Passage Resources Hebrew/Greek Your Content
Anterior Siguiente
Imprimir Opciones de la página
Close NRSVCE

1 Kings 7-8
New Revised Standard Version Catholic Edition

Solomon’s Palace and Other Buildings

7 Solomon was building his own house thirteen years, and he finished his entire house.

2 He built the House of the Forest of the Lebanon one hundred cubits long, fifty cubits wide, and thirty cubits high, built on four rows of cedar pillars, with cedar beams on the pillars. 3 It was roofed with cedar on the forty-five rafters, fifteen in each row, which were on the pillars. 4 There were window frames in the three rows, facing each other in the three rows. 5 All the doorways and doorposts had four-sided frames, opposite, facing each other in the three rows.

6 He made the Hall of Pillars fifty cubits long and thirty cubits wide. There was a porch in front with pillars, and a canopy in front of them.

7 He made the Hall of the Throne where he was to pronounce judgment, the Hall of Justice, covered with cedar from floor to floor.

8 His own house where he would reside, in the other court back of the hall, was of the same construction. Solomon also made a house like this hall for Pharaoh’s daughter, whom he had taken in marriage.

9 All these were made of costly stones, cut according to measure, sawed with saws, back and front, from the foundation to the coping, and from outside to the great court. 10 The foundation was of costly stones, huge stones, stones of eight and ten cubits. 11 There were costly stones above, cut to measure, and cedarwood. 12 The great court had three courses of dressed stone to one layer of cedar beams all around; so had the inner court of the house of the Lord, and the vestibule of the house.

Products of Hiram the Bronzeworker

13 Now King Solomon invited and received Hiram from Tyre. 14 He was the son of a widow of the tribe of Naphtali, whose father, a man of Tyre, had been an artisan in bronze; he was full of skill, intelligence, and knowledge in working bronze. He came to King Solomon, and did all his work.

15 He cast two pillars of bronze. Eighteen cubits was the height of the one, and a cord of twelve cubits would encircle it; the second pillar was the same.[a] 16 He also made two capitals of molten bronze, to set on the tops of the pillars; the height of the one capital was five cubits, and the height of the other capital was five cubits. 17 There were nets of checker work with wreaths of chain work for the capitals on the tops of the pillars; seven[b] for the one capital, and seven[c] for the other capital. 18 He made the columns with two rows around each latticework to cover the capitals that were above the pomegranates; he did the same with the other capital. 19 Now the capitals that were on the tops of the pillars in the vestibule were of lily-work, four cubits high. 20 The capitals were on the two pillars and also above the rounded projection that was beside the latticework; there were two hundred pomegranates in rows all around; and so with the other capital. 21 He set up the pillars at the vestibule of the temple; he set up the pillar on the south and called it Jachin; and he set up the pillar on the north and called it Boaz. 22 On the tops of the pillars was lily-work. Thus the work of the pillars was finished.

23 Then he made the molten sea; it was round, ten cubits from brim to brim, and five cubits high. A line of thirty cubits would encircle it completely. 24 Under its brim were panels all around it, each of ten cubits, surrounding the sea; there were two rows of panels, cast when it was cast. 25 It stood on twelve oxen, three facing north, three facing west, three facing south, and three facing east; the sea was set on them. The hindquarters of each were toward the inside. 26 Its thickness was a handbreadth; its brim was made like the brim of a cup, like the flower of a lily; it held two thousand baths.[d]

27 He also made the ten stands of bronze; each stand was four cubits long, four cubits wide, and three cubits high. 28 This was the construction of the stands: they had borders; the borders were within the frames; 29 on the borders that were set in the frames were lions, oxen, and cherubim. On the frames, both above and below the lions and oxen, there were wreaths of beveled work. 30 Each stand had four bronze wheels and axles of bronze; at the four corners were supports for a basin. The supports were cast with wreaths at the side of each. 31 Its opening was within the crown whose height was one cubit; its opening was round, as a pedestal is made; it was a cubit and a half wide. At its opening there were carvings; its borders were four-sided, not round. 32 The four wheels were underneath the borders; the axles of the wheels were in the stands; and the height of a wheel was a cubit and a half. 33 The wheels were made like a chariot wheel; their axles, their rims, their spokes, and their hubs were all cast. 34 There were four supports at the four corners of each stand; the supports were of one piece with the stands. 35 On the top of the stand there was a round band half a cubit high; on the top of the stand, its stays and its borders were of one piece with it. 36 On the surfaces of its stays and on its borders he carved cherubim, lions, and palm trees, where each had space, with wreaths all around. 37 In this way he made the ten stands; all of them were cast alike, with the same size and the same form.

38 He made ten basins of bronze; each basin held forty baths,[e] each basin measured four cubits; there was a basin for each of the ten stands. 39 He set five of the stands on the south side of the house, and five on the north side of the house; he set the sea on the southeast corner of the house.

40 Hiram also made the pots, the shovels, and the basins. So Hiram finished all the work that he did for King Solomon on the house of the Lord: 41 the two pillars, the two bowls of the capitals that were on the tops of the pillars, the two latticeworks to cover the two bowls of the capitals that were on the tops of the pillars; 42 the four hundred pomegranates for the two latticeworks, two rows of pomegranates for each latticework, to cover the two bowls of the capitals that were on the pillars; 43 the ten stands, the ten basins on the stands; 44 the one sea, and the twelve oxen underneath the sea.

45 The pots, the shovels, and the basins, all these vessels that Hiram made for King Solomon for the house of the Lord were of burnished bronze. 46 In the plain of the Jordan the king cast them, in the clay ground between Succoth and Zarethan. 47 Solomon left all the vessels unweighed, because there were so many of them; the weight of the bronze was not determined.

48 So Solomon made all the vessels that were in the house of the Lord: the golden altar, the golden table for the bread of the Presence, 49 the lampstands of pure gold, five on the south side and five on the north, in front of the inner sanctuary; the flowers, the lamps, and the tongs, of gold; 50 the cups, snuffers, basins, dishes for incense, and firepans, of pure gold; the sockets for the doors of the innermost part of the house, the most holy place, and for the doors of the nave of the temple, of gold.

51 Thus all the work that King Solomon did on the house of the Lord was finished. Solomon brought in the things that his father David had dedicated, the silver, the gold, and the vessels, and stored them in the treasuries of the house of the Lord.

Dedication of the Temple

8 Then Solomon assembled the elders of Israel and all the heads of the tribes, the leaders of the ancestral houses of the Israelites, before King Solomon in Jerusalem, to bring up the ark of the covenant of the Lord out of the city of David, which is Zion. 2 All the people of Israel assembled to King Solomon at the festival in the month Ethanim, which is the seventh month. 3 And all the elders of Israel came, and the priests carried the ark. 4 So they brought up the ark of the Lord, the tent of meeting, and all the holy vessels that were in the tent; the priests and the Levites brought them up. 5 King Solomon and all the congregation of Israel, who had assembled before him, were with him before the ark, sacrificing so many sheep and oxen that they could not be counted or numbered. 6 Then the priests brought the ark of the covenant of the Lord to its place, in the inner sanctuary of the house, in the most holy place, underneath the wings of the cherubim. 7 For the cherubim spread out their wings over the place of the ark, so that the cherubim made a covering above the ark and its poles. 8 The poles were so long that the ends of the poles were seen from the holy place in front of the inner sanctuary; but they could not be seen from outside; they are there to this day. 9 There was nothing in the ark except the two tablets of stone that Moses had placed there at Horeb, where the Lord made a covenant with the Israelites, when they came out of the land of Egypt. 10 And when the priests came out of the holy place, a cloud filled the house of the Lord, 11 so that the priests could not stand to minister because of the cloud; for the glory of the Lord filled the house of the Lord.

12 Then Solomon said,

“The Lord has said that he would dwell in thick darkness.
13 I have built you an exalted house,
    a place for you to dwell in forever.”

Solomon’s Speech

14 Then the king turned around and blessed all the assembly of Israel, while all the assembly of Israel stood. 15 He said, “Blessed be the Lord, the God of Israel, who with his hand has fulfilled what he promised with his mouth to my father David, saying, 16 ‘Since the day that I brought my people Israel out of Egypt, I have not chosen a city from any of the tribes of Israel in which to build a house, that my name might be there; but I chose David to be over my people Israel.’ 17 My father David had it in mind to build a house for the name of the Lord, the God of Israel. 18 But the Lord said to my father David, ‘You did well to consider building a house for my name; 19 nevertheless you shall not build the house, but your son who shall be born to you shall build the house for my name.’ 20 Now the Lord has upheld the promise that he made; for I have risen in the place of my father David; I sit on the throne of Israel, as the Lord promised, and have built the house for the name of the Lord, the God of Israel. 21 There I have provided a place for the ark, in which is the covenant of the Lord that he made with our ancestors when he brought them out of the land of Egypt.”

Solomon’s Prayer of Dedication

22 Then Solomon stood before the altar of the Lord in the presence of all the assembly of Israel, and spread out his hands to heaven. 23 He said, “O Lord, God of Israel, there is no God like you in heaven above or on earth beneath, keeping covenant and steadfast love for your servants who walk before you with all their heart, 24 the covenant that you kept for your servant my father David as you declared to him; you promised with your mouth and have this day fulfilled with your hand. 25 Therefore, O Lord, God of Israel, keep for your servant my father David that which you promised him, saying, ‘There shall never fail you a successor before me to sit on the throne of Israel, if only your children look to their way, to walk before me as you have walked before me.’ 26 Therefore, O God of Israel, let your word be confirmed, which you promised to your servant my father David.

27 “But will God indeed dwell on the earth? Even heaven and the highest heaven cannot contain you, much less this house that I have built! 28 Regard your servant’s prayer and his plea, O Lord my God, heeding the cry and the prayer that your servant prays to you today; 29 that your eyes may be open night and day toward this house, the place of which you said, ‘My name shall be there,’ that you may heed the prayer that your servant prays toward this place. 30 Hear the plea of your servant and of your people Israel when they pray toward this place; O hear in heaven your dwelling place; heed and forgive.

31 “If someone sins against a neighbor and is given an oath to swear, and comes and swears before your altar in this house, 32 then hear in heaven, and act, and judge your servants, condemning the guilty by bringing their conduct on their own head, and vindicating the righteous by rewarding them according to their righteousness.

33 “When your people Israel, having sinned against you, are defeated before an enemy but turn again to you, confess your name, pray and plead with you in this house, 34 then hear in heaven, forgive the sin of your people Israel, and bring them again to the land that you gave to their ancestors.

35 “When heaven is shut up and there is no rain because they have sinned against you, and then they pray toward this place, confess your name, and turn from their sin, because you punish[f] them, 36 then hear in heaven, and forgive the sin of your servants, your people Israel, when you teach them the good way in which they should walk; and grant rain on your land, which you have given to your people as an inheritance.

37 “If there is famine in the land, if there is plague, blight, mildew, locust, or caterpillar; if their enemy besieges them in any[g] of their cities; whatever plague, whatever sickness there is; 38 whatever prayer, whatever plea there is from any individual or from all your people Israel, all knowing the afflictions of their own hearts so that they stretch out their hands toward this house; 39 then hear in heaven your dwelling place, forgive, act, and render to all whose hearts you know—according to all their ways, for only you know what is in every human heart— 40 so that they may fear you all the days that they live in the land that you gave to our ancestors.

41 “Likewise when a foreigner, who is not of your people Israel, comes from a distant land because of your name 42 —for they shall hear of your great name, your mighty hand, and your outstretched arm—when a foreigner comes and prays toward this house, 43 then hear in heaven your dwelling place, and do according to all that the foreigner calls to you, so that all the peoples of the earth may know your name and fear you, as do your people Israel, and so that they may know that your name has been invoked on this house that I have built.

44 “If your people go out to battle against their enemy, by whatever way you shall send them, and they pray to the Lord toward the city that you have chosen and the house that I have built for your name, 45 then hear in heaven their prayer and their plea, and maintain their cause.

46 “If they sin against you—for there is no one who does not sin—and you are angry with them and give them to an enemy, so that they are carried away captive to the land of the enemy, far off or near; 47 yet if they come to their senses in the land to which they have been taken captive, and repent, and plead with you in the land of their captors, saying, ‘We have sinned, and have done wrong; we have acted wickedly’; 48 if they repent with all their heart and soul in the land of their enemies, who took them captive, and pray to you toward their land, which you gave to their ancestors, the city that you have chosen, and the house that I have built for your name; 49 then hear in heaven your dwelling place their prayer and their plea, maintain their cause 50 and forgive your people who have sinned against you, and all their transgressions that they have committed against you; and grant them compassion in the sight of their captors, so that they may have compassion on them 51 (for they are your people and heritage, which you brought out of Egypt, from the midst of the iron-smelter). 52 Let your eyes be open to the plea of your servant, and to the plea of your people Israel, listening to them whenever they call to you. 53 For you have separated them from among all the peoples of the earth, to be your heritage, just as you promised through Moses, your servant, when you brought our ancestors out of Egypt, O Lord God.”

