te pedig, uram, királyom, nem is tudsz róla! ¹⁹ Adónijjá éppen most nagy lakomát tart. Sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta a király összes fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg vezetőjét. De Salamont, a szolgádat nem hívta meg. ²⁰ Most hát, uram, királyom, rajtad van egész Izráel szeme! Neked kell megmondanod, ki legyen a király utánad! ²¹ Máskülönben, miután te, uram, királyom, pihenni térsz őseid mellé, Adónijjá engem és Salamont lázadónak fog tekinteni.”

²² Mialatt Betsabé a királlyal beszélt, megérkezett Nátán próféta is. ²³ A szolgák jelentették a királynak: „Itt van Nátán próféta.” Nátán bejött, és földre borult a király előtt. ²⁴ Azután ezt kérdezte: „Uram, király! Te mondtad azt, hogy Adónijjá uralkodjon utánad, és ő üljön a trónodra? ²⁵ Mert ő ma nagy vendégséget rendezett. Sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, meghívta a király összes fiát, a hadsereg vezetőit és Ebjátár papot. Ezek együtt lakomáznak, és azt kiáltják: »Éljen Adónijjá, a király!« ²⁶ Azonban engem, a te szolgádat; Cádók papot, Benáját, Jójádá fiát, és szolgádat, Salamont — bennünket nem hívott meg Adónijjá! ²⁷ Uram, királyom, valóban tőled van ez a dolog? Ha igen, akkor miért nem mondtad meg szolgáidnak, ki fog követni a trónodon?”

²⁸ Akkor Dávid behívatta Betsabét, aki megállt előtte.

²⁹ A király megesküdött: „Az Örökkévalóra esküszöm, aki örökké él, és aki megszabadította a lelkemet minden bajból, ³⁰ hogy bizony ma megteszem, amit régen esküvel megígértem neked! Mert megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izráel Istenére: »Egészen biztos, hogy a te fiad, Salamon uralkodik utánam, és ő ül majd a trónomra.«”

³¹ Akkor Betsabé arccal a földre borult a király előtt, és ezt mondta: „Uram, Dávid király, örökké élj!”

Salamon trónra lép

³² Majd Dávid király ezt parancsolta: „Hívjátok ide Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát!” Azok be is jöttek, és megálltak a király előtt, ³³ aki ezt parancsolta nekik: „Vegyétek magatok mellé szolgáimat! Salamont ültessétek fel az öszvéremre, és vonuljatok le a Gihon-forráshoz!^{[b] 34} Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje fel Salamont egész Izráel királyává! Azután fújjátok meg a trombitákat, és kiáltsátok: »Éljen Salamon király!« ³⁵ Azután vonuljatok fel ide, és Salamon üljön a trónomra, mert helyettem ő lesz a király! Őt választottam, hogy uralkodjon Izráel és Júda fölött.”

³⁶ Benája, Jójádá fia így válaszolt a királynak: „Ámen! Úgy legyen! Mondjon rá áment az Örökkévaló, uram, királyom Istene is! ³⁷ Ahogyan az Örökkévaló vele volt urammal, a királlyal — úgy legyen Salamonnal is, és tegye trónját még hatalmasabbá, mint uram, Dávid király trónját!”

³⁸ Akkor Cádók pap, Nátán próféta, Benája, Jójádá fia és a királyi testőrség felültette Salamont Dávid király öszvérére, és levonultak a Gihon-forráshoz. ³⁹ Cádók pap a Szent Sátorból kihozta az olajtartót, amelyben a szent olajat őrizték. Az olajat Salamon fejére öntötte, így kente fel királlyá. Megfújták a trombitákat és az egész nép azt kiáltotta: „Éljen Salamon, a király!” ⁴⁰ Majd felvonultak a Dávid városába, és az egész nép nagy örvendezéssel és sípokat fújva követte a királyt. Olyan hangosan kiáltoztak és ujjongtak, hogy a föld is meghasadt hangjuktól.

⁴¹ Ezalatt Adónijjá és vendégei éppen a lakoma végére értek, és meghallották ezt a nagy zajt. Jóáb megkérdezte, amikor a trombita hangját hallotta: „Mit jelent ez a nagy zaj, mi történik a városban?”

