⁸ Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé. ⁹ De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?”

¹⁰ „Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám.

¹¹ „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten.

¹² „Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám.

¹³ Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?”

„A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony.