1 Thessalonians 2:14-19
New Revised Standard Version Catholic Edition
14 For you, brothers and sisters,[a] became imitators of the churches of God in Christ Jesus that are in Judea, for you suffered the same things from your own compatriots as they did from the Jews, 15 who killed both the Lord Jesus and the prophets,[b] and drove us out; they displease God and oppose everyone 16 by hindering us from speaking to the Gentiles so that they may be saved. Thus they have constantly been filling up the measure of their sins; but God’s wrath has overtaken them at last.[c]
Paul’s Desire to Visit the Thessalonians Again
17 As for us, brothers and sisters,[d] when, for a short time, we were made orphans by being separated from you—in person, not in heart—we longed with great eagerness to see you face to face. 18 For we wanted to come to you—certainly I, Paul, wanted to again and again—but Satan blocked our way. 19 For what is our hope or joy or crown of boasting before our Lord Jesus at his coming? Is it not you?
Read full chapterFootnotes
- 1 Thessalonians 2:14 Gk brothers
- 1 Thessalonians 2:15 Other ancient authorities read their own prophets
- 1 Thessalonians 2:16 Or completely or forever
- 1 Thessalonians 2:17 Gk brothers
1 Tessalonicesi 2:14-19
Nuova Riveduta 2006
14 Infatti, fratelli, voi siete diventati imitatori delle chiese di Dio che sono in Cristo Gesù nella Giudea; poiché anche voi avete sofferto da parte dei vostri connazionali le stesse tribolazioni che quelle chiese hanno sofferto da parte dei Giudei, 15 i quali hanno ucciso il Signore Gesù e i [loro] profeti, e hanno cacciato noi; essi non piacciono a Dio e sono nemici di tutti gli uomini, 16 impedendoci di parlare agli stranieri perché siano salvati. Colmano così senza posa la misura dei loro peccati; ma ormai li ha raggiunti l’ira finale.
Missione di Timoteo
17 (A)Quanto a noi, fratelli, privati di voi per breve tempo, di persona ma non di cuore, abbiamo tanto più cercato, con grande desiderio, di vedere il vostro volto. 18 Perciò più volte[a] abbiamo voluto, almeno io, Paolo, venire da voi; ma Satana ce lo ha impedito. 19 Qual è infatti la nostra speranza, o la nostra gioia, o la corona di cui siamo fieri? Non siete forse voi, davanti al nostro Signore Gesù[b] quand’egli verrà?
Read full chapterFootnotes
- 1 Tessalonicesi 2:18 Più volte, lett. una prima e una seconda volta.
- 1 Tessalonicesi 2:19 TR nostro Signore Gesù Cristo…
1 Thessalonicher 2:14-19
Schlachter 2000
14 Denn ihr, Brüder, seid Nachahmer der Gemeinden Gottes geworden, die in Judäa in Christus Jesus sind, weil ihr dasselbe erlitten habt von euren eigenen Volksgenossen wie sie von den Juden.
15 Diese haben auch den Herrn Jesus und ihre eigenen Propheten getötet und haben uns verfolgt; sie gefallen Gott nicht und stehen allen Menschen feindlich gegenüber,
16 indem sie uns hindern wollen, zu den Heiden zu reden, damit diese gerettet werden. Dadurch machen sie allezeit das Maß ihrer Sünden voll; es ist aber der Zorn über sie gekommen bis zum Ende!
Die Sehnsucht des Paulus nach den Thessalonichern
17 Wir aber, Brüder, nachdem wir für eine kleine Weile von euch getrennt waren — dem Angesicht, nicht dem Herzen nach —, haben uns mit großem Verlangen umso mehr bemüht, euer Angesicht zu sehen.
18 Darum wollten wir auch zu euch kommen, ich, Paulus, einmal, sogar zweimal; doch der Satan hat uns gehindert.
19 Denn wer ist unsere Hoffnung oder Freude oder Krone des Ruhms? Seid nicht auch ihr es vor unserem Herrn Jesus Christus bei seiner Wiederkunft[a]?