Solomon Blesses the Assembly

54 Now when Solomon finished offering all this prayer and this plea to the Lord, he arose from facing the altar of the Lord, where he had knelt with hands outstretched toward heaven; 55 he stood and blessed all the assembly of Israel with a loud voice:

56 “Blessed be the Lord, who has given rest to his people Israel according to all that he promised; not one word has failed of all his good promise, which he spoke through his servant Moses. 57 The Lord our God be with us, as he was with our ancestors; may he not leave us or abandon us, 58 but incline our hearts to him, to walk in all his ways, and to keep his commandments, his statutes, and his ordinances, which he commanded our ancestors. 59 Let these words of mine, with which I pleaded before the Lord, be near to the Lord our God day and night, and may he maintain the cause of his servant and the cause of his people Israel, as each day requires; 60 so that all the peoples of the earth may know that the Lord is God; there is no other. 61 Therefore devote yourselves completely to the Lord our God, walking in his statutes and keeping his commandments, as at this day.”

Solomon Offers Sacrifices

62 Then the king, and all Israel with him, offered sacrifice before the Lord. 63 Solomon offered as sacrifices of well-being to the Lord twenty-two thousand oxen and one hundred twenty thousand sheep. So the king and all the people of Israel dedicated the house of the Lord. 64 The same day the king consecrated the middle of the court that was in front of the house of the Lord; for there he offered the burnt offerings and the grain offerings and the fat pieces of the sacrifices of well-being, because the bronze altar that was before the Lord was too small to receive the burnt offerings and the grain offerings and the fat pieces of the sacrifices of well-being.

65 So Solomon held the festival at that time, and all Israel with him—a great assembly, people from Lebo-hamath to the Wadi of Egypt—before the Lord our God, seven days.[h] 66 On the eighth day he sent the people away; and they blessed the king, and went to their tents, joyful and in good spirits because of all the goodness that the Lord had shown to his servant David and to his people Israel.

Notas al pie

  1. 1 Kings 7:15 Cn: Heb and a cord of twelve cubits encircled the second pillar; Compare Jer 52.21
  2. 1 Kings 7:17 Heb: Gk a net
  3. 1 Kings 7:17 Heb: Gk a net
  4. 1 Kings 7:26 A Heb measure of volume
  5. 1 Kings 7:38 A Heb measure of volume
  6. 1 Kings 8:35 Or when you answer
  7. 1 Kings 8:37 Gk Syr: Heb in the land
  8. 1 Kings 8:65 Compare Gk: Heb seven days and seven days, fourteen days
Close NR2006

1 Re 7-8
Nuova Riveduta 2006

Costruzione del palazzo di Salomone

7 (A)Poi Salomone costruì il suo palazzo, e lo terminò interamente in tredici anni.

2 Costruì la casa detta «Foresta del Libano»; era di cento cubiti[a] di lunghezza, di cinquanta[b] di larghezza e di trenta[c] d’altezza. Era basata su quattro ordini di colonne di cedro sulle quali poggiava una travatura di cedro. 3 Un soffitto di cedro copriva le camere che poggiavano sulle quarantacinque colonne, quindici per fila. 4 C’erano tre file di camere, le cui finestre si trovavano le une di fronte alle altre lungo tutte e tre le file. 5 Tutte le porte con i loro stipiti e architravi erano quadrangolari. Le finestre delle tre file di camere si trovavano le une di fronte alle altre, in tutti e tre gli ordini.

6 Fece pure il portico a colonne, che aveva cinquanta cubiti di lunghezza e trenta di larghezza, con un vestibolo davanti, delle colonne e una scalinata sul davanti. 7 Poi fece il portico del trono dove amministrava la giustizia, che fu chiamato «Portico del giudizio»; lo ricoprì di legno di cedro dal pavimento al soffitto.

8 La sua casa, dove abitava, fu costruita nello stesso modo, in un altro cortile, dietro il portico. Fece una casa dello stesso stile di questo portico per la figlia del faraone, che egli aveva sposata.

9 Tutte queste costruzioni erano di pietre scelte, tagliate a misura, segate, internamente ed esternamente, dalle fondamenta ai cornicioni, e al di fuori sino al cortile maggiore. 10 Anche le fondamenta erano di pietre scelte, grandi: pietre di dieci cubiti[d] e pietre di otto cubiti[e]. 11 Sopra di esse c’erano delle pietre scelte, tagliate a misura, e del legname di cedro. 12 Il gran cortile aveva tutto intorno tre ordini di pietre lavorate e un ordine di travi di cedro, come il cortile interno della casa del Signore e come il portico della casa.

Le due colonne di bronzo

13 (B)Il re Salomone fece venire da Tiro Chiram, 14 figlio di una vedova della tribù di Neftali; suo padre era di Tiro. Egli lavorava il bronzo, era pieno di saggezza, d’intelletto e di abilità per eseguire qualunque lavoro in bronzo. Egli si recò dal re Salomone ed eseguì tutti i lavori da lui ordinati.

15 Fece le due colonne di bronzo. La prima aveva diciotto cubiti[f] d’altezza, e una corda di dodici cubiti[g] misurava la circonferenza della seconda. 16 Fuse due capitelli di bronzo, per metterli in cima alle colonne; l’uno aveva cinque cubiti[h] d’altezza e l’altro cinque cubiti d’altezza. 17 Fece un reticolato, un lavoro d’intreccio, dei festoni a forma di catenelle, per i capitelli che erano in cima alle colonne: sette per il primo capitello e sette per il secondo. 18 Fece due ordini di melagrane attorno all’uno di quei reticolati, per coprire il capitello che era in cima a una delle colonne; e lo stesso fece per l’altro capitello. 19 I capitelli, che erano in cima alle colonne nel portico, erano fatti a forma di giglio, ed erano di quattro cubiti[i]. 20 I capitelli posti sulle due colonne erano circondati da duecento melagrane, in alto, vicino alla sporgenza che era al di là del reticolato; c’erano duecento melagrane disposte attorno al primo, e duecento intorno al secondo capitello. 21 Egli rizzò le colonne nel portico del tempio; rizzò la colonna a destra, e la chiamò Iachim[j]; poi rizzò la colonna a sinistra, e la chiamò Boaz[k]. 22 In cima alle colonne c’era un lavoro fatto a forma di giglio. Così fu compiuto il lavoro delle colonne.

Il Mare di bronzo

23 (C)Poi fece il Mare[l] di metallo fuso, che aveva dieci cubiti[m] da un orlo all’altro; era di forma perfettamente rotonda, aveva cinque cubiti d’altezza, e una corda di trenta cubiti[n] ne misurava la circonferenza. 24 Sotto l’orlo lo circondavano dei frutti di colloquintide, dieci per cubito[o], facendo tutto il giro del Mare; i frutti di colloquintide, disposti in due ordini, erano stati fusi insieme con il Mare. 25 Questo poggiava su dodici buoi, dei quali tre guardavano a settentrione, tre a occidente, tre a meridione e tre a oriente; il Mare stava su di essi e le parti posteriori dei buoi erano volte verso il centro. 26 Esso aveva lo spessore di un palmo; il suo orlo, fatto come l’orlo di una coppa, aveva la forma di un fiore di giglio. Il Mare conteneva duemila bati[p].

Le basi di bronzo

27 Fece pure le dieci basi di bronzo; ciascuna aveva quattro cubiti[q] di lunghezza, quattro cubiti di larghezza e tre cubiti[r] d’altezza. 28 Il lavoro delle basi consisteva in questo. Erano formate da riquadri, tenuti assieme per mezzo di sostegni. 29 Sopra i riquadri, fra i sostegni, c’erano dei leoni, dei buoi e dei cherubini; lo stesso sui sostegni superiori; ma sui sostegni inferiori, sotto i leoni e i buoi, c’erano delle ghirlande a festoni. 30 Ogni base aveva quattro ruote di bronzo con gli assi di bronzo; ai quattro angoli c’erano delle mensole, sotto il bacino; queste mensole erano di metallo fuso; di fronte a ciascuna stavano delle ghirlande. 31 Al coronamento della base, nell’interno, c’era un’apertura in cui si adattava il bacino; essa aveva un cubito[s] d’altezza, era rotonda, della forma di una base di colonna, e aveva un cubito e mezzo[t] di diametro; anche lì c’erano delle sculture. I riquadri erano quadrati e non circolari. 32 Le quattro ruote erano sotto i riquadri, gli assi delle ruote erano fissati alla base, e l’altezza di ogni ruota era di un cubito e mezzo. 33 Le ruote erano fatte come quelle di un carro. I loro assi, i loro quarti, i loro raggi, i loro mòzzi erano di metallo fuso. 34 Ai quattro angoli di ogni base c’erano quattro mensole d’un medesimo pezzo con la base. 35 La parte superiore della base terminava con un cerchio di mezzo cubito[u] d’altezza, e aveva i suoi sostegni e i suoi riquadri tutti d’un pezzo con la base. 36 Sulla parte liscia dei sostegni e sui riquadri Chiram scolpì dei cherubini, dei leoni e delle palme, secondo gli spazi liberi, e delle ghirlande tutto intorno. 37 Così fece le dieci basi; la fusione, la misura e la forma erano le stesse per tutte.

38 Poi fece le dieci conche di bronzo, ciascuna delle quali conteneva quaranta bati[v] ed era di quattro cubiti; ogni conca posava sopra una delle dieci basi. 39 Egli collocò le basi così: cinque al lato destro della casa e cinque al lato sinistro. Mise il Mare al lato destro della casa, verso sud-est.

40 Chiram fece pure i vasi per le ceneri, le palette e le bacinelle.

41 (D)Così Chiram compì tutta l’opera richiesta dal re Salomone per la casa del Signore: le due colonne, le volute dei capitelli in cima alle colonne, i due reticolati per coprire le due volute dei capitelli in cima alle colonne, 42 le quattrocento melagrane per i due reticolati, a due ordini di melagrane per ogni reticolato, che coprivano le due volute dei capitelli in cima alle colonne, 43 le dieci basi, le dieci conche sulle basi, 44 il Mare, che era unico, e i dodici buoi sotto il Mare, 45 i vasi per le ceneri, le palette e le bacinelle. Tutti questi utensili, che Chiram fece a Salomone per la casa del Signore, erano di bronzo lucido. 46 Il re li fece fondere nella pianura del Giordano, in un suolo argilloso, tra Succot e Sartan. 47 Salomone lasciò tutti questi utensili senza verificare il peso del bronzo, perché erano in grandissima quantità.

48 Salomone fece fabbricare tutti gli arredi della casa del Signore: l’altare d’oro, la tavola d’oro sulla quale si mettevano i pani della presentazione; 49 i candelabri d’oro puro, cinque a destra e cinque a sinistra, davanti al santuario, con i fiori, le lampade e gli smoccolatoi, d’oro; 50 le coppe, i coltelli, le bacinelle, i cucchiai e i bracieri, d’oro fino; e i cardini d’oro per la porta interna della casa all’ingresso del luogo santissimo e per la porta della casa all’ingresso del tempio.

51 Così fu compiuta tutta l’opera che il re Salomone fece eseguire per la casa del Signore. Poi Salomone fece portare l’argento, l’oro e gli utensili che Davide suo padre aveva consacrati, e li mise nei tesori della casa del Signore.

Consacrazione del tempio; preghiera di Salomone

8 (E)Allora Salomone radunò presso di sé a Gerusalemme gli anziani d’Israele e tutti i capi delle tribù, i prìncipi delle famiglie dei figli d’Israele, per portare su l’arca del patto del Signore dalla città di Davide, cioè da Sion.

2 Tutti gli uomini d’Israele si radunarono presso il re Salomone nel mese di Etanim, che è il settimo mese, durante la festa.

3 Quando arrivarono gli anziani d’Israele, i sacerdoti presero l’arca 4 e portarono su l’arca del Signore, la tenda di convegno e tutti gli utensili sacri che erano nella tenda. I sacerdoti e i Leviti eseguirono il trasporto. 5 Il re Salomone e tutta l’assemblea d’Israele convocata presso di lui si radunarono davanti all’arca, e sacrificarono pecore e buoi in tal quantità da non potersi contare né calcolare. 6 I sacerdoti portarono l’arca del patto del Signore al luogo destinato per essa, nel santuario della casa, nel luogo santissimo, sotto le ali dei cherubini; 7 i cherubini infatti avevano le ali spiegate sopra il sito dell’arca e coprivano dall’alto l’arca e le sue stanghe. 8 Le stanghe avevano una tale lunghezza che le loro estremità si vedevano dal luogo santo, davanti al santuario, ma non si vedevano dal di fuori. Esse sono rimaste là fino ad oggi. 9 Nell’arca non c’era altro se non le due tavole di pietra che Mosè vi aveva deposte sul monte Oreb, quando il Signore fece alleanza con i figli d’Israele, dopo che questi furono usciti dal paese d’Egitto.

10 Mentre i sacerdoti uscivano dal luogo santo, la nuvola riempì la casa del Signore 11 e i sacerdoti non poterono rimanervi per farvi il loro servizio, a causa della nuvola; perché la gloria del Signore riempiva la casa del Signore.

Discorso e preghiera di Salomone

12 (F)Allora Salomone disse: «Il Signore ha dichiarato che avrebbe abitato nell’oscurità! 13 Ho costruito per te un tempio maestoso, un luogo dove tu abiterai per sempre!»