⁴² Amikor ezt mondta, betoppant Jonatán, Ebjátár pap fia. Adónijjá megszólította: „Gyere csak, te megbízható ember vagy, és biztosan jó hírt hoztál!”

⁴³ Ő pedig így válaszolt: „Nem! Dávid király Salamont tette királlyá! ⁴⁴ Elküldte vele Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójádá fiát és a királyi testőrséget, akik Salamont a király öszvérére ültették. ⁴⁵ Azután Cádók pap és Nátán próféta királlyá kente Salamont a Gihon-forrásnál. Onnan felvonultak a Dávid városába nagy örvendezéssel — ettől zajos a város, ezt hallottátok ti is. ⁴⁶ Salamon már ott is ül a királyi trónon. ⁴⁷ Sőt, a király szolgái és főemberei is mind odamentek urunkhoz, Dávid királyhoz, és kifejezték jókívánságaikat: »Istened tegye Salamon nevét még híresebbé, mint a te nevedet! Tegye Salamon trónját még hatalmasabbá, mint a te trónodat!« A király erre meghajolt a fekvőhelyén, ⁴⁸ majd ezt mondta: »Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki engedte meglátnom, hogy ma az egyik fiam^[c] ül a trónomon!«”

⁴⁹ Ennek hallatán Adónijjá vendégei megrémültek, és mind szétszéledtek. ⁵⁰ Adónijjá is felkelt, és mivel félt Salamontól, sietve elment a Szent Sátorhoz, és megfogta az oltár szarvát, hogy ne öljék meg. ⁵¹ Salamonnak jelentették: „Adónijjá fél tőled, Salamon király, ezért elment, és megfogta az oltár szarvát. Azt mondja: »Esküdjön meg Salamon király, hogy nem fogja szolgáját megöletni!«”

⁵² Salamon erre így válaszolt: „Ha Adónijjá úgy él, hogy hűségét bizonyítja — akkor a haja szála sem görbül. De ha valami gonoszságot követ el, akkor meg kell halnia!” ⁵³ Akkor Salamon király elküldte szolgáit, akik elhozták Adónijját az oltártól. Adónijjá a király elé járult, és meghajolt előtte. Salamon pedig azt mondta neki: „Menj haza!”

Dávid tanácsokat ad Salamonnak

2 Közeledett Dávid halálának ideje, ezért hívatta Salamont, és ezt mondta neki: ² „Fiam, én hamarosan elindulok azon az úton, amelyen minden embernek el kell mennie. Te azonban légy erős, és mutasd meg, hogy férfi vagy! ³ Amit Istened, az Örökkévaló rád bízott, abban légy hűséges, és járj az ő útjain! Tartsd meg törvényeit, rendelkezéseit, parancsait és döntéseit — ahogyan Mózes Törvényében meg van írva — hogy minden ügyedben és utadban sikeres légy! ⁴ Akkor az Örökkévaló beteljesíti, amit megígért nekem: »Ha a fiaid gondosan ügyelnek arra, hogyan élnek és cselekszenek, ha teljes szívvel-lélekkel és hűségesen járnak jelenlétemben, akkor Izráel királya mindig a te utódaid közül való lesz.«

⁵ Fiam, te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerúja fia: hogyan gyilkolta meg Izráel seregének két vezérét, Abnert, Nér fiát és Amászát, Jeter fiát. Úgy gyilkolta meg őket békeidőben, mintha háború lett volna. Ártatlanok vére fröccsent Jóáb övére és csizmájára! ⁶ Te azonban bölcsen járj el, és ne engedd, hogy Jóáb idős korában, békében haljon meg!

⁷ Ugyanakkor, bánj jóindulattal a gileádi Barzillaj fiaival! Asztalodnál üljenek, mert segítettek engem, amikor testvéred, Absolon elől menekültem.

⁸ Azután itt van még ez a Simei, Gera fia, aki Benjámin törzséből és Bahúrim városából való. Emlékezz rá, hogy Simei milyen súlyos átkokat kiabált rám, amikor Mahanaimba mentem. Amikor visszatértem, elém jött a Jordánhoz, és megesküdtem neki az Örökkévalóra, hogy nem fogom megölni. ⁹ Te azonban ne hagyd Simeit büntetlenül. Bölcs vagy, és megtalálod a módját, hogyan büntesd meg. Ne hagyd, hogy békében haljon meg idős korában!”