Read full chapterFootnotes
- (2,19) od. Ankunft / seinem Kommen (gr. parousia); so auch 3,13; 4,15; 5,23.
1 Thesszalonika 2:14-19
Hungarian New Translation
14 Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.
15 Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek,
16 akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen.
Pál szeretné újra látni a gyülekezetet
17 Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket.
18 Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán.
19 Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?
Read full chapter
1 Thessaloniciens 2:14-19
La Bible du Semeur
14 Vous l’avez montré, frères et sœurs, en suivant l’exemple des Eglises de Dieu en Judée qui sont unies à Jésus-Christ, car vous aussi, vous avez souffert, de la part de vos compatriotes, les mêmes persécutions qu’elles ont endurées de la part des Juifs[a]. 15 Ce sont eux qui ont fait mourir le Seigneur Jésus et les prophètes. Ils nous ont persécutés[b] nous-mêmes, ils ne se soucient nullement de plaire à Dieu et se montrent ennemis de tous les hommes. 16 Ils essaient, en effet, de nous empêcher d’annoncer la Parole aux non-Juifs pour que ceux-ci soient sauvés et ils portent ainsi à leur comble les péchés[c] qu’ils ont toujours commis. Aussi la colère de Dieu a-t-elle fini par les atteindre.
L’envoi de Timothée
17 En ce qui nous concerne, frères et sœurs, étant séparés de vous pour un temps – de corps mais non de cœur – nous avons fait beaucoup d’efforts pour vous revoir, car nous en avions le vif désir. 18 C’est pourquoi nous avons voulu aller chez vous – moi, Paul, je l’ai tenté à une et même deux reprises – mais Satan nous en a empêchés.
19 N’êtes-vous pas, en effet, vous aussi, notre espérance, notre joie et la couronne dont nous serons fiers en présence de notre Seigneur Jésus au jour de sa venue ?
Read full chapter
Luke 16:15-18
New Revised Standard Version Catholic Edition
15 So he said to them, “You are those who justify yourselves in the sight of others; but God knows your hearts; for what is prized by human beings is an abomination in the sight of God.
16 “The law and the prophets were in effect until John came; since then the good news of the kingdom of God is proclaimed, and everyone tries to enter it by force.[a] 17 But it is easier for heaven and earth to pass away, than for one stroke of a letter in the law to be dropped.
18 “Anyone who divorces his wife and marries another commits adultery, and whoever marries a woman divorced from her husband commits adultery.
Read full chapterFootnotes
- Luke 16:16 Or everyone is strongly urged to enter it
Luca 16:15-18
Nuova Riveduta 2006
15 Ed egli disse loro: «Voi vi proclamate giusti davanti agli uomini, ma Dio conosce i vostri cuori; perché quello che è eccelso tra gli uomini è abominevole davanti a Dio.
16 La legge e i profeti hanno durato fino a Giovanni; da quel tempo è annunciata la buona notizia del regno di Dio, e ciascuno vi entra a forza. 17 È più facile che passino cielo e terra, anziché cada un solo apice[a] della legge.
Il ripudio
18 (A)«Chiunque manda via la moglie e ne sposa un’altra commette adulterio, e chi sposa[b] una donna mandata via dal marito commette adulterio.
Read full chapterFootnotes
- Luca 16:17 Apice, piccolo segno grafico.
- Luca 16:18 TR e M e chiunque sposa…
Lukas 16:15-18
Schlachter 2000
15 Und er sprach zu ihnen: Ihr seid es, die sich selbst rechtfertigen vor den Menschen, aber Gott kennt eure Herzen; denn was bei den Menschen hoch angesehen ist, das ist ein Gräuel vor Gott.
Das Gesetz und das Reich Gottes
16 Das Gesetz und die Propheten [weissagen] bis auf Johannes; von da an wird das Reich Gottes verkündigt, und jedermann drängt sich mit Gewalt hinein.
17 Es ist aber leichter, dass Himmel und Erde vergehen, als dass ein einziges Strichlein des Gesetzes falle.
Ehebruch und Ehescheidung
18 Jeder, der sich von seiner Frau scheidet und eine andere heiratet, der bricht die Ehe, und jeder, der eine von ihrem Mann Geschiedene heiratet, der bricht die Ehe.