14 Poi il re si voltò e benedisse tutta l’assemblea d’Israele; e tutta l’assemblea d’Israele stava in piedi. 15 Egli disse: «Benedetto sia il Signore, Dio d’Israele, il quale di sua propria bocca parlò a Davide mio padre, e con la sua potenza[w] ha adempiuto quanto aveva dichiarato dicendo: 16 “Dal giorno che feci uscire il mio popolo Israele dall’Egitto, io non scelsi alcuna città, fra tutte le tribù d’Israele, per costruirvi una casa, dove il mio nome dimorasse; ma scelsi Davide per regnare sul mio popolo Israele”. 17 Davide mio padre ebbe in cuore di costruire una casa al nome del Signore, Dio d’Israele, 18 ma il Signore disse a Davide mio padre: “Tu hai avuto in cuore di costruire una casa al mio nome, e hai fatto bene ad avere questo pensiero; 19 però non sarai tu a costruire la casa, ma il figlio che uscirà dai tuoi lombi; sarà lui a costruire la casa al mio nome”. 20 Il Signore ha adempiuto la parola che aveva pronunciata; e io ho preso il posto di Davide mio padre e mi sono seduto sul trono d’Israele, come il Signore aveva annunciato, e ho costruito la casa al nome del Signore, Dio d’Israele. 21 E là ho assegnato un posto all’arca, nella quale è il patto del Signore: il patto che egli stabilì con i nostri padri quando li fece uscire dal paese d’Egitto».

22 (G)Poi Salomone si pose davanti all’altare del Signore, in presenza di tutta l’assemblea d’Israele, stese le mani verso il cielo 23 e disse: «O Signore, Dio d’Israele! Non c’è nessun dio che sia simile a te, né lassù in cielo, né quaggiù in terra! Tu mantieni il patto e la misericordia verso i tuoi servi che camminano in tua presenza con tutto il cuore. 24 Tu hai mantenuto la promessa che facesti al tuo servo Davide, mio padre, e ciò che dichiarasti con la tua bocca, la tua mano oggi l’adempie. 25 Ora, Signore, Dio d’Israele, mantieni al tuo servo Davide, mio padre, la promessa che gli facesti, dicendo: “Non ti mancherà mai qualcuno che sieda davanti a me sul trono d’Israele, purché i tuoi figli veglino sulla loro condotta e camminino in mia presenza, come tu hai camminato”. 26 Ora, o Dio d’Israele, si avveri la parola che dicesti al tuo servo Davide, mio padre!

27 Ma è proprio vero che Dio abiterà sulla terra? Ecco, i cieli e i cieli dei cieli non ti possono contenere; quanto meno questa casa che io ho costruita! 28 Tuttavia, o Signore, Dio mio, abbi riguardo alla preghiera del tuo servo e alla sua supplica, ascolta il grido e la preghiera che oggi il tuo servo ti rivolge. 29 Siano i tuoi occhi aperti notte e giorno su questa casa, sul luogo di cui dicesti: “Qui sarà il mio nome!” Ascolta la preghiera che il tuo servo farà rivolto a questo luogo! 30 Ascolta la supplica del tuo servo e del tuo popolo Israele quando pregheranno rivolti a questo luogo; ascoltali dal luogo della tua dimora nei cieli; ascolta e perdona!

31 Se uno pecca contro il suo prossimo, e si esige da lui il giuramento per costringerlo a giurare, se egli viene a giurare davanti al tuo altare in questa casa, 32 tu ascolta dal cielo, agisci e giudica i tuoi servi; condanna il colpevole, facendo ricadere sul suo capo i suoi atti, e dichiara giusto l’innocente, trattandolo secondo la sua giustizia.

33 Quando il tuo popolo Israele sarà sconfitto dal nemico per aver peccato contro di te, se torna a te, se dà gloria al tuo nome e ti rivolge preghiere e suppliche in questa casa, 34 tu esaudiscilo dal cielo, perdona al tuo popolo Israele il suo peccato e riconducilo nel paese che dèsti ai suoi padri.

35 Quando il cielo sarà chiuso e non ci sarà più pioggia a causa dei loro peccati contro di te, se essi pregano rivolti a questo luogo, se danno gloria al tuo nome e si convertono dai loro peccati perché li hai afflitti, 36 tu esaudiscili dal cielo, perdona il loro peccato ai tuoi servi e al tuo popolo Israele, ai quali mostrerai la buona strada per cui debbono camminare, e manda la pioggia sulla terra che hai data come eredità al tuo popolo.

37 Quando il paese sarà invaso dalla carestia o dalla peste, dalla ruggine o dal carbone, dalle locuste o dai bruchi, quando il nemico assedierà il tuo popolo nel suo paese, nelle sue città, quando scoppierà qualsiasi flagello o epidemia, 38 ogni preghiera, ogni supplica che ti sarà rivolta da qualsiasi individuo o da tutto il tuo popolo Israele, che riconoscerà la piaga del proprio cuore e stenderà le mani verso questa casa, 39 tu esaudiscila dal cielo, dal luogo della tua dimora, e perdona; agisci e rendi a ciascuno secondo le sue vie, tu, che conosci il cuore di ognuno; perché tu solo conosci il cuore di tutti i figli degli uomini; 40 e fa’ che essi ti temano tutto il tempo che vivranno nel paese che tu dèsti ai nostri padri.

41 Anche lo straniero, che non è del tuo popolo Israele, quando verrà da un paese lontano a causa del tuo nome, 42 perché si udrà parlare del tuo gran nome, della tua mano potente e del tuo braccio disteso, quando verrà a pregarti in questa casa, 43 tu esaudiscilo dal cielo, dal luogo della tua dimora, e concedi a questo straniero tutto quello che ti domanderà, affinché tutti i popoli della terra conoscano il tuo nome per temerti, come fa il tuo popolo Israele, e sappiano che il tuo nome è invocato su questa casa che io ho costruita!

44 Quando il tuo popolo partirà per far guerra al suo nemico, seguendo la via per la quale tu l’avrai mandato, se pregherà il Signore, rivolto alla città che tu hai scelta e alla casa che io ho costruita al tuo nome, 45 esaudisci dal cielo le sue preghiere e le sue suppliche, e rendigli giustizia.

46 Quando peccheranno contro di te, poiché non c’è uomo che non pecchi, e ti sarai sdegnato contro di loro e li avrai abbandonati in balìa del nemico che li deporterà in un paese ostile, lontano o vicino, 47 se, nel paese dove saranno schiavi, rientrano in se stessi, se tornano a te e ti rivolgono suppliche nel paese di quelli che li hanno deportati, e dicono: “Abbiamo peccato, abbiamo agito da empi, siamo stati malvagi”; 48 se tornano a te con tutto il cuore e con tutta l’anima nel paese dei loro nemici, che li hanno deportati, e ti pregano rivolti al loro paese, il paese che tu dèsti ai loro padri, alla città che tu hai scelta e alla casa che io ho costruita al tuo nome, 49 esaudisci dal cielo, dal luogo della tua dimora, le loro preghiere e le loro suppliche, e rendi loro giustizia. 50 Perdona il tuo popolo, che ha peccato contro di te, tutte le trasgressioni di cui si è reso colpevole verso di te, e muovi a pietà per essi quelli che li hanno deportati, affinché abbiano misericordia di loro; 51 poiché essi sono il tuo popolo, la tua eredità, che tu hai fatto uscire dall’Egitto, da una fornace per il ferro!

52 Siano i tuoi occhi aperti alle suppliche del tuo servo e alle suppliche del tuo popolo Israele, per esaudirli in tutto quello che ti chiederanno; 53 perché tu li hai separati da tutti gli altri popoli della terra per farne la tua eredità, come dichiarasti per mezzo del tuo servo Mosè, quando facesti uscire dall’Egitto i nostri padri, o Signore, Dio!»

54 Quando Salomone ebbe finito di rivolgere al Signore tutta questa preghiera e questa supplica, si alzò davanti all’altare del Signore dove stava inginocchiato tenendo le mani stese verso il cielo. 55 Alzatosi in piedi, benedisse tutta l’assemblea d’Israele ad alta voce, dicendo: 56 «Benedetto sia il Signore che ha dato riposo al suo popolo Israele, secondo tutte le promesse che aveva fatte; non una delle buone promesse da lui fatte per mezzo del suo servo Mosè è rimasta inadempiuta. 57 Il Signore, il nostro Dio, sia con noi, come fu con i nostri padri; non ci lasci e non ci abbandoni, 58 ma ci faccia volgere i nostri cuori verso di lui, affinché camminiamo in tutte le sue vie e osserviamo i suoi comandamenti, le sue leggi e i suoi precetti, che egli prescrisse ai nostri padri! 59 E le parole di questa mia supplica al Signore siano giorno e notte presenti al Signore, nostro Dio, perché egli renda giustizia al suo servo e al suo popolo Israele, giorno per giorno, secondo il bisogno, 60 affinché tutti i popoli della terra riconoscano che il Signore è Dio e non ce n’è alcun altro. 61 Il vostro cuore sia dunque dedito interamente al Signore, al nostro Dio, per seguire le sue leggi e osservare i suoi comandamenti, come fate oggi!»

62 (H)Poi il re e tutto Israele con lui offrirono dei sacrifici davanti al Signore. 63 Salomone immolò, come sacrificio di riconoscenza al Signore, ventiduemila buoi e centoventimila pecore. Così il re e tutti i figli d’Israele dedicarono la casa al Signore. 64 In quel giorno il re consacrò la parte di mezzo del cortile, che è davanti alla casa del Signore; poiché offrì in quel luogo gli olocausti, le offerte e i grassi dei sacrifici di riconoscenza, dato che l’altare di bronzo, che è davanti al Signore, era troppo piccolo per contenere gli olocausti, le offerte e i grassi dei sacrifici di riconoscenza.

65 In quel tempo Salomone celebrò la festa, e tutto Israele con lui. Ci fu una grande assemblea di gente venuta da tutto il paese: dai dintorni di Camat fino al torrente d’Egitto, raccolta davanti al Signore, al nostro Dio, per sette giorni e poi per altri sette, in tutto quattordici giorni. 66 L’ottavo giorno il re fece partire il popolo. Quelli benedissero il re e se ne andarono alle loro tende allegri e con il cuore contento per tutto il bene che il Signore aveva fatto a Davide, suo servo, e a Israele, suo popolo.

Notas al pie

  1. 1 Re 7:2 Cento cubiti, circa cinquanta metri.
  2. 1 Re 7:2 Cinquanta, circa venticinque metri.
  3. 1 Re 7:2 Trenta, circa quindici metri.
  4. 1 Re 7:10 Dieci cubiti, circa cinque metri.
  5. 1 Re 7:10 Otto cubiti, circa quattro metri.
  6. 1 Re 7:15 Diciotto cubiti, circa nove metri.
  7. 1 Re 7:15 Dodici cubiti, circa sei metri.
  8. 1 Re 7:16 Cinque cubiti, circa due metri e mezzo.
  9. 1 Re 7:19 Quattro cubiti, circa due metri.
  10. 1 Re 7:21 Iachim, lett. egli stabilirà.
  11. 1 Re 7:21 Boaz, lett. in lui la forza.
  12. 1 Re 7:23 Mare, così veniva chiamata la grande vasca di bronzo.
  13. 1 Re 7:23 Dieci cubiti, circa cinque metri.
  14. 1 Re 7:23 Trenta cubiti, circa quindici metri.
  15. 1 Re 7:24 Cubito, circa mezzo metro.
  16. 1 Re 7:26 Duemila bati, circa settantamila litri.
  17. 1 Re 7:27 Quattro cubiti, circa due metri.
  18. 1 Re 7:27 Tre cubiti, circa un metro e mezzo.
  19. 1 Re 7:31 Un cubito, circa mezzo metro.
  20. 1 Re 7:31 Un cubito e mezzo, circa settantacinque centimetri.
  21. 1 Re 7:35 Mezzo cubito, circa venticinque centimetri.
  22. 1 Re 7:38 Quaranta bati, circa millequattrocento litri.
  23. 1 Re 8:15 Con la sua potenza, lett. con la sua mano.
Close SCH2000

1 Könige 7-8
Schlachter 2000

Salomos eigener Palast

7 Aber an seinem Haus baute Salomo 13 Jahre lang, bis er sein ganzes Haus vollendet hatte.

2 Er baute nämlich das Haus des Libanon-Waldes; 100 Ellen lang, 50 Ellen breit und 30 Ellen hoch; auf vier Reihen von Zedernsäulen, auf denen Zedernbalken lagen;

3 und ein Dach von Zedernholz oben über den Gemächern, die über den Säulen lagen, deren Zahl 45 betrug, je 15 in einer Reihe.

4 Und [es hatte] Fensterrahmen in drei Reihen, und [zwar] Fenster gegenüber Fenster, dreimal.

5 Und alle Türen und Pfosten waren viereckig, mit einem Rahmen versehen, ein Fenster gegenüber dem anderen, dreimal.

6 Und er errichtete eine Säulenhalle, 50 Ellen lang und 30 Ellen breit, und vor ihr noch eine Vorhalle mit Säulen und einem vorspringenden Schirmdach davor.

7 Dazu erbaute er eine Thronhalle, wo er richtete, nämlich die Halle des Gerichts, und er täfelte sie mit Zedernholz vom Fußboden bis zur Decke.

8 Und sein Haus, in dem er wohnte, im anderen Hof, einwärts von der Halle, war von der gleichen Bauart. Und Salomo baute auch für die Tochter des Pharao, die er sich zur Frau genommen hatte, ein Haus gleich dieser Halle.

