Dávid nem áll bosszút Saulon

24 Miután Saul a filiszteusokat elűzte, visszatért. Ekkor jelentették neki, hogy Dávid a pusztában bujkál, Éngedi környékén.

² Saul ekkor maga mellé vette 3 000 legjobb katonáját, akiket egész Izráelből válogatott össze, és elindult, hogy Dávidot és embereit megkeresse a Vadkecskék Kősziklái közelében, Éngedi környékén. ³ Útközben egy juhkarámhoz érkeztek. Volt itt egy barlang, ahová Saul bement, hogy a szükségét végezze. Történetesen akkor Dávid és csapata éppen a barlang legbelső részében rejtőzött. ⁴ Dávidnak ezt mondták az emberei: „Látod, erről a kedvező lehetőségről mondta neked az Örökkévaló: »Nézd, kezedbe adom ellenségedet, és azt tehetsz vele, amit akarsz.«”

Akkor Dávid óvatosan odalopakodott Saul közelébe, és a köpenyének sarkát levágta. Saul azonban mindebből semmit sem vett észre. ⁵ Emiatt azonban Dávidot később nagyon bántotta a lelkiismerete, ⁶ és azt mondta az embereinek, mikor visszalopakodott hozzájuk: „Mentsen meg az Örökkévaló attól, hogy valaha ártsak uramnak! Semmiképpen nem fogok kezet emelni arra, akit az Örökkévaló kent föl királynak!” ⁷ Ezzel lecsendesítette és visszatartotta őket attól, hogy rátámadjanak Saulra.

Saul közben kiment a barlangból, és továbbindult.

⁸ Egy kis idő múlva Dávid is előjött a barlangból, és Saul után kiáltott: „Uram, királyom!”

Saul visszanézett, s ekkor Dávid tisztelettel a földig hajolt előtte. ⁹ Majd ezt mondta: „Királyom, miért hallgatsz azok szavára, akik szerint én ártani akarok neked? ¹⁰ Most magad is meggyőződhettél róla, hogy téged a barlangban az Örökkévaló kiszolgáltatott nekem! Bár voltak, akik arra biztattak, hogy öljelek meg, én mégis megkíméltelek! Azt mondtam, hogy nem emelek kezet uramra, mert ő az Örökkévaló fölkent királya. ¹¹ Nézd, atyám, itt van a kezemben a köpenyed sarka, amelyet én magam vágtam le. Bizony, akkor meg is gyilkolhattalak volna! Értsd meg hát, és ismerd el, hogy semmiféle gonoszságot, vagy árulást nem tervezek ellened! Semmit sem vétettem ellened, mégis az életemre törsz! ¹² Ítéljen az Örökkévaló közted és közöttem, és ő büntessen meg azért, amit ellenem tettél, de én nem fogok kezet emelni rád! ¹³ Ahogy az ősi közmondás is mondja:

Én azonban nem vagyok gonosz, és sohasem fogok kezet emelni rád. ¹⁴ Kit üldözöl hát valójában? Azért vonult ki seregével Izráel királya, hogy egy döglött kutyát kergessen? Vagy egy bolhát? ¹⁵ Legyen az Örökkévaló a bíránk! Ő ítéljen közöttünk, ő védelmezze ügyemet, és szabadítson meg engem a kezedből!”

¹⁶ Mikor Dávid befejezte, Saul fölkiáltott: „Valóban te vagy az, Dávid fiam?” Azután a király hangos sírásra fakadt. ¹⁷ Majd így válaszolt Dávidnak: „Bizony, te igazságosabb vagy nálam! Én rosszul bántam veled, te mégis jóval viszonoztad! ¹⁸ Ma igazán megmutattad, hogy mennyire jó vagy hozzám, hiszen engem az Örökkévaló kiszolgáltatott neked, mégsem gyilkoltál meg. ¹⁹ Ugyan ki hagyja futni az ellenségét, ha a kezébe kerül? Jutalmazzon meg téged az Örökkévaló, amiért most ilyen jó voltál hozzám! ²⁰ Nézd, magam is jól tudom, hogy te leszel a király, és Izráel királysága a kezedben is marad. ²¹ Esküdj hát meg most az Örökkévalóra, hogy halálom után nem fogod kiirtani utódaimat, és nemzetségemből nem törlöd ki a nevemet!”

²² Dávid megesküdött erre Saulnak, aki ezután hazatért. Dávid és az emberei azonban visszatértek megerősített rejtekhelyükre.