Read full chapter
Lukács 16:15-18
Hungarian New Translation
15 Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos."
16 "A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje.
17 De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.
18 Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Read full chapter
Luc 16:15-18
La Bible du Semeur
15 Mais il leur dit : Vous, vous vous faites passer vous-mêmes pour justes aux yeux de tout le monde, mais Dieu connaît le fond de votre cœur. Ce qui est en haute estime parmi les hommes, Dieu l’a en horreur.
La Loi et le royaume(A)
16 L’époque de la Loi et des prophètes va jusqu’à Jean-Baptiste ; depuis qu’il est venu, le royaume de Dieu est annoncé, et chacun use de violence pour y entrer.
(Mt 5.18)
17 Il serait plus facile au ciel et à la terre de disparaître qu’à un trait de lettre de la Loi.
(Mt 5.32)
18 Celui qui divorce d’avec sa femme et se remarie commet un adultère, et celui qui épouse une femme divorcée d’avec son mari commet un adultère.
Read full chapter
Luke 17
New Revised Standard Version Catholic Edition
Some Sayings of Jesus
17 Jesus[a] said to his disciples, “Occasions for stumbling are bound to come, but woe to anyone by whom they come! 2 It would be better for you if a millstone were hung around your neck and you were thrown into the sea than for you to cause one of these little ones to stumble. 3 Be on your guard! If another disciple[b] sins, you must rebuke the offender, and if there is repentance, you must forgive. 4 And if the same person sins against you seven times a day, and turns back to you seven times and says, ‘I repent,’ you must forgive.”
5 The apostles said to the Lord, “Increase our faith!” 6 The Lord replied, “If you had faith the size of a[c] mustard seed, you could say to this mulberry tree, ‘Be uprooted and planted in the sea,’ and it would obey you.
7 “Who among you would say to your slave who has just come in from plowing or tending sheep in the field, ‘Come here at once and take your place at the table’? 8 Would you not rather say to him, ‘Prepare supper for me, put on your apron and serve me while I eat and drink; later you may eat and drink’? 9 Do you thank the slave for doing what was commanded? 10 So you also, when you have done all that you were ordered to do, say, ‘We are worthless slaves; we have done only what we ought to have done!’”
Jesus Cleanses Ten Lepers
11 On the way to Jerusalem Jesus[d] was going through the region between Samaria and Galilee. 12 As he entered a village, ten lepers[e] approached him. Keeping their distance, 13 they called out, saying, “Jesus, Master, have mercy on us!” 14 When he saw them, he said to them, “Go and show yourselves to the priests.” And as they went, they were made clean. 15 Then one of them, when he saw that he was healed, turned back, praising God with a loud voice. 16 He prostrated himself at Jesus’[f] feet and thanked him. And he was a Samaritan. 17 Then Jesus asked, “Were not ten made clean? But the other nine, where are they? 18 Was none of them found to return and give praise to God except this foreigner?” 19 Then he said to him, “Get up and go on your way; your faith has made you well.”
The Coming of the Kingdom
20 Once Jesus[g] was asked by the Pharisees when the kingdom of God was coming, and he answered, “The kingdom of God is not coming with things that can be observed; 21 nor will they say, ‘Look, here it is!’ or ‘There it is!’ For, in fact, the kingdom of God is among[h] you.”