9 Dies alles wurde aus kostbaren Steinen gefertigt, nach Maß behauen, mit der Säge geschnitten auf der Innen- und Außenseite, vom Grund an bis zum Dach[a] und draußen bis zum großen Hof.

10 Die Grundfesten aber bestanden aus kostbaren, großen Steinen, aus Steinen von 10 Ellen und von 8 Ellen [Länge],

11 und darüber lagen kostbare Steine, nach Maß behauen, und Zedernbalken.

12 Aber der große Hof ringsumher hatte [eine Mauer von] drei Lagen behauener Steine und einer Lage Zedernbalken; ebenso der innere Hof des Hauses des Herrn und die Vorhalle des Hauses[b].

Die Ausstattung des Tempels und seine Geräte

13 Und der König Salomo sandte hin und ließ Hiram von Tyrus holen;

14 der war Sohn einer Witwe aus dem Stamm Naphtali; sein Vater aber war ein Mann aus Tyrus, ein Erzschmied. Der war voll Weisheit, Verstand und Kunstsinn, um allerlei Arbeiten in Erz auszuführen; und er kam zum König Salomo und führte alle Arbeiten für ihn aus.

15 Und er bildete die beiden ehernen Säulen; 18 Ellen hoch war jede Säule, ein Faden von 12 Ellen konnte sie umspannen.

16 Und er machte zwei Kapitelle, aus Erz gegossen, um sie oben auf die Säulen zu setzen, und jedes Kapitell war 5 Ellen hoch.

17 Netzförmiges Geflecht und Schnüre wie Ketten waren an den Kapitellen oben auf den Säulen, sieben an dem einen Kapitell und sieben an dem anderen Kapitell.

18 Und so machte er die Säulen; und zwei Reihen [von Granatäpfeln] gingen rings um das eine Geflecht, um die Kapitelle zu bedecken, die oben [auf den Säulen] waren, und ebenso machte er es an dem anderen Kapitell.

19 Und die Kapitelle oben auf den Säulen waren gemacht wie die Lilien in der Vorhalle, 4 Ellen [hoch].

20 Und es waren Kapitelle auf den beiden Säulen auch oberhalb, nahe bei dem Wulst, der hinter dem Geflecht war. Und es gab 200 Granatäpfel, ringsum in Reihen geordnet, [an dem einen und] an dem zweiten Kapitell.

21 Und er richtete die Säulen auf beim Vorraum zur Tempelhalle; und er richtete die rechte Säule auf und gab ihr den Namen Jachin[c], und er richtete die linke Säule auf und gab ihr den Namen Boas[d].

22 Und oben auf die Säulen kam das Lilienwerk. Damit war die Arbeit an den Säulen vollendet.

23 Er machte auch das gegossene Wasserbecken[e], 10 Ellen weit von einem Rand bis zum anderen; es war ringsherum rund und 5 Ellen hoch, und eine 30 Ellen lange Schnur konnte es umspannen.

24 Unterhalb seines Randes umgaben es Koloquinten, je zehn auf die Elle, rings um das Wasserbecken herum. Es waren aber zwei Reihen Koloquinten, gegossen aus einem Guss mit dem [Wasserbecken].

25 Es stand auf zwölf Rindern, von denen drei gegen Norden, drei gegen Westen, drei gegen Süden und drei gegen Osten gewandt waren; und das Wasserbecken ruhte oben auf ihnen, und alle ihre Hinterteile waren nach innen gekehrt.

26 Seine Dicke aber betrug eine Handbreite, und sein Rand war wie der Rand eines Bechers, wie die Blüte einer Lilie, und es enthielt 2 000 Bat.

27 Er machte auch zehn eherne Gestelle. Jedes Gestell war 4 Ellen lang und 4 Ellen breit und 3 Ellen hoch.

28 Diese Gestelle aber waren so eingerichtet, dass sie Stege zwischen den Eckleisten hatten.

29 Und auf den Stegen zwischen den Eckleisten waren Löwen, Rinder und Cherubim; und auf den Eckleisten war es oben ebenso, und unterhalb der Löwen und Rinder waren herabhängende Kränze.

30 Und jedes Gestell hatte vier eherne Räder mit ehernen Achsen; an seinen vier Ecken waren Schulterstücke; unter dem Becken[f] waren die Schulterstücke angegossen, gegenüber den Kränzen.

31 Und seine Öffnung, innerhalb des Kopfstückes und darüber, maß eine Elle, und seine Öffnung war rund, nach Art eines Säulenfußes, anderthalb Ellen; auch an seiner Öffnung war Bildwerk; ihre Stege waren viereckig, nicht rund.

32 Die vier Räder aber standen unterhalb der Stege, und die Halterungen der Räder waren an dem Gestell, und jedes Rad war anderthalb Ellen hoch.

33 Und die Räder waren wie Wagenräder gefertigt, und ihre Halterungen, Felgen, Speichen und Naben waren alle gegossen.

34 Es waren auch vier Schulterstücke an den vier Ecken eines jeden Gestells; diese Schulterstücke waren aus einem Guss mit dem Gestell.

35 Oben an dem Gestell war ein Aufsatz von der Höhe einer halben Elle ringsherum, gerundet, und oben am Gestell waren seine Halterungen; diese und die Stege waren aus einem Guss mit ihm.

36 Und er grub auf die Flächen seiner Halterungen und auf seine Stege Cherubim, Löwen und Palmbäume ein, je nachdem Raum vorhanden war, und Kränze ringsum.

37 Auf diese Weise machte er die zehn Gestelle: Sie waren alle aus einem Guss, nach einem Maß und in einer Form.

38 Und er stellte zehn eherne Becken her, 40 Bat gingen in ein Becken; jedes war 4 Ellen weit, und auf jedem der zehn Gestelle war ein Becken.

39 Er setzte aber fünf Gestelle auf die rechte Seite und die anderen fünf auf die linke Seite des Hauses; und das Wasserbecken stellte er auf die rechte Seite des Hauses, nach Südosten hin.

40 Und Hiram machte die Töpfe, die Schaufeln und die Sprengschalen; und so vollendete Hiram die Arbeit an dem ganzen Werk, das er dem König Salomo für das Haus des Herrn zu machen hatte:

41 die beiden Säulen und die Kugeln der Kapitelle oben auf den beiden Säulen, und die beiden Geflechte, um die Kugeln der Kapitelle auf den Säulen zu bedecken,

42 und die 400 Granatäpfel an den beiden Geflechten, zwei Reihen Granatäpfel an jedem Geflecht, um die zwei Kugeln der Kapitelle oben auf den Säulen zu bedecken,

43 dazu die zehn Gestelle und die zehn Becken auf den Gestellen,

44 und das eine Wasserbecken und die zwölf Rinder unter dem Wasserbecken,

45 und die Töpfe, Schaufeln und die Sprengschalen. Und alle diese Geräte, die Hiram dem König Salomo machte für das Haus des Herrn, waren aus glänzendem Erz.

46 In der Jordanebene ließ sie der König gießen in lehmiger Erde, zwischen Sukkot und Zartan.

47 Und Salomo ließ alle diese Geräte [ungewogen] wegen der sehr großen Menge des Erzes; das Gewicht des Erzes konnte man nicht ermitteln.

48 Salomo machte auch alle Geräte, die zum Haus des Herrn gehörten: den goldenen Altar und den goldenen Tisch, auf dem die Schaubrote lagen,

49 und die Leuchter, fünf zur Rechten und fünf zur Linken, vor dem Sprachort, aus feinem Gold, mit Blumenwerk, Lampen und Lichtscheren aus Gold.

50 Dazu Schüsseln, Messer, Sprengschalen, Pfannen und Räucherpfannen aus feinem Gold. Auch die Angeln an den Türen des inneren Hauses, des Allerheiligsten, und an den Türen der Tempelhalle waren aus Gold.

51 Und so wurde das ganze Werk vollendet, das der König Salomo für das Haus des Herrn ausführte. Und Salomo brachte hinein, was sein Vater David geheiligt hatte: Das Silber und das Gold und die Geräte legte er in die Schatzkammer des Hauses des Herrn.

Die Bundeslade wird in den Tempel gebracht

8 Damals versammelte Salomo die Ältesten von Israel und alle Häupter der Stämme, die Fürsten der Vaterhäuser der Kinder Israels, zum König Salomo nach Jerusalem, um die Bundeslade des Herrn hinaufzubringen aus der Stadt Davids, das ist Zion[g].

2 Und alle Männer Israels versammelten sich zum König Salomo am Fest[h] im Monat Etanim, das ist der siebte Monat.

3 Und alle Ältesten von Israel kamen, und die Priester trugen die Lade des Herrn,

4 und sie brachten die Lade des Herrn hinauf, dazu die Stiftshütte[i] und alle Geräte des Heiligtums, die in dem Zelt waren. Das trugen die Priester und Leviten hinauf.

5 Und der König Salomo und die ganze Gemeinde Israels, die sich zu ihm versammelt hatte, standen mit ihm vor der Lade und opferten Schafe und Rinder, so viele, dass man sie wegen der Menge weder zählen noch berechnen konnte.

6 Und die Priester brachten die Bundeslade des Herrn an ihren Ort, in den Sprachort des Hauses, in das Allerheiligste, unter die Flügel der Cherubim.

7 Denn die Cherubim breiteten die Flügel aus über den Ort, wo die Lade stand, und die Cherubim bedeckten die Lade und ihre Stangen von oben her.

8 Die Stangen aber waren so lang, dass man ihre Spitzen im Heiligtum vor dem Sprachort sehen konnte; aber von außen sah man sie nicht. Und sie blieben dort bis zu diesem Tag.

9 Es war nichts in der Lade als nur die zwei steinernen Tafeln, die Mose am Horeb hineingelegt hatte, als der Herr mit den Kindern Israels einen Bund machte, als sie aus dem Land Ägypten gezogen waren.

10 Und es geschah, als die Priester aus dem Heiligtum hinausgingen, da erfüllte die Wolke das Haus des Herrn,

11 sodass die Priester wegen der Wolke nicht hinzutreten konnten, um ihren Dienst zu verrichten; denn die Herrlichkeit des Herrn erfüllte das Haus des Herrn.

Die Rede Salomos vor dem Volk

12 Damals sprach Salomo: Der Herr hat gesagt, er wolle im Dunkeln wohnen.

13 Ich nun habe ein Haus gebaut, als Wohnung für dich, eine Stätte, dass du ewiglich dort bleiben mögest!

14 Und der König wandte sein Angesicht und segnete die ganze Gemeinde Israels; denn die ganze Gemeinde Israels stand da.

15 Und er sprach: Gepriesen sei der Herr, der Gott Israels, der zu meinem Vater David durch seinen Mund geredet und es auch durch seine Hand erfüllt hat, indem er sagte:

16 »Seit dem Tag, da ich mein Volk Israel aus Ägypten herausführte, habe ich unter allen Stämmen Israels niemals eine Stadt erwählt, dass mir [dort] ein Haus gebaut würde, damit mein Name dort wäre; aber ich habe David erwählt, dass er über mein Volk Israel herrsche.«

17 Nun lag es zwar meinem Vater David am Herzen, dem Namen des Herrn, des Gottes Israels, ein Haus zu bauen.

18 Aber der Herr sprach zu meinem Vater David: »Dass es dir am Herzen lag, meinem Namen ein Haus zu bauen, dass dies dir am Herzen lag, daran hast du wohlgetan;

19 doch sollst nicht du das Haus bauen, sondern dein Sohn, der aus deinen Lenden hervorgehen wird, der soll meinem Namen das Haus bauen!«

20 Und der Herr hat sein Wort erfüllt, das er geredet hat; denn ich bin an die Stelle meines Vaters David getreten und sitze auf dem Thron Israels, wie der Herr geredet hat, und ich habe dem Namen des Herrn, des Gottes Israels, ein Haus gebaut,

21 und ich habe dort einen Platz zugerichtet für die Lade, in welcher der Bund des Herrn ist, den er mit unseren Vätern gemacht hat, als er sie aus dem Land Ägypten herausführte.

Das Gebet Salomos

22 Und Salomo trat vor den Altar des Herrn angesichts der ganzen Gemeinde Israels, und er breitete seine Hände zum Himmel aus und sprach:

23 O Herr, du Gott Israels! Es gibt keinen Gott, der dir gleich wäre, weder oben im Himmel noch unten auf Erden, der du den Bund und die Gnade bewahrst deinen Knechten, die mit ihrem ganzen Herzen vor dir wandeln;

24 der du deinem Knecht David, meinem Vater, gehalten hast, was du ihm verheißen hattest; du hast es mit deinem Mund geredet, und mit deiner Hand hast du es erfüllt, wie es heute der Fall ist.

25 Und nun, Herr, du Gott Israels, halte doch deinem Knecht David, meinem Vater, was du ihm versprochen hast, als du sagtest: »Es soll dir nicht fehlen an einem Mann vor meinem Angesicht, der auf dem Thron Israels sitzt, wenn nur deine Söhne ihren Weg bewahren, dass sie vor mir wandeln, wie du vor mir gewandelt bist!«

26 Und nun, du Gott Israels, lass doch dein Wort wahr werden, das du zu deinem Knecht David, meinem Vater, geredet hast!

27 Aber wohnt Gott wirklich auf der Erde? Siehe, die Himmel und aller Himmel Himmel können dich nicht fassen; wie sollte es denn dieses Haus tun, das ich gebaut habe!