Dávid király halála^(A)

¹⁰ Azután meghalt Dávid, és csatlakozott őseihez. A Dávid városában temették el. ¹¹ Összesen negyven évig uralkodott Izráel királyaként: hét évig Hebronban és harminchárom évig Jeruzsálemben.

Salamon uralma megerősödik

¹² Ezután Salamon ült Dávidnak, apjának trónján, és a királysága nagyon megerősödött.

¹³ Ezek után történt, hogy Adónijjá, Haggít fia egyszer felkereste Betsabét, Salamon anyját. Betsabé megkérdezte: „Békés szándékkal jössz?”

Adónijjá ezt felelte: „Igen. ¹⁴ Csak mondani szeretnék valamit.”

„Akkor mondd!” — biztatta Betsabé.

¹⁵ Adónijjá ekkor belekezdett: „Te magad is tudod, hogy a királyság már az enyém volt, és egész Izráel azt várta, hogy én leszek a király. De azután a királyi hatalom mégis a testvéremé lett — az Örökkévaló akaratából. ¹⁶ Hadd kérjek tőled valamit — kérlek, ne tagadd meg tőlem!”

Betsabé ezt válaszolta: „Ki vele, mit kívánsz?”

¹⁷ „Tudom, hogy a te kérésedet Salamon biztosan nem fogja visszautasítani. Kérd meg hát, egyezzen bele, hogy feleségül vegyem a súnémi Abiságot!” — felelte Adónijjá.

¹⁸ „Rendben van, beszélek a királlyal az érdekedben” — ígérte meg Betsabé.

¹⁹ El is ment Salamon királyhoz, aki felállt a trónról, és meghajolt anyja tiszteletére. Majd visszaült trónjára, széket hozatott, és a király anyját a jobbjára ültette.

²⁰ Betsabé hozzákezdett: „Szeretnék kérni tőled valamit, ne utasíts el!”

„Kérj csak nyugodtan anyám, nem fogom megtagadni tőled” — biztatta a király.

²¹ „Engedd meg, hogy Adónijjá, a testvéred feleségül vegye a súnémi Abiságot!” — kérte Betsabé.

²² Erre Salamon kérdéssel válaszolt: „Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának, miért nem mindjárt az egész királyságot?! Bizony, a bátyám, Adónijjá az egész királyságot is meg akarja szerezni Abisággal együtt — akárcsak a támogatói: Ebjátár pap és Jóáb, Cerúja fia.”

²³ Azután Salamon király így folytatta, és megesküdött az Örökkévalóra: „Úgy segítsen engem Isten, hogy ezért Adónijjá az életével fog fizetni! ²⁴ Esküszöm az Örökkévalóra, aki örökké él, aki megerősített és apám trónjára ültetett, s aki ígérete szerint uralkodói dinasztiát épített nekem, hogy emiatt Adónijjának még ma meg kell halnia!”

²⁵ Salamon király ekkor parancsolt Benájának, Jójádá fiának, hogy azonnal menjen, és végezze ki Adónijját. Benája pedig végrehajtotta a parancsot.

²⁶ Azután a király ezt parancsolta Ebjátár papnak: „Megérdemelnéd, hogy kivégeztesselek, mégis megkímélem az életed, mert te hordoztad az Örökkévaló Isten Szövetségládáját apám, Dávid előtt és együtt szenvedtél apámmal a nehéz időkben. Megengedem, hogy hazamenj Anatótba, a birtokodra — de maradj is ott!” ²⁷ Így fosztotta meg Salamon Ebjátárt a tisztségétől, hogy ne legyen többé az Örökkévaló papja. Ekkor teljesedett be az Örökkévaló szava, amit Silóban mondott Éli pap családjáról.^[d]

²⁸ Jóáb is tudomást szerzett ezekről, és megijedt, mert ő is Adónijját követte — bár korábban nem állt Absolon pártjára. Sietve odamenekült az Örökkévaló Szent Sátorához, és megfogta az oltár szarvát. ²⁹ Megvitték a hírét Salamonnak, hogy Jóáb elfutott az Örökkévaló Sátorához, és hogy az oltárnál keresett menedéket. A király ekkor utána küldte Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: „Menj, és végezd ki Jóábot!”