22 Then he said to the disciples, “The days are coming when you will long to see one of the days of the Son of Man, and you will not see it. 23 They will say to you, ‘Look there!’ or ‘Look here!’ Do not go, do not set off in pursuit. 24 For as the lightning flashes and lights up the sky from one side to the other, so will the Son of Man be in his day.[i] 25 But first he must endure much suffering and be rejected by this generation. 26 Just as it was in the days of Noah, so too it will be in the days of the Son of Man. 27 They were eating and drinking, and marrying and being given in marriage, until the day Noah entered the ark, and the flood came and destroyed all of them. 28 Likewise, just as it was in the days of Lot: they were eating and drinking, buying and selling, planting and building, 29 but on the day that Lot left Sodom, it rained fire and sulfur from heaven and destroyed all of them 30 —it will be like that on the day that the Son of Man is revealed. 31 On that day, anyone on the housetop who has belongings in the house must not come down to take them away; and likewise anyone in the field must not turn back. 32 Remember Lot’s wife. 33 Those who try to make their life secure will lose it, but those who lose their life will keep it. 34 I tell you, on that night there will be two in one bed; one will be taken and the other left. 35 There will be two women grinding meal together; one will be taken and the other left.”[j] 37 Then they asked him, “Where, Lord?” He said to them, “Where the corpse is, there the vultures will gather.”
Read full chapterFootnotes
- Luke 17:1 Gk He
- Luke 17:3 Gk your brother
- Luke 17:6 Gk faith as a grain of
- Luke 17:11 Gk he
- Luke 17:12 The terms leper and leprosy can refer to several diseases
- Luke 17:16 Gk his
- Luke 17:20 Gk he
- Luke 17:21 Or within
- Luke 17:24 Other ancient authorities lack in his day
- Luke 17:35 Other ancient authorities add verse 36, “Two will be in the field; one will be taken and the other left.”
Luca 17
Nuova Riveduta 2006
Il perdono e la fede
17 (A)Gesù disse ai suoi[a] discepoli: «È impossibile che non avvengano scandali, ma guai a colui per colpa del quale avvengono! 2 Sarebbe meglio per lui che una macina da mulino[b] gli fosse messa al collo e fosse gettato nel mare, piuttosto che scandalizzare uno solo di questi piccoli. 3 State attenti a voi stessi! Se tuo fratello pecca [contro di te], riprendilo; e se si ravvede, perdonalo. 4 Se ha peccato contro di te sette volte al giorno, e sette volte [al giorno] torna da te[c] e ti dice: “Mi pento”, perdonalo».
5 Allora gli apostoli dissero al Signore: «Aumentaci la fede!» 6 Il Signore disse: «Se aveste fede quanto un granello di senape, potreste dire a questo sicomoro: “Sràdicati e trapiàntati nel mare”, e vi ubbidirebbe.
Dovere del servo
7 (B)«Se uno di voi ha un servo che ara o bada alle pecore, gli dirà forse, quando quello torna a casa dai campi: “Vieni subito a metterti a tavola”? 8 Non gli dirà invece: “Preparami la cena, rimbòccati le vesti e servimi finché io abbia mangiato e bevuto, poi mangerai e berrai tu”? 9 Si ritiene forse obbligato verso il servo[d] perché ha fatto quello che gli era stato comandato? [Non penso.] 10 Così, anche voi, quando avrete fatto tutto ciò che vi è comandato, dite: “Noi siamo servi inutili; abbiamo fatto quello che eravamo in obbligo di fare”».
Gesù guarisce dieci lebbrosi
11 (C)Nel recarsi a Gerusalemme, Gesù passava sui confini della Samaria e della Galilea. 12 E mentre entrava in un villaggio, gli vennero incontro dieci uomini lebbrosi, i quali si fermarono a distanza 13 e alzarono la voce, dicendo: «Gesù, Maestro, abbi pietà di noi!» 14 Vedutili, egli disse loro: «Andate a mostrarvi ai sacerdoti». E, mentre andavano, furono purificati. 15 Uno di loro, vedendo che era guarito, tornò indietro, glorificando Dio ad alta voce; 16 e si gettò ai piedi di Gesù con la faccia a terra, ringraziandolo. Or questi era un Samaritano. 17 Gesù, rispondendo, disse: «I dieci non sono stati tutti purificati? Dove sono gli altri nove? 18 Non si è trovato nessuno che sia tornato per dar gloria a Dio tranne questo straniero?» 19 E gli disse: «Àlzati e va’; la tua fede ti ha salvato».