28 Wende dich aber zu dem Gebet deines Knechtes und zu seinem Flehen, o Herr, mein Gott, dass du hörst auf das Rufen und das Gebet, welches dein Knecht heute vor dich bringt!

29 Lass deine Augen Tag und Nacht offen stehen über diesem Haus, über dem Ort, von dem du gesagt hast: Mein Name soll dort sein, dass du das Gebet erhörst, das dein Knecht zu dieser Stätte gerichtet betet.

30 So höre doch das Flehen deines Knechtes und deines Volkes Israel, das sie zu diesem Ort hin richten werden! Ja, höre du es an dem Ort deiner Wohnung, im Himmel, und wenn du es hörst, so vergib!

31 Wenn jemand gegen seinen Nächsten sündigt, und man erlegt ihm einen Eid auf, den er schwören soll, und er kommt und schwört vor deinem Altar in diesem Haus,

32 so höre du es im Himmel und greife ein und schaffe deinen Knechten Recht, indem du den Schuldigen verurteilst und sein Tun auf sein Haupt zurückfallen lässt, den Gerechten aber rechtfertigst und ihm nach seiner Gerechtigkeit vergiltst.

33 Wenn dein Volk Israel vor dem Feind geschlagen wird, weil sie gegen dich gesündigt haben, und sie kehren wieder zu dir um und bekennen deinen Namen, beten und flehen zu dir in diesem Haus,

34 so höre du es im Himmel und vergib die Sünde deines Volkes Israel und bringe sie wieder in das Land, das du ihren Vätern gegeben hast!

35 Wenn der Himmel verschlossen ist und es nicht regnet, weil sie gegen dich gesündigt haben und sie dann zu diesem Ort hin beten und deinen Namen bekennen und sich von ihrer Sünde abwenden, weil du sie gedemütigt hast,

36 so höre du es im Himmel und vergib die Sünde deiner Knechte und deines Volkes Israel, indem du sie den guten Weg lehrst, auf dem sie wandeln sollen; und lass es regnen auf dein Land, das du deinem Volk zum Erbe gegeben hast!

37 Wenn eine Hungersnot im Land herrscht, wenn die Pest ausbricht, wenn Kornbrand, Vergilben [des Getreides], Heuschrecken und Fresser auftreten werden, wenn sein Feind es belagert in den Städten seines Landes, wenn irgendeine Plage, irgendeine Krankheit auftritt,

38 was immer dann irgendein Mensch von deinem ganzen Volk Israel bittet und fleht, wenn jeder von ihnen die Plage seines Herzens erkennen wird, und sie ihre Hände ausbreiten zu diesem Haus hin,

39 so höre du es im Himmel, in deiner Wohnstätte, und vergib und greife ein und gib jedem Einzelnen entsprechend allen seinen Wegen, wie du sein Herz erkennst — denn du allein erkennst das Herz aller Menschenkinder —,

40 damit sie dich fürchten alle Tage, solange sie leben in dem Land, das du unseren Vätern gegeben hast!

41 Aber auch wenn ein Fremdling, der nicht zu deinem Volk Israel gehört, aus einem fernen Land kommt um deines Namens willen —

42 denn sie werden hören von deinem großen Namen und von deiner mächtigen Hand und von deinem ausgestreckten Arm —, wenn er kommt, um zu diesem Haus hin zu beten,

43 so höre du es im Himmel, in deiner Wohnstätte, und tue alles, um was dieser Fremdling dich anruft, damit alle Völker auf Erden deinen Namen erkennen und dich fürchten, wie dein Volk Israel, und erfahren, dass dein Name ausgerufen ist über diesem Haus, das ich gebaut habe!

44 Wenn dein Volk in den Krieg zieht gegen seine Feinde, auf dem Weg, den du sie senden wirst, und sie zum Herrn beten, zu der Stadt gewandt, die du erwählt hast, und zu dem Haus, das ich deinem Namen erbaut habe,

45 so höre du im Himmel ihr Gebet und ihr Flehen und verschaffe ihnen Recht!

46 Wenn sie gegen dich sündigen — denn es gibt keinen Menschen, der nicht sündigt — und du über sie zornig bist und sie vor dem Feind dahingibst, sodass ihre Bezwinger sie gefangen wegführen in das Land des Feindes, es sei fern oder nah,

47 und sie nehmen es sich zu Herzen in dem Land, in das sie gefangen weggeführt wurden, und sie kehren um und flehen zu dir in dem Land ihrer Gefangenschaft und sprechen: Wir haben gesündigt und Unrecht getan und sind gottlos gewesen!

48 — wenn sie so zu dir umkehren mit ihrem ganzen Herzen und mit ihrer ganzen Seele im Land ihrer Feinde, die sie weggeführt haben, und sie beten zu dir, zu ihrem Land hin gewandt, das du ihren Vätern gegeben hast, und zu der Stadt hin, die du erwählt hast, und zu dem Haus hin, das ich deinem Namen gebaut habe,

49 so höre du im Himmel, in deiner Wohnstätte, ihr Gebet und ihr Flehen und verschaffe ihnen Recht,

50 und vergib deinem Volk, was sie gegen dich gesündigt haben, und alle ihre Übertretungen, die sie gegen dich begangen haben, und lasse du sie Barmherzigkeit finden bei denen, die sie gefangen weggeführt haben, sodass sie sich über sie erbarmen;

51 denn sie sind ja dein Volk und dein Erbe, das du aus Ägypten herausgeführt hast, mitten aus dem Eisenschmelzofen!

52 So lass doch deine Augen offen sein für das Flehen deines Knechtes und für das Flehen deines Volkes Israel, dass du sie erhörst in allem, weswegen sie dich anrufen!

53 Denn du hast sie ausgesondert aus allen Völkern auf Erden als Erbe für dich, wie du durch deinen Knecht Mose geredet hast, als du unsere Väter aus Ägypten führtest, o Herr, Herr!

54 Und es geschah, als Salomo dieses ganze Gebet und Flehen vor dem Herrn vollendet hatte, da stand er auf von [seinem Platz] vor dem Altar des Herrn, wo er gekniet hatte, seine Hände zum Himmel gebreitet,

55 und er trat hin und segnete die ganze Gemeinde Israels mit lauter Stimme und sprach:

56 Gepriesen sei der Herr, der seinem Volk Israel Ruhe gegeben hat, ganz wie er es verheißen hat! Von allen seinen guten Worten, die er durch seinen Knecht Mose geredet hat, ist nicht ein einziges Wort dahingefallen.

57 Der Herr, unser Gott, sei mit uns, wie er mit unseren Vätern gewesen ist! Er verlasse uns nicht und ziehe seine Hand nicht von uns ab.

58 Er wolle unser Herz zu ihm neigen, dass wir in allen seinen Wegen wandeln und seine Gebote, seine Satzungen und seine Rechte halten, die er unseren Vätern geboten hat!

59 Und mögen diese meine Worte, die ich vor dem Herrn gefleht habe, gegenwärtig sein vor dem Herrn, unserem Gott, bei Tag und bei Nacht, dass er Recht verschaffe seinem Knecht und Recht seinem Volk Israel, Tag für Tag,

60 damit alle Völker auf Erden erkennen, dass er, der Herr, Gott[j] ist, und keiner sonst!

61 Euer Herz aber sei ungeteilt mit dem Herrn, unserem Gott, dass ihr in seinen Satzungen wandelt und seine Gebote bewahrt, wie an diesem Tag!

Die Opfer zur Einweihung des Tempels

62 Und der König brachte Opfer dar vor dem Herrn, und ganz Israel mit ihm.

63 Und zwar brachte Salomo als Friedensopfer, das er dem Herrn opferte, 22 000 Rinder dar und 120 000 Schafe. So weihten der König und alle Kinder Israels das Haus des Herrn ein.

64 An jenem Tag heiligte der König den inneren Vorhof, der vor dem Haus des Herrn war, indem er Brandopfer, Speisopfer und das Fett der Friedensopfer dort zurichtete; denn der eherne Altar, der vor dem Herrn stand, war zu klein für die Brandopfer, Speisopfer und für das Fett der Friedensopfer.

65 So feierte Salomo zu jener Zeit das Fest[k] — und ganz Israel mit ihm, eine große Versammlung des Volkes von Lebo-Hamat bis zum Bach Ägyptens[l] — vor dem Herrn, unserem Gott, sieben Tage und nochmals sieben Tage lang; das waren vierzehn Tage.

66 Am achten Tag entließ er das Volk; und sie segneten den König und gingen hin zu ihren Zelten, fröhlich und guten Mutes, wegen all des Guten, das der Herr an seinem Knecht David und an seinem Volk Israel getan hatte.

Notas al pie

  1. (7,9) w. zum Dachgesims / zu den Kragsteinen (auf denen die Balken der Dachkonstruktion ruhten).
  2. (7,12) d.h. des eigentlichen Tempelhauses.
  3. (7,21) bed. »Er wird befestigen«.
  4. (7,21) bed. »In ihm ist Stärke«.
  5. (7,23) gemeint ist das Wasserbecken für die Waschung der Priester (vgl. 2Mo 30,17-21). Das hier verwendete hebr. Wort jam kann auch »Meer« bedeuten; daher die Bezeichnung »ehernes Meer«.
  6. (7,30) vgl. V. 38.
  7. (8,1) Zion bed. nach einigen Auslegern »Schirmburg«; ein Name für den Berg, auf dem Jerusalem gebaut war, und für die Stadt selbst.
  8. (8,2) d.h. das Laubhüttenfest, das Fest schlechthin, in dem alle vorangegangenen sieben Feste (vgl. 3Mo 23) zusammengefasst sind.
  9. (8,4) w. das Zelt der Zusammenkunft.
  10. (8,60) w. der Gott, d.h. der allein wahre Gott.
  11. (8,65) vgl. Fn. zu 1Kö 8,2.
  12. (8,65) d.h. das Wadi-el-Arisch.
Close ERV-HU

1 Királyok 7-8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Salamon palotája

7 Salamon felépítette a maga palotáját is — ez tizenhárom év alatt készült el teljesen. 2 Épített egy nagy épületet, amelynek hossza 100, szélessége 50, magassága 30 könyök[a] volt — ezt „Libanoni erdő házának” nevezték. Az épület négy sor cédrusoszlopon állt, amelyeken cédrusgerendák nyugodtak. 3 A gerendákon cédrusfa pallók alkották a mennyezetet. Három sorban összesen 45 gerenda szolgált az oszlopok közötti tér áthidalására. Minden sorban 15 gerenda volt. 4 Az épület oldalfalain, három szinten egymás fölött keretezett ablakok sora nyílott. A két átellenes oldalon az ablakok éppen egymással szemben helyezkedtek el. 5 Minden ajtókeret formája négyszögű volt. Az épület két végén három-három kapu nyílott.

6 Ezután Salamon felépítette az oszlopcsarnokot is, amelynek hossza 50, szélessége 30 könyök volt. Ez elé pedig fedett oszlopos előcsarnokot készített.

7 Azután a tróntermet építtette meg, amelyet cédrusfával burkolt a padlótól a mennyezetig. Ezt így nevezték: „Ítélet Terme” — mert Salamon király itt tartott ítéletet alattvalói fölött.

8 Az Ítélet Terme mögötti udvarban épült a király saját palotája, amelyben Salamon lakosztálya volt. Hasonló palotát épített Salamon a fáraó leánya számára is, akit feleségül vett. A király és a királynő palotái az Ítélet Terméhez hasonlóan készültek.

9 Mindezek az épületek nagyon értékes kőtömbökből épültek, amelyeket még a kőbányában fűrésszel minden oldalról méretre vágtak. A falak az alapjuktól a tetejükig ilyen kövekből voltak rakva. Az udvarokat keretező falak is hasonló módon épültek. 10 A falak alapja 10, illetve 8 könyök hosszú értékes faragott kőtömbökből készült. 11 Ezekre kerültek a következő rétegek, szintén hasonlóan méretre vágott kövekből és cédrusgerendákból. 12 A palota udvarát, a Templom belső udvarát és az oszlopcsarnok udvarát falak vették körül, amelyeket hasonló módon építettek: váltakozva három sor kőtömb és egy sor cédrusgerenda alkotta azokat.

Jákin és Boáz oszlopa(A)

13 Ezután Salamon Tíruszból hívott egy mesterembert, akit Hírámnak neveztek, 14 s akinek anyja Izráelből származott, Naftáli törzséből, apja pedig bronzműves mester volt Tíruszban. Hírám szintén kitűnő mesterember volt, bölcs és értelmes, aki mindenféle bronztárgyat el tudott készíteni. Tehát eljött Salamonhoz, és mindent elkészített, amit a király kívánt.