³⁰ Benája oda is ment a Szent Sátorhoz, és szólt Jóábnak: „A király parancsolja, hogy jöjj ki onnan!”

De Jóáb azt felelte: „Nem megyek! Itt akarok meghalni.”

Benája visszament a királyhoz, és jelentette, amit Jóáb mondott. ³¹ A király pedig így válaszolt: „Legyen úgy, ahogy ő mondta: végezd ki ott, ahol van, azután temesd el. Így hárítsd el rólam és apám családjáról az ártatlanok vérét, akiket Jóáb gyilkolt meg. ³² Így bünteti meg Jóábot gyilkosságaiért az Örökkévaló. Mert apám tudta nélkül fegyverrel meggyilkolt két férfit, akik igazabbak és nemesebbek voltak, mint ő maga: Abnert, Nér fiát, Izráel seregének vezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda seregének vezérét. ³³ Halálukért a felelősség és a büntetés szálljon Jóáb fejére és utódaira örökké! Dávidnak, trónjának, családjának és leszármazottjainak pedig az Örökkévaló adjon békességet örökre!”

³⁴ Akkor Benája, Jójádá fia ismét visszament Jóábhoz, levágta és megölte. Jóábot a saját háza mellett temették el, a pusztában. ³⁵ A király ezután Benáját nevezte ki Jóáb helyére a hadsereg parancsnokának. Cádók papot pedig főpappá tette Ebjátár helyett.

³⁶ Majd hívatta Simeit, és ezt parancsolta neki: „Építs házat Jeruzsálemben, költözz oda, és attól kezdve ki ne lépj a városból! ³⁷ Tudd meg, hogy ha mégis elhagyod a várost, és átléped a Kidron-patakot, meg kell halnod — de ezért csak magadat okolhatod majd.”

³⁸ Simei így felelt: „Jó, amit mondtál, királyom. Szolgád engedelmeskedik. Úgy teszek, ahogyan uram, a király parancsolta.” Ettől kezdve Simei egy ideig Jeruzsálemben lakott. ³⁹ Három év elteltével azonban Simeitől megszökött két rabszolgája. Majd hírét hozták Simeinek, hogy a szökevények Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához menekültek. ⁴⁰ Akkor Simei felnyergelte a szamarát, elment Gátba, és visszahozta szolgáit Ákis királytól.

⁴¹ Salamonnak jelentették, hogy Simei Jeruzsálemből Gátba ment, és már vissza is tért onnan. ⁴² A király hívatta Simeit, és felelősségre vonta: „Emlékszel, hogy megeskettelek az Örökkévalóra, és figyelmeztettelek, hogy amely napon kimész Jeruzsálemből, meg kell halnod! Akkor azt felelted, hogy rendben van, és engedelmeskedni fogsz. ⁴³ Miért nem tartottad meg az Örökkévalóra tett esküdet, és miért nem engedelmeskedtél parancsomnak?” ⁴⁴ Majd még hozzátette: „Tudod te azt nagyon jól, Simei, mennyi gonoszságot követtél el apám, Dávid ellen! Az Örökkévaló most a fejedre zúdítja a saját gonoszságodat. ⁴⁵ De Salamon király áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az Örökkévaló előtt örökké.”

⁴⁶ Ezután parancsolt a király Benájának, Jójádá fiának, hogy vigye ki, és végezze ki Simeit. Benája végrehajtotta az ítéletet, Salamon királyi hatalma pedig megerősödött.

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(A)

²⁸ Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé. ²⁹ Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: ³⁰ „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide! ³¹ Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”

³² A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta. ³³ Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”

³⁴ Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.” ³⁵ Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá. ³⁶ Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.

³⁷ Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak. ³⁸ Ezt kiáltották:

³⁹ A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!”

⁴⁰ De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet

⁴¹ Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet: ⁴² „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled! ⁴³ Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek, ⁴⁴ földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.”

Kizavarja a kereskedőket a Templomból^(B)

⁴⁵ Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. ⁴⁶ Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«^[b] Ti azonban »rablók barlangjává«^[c] tettétek.”

⁴⁷ Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt. ⁴⁸ De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.

Read full chapter