20 (D)Interrogato poi dai farisei sul quando verrebbe il regno di Dio, rispose loro: «Il regno di Dio non viene in modo da attirare gli sguardi; né si dirà: 21 “Eccolo qui”, o: “Eccolo là”; perché, ecco, il regno di Dio è in mezzo a voi[e]».
Gesù annuncia la sua seconda venuta
22 (E)Disse pure ai suoi discepoli: «Verranno giorni in cui desidererete vedere anche uno solo dei giorni del Figlio dell’uomo, e non lo vedrete. 23 E vi si dirà: “Eccolo là”, {o:} “eccolo qui”. Non andate, e non li seguite; 24 perché com’è il lampo che balenando risplende da una estremità all’altra del cielo, così sarà il Figlio dell’uomo {nel suo giorno}. 25 Ma prima bisogna che egli soffra molte cose e sia respinto da questa generazione.
26 Come avvenne ai giorni di Noè, così pure avverrà ai giorni del Figlio dell’uomo. 27 Si mangiava, si beveva, si prendeva moglie, si andava a marito, fino al giorno in cui Noè entrò nell’arca, e venne il diluvio che li fece perire tutti. 28 Similmente, come avvenne ai giorni[f] di Lot, si mangiava, si beveva, si comprava, si vendeva, si piantava, si costruiva; 29 ma nel giorno in cui Lot uscì da Sodoma piovve dal cielo fuoco e zolfo, che li fece perire tutti. 30 Lo stesso avverrà nel giorno in cui il Figlio dell’uomo sarà manifestato.
31 In quel giorno, chi sarà sulla terrazza e avrà le sue cose in casa, non scenda a prenderle; così pure chi sarà nei campi non torni indietro. 32 Ricordatevi della moglie di Lot. 33 Chi cercherà di salvare[g] la sua vita la perderà, ma chi la perderà la preserverà. 34 Io vi dico: in quella notte, due saranno in un letto; l’uno sarà preso e l’altro lasciato. 35 Due donne macineranno assieme; l’una sarà presa e l’altra lasciata. 36 [Due uomini saranno nei campi; l’uno sarà preso e l’altro lasciato[h].]»
37 I discepoli risposero: «Dove sarà, Signore?» Ed egli disse loro: «Dove sarà il corpo, là pure[i] si raduneranno le aquile[j]».
Read full chapterFootnotes
- Luca 17:1 TR e M omettono suoi.
- Luca 17:2 Vd. nota a Mr 9:42.
- Luca 17:4 M omette da te.
- Luca 17:9 TR e M verso quel servo.
- Luca 17:21 In mezzo a voi, altri traducono: dentro di voi.
- Luca 17:28 TR e M Similmente, avvenne anche ai giorni…
- Luca 17:33 Così TR e M; NA preservare (lett. acquistare).
- Luca 17:36 Due uomini… l’altro lasciato, molti mss. omettono il v. 36 facendolo però figurare in Mt 24:40.
- Luca 17:37 TR e M omettono pure.
- Luca 17:37 Dove sarà il corpo, là pure si raduneranno le aquile, altri traducono: dove sarà il cadavere, là si raduneranno anche gli avvoltoi.
Lukas 17
Schlachter 2000
Anstöße zur Sünde. Vergebung. Die Kraft des Glaubens
17 Er sprach aber zu den Jüngern: Es ist unvermeidlich, dass Anstöße [zur Sünde] kommen; wehe aber dem, durch welchen sie kommen!
2 Es wäre für ihn besser, wenn ein großer Mühlstein um seinen Hals gelegt und er ins Meer geworfen würde, als dass er einem dieser Kleinen einen Anstoß [zur Sünde] gibt.
3 Habt acht auf euch selbst! Wenn aber dein Bruder gegen dich sündigt, so weise ihn zurecht; und wenn es ihn reut[a], so vergib ihm.
4 Und wenn er siebenmal am Tag gegen dich sündigte und siebenmal am Tag wieder zu dir käme und spräche: Es reut mich!, so sollst du ihm vergeben.