15 Bronzból öntött két egyforma oszlopot, amelyeknek magassága 18, a kerülete pedig 12 könyök volt. Az oszlopok üregesek voltak, a faluk vastagsága pedig tenyérnyi.[b] 16 Az oszlopok tetejére egy-egy oszlopfőt illesztett Hírám, amely szintén bronzból készült, és 5 könyök magasságú volt. 17-20 Majd az oszlopfőket láncokból álló hálóval borította, azokra pedig két sorban 200 bronzgömböt fűzött fel, amelyeknek formája a gránátalma termését utánozta. Mindegyik oszlopfőt körös-körül 200 ilyen bronz gránátalma díszített. Az oszlopfők 4 könyök magasak voltak, és formájuk a fehér liliom virágára hasonlított. 21 A két oszlopot a Templom oszlopcsarnoka előtt állították fel, egyiket a bejárattól jobbra, a másikat balra. A jobb oldali oszlopot „Jákin”-nak nevezték, a másikat „Boáz”-nak hívták. 22 Az oszlopfők formája liliom alakú volt. Így fejezte be Hírám az oszlopok készítését.

A Templom egyéb fölszerelései(B)

23 Azután Hírám készített egy nagyméretű víztartó medencét, amely kör alakú volt, és egy darabban öntött bronzból állt. Ennek átmérője 10, magassága 5, kerülete pedig 30 könyök volt. 24 A medence pereme alatt két sor gömb futott körbe, egy könyöknyi távolságra 10 gömb jutott. Ezeket a gömböket a medencével egy darabban öntötték. 25 Tizenkét bika formájú bronzfigura tartotta a hátán a medencét. A bikák hármasával álltak egymás mellett. Csoportjaik északra, nyugatra, délre, illetve keletre néztek — hátsó részük pedig a medence alatt, belül volt. 26 A medencébe 2 000 bat[c] víz fért. Falának vastagsága tenyérnyi volt, a pereme pedig kifelé hajlott, mint a fehér liliom virága, vagy mint a pohár pereme.

27 Tíz egyforma, négyszögletes mosdóállványt is készített bronzból. Oldaluk 4, a magasságuk 3 könyök volt. 28-29 Az állványok oldallapokból és keretből álltak, amelyeket oroszlánok, bikák és kerubok figurái díszítettek, alattuk és fölöttük pedig virágfüzér-mintázat húzódott. 30 Mindegyik állványnak négy kereke volt, amelyeket két tengely kapcsolt össze. Ezek is öntött bronzból készültek. Az állvány négy sarkán virág formájú támasztékok tartották a víztartályt. A támasztékokat egy darabban öntötték ki.

31 A tartályon fölül egy könyök magasságban perem húzódott, amelyet domborművű minták díszítettek. Ez a perem négyszögletes volt, nem kerek. A tartály fölső nyílásának átmérője másfél könyök volt. 32 Az állványok kerekei az oldalak alatt helyezkedtek el, a tengelyeket pedig az állványhoz erősítették. A kerekek átmérője másfél könyök volt, 33 és a harci szekerek kerekeihez hasonlítottak. Úgy is készítették el minden részüket: a tengelyeket, az abroncsokat, a küllőket és a kerékagyakat is bronzból öntötték.

34 Az állványok négy sarkán egy-egy támaszték volt, amelyeket az állvánnyal együtt öntöttek, egy darabban. 35 Az állvány fölső részén fél könyök magas bronzcsík vette körül a tartályt — ezt is egy darabban öntötték az állvány többi részével. 36 Az egész állványra — ahol csak hely volt rá — Hírám díszítéseket vésett, amelyek kerubokat, oroszlánokat és pálmafákat ábrázoltak. A figurákat virágfüzérek keretezték. 37 Hírám mind a tíz mosdóállványt ugyanabban a formában öntötte ki, ezért azok mind méretükre, mind díszítésükre nézve teljesen egyformák lettek.

38 Azután készített tíz egyforma mosdómedencét ugyancsak bronzból öntve, amelyeket a tíz tartóállványra helyezett. Egy-egy medence átmérője 4 könyök volt, és 40 bat[d] víz fért bele. 39 Az állványra helyezett mosdómedencéket a Templom udvarában, az épület előtt, a bejárattól jobbra és balra helyezték el, mindkét oldalon ötöt-ötöt. A nagyméretű medence a Templom délkeleti sarka mellé került.

40-45 Ezen kívül Hírám készített még bronzból üstöket, kis lapátokat és edényeket is. Ezzel befejezte azokat a munkákat, amelyeknek elvégzésével őt Salamon király megbízta.

Ezeket a bronztárgyakat készítette Hírám az Örökkévaló Temploma számára:

2 nagy oszlop,

2 liliom alakú oszlopfő,

2 háló, amely az oszlopfőket borította,

400 gránátalma formájú dísz, amelyek két sorban a hálókon függtek,

10 mosdómedence,

10 állvány a mosdómedencék számára,

1 nagy medence,

12 bika-szobor, amelyek a medencét tartották,

továbbá számos üst, kisebb lapát és edény a Templomnál végzendő papi szolgálathoz.

Hírám mindezeket annak megfelelően készítette el fényesre csiszolt bronzból, ahogyan azt Salamon király megrendelte tőle.

46-47 Salamon király nem mérette meg, hogy mindezekhez mennyi bronzot használtak föl, mivel olyan nagy mennyiségről volt szó. A király rendelkezése szerint ezeket a bronztárgyakat Szukkót és Cáretán városok között, a Jordán folyó mellett öntötték ki, tömör agyagtalajba vájt formákban.

48-50 Salamon király elkészíttette a Templom fölszereléséhez a következő aranytárgyakat is:

1 füstölő-oltár,

1 asztal — a szent kenyerek számára,

10 színarany mécstartó (ezek közül 5 a Szentély déli, 5 pedig az északi oldalához került), rajtuk az arany virágok és mécsesek, ezenkívül a koppantók,

színarany tálak, ollók a mécsesekhez, edények, kanalak, parázstartó serpenyők,

színarany sarokpántok a Szentély kapujához és a Szentek Szentjének ajtószárnyaihoz.

51 Így hát Salamon király sikeresen befejezte az Örökkévaló Templomával kapcsolatos összes munkát. Azután pedig bevitte a Templom kincseskamráiba azokat az ezüst-, arany- és egyéb tárgyakat, amelyeket még apja, Dávid király gyűjtött és szentelt az Örökkévaló Temploma számára.

A Szövetségládát a Templomba viszik(C)

8 Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját. 2 Tehát a hetedik, vagyis az Étánim hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi Salamon királyhoz az ünnepre.[e]

3 Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a papok a rudak segítségével felemelték a Szövetségládát, 4 és felvitték a Templomba. Ugyanakkor felvitték oda a papok és léviták a Találkozás Sátorát és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt. 5 Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem lehetett számolni őket.

6 Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, a Templom legbelső részébe, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. 7 A kerubok kiterjesztett szárnyai betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait. 8 A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.

9 A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes helyezett el abban még a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.

10 Amikor a papok kijöttek a Szentélyből, felhő töltötte be az Örökkévaló Templomát. 11 A papok nem tudtak a helyükre állni, és nem végezhették a szolgálatukat, mert az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Templomot.

Salamon beszéde(D)

12 Akkor Salamon király megszólalt:

„Az Örökkévaló teremtette a Napot, hogy világítson az égen,
    de ő maga sűrű felhőben lakik.[f]
13 Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked,
    helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!”

14 Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel egész közösségét, miközben mindenki állva hallgatta a király szavait. 15 Ő pedig ezt mondta:

„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. Mert ezt mondta neki:

16 »Én hoztam ki népemet, Izráelt Egyiptom földjéről, de mindmáig nem választottam egyetlen várost sem Izráel törzsei közül, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakjon, és nem választottam egy férfit sem népem, Izráel vezetőjéül. De most Jeruzsálemet választom, hogy ebben a városban építsenek házat a nevemnek,[g] és Dávidot választom, hogy uralkodjon népem, Izráel fölött.«

17 Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istenének, az Örökkévaló nevének Templomot épít, 18 de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz a nevemnek — és ezt jól gondoltad! 19 Mégsem te fogod felépíteni ezt a házat, hanem a fiad, aki még csak ezután fog megszületni. Ő fogja felépíteni ezt a házat a nevemnek.«

20 Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte —, és felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene nevének. 21 Elhelyeztem ott a Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet őseinkkel kötött, amikor kiszabadította őket Egyiptomból.”

Salamon imádsága(E)

22 Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és karját az ég felé tárva 23 így imádkozott:

„Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereteted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben.

24 Megtartottad, amit szolgádnak, Dávidnak, apámnak megígértél. Amit mondtál neki, azt hatalmaddal a mai napon be is teljesítetted. 25 Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene tartsd meg, és teljesítsd be a többi ígéretedet is, amelyeket szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor azt mondtad:

»Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni királyként. De csak akkor, ha fiaid is ügyelnek útjukra, és jelenlétemben élnek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.« 26 Most hát, Ó Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak — apámnak — ígértél!

27 De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Uram, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem! 28 Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Istenem, Örökkévaló, hallgass meg engem, szolgádat, mikor ma hozzád kiáltok és hozzád imádkozom! 29 Legyen ez a ház éjjel-nappal szüntelen szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik! 30 Hallgasd meg szolgád és néped, Izráel imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk!

31 Amikor valaki vétkezik társa ellen, és ide áll oltárod elé, és megesküszik, 32 akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól.

33 Amikor néped, Izráel vereséget szenved ellenségeitől, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban, 34 akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek adtál.

35 Amikor bezárod az eget, hogy ne essen eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket, 36 akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet birtokul adtál népednek.

37 Előfordulhat, hogy éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk. 38 Akkor, ha egy ember vagy az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett —, 39 akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében! 40 Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál.

41-42 A nemzetek messze földön is hallani fogják nagy neved, erős karod és hatalmad hírét. Eljönnek hát az idegen nemzetekhez tartozók is, hogy házad felé fordulva imádkozzanak e helyen. 43 Akkor hallgasd meg őket is a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg nekik mindazt, amit kérnek tőled! Akkor majd a föld minden népe megismeri nevedet, félnek és tisztelnek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved. Akkor majd minden nép megtudja, hogy ez az a ház, ahol nevedet segítségül hívják; a ház, amelyet számodra építettem.

44 Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen — bárhová küldöd is őket —, és imádkoznak hozzád, Örökkévaló, e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, 45 akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat, és segítsd meg őket!

46 Ha majd néped vétkezik ellened, Örökkévaló — mert nincs ember, aki soha ne vétkezne —, akkor te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok pedig fogságba viszik őket a közelbe vagy távolra. 47 A fogságban azonban feléd fordulnak, és így könyörögnek majd hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!« 48 Akkor majd ellenségeik földjén, ahová száműzetésbe hurcolták őket, teljes szívvel-lélekkel visszatérnek hozzád, Örökkévaló, és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem.

49 Kérlek, akkor majd hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről könyörgésüket, és segítsd meg őket! 50 Bocsásd meg néped bűneit és gonosz tetteiket, amellyel vétkeztek ellened! Azokat pedig, akik elhurcolták és fogságban tartják őket, indítsd irántuk könyörületességre! 51 Hiszen ez a te néped, örökséged, akiket te magad szabadítottál ki Egyiptomból, a tüzes vaskemencéből!

52 Istenem, kérlek, hallgasd meg szolgád könyörgését, és figyelj néped, Izráel imádságaira! Hallgass meg bennünket, amikor hozzád imádkozunk, és segítségül hívunk téged! 53 Hiszen te választottál ki bennünket a föld összes népe közül, hogy örökségeddé legyünk — ahogy ezt kijelentetted szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Ó Uram, Örökkévaló Istenem!”

54 Így imádkozott Salamon király az Örökkévalóhoz, s ez idő alatt térden állt az oltár előtt, és kezeit az égre emelte. Amikor befejezte az imádságot, 55 fölállt, és messzire hallható hangon megáldotta Izráel egész közösségét:

56 „Áldott legyen az Örökkévaló, aki békességet és nyugalmat adott népének, Izráelnek, ahogyan megígérte! Az Örökkévaló sok ígéretet adott, szolgája, Mózes által, s ezeket kivétel nélkül mind megtartotta! 57 Legyen velünk Istenünk, az Örökkévaló, ahogyan őseinkkel is volt! Ne hagyjon el bennünket, se ne taszítson el minket magától! 58 Fordítsa magához a szívünket, hogy az ő útjain járjunk, engedelmeskedjünk parancsainak, rendelkezéseinek és határozatainak, amelyeket őseinknek adott! 59 Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem az Örökkévaló előtt, legyenek éjjel és nappal Istenünk, az Örökkévaló előtt, hogy minden nap jóindulattal tekintsen szolgája és egész népe, Izráel ügyére! 60 Hadd tudják meg a föld nemzetei mindannyian, hogy az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten, és rajta kívül nincs más! 61 Ti pedig vigyázzatok, hogy szívetek mindig tökéletesen hűséges legyen Istenünk, az Örökkévaló iránt, és járjatok rendelkezései és parancsai szerint úgy, mint ma!”

62 Azután a király és Izráel egész népe áldozatot mutatott be az Örökkévalónak. 63 Salamon király 22 000 marhát és 120 000 juhot áldozott fel az Örökkévalónak hálaáldozatul. A király és a nép így szentelte föl az Örökkévaló Templomát.

64 Ezen a napon szentelte föl a király a Templom épülete előtti udvart is. Az égőáldozatokat, ételáldozatokat és a hálaáldozatok zsíros részeit ebben az udvarban áldozta föl az Örökkévalónak, mert a Templom előtti nagy bronzoltáron ezek az áldozatok már nem fértek el.