5 Und die Apostel sprachen zum Herrn: Mehre uns den Glauben!
6 Der Herr aber sprach: Wenn ihr Glauben hättet wie ein Senfkorn, so würdet ihr zu diesem Maulbeerbaum sagen: Entwurzle dich und verpflanze dich ins Meer!, und er würde euch gehorchen.
Von der Pflichterfüllung im Dienst
7 Wer aber von euch wird zu seinem Knecht, der pflügt oder weidet, wenn er vom Feld heimkommt, sogleich sagen: Komm her und setze dich zu Tisch?
8 Wird er nicht vielmehr zu ihm sagen: Bereite mir das Abendbrot, schürze dich und diene mir, bis ich gegessen und getrunken habe, und danach sollst du essen und trinken?
9 Dankt er wohl jenem Knecht, dass er getan hat, was ihm befohlen war? Ich meine nicht!
10 So sollt auch ihr, wenn ihr alles getan habt, was euch befohlen war, sprechen: Wir sind unnütze Knechte; wir haben getan, was wir zu tun schuldig waren!
Die Heilung der zehn Aussätzigen
11 Und es geschah, als er nach Jerusalem reiste, dass er durch das Grenzgebiet zwischen Samaria und Galiläa zog.
12 Und bei seiner Ankunft in einem Dorf begegneten ihm zehn aussätzige Männer, die von ferne stehen blieben.
13 Und sie erhoben ihre Stimme und sprachen: Jesus, Meister, erbarme dich über uns!
14 Und als er sie sah, sprach er zu ihnen: Geht hin und zeigt euch den Priestern! Und es geschah, während sie hingingen, wurden sie rein.
15 Einer aber von ihnen kehrte wieder um, als er sah, dass er geheilt worden war, und pries Gott mit lauter Stimme,
16 warf sich auf sein Angesicht zu [Jesu] Füßen und dankte ihm; und das war ein Samariter.
17 Da antwortete Jesus und sprach: Sind nicht zehn rein geworden? Wo sind aber die neun?
18 Hat sich sonst keiner gefunden, der umgekehrt wäre, um Gott die Ehre zu geben, als nur dieser Fremdling?
19 Und er sprach zu ihm: Steh auf und geh hin; dein Glaube hat dich gerettet!
Das Reich Gottes und die Wiederkunft des Menschensohnes
20 Als er aber von den Pharisäern gefragt wurde, wann das Reich Gottes komme, antwortete er ihnen und sprach: Das Reich Gottes kommt nicht so, dass man es beobachten könnte.
21 Man wird nicht sagen: Siehe hier!, oder: Siehe dort! Denn siehe, das Reich Gottes ist mitten unter euch.[b]
22 Er sprach aber zu den Jüngern: Es werden Tage kommen, da ihr begehren werdet, einen einzigen der Tage des Menschensohnes zu sehen, und ihr werdet ihn nicht sehen.
23 Und sie werden zu euch sagen: Siehe hier!, oder: Siehe dort! Geht nicht hin und lauft ihnen nicht nach!
24 Denn gleichwie der Blitz, der in einer Himmelsgegend erstrahlt, bis zur anderen leuchtet, so wird auch der Sohn des Menschen sein an seinem Tag.
25 Zuvor aber muss er viel leiden und verworfen werden von diesem Geschlecht.
26 Und wie es in den Tagen Noahs zuging, so wird es auch sein in den Tagen des Menschensohnes:
27 Sie aßen, sie tranken, sie heirateten und ließen sich heiraten bis zu dem Tag, als Noah in die Arche ging; und die Sintflut kam und vernichtete alle.
28 Ebenso ging es auch in den Tagen Lots zu: Sie aßen, sie tranken, sie kauften und verkauften, sie pflanzten und bauten;
29 an dem Tag aber, als Lot aus Sodom wegging, regnete es Feuer und Schwefel vom Himmel und vertilgte alle.
30 Gerade so wird es sein an dem Tag, da der Sohn des Menschen geoffenbart wird.
31 Wer an jenem Tag auf dem Dach ist und sein Gerät im Haus hat, der steige nicht hinab, um dasselbe zu holen; ebenso, wer auf dem Feld ist, der kehre nicht wieder zurück.
32 Gedenkt an Lots Frau!
33 Wer sein Leben[c] zu retten sucht, der wird es verlieren, und wer es verliert, der wird es erhalten.
34 Ich sage euch: In dieser Nacht werden zwei in einem Bett sein; der eine wird genommen und der andere zurückgelassen werden.
35 Zwei werden miteinander mahlen; die eine wird genommen, und die andere wird zurückgelassen werden.
36 Zwei werden auf dem Feld sein; der eine wird genommen und der andere zurückgelassen werden.
37 Und sie antworteten und sprachen zu ihm: Wo, Herr? Und er sprach zu ihnen: Wo der Leichnam ist, da sammeln sich die Geier.
Read full chapter
Lukács 17
Hungarian New Translation
Botránkozás és botránkoztatás(A)
17 Azután így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.
2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.
A megbocsátás(B)
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.
4 És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."
A mustármagnyi hit(C)
5 Az apostolok így szóltak az Úrhoz: "Növeld a hitünket!"
6 Az Úr ezt válaszolta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek."
A szolga jutalma
7 "Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!
8 Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!?
9 Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?
10 Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt."
Tíz leprás meggyógyítása
11 Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.
12 Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,
13 és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!"
14 Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.
15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.
16 Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.
17 Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?
18 Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?"
19 És ezt mondta az Úr: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."
Isten országa és az Emberfia eljövetele(D)
20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: "Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.
21 Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!"
22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.
23 Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána!
24 Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.
25 Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.
26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:
27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.
28 Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;
29 de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.
30 Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.
34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.
35 Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. (
36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)"
37 Azok pedig ezt kérdezték tőle: "Hol, Uram?" Ő pedig így felelt: "Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is."
Read full chapter
Luc 17
La Bible du Semeur
Les rapports entre frères(A)
17 Jésus dit à ses disciples : Il est inévitable qu’il y ait pour les hommes des occasions de chute, mais malheur à celui qui crée de telles occasions. 2 Mieux vaudrait pour lui être précipité dans le lac avec une pierre de meule attachée au cou que de provoquer la chute de l’un de ces petits. 3 Prenez donc bien garde à vous-mêmes !
(Mt 18.21-22)
Si ton frère s’est rendu coupable d’une faute, reprends-le et, s’il change d’attitude[a], pardonne-lui. 4 Et même s’il se rend coupable à ton égard sept fois au cours de la même journée, et que sept fois il vienne te trouver en disant qu’il change d’attitude[b], pardonne-lui.
La foi comme une graine de moutarde(B)
5 Les apôtres dirent au Seigneur : Augmente notre foi.
6 – Si vous aviez la foi, leur répondit le Seigneur, même aussi petite qu’une graine de moutarde[c], vous pourriez commander à ce mûrier-là : « Arrache tes racines du sol et va te planter dans la mer » et il vous obéirait.
Des serviteurs sans mérite
7 Supposons que l’un de vous ait un serviteur occupé à labourer ou à garder le troupeau. En le voyant rentrer des champs, lui direz-vous : « Viens vite, assieds-toi à table » ? 8 Ne lui direz-vous pas plutôt : « Prépare-moi mon dîner, mets-toi en tenue pour me servir jusqu’à ce que j’aie fini de manger et de boire ; ensuite tu mangeras et tu boiras à ton tour » ? 9 Le maître doit-il une reconnaissance particulière à cet esclave parce qu’il a fait ce qui lui était commandé ? Bien sûr que non ! 10 Il en est de même pour vous. Quand vous aurez fait tout ce qui vous est commandé, dites : « Nous ne sommes que des serviteurs sans mérite particulier ; nous n’avons fait que notre devoir. »
Reconnaissance et ingratitude
11 Alors qu’il se rendait à Jérusalem, Jésus longea la frontière entre la Samarie et la Galilée. 12 A l’entrée d’un village, dix lépreux vinrent à sa rencontre ; ils s’arrêtèrent à distance[d] 13 et se mirent à le supplier à haute voix : Jésus, Maître, aie pitié de nous !