65 Így ünnepelte meg Salamon és Izráel egész népe az ünnepet, amelyre az egész országból nagyon sokan összegyűltek az északi határtól, a hámáti hágótól fogva a déli határig, Egyiptom patakjáig. Az ünnep kétszer hét, vagyis 14 napig[h] tartott. 66 Amikor az ünnepnapok leteltek,[i] Salamon hazabocsátotta a népet, ők pedig áldották a királyt, majd hálás szívvel és örömmel hazatértek. Mindannyian örültek annak a sok jónak, amit az Örökkévaló tett Dáviddal, szolgájával és az Örökkévaló népével, Izráellel.

Notas al pie

  1. 1 Királyok 7:2 könyök Egy könyök kb. 52 cm volt.
  2. 1 Királyok 7:15 tenyérnyi Ez kb. 7 cm. A „faluk vastagsága tenyérnyi” kifejezés az ókori görög fordításból (LXX) származik.
  3. 1 Királyok 7:26 2 000 bat Ez kb. 44 000 liter.
  4. 1 Királyok 7:38 40 bat Ez kb. 880 liter.
  5. 1 Királyok 8:2 ünnepre Ez a Sátorok Ünnepe volt, amelyet mindig a hetedik hónapban tartottak.
  6. 1 Királyok 8:12 Az… lakik Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük, amely a 12–13. verset az 53. után helyezi. A masszoréta héber szövegben a 12. versben ez áll: „Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű homályban lakik.”
  7. 1 Királyok 8:16 és nem választottam… nevemnek Ez a rész az ókori görög fordításban (LXX), egy qumráni héber tekercsben és a 2Krón 6:5–6-ban található. A masszoréta héber szövegben ezen a helyen nem szerepel.
  8. 1 Királyok 8:65 kétszer… 14 napig Az ókori görög fordításban (LXX): „7 napig”.
  9. 1 Királyok 8:66 Amikor… leteltek Szó szerint: „a nyolcadik napon”.
Listen to 1 Rois 7-8
Close BDS

1 Rois 7-8
La Bible du Semeur

La construction du palais royal

7 Salomon entreprit aussi de construire son propre palais. Il lui fallut treize années pour l’achever.

2 Il bâtit d’abord le palais de la Forêt-du-Liban[a], et lui donna les dimensions suivantes : cinquante mètres de long, vingt-cinq mètres de large et quinze mètres de haut. Son plafond, supporté par des poutres de cèdre, reposait sur quatre rangées de colonnes de cèdre.

3 Par-dessus les poutres s’étendaient trois rangées de quinze traverses de cèdre, soit quarante-cinq en tout, soutenues aussi par les colonnes. 4 Sur chaque côté du bâtiment, trois rangées de fenêtres à cadres se faisaient face sur trois niveaux. 5 Toutes ces portes et ces fenêtres avaient une forme carrée et les fenêtres étaient placées les unes en face des autres en trois rangées.

6 Salomon construisit ensuite la salle des colonnes, d’une longueur de vingt-cinq mètres et d’une largeur de quinze mètres. On y entrait par un portique à auvent soutenu par des colonnes sur la façade. 7 Puis il fit construire la salle du trône où il rendait la justice, appelée aussi la salle du Jugement. Elle était lambrissée de boiseries de cèdre du sol jusqu’au plafond[b].

8 Son habitation privée se trouvait dans une autre cour que la salle du Trône. Elle était construite selon le même plan. Salomon fit construire un palais semblable pour la fille du pharaon qu’il avait épousée[c].

9 Les murs de tous ces bâtiments, des fondations aux corniches du toit, et les constructions extérieures jusqu’à la muraille de la grande cour, étaient faits de belles pierres de taille, sciées sur mesure sur leurs faces intérieures et extérieures. 10 Les fondations consistaient en grands blocs de pierres de prix ayant quatre et cinq mètres de long. 11 Par-dessus ces fondations étaient posées des pierres taillées sur mesure et des poutres de cèdre.

12 Les murs de la cour du palais étaient faits tout à l’entour de trois rangées de pierres de taille et d’une rangée de poutres de cèdre comme le parvis intérieur du temple de l’Eternel et comme le portique.

La fabrication des objets de bronze et d’or pour le Temple

Le fabricant des objets de bronze

(2 Ch 2.12-13)

13 Le roi Salomon envoya chercher à Tyr un ouvrier nommé Hiram. 14 C’était le fils d’une veuve de la tribu de Nephtali et d’un père tyrien. Il travaillait le bronze. Il était très habile, intelligent et compétent pour fabriquer toutes sortes d’ouvrages de bronze. Il vint auprès du roi Salomon et effectua tous ses ouvrages.

Les colonnes de bronze

(2 Ch 3.15-17)

15 Il fit les deux colonnes de bronze hautes de neuf mètres et ayant cinq mètres cinquante de circonférence. 16 Il coula ensuite les deux chapiteaux en bronze destinés au sommet de ces colonnes ; chacun d’eux avait deux mètres cinquante de haut. 17 Ces chapiteaux étaient décorés de figures en forme de treillis et de chaînettes en forme de guirlandes. Il y en avait sept sur chaque chapiteau. 18 Hiram disposa des grenades en deux rangées autour de chaque treillis pour orner les chapiteaux. 19 Sur les colonnes du portique, il y avait un chapiteau de deux mètres de haut en forme de fleur de lis. 20 Au-dessus du renflement qui dépassait le treillis des chapiteaux placés sur les deux colonnes, on pouvait compter deux cents grenades placées en rangées circulaires autour de chaque chapiteau. 21 Hiram érigea les deux colonnes devant le portique du Temple. Il appela la colonne de droite Yakîn (Il affermit) et celle de gauche Boaz (La force est en Lui). 22 Sur le sommet de chaque colonne, il y avait une sculpture représentant des lis. Ainsi fut achevée la fabrication des colonnes.

La grande cuve

(2 Ch 4.2-5)

23 Puis il fit la grande cuve ronde en métal fondu[d]. Elle mesurait cinq mètres de diamètre et deux mètres cinquante de hauteur, un cordeau de quinze mètres mesurait sa circonférence. 24 Au-dessous de son rebord, sur tout le pourtour, se trouvaient deux rangées de coloquintes coulées d’une seule pièce avec la cuve. Il y en avait dix par demi-mètre. 25 La cuve elle-même reposait sur douze bœufs de bronze ayant leurs têtes tournées trois par trois vers le nord, l’ouest, le sud et l’est, alors que la partie postérieure de leur corps était tournée vers l’intérieur et portait la cuve. 26 La paroi de la cuve avait huit centimètres d’épaisseur et son rebord était façonné comme celui d’une coupe en forme de pétale de lis. Elle contenait environ quarante mille litres d’eau.

Les chariots de bronze

27 Hiram fabriqua ensuite les dix chariots de bronze. Chacun d’eux mesurait deux mètres de long, autant de large et un mètre cinquante de haut. 28 Ils étaient constitués de châssis faits de plaques de bronze, entretoisées de traverses 29 sur lesquelles Hiram sculpta des lions, des bœufs et des chérubins, de même que sur les plaques du châssis ; au-dessus et en dessous des lions et des bœufs, il y avait des guirlandes de fleurs. 30 Chaque chariot avait quatre roues de bronze montées sur des essieux de bronze. Les quatre angles étaient munis de consoles qui allaient plus bas que les guirlandes et étaient destinées à soutenir un bassin. 31 Sur le dessus de chaque chariot se trouvait un renfoncement circulaire de cinquante centimètres de profondeur et de soixante-quinze centimètres de diamètre pour servir de support au bassin. Hiram y cisela des sculptures. Le châssis était carré et non arrondi. 32 Les quatre roues se trouvaient sous les traverses et leurs essieux étaient fixés à la base du chariot. Chaque roue avait soixante-quinze centimètres de diamètre. 33 Elles étaient conçues comme les roues d’un char. Leurs essieux, leurs jantes, leurs rayons et leurs moyeux étaient en métal fondu. 34 Les quatre consoles aux quatre angles de chaque chariot faisaient corps avec les châssis. 35 La partie supérieure de chaque chariot était décorée d’une couronne de vingt-cinq centimètres de large qui faisait le tour du renfoncement. Là se trouvaient également des poignées et des traverses qui faisaient corps avec le reste du chariot. 36 Sur les surfaces libres de ces poignées et de ces traverses, Hiram grava des chérubins, des lions et des palmes, entourés de guirlandes. 37 Il procéda de la même manière pour les dix chariots. Ils avaient tous les mêmes dimensions et la même forme, et étaient tous coulés en métal fondu.

(2 Ch 4.6, 10 à 5.1)

38 Il fabriqua encore dix bassins de bronze de deux mètres de diamètre pouvant contenir mille litres d’eau. Chaque bassin reposait sur l’un des dix chariots. 39 Il disposa cinq chariots avec leurs bassins à droite du Temple et les cinq autres sur le côté gauche. La grande cuve ronde fut placée du côté droit du Temple vers le sud-est.

Les accessoires du culte

(2 Ch 4.11a)

40 Hiram fabriqua les bassins[e], les pelles et les coupes à aspersion[f].

Récapitulation des objets de bronze fabriqués

(2 Ch 4.11b-18)

Il termina ainsi tout le travail que le roi Salomon lui avait confié pour le temple de l’Eternel : 41 les deux colonnes avec leurs chapiteaux évasés qui les surmontaient, les deux treillis pour recouvrir les évasements de ces chapiteaux, 42 les quatre cents grenades accrochées aux treillis – deux rangées de grenades par treillis – 43 les dix chariots et les dix bassins placés dessus, 44 la grande cuve, unique en son genre, et les douze bœufs qui la supportaient, 45 les chaudrons, les pelles et les coupes à aspersion. Tous ces objets, destinés au temple de l’Eternel, que Hiram avait fabriqués pour le roi Salomon étaient de bronze poli. 46 Le roi les fit fondre dans la plaine du Jourdain, dans des couches d’argile, entre Soukkoth et Tsartân[g]. 47 Salomon mit en place tous ces objets ; on ne pouvait évaluer le poids de bronze utilisé, car la quantité en était trop grande.

Les objets en or

(2 Ch 4.19-22)

48 Il fit encore fabriquer tous les autres objets destinés au temple de l’Eternel : l’autel des parfums en or[h], la table d’or sur laquelle on plaçait les pains exposés devant l’Eternel[i], 49 les chandeliers d’or fin avec leurs lampes, placés cinq à droite et cinq à gauche devant la salle du fond, avec leurs fleurons, leurs lampes et les mouchettes en or[j], 50 les bassins, les couteaux, les calices, les coupes et les brasiers d’or fin, ainsi que les gonds en or pour les portes de l’intérieur du Temple, à l’entrée du lieu très saint, et pour les portes de la grande salle, à l’entrée du Temple. 51 Quand tous les travaux que le roi Salomon fit exécuter pour le temple de l’Eternel furent achevés, Salomon fit apporter les objets que son père David avait consacrés[k] : l’argent, l’or et les ustensiles, et il les déposa dans le trésor du temple de l’Eternel.

L’inauguration du Temple

L’Eternel vient habiter dans le Temple

(2 Ch 5.2 à 6.11)

8 Alors Salomon rassembla auprès de lui à Jérusalem tous les responsables d’Israël, tous les chefs des tribus et les chefs de familles des Israélites pour faire transporter le coffre de l’alliance de l’Eternel depuis la Cité de David[l], qui est Sion. 2 Tous les hommes d’Israël s’assemblèrent auprès du roi Salomon, au mois d’Etanim, qui est le septième mois[m], pendant la fête des Cabanes[n].

3 Tous les responsables d’Israël vinrent, et les prêtres se chargèrent de porter le coffre sacré. 4 Les prêtres et les lévites transportèrent le coffre de l’Eternel ainsi que la tente de la Rencontre et tous les ustensiles sacrés qu’elle contenait. 5 Le roi Salomon et toute la communauté d’Israël rassemblée auprès de lui, devant le coffre, offrirent en sacrifice un très grand nombre de petit et de gros bétail qu’on ne pouvait évaluer.

6 Les prêtres installèrent le coffre de l’alliance de l’Eternel à la place qui lui était destinée dans la salle du fond du Temple, c’est-à-dire dans le lieu très saint, sous les ailes des chérubins. 7 Car les chérubins avaient leurs ailes déployées au-dessus de l’emplacement du coffre, de sorte qu’ils formaient un dais protecteur au-dessus du coffre et de ses barres. 8 On avait donné à ces barres une longueur telle que leurs extrémités se voyaient depuis le lieu saint qui précédait le sanctuaire intérieur, mais elles ne se voyaient pas de l’extérieur. Elles sont restées là jusqu’à ce jour. 9 Dans le coffre, il y avait seulement les deux tablettes de pierre que Moïse y avait déposées à Horeb[o], lorsque l’Eternel conclut une alliance avec les Israélites à leur sortie d’Egypte.

10 Au moment où les prêtres sortirent du lieu saint, la nuée lumineuse remplit le temple de l’Eternel. 11 Les prêtres ne purent pas y rester pour accomplir le service, à cause de la nuée, car la gloire de l’Eternel remplissait son temple[p].

12 Alors Salomon dit : L’Eternel a déclaré qu’il demeurerait dans un lieu obscur. 13 J’ai enfin bâti pour toi une résidence, un lieu où tu habiteras éternellement !

Salomon loue l’Eternel

14 Puis le roi se retourna et bénit toute l’assemblée d’Israël qui se tenait debout.

15 Il dit : Béni soit l’Eternel, le Dieu d’Israël qui a, de sa propre bouche, parlé à mon père David et qui a agi pour accomplir la promesse qu’il lui avait faite. Il lui avait dit : 16 « Depuis le jour où j’ai fait sortir mon peuple Israël d’Egypte, je n’ai jamais choisi une ville particulière parmi toutes les tribus d’Israël pour qu’on y bâtisse un temple où je sois présent, mais j’ai choisi David pour gouverner mon peuple Israël[q]. » 17 Mon père David avait à cœur de bâtir un temple en l’honneur de l’Eternel, le Dieu d’Israël. 18 Mais l’Eternel lui a déclaré : « Ton projet de bâtir un temple en mon honneur est une excellente chose : tu as bien fait de prendre cela à cœur. 19 Toutefois, ce n’est pas toi qui bâtiras ce temple, c’est ton propre fils qui le bâtira pour moi[r]. » 20 L’Eternel a tenu sa promesse : j’ai succédé à mon père David et j’occupe le trône d’Israël comme l’Eternel l’avait annoncé, et j’ai construit ce temple en l’honneur de l’Eternel, le Dieu d’Israël. 21 J’y ai réservé un emplacement pour le coffre qui contient le code de l’alliance de l’Eternel, cette alliance qu’il a conclue avec nos ancêtres quand il les a fait sortir d’Egypte.

Prière d’intercession de Salomon

(2 Ch 6.12-40)

22 Puis Salomon se plaça devant l’autel de l’Eternel, en faisant face à toute l’assemblée d’Israël. Il leva les mains vers le ciel 23 et pria : Eternel, Dieu d’Israël ! Il n’y a pas de Dieu semblable à toi, ni là-haut dans le ciel, ni ici-bas sur la terre ! Tu es fidèle à ton alliance et tu conserves ta bonté à tes serviteurs qui se conduisent selon ta volonté de tout leur cœur. 24 Ainsi tu as tenu la promesse que tu avais faite à ton serviteur David, mon père, oui, tu as agi pour que soit accompli aujourd’hui ce que tu lui avais déclaré de ta propre bouche. 25 A présent, Eternel, Dieu d’Israël, veuille aussi tenir l’autre promesse que tu lui as faite lorsque tu lui as dit : « Il y aura toujours l’un de tes descendants qui siégera sous mon regard sur le trône d’Israël, à condition qu’ils veillent sur leur conduite pour vivre selon ma volonté comme tu as toi-même vécu[s]. » 26 Oui, maintenant, Dieu d’Israël, daigne réaliser cette promesse que tu as faite à ton serviteur, mon père David.

27 Mais est-ce qu’en vérité Dieu habiterait sur la terre, alors que le ciel dans toute son immensité ne saurait le contenir ? Combien moins ce temple que je viens de te construire ! 28 Toutefois, Eternel, mon Dieu, veuille être attentif à la prière et à la supplication de ton serviteur et écouter l’appel que je t’adresse en ce jour. 29 Que tes yeux veillent nuit et jour sur ce temple, ce lieu dont tu as toi-même dit : « Là, je serai présent[t]. » Et exauce la prière que ton serviteur t’adresse en ce lieu. 30 Daigne écouter ma supplication et celle de ton peuple Israël lorsqu’il viendra prier ici. Depuis le lieu où tu demeures, depuis le ciel, entends notre prière et veuille pardonner !

31 Lorsque quelqu’un sera accusé d’avoir commis une faute envers son prochain et qu’on exigera de lui qu’il prête serment avec des imprécations ici devant ton autel dans ce temple, 32 sois attentif depuis le ciel, interviens et juge tes serviteurs pour condamner le coupable, afin qu’il reçoive le châtiment que mérite sa conduite et pour faire reconnaître l’innocence du juste afin qu’il soit traité selon son innocence.

33 Quand ton peuple Israël aura été battu par un ennemi, parce que ses membres auront péché contre toi, si ensuite ils reviennent à toi, s’ils t’adressent leurs louanges, te prient et t’expriment leurs supplications dans ce temple, 34 écoute-les depuis le ciel, pardonne le péché de ton peuple Israël et ramène-les dans le pays que tu as donné à leurs ancêtres !

35 Quand le ciel sera fermé et refusera de donner la pluie, parce que ton peuple aura péché contre toi, si ce peuple prie en ce lieu, s’il te loue et se détourne de ses fautes, après que tu l’as affligé, 36 écoute-le depuis le ciel, pardonne le péché de tes serviteurs et de ton peuple Israël, indique-leur la bonne ligne de conduite à suivre, et fais tomber la pluie sur ton pays que tu as donné en possession à ton peuple !

37 Quand la famine ou la peste sévira dans le pays, quand les céréales seront atteintes de maladie, quand surviendra une invasion de sauterelles ou de criquets, ou quand l’ennemi assiégera ton peuple dans les villes fortifiées du pays, quand quelque maladie ou quelque malheur s’abattra sur lui, 38-39 si, considérant sa peine, chacun tend les mains vers ce temple, veuille exaucer du ciel, le lieu où tu demeures, les prières et les supplications que t’adressera tout homme ou tout ton peuple Israël. Pardonne-leur et traite chacun selon sa conduite, puisque tu connais le cœur de chacun. En effet, toi seul tu connais le cœur de tous les humains. 40 De cette manière, ils te craindront tout le temps qu’ils vivront sur l’étendue du territoire que tu as donné à nos ancêtres.

41 Et même si un étranger qui ne fait pas partie de ton peuple Israël entend parler de toi et vient d’un pays lointain 42 – car les étrangers apprendront que tu es un grand Dieu qui agit en déployant sa puissance – quand un étranger viendra prier dans ce temple, 43 veuille l’écouter depuis le ciel, la demeure où tu habites, et lui accorder tout ce qu’il t’aura demandé. De cette manière, tous les peuples du monde te connaîtront, ils te craindront comme le fait ton peuple Israël et ils reconnaîtront que le temple que j’ai construit t’appartient.

44 Lorsque ton peuple partira pour combattre son ennemi, sur le chemin où tu l’enverras, s’il prie l’Eternel en se tournant vers la ville que tu as choisie et vers ce temple que j’ai construit en ton honneur, 45 daigne écouter, depuis le ciel, leurs prières et leurs supplications et défendre leur cause !

46 Il se peut qu’ils commettent un péché contre toi – car quel est l’homme qui ne commet jamais de péché ? Alors tu seras irrité contre eux, tu les livreras au pouvoir de leurs ennemis, qui les emmèneront en captivité dans un pays ennemi, proche ou lointain. 47 S’ils se mettent à réfléchir dans le pays où ils auront été déportés, s’ils reviennent en arrière et t’adressent leurs supplications dans le pays de leurs vainqueurs et qu’ils disent : « Nous avons péché, nous avons mal agi, nous sommes coupables », 48 s’ils reviennent à toi de tout leur cœur et de tout leur être, dans le pays des ennemis qui les auront déportés, et s’ils te prient en se tournant vers le pays que tu as donné à leurs ancêtres, vers la ville que tu as choisie et vers le temple que j’ai construit en ton honneur, 49 alors, depuis le ciel, la demeure où tu habites, veuille écouter leur prière et leur supplication et défendre leur cause !

50 Pardonne à ton peuple les péchés qu’il aura commis contre toi et toutes ses fautes contre toi ! Inspire à leurs vainqueurs qui les retiennent captifs de la compassion pour eux, et qu’ils aient compassion d’eux. 51 En effet, Israël n’est-il pas ton peuple, celui qui t’appartient, depuis que tu l’as fait sortir d’Egypte, de cette fournaise à fondre le fer ?

52 Veuille considérer favorablement la supplication de ton serviteur et celle de ton peuple Israël pour les exaucer chaque fois qu’ils te prieront. 53 Car c’est toi, ô Seigneur Eternel, qui as choisi ce peuple pour toi parmi tous les autres peuples de la terre pour en faire le peuple qui t’appartient, comme tu l’as déclaré par l’intermédiaire de ton serviteur Moïse quand tu as fait sortir nos ancêtres d’Egypte.

Bénédiction de l’assemblée

54 Or, lorsque Salomon eut terminé toute cette prière de supplication à l’Eternel, il se releva de devant l’autel de l’Eternel, où il était resté agenouillé, les mains levées vers le ciel. 55 Il se releva et, d’une voix forte, il bénit toute l’assemblée d’Israël, en disant : 56 Béni soit l’Eternel qui a accordé la paix à son peuple Israël, conformément à ses promesses. En effet, aucune promesse de bienfait qu’il nous a faite par l’intermédiaire de son serviteur Moïse n’a manqué de se réaliser[u]. 57 Que l’Eternel, notre Dieu, soit avec nous, comme il a été avec nos ancêtres ! Qu’il ne nous abandonne jamais, qu’il ne nous délaisse pas, 58 mais qu’il incline notre cœur vers lui, pour que nous marchions dans les voies qu’il a prescrites pour nous, en obéissant à ses commandements, ses ordonnances et ses lois qu’il a donnés à nos ancêtres. 59 Puisse l’Eternel notre Dieu prendre en considération jour et nuit toutes les prières de supplication que je viens de lui présenter et défendre jour après jour la cause de son serviteur et de son peuple Israël. 60 Ainsi tous les peuples de la terre reconnaîtront que c’est l’Eternel qui est Dieu et qu’il n’y en a pas d’autre. 61 Quant à vous, que votre cœur soit attaché sans réserve à l’Eternel notre Dieu, pour que vous viviez d’une manière conforme à ses lois et que vous obéissiez à ses commandements, comme c’est le cas aujourd’hui.

La première fête célébrée au Temple(A)

62 Le roi et tout Israël offrirent des sacrifices devant l’Eternel. 63 Salomon offrit à l’Eternel un sacrifice de communion pour lequel il immola 22 000 bœufs et 120 000 moutons. C’est de cette manière que le roi et tous les Israélites inaugurèrent le temple de l’Eternel. 64 Ce même jour, le roi consacra l’intérieur de la cour qui s’étend devant le temple de l’Eternel pour y offrir les holocaustes, les offrandes et les graisses des sacrifices de communion, car l’autel de bronze qui se trouvait devant l’Eternel était trop petit pour recevoir tous les holocaustes, les offrandes et les graisses des sacrifices de communion.

65 Salomon et tout Israël célébrèrent la fête. Une grande assemblée de gens venus depuis la région de Lebo-Hamath jusqu’au torrent d’Egypte[v] se tint devant l’Eternel, notre Dieu, pendant sept jours puis encore sept autres jours, soit quatorze jours en tout[w]. 66 Après cela, le huitième jour de la seconde semaine, Salomon renvoya le peuple. Les gens vinrent le bénir, puis chacun rentra chez soi. Tous étaient joyeux et avaient le cœur content à cause de tous les bienfaits que l’Eternel avait accordés à son serviteur David et à Israël.

Notas al pie

  1. 7.2 Appelée ainsi peut-être parce que les colonnes de cèdre formaient comme une forêt. Les cèdres venaient du Liban.
  2. 7.7 D’après l’ancienne version grecque et la Vulgate. Le texte hébreu traditionnel a : sur tout le sol.
  3. 7.8 Voir 1 R 3.1.
  4. 7.23 Cuve de bronze employée pour les ablutions rituelles des prêtres (voir Ex 30.17-21).
  5. 7.40 Utilisés peut-être pour faire cuire la viande des sacrifices de communion (Lv 7.11-17).
  6. 7.40 Voir Ex 27.3.
  7. 7.46 Soukkoth se trouvait sur la rive orientale du Jourdain (voir Gn 33.17 ; Jos 13.27 ; Jg 8.4-5), un peu au nord de l’embouchure du Yabboq.
  8. 7.48 Voir Ex 30.1-3.
  9. 7.48 Voir Ex 25.23-30.
  10. 7.49 Dans le tabernacle, il n’y avait qu’un seul chandelier à sept branches (Ex 25.31-40 ; 26.35). Salomon le remplaça par dix chandeliers.
  11. 7.51 Voir 2 S 8.11 ; 1 Ch 18.11.
  12. 8.1 Voir 2 S 6.12-16 ; 1 Ch 15.25-29.
  13. 8.2 Septembre-octobre.
  14. 8.2 Voir Lv 23.33-43.
  15. 8.9 Voir Ex 25.16 ; 40.20 ; Dt 10.5.
  16. 8.11 Voir Ex 40.34-35.
  17. 8.16 Voir 2 S 7.4-11 ; 1 Ch 17.3-10.
  18. 8.19 Voir 2 S 7.1-3 ; 1 Ch 17.1-2.
  19. 8.25 Voir 1 R 2.4.
  20. 8.29 Voir Dt 12.11.
  21. 8.56 Voir Dt 12.10 ; Jos 21.44-45.
  22. 8.65 C’est-à-dire du nord (Lebo-Hamath) au sud (le torrent d’Egypte) du royaume.
  23. 8.65 Les mots puis encore sept autres jours … en tout manquent dans l’ancienne version grecque.
Siguiente
1 Kings 6
1 Kings 9
Siguiente
dropdown
New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.