14 Jésus les vit et leur dit : Allez vous montrer aux prêtres !
Pendant qu’ils y allaient, ils furent guéris. 15 L’un d’eux, quand il se rendit compte qu’il était guéri, revint sur ses pas en louant Dieu à pleine voix. 16 Il se prosterna aux pieds de Jésus, face contre terre, et le remercia. Or, c’était un Samaritain.
17 Alors Jésus dit : Ils sont bien dix qui ont été guéris, n’est-ce pas ? Où sont donc les neuf autres ? 18 Il ne s’est donc trouvé personne d’autre que cet étranger pour revenir louer Dieu ?
19 Puis, s’adressant à ce Samaritain, il lui dit : Relève-toi, et va : parce que tu as eu foi en moi, tu es sauvé[e].
Comment vient le royaume
20 Un jour, les pharisiens lui demandèrent quand arriverait le royaume de Dieu. Jésus leur répondit : Le royaume de Dieu ne viendra pas de façon visible. 21 On ne dira pas : « Venez, il est ici », ou : « Il est là », car, notez-le bien, le royaume de Dieu est parmi vous[f].
22 Puis il s’adressa à ses disciples : Le temps viendra où vous désirerez ardemment être avec le Fils de l’homme, ne fût-ce qu’un seul jour, mais vous ne le pourrez pas.
(Mt 24.23-28)
23 Alors on vous dira : « Il est ici ! » ou « Il est là ! » N’y allez pas ! Ne vous y précipitez pas ! 24 L’éclair jaillit d’un point du ciel et l’illumine d’un bout à l’autre. Ainsi en sera-t-il du Fils de l’homme en son Jour. 25 Mais il faut d’abord qu’il endure beaucoup de souffrances et qu’il soit rejeté par les gens de notre temps.
(Mt 24.37-41)
26 Le jour où le Fils de l’homme reviendra, les choses se passeront comme au temps de Noé : 27 les gens mangeaient, buvaient, se mariaient et étaient donnés en mariage, jusqu’au jour où Noé entra dans le bateau[g]. Alors vint le déluge qui les fit tous périr. 28 C’est encore ce qui est arrivé du temps de Loth : les gens mangeaient, buvaient, achetaient, vendaient, plantaient, bâtissaient. 29 Mais le jour où Loth sortit de Sodome, une pluie de feu et de soufre tomba du ciel et les fit tous périr. 30 Il en sera de même le jour où le Fils de l’homme apparaîtra. 31 En ce jour-là, si quelqu’un est sur le toit en terrasse de sa maison, qu’il n’en descende pas pour prendre les affaires qu’il aura laissées en bas ; de même, que celui qui se trouvera dans les champs ne retourne pas chez lui. 32 Rappelez-vous ce qui est arrivé à la femme de Loth. 33 Celui qui cherchera à préserver sa vie, la perdra ; mais celui qui la perdra, la conservera.
34 Cette nuit-là, je vous le dis, deux personnes seront couchées dans un même lit : l’une sera emmenée, l’autre sera laissée. 35 Deux femmes seront en train de tourner ensemble la pierre de meule : l’une sera emmenée, l’autre laissée. [36 Deux hommes seront dans un champ : l’un sera emmené, l’autre laissé[h].]
37 Alors les disciples lui demandèrent : Où cela se passera-t-il, Seigneur ?
Il leur répondit : Là où sera le cadavre, là se rassembleront les vautours[i].
Read full chapterFootnotes
- 17.3 Autres traductions : s’il se repent ou s’il change de comportement.
- 17.4 Autres traductions : qu’il se repent ou qu’il change de comportement.
- 17.6 La graine de moutarde était considérée comme la plus petite graine.
- 17.12 Voir Lv 13.46.
- 17.19 Autre traduction : tu es guéri.
- 17.21 Autre traduction : au-dedans de vous.
- 17.27 Gn 7.7.
- 17.36 Ce verset est absent de plusieurs anciens manuscrits (voir Mt 24.40).
- 17.37 Voir Mt 24.28.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.