1 Korintusi 14
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Szellemi ajándékok a gyülekezet építésére
14 Minden erőtökkel azon igyekezzetek, hogy ez az isteni szeretet éljen és működjön bennetek! Teljes szívvel kívánjátok a Szent Szellem ajándékait, leginkább a prófétálás ajándékát! 2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Az emberek közül senki sem érti, amit mond, mert a Szent Szellemben és titkosan szól. 3 Aki viszont prófétál, az emberekhez szól: olyan dolgokat mond, amelyek épülésükre, bátorításukra és megerősítésükre szolgálnak. 4 Aki a nyelveken szólás ajándékát használja, szellemileg erősíti és építi saját magát. Aki azonban a prófétálás ajándékával szolgál, az a gyülekezetet építi.
5 Szeretném, ha mindegyikőtöknél működne a nyelveken szólás ajándéka, de még inkább azt, hogy prófétáljatok. Hasznosabb annak a szolgálata, aki prófétál, mint aki nyelveken szól, kivéve, ha az, aki a nyelveken szólás ajándékával szolgál, egyúttal meg is tudja magyarázni, amit mondott, hogy az egész gyülekezetnek hasznára legyen.
6 Így tehát testvéreim, ha elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, hogyan szolgálhat ez a ti javatokra, hacsak nem szólok hozzátok egyúttal isteni kijelentéssel, ismerettel, prófétálással, vagy tanítással is? 7 Így van ez még az élettelen hangszerekkel is. Ha például fuvolán, vagy valamilyen húros hangszeren játszik valaki, ám ezek a hangszerek nem adnak tiszta és érthető hangokat, akkor senki nem fogja felismerni, milyen éneket akarnak kísérni vele. 8 Vagy gondoljatok a csatára: ha a trombita nem ad jól hallható és világosan felismerhető jelzést, akkor a katonák nem készülnek fel a harcra.
9 Így van ez veletek is: ha nyelveken szóltok, hogyan fogják a hallgatók megérteni, amit mondtok? S ha nem értik, akkor a levegőbe fogtok beszélni. 10 Milyen sokféle nyelv van a világon, és mindegyik érthető jelentést hordoz. 11 Mégis, ha valaki olyan nyelven szól hozzám, amelyet nem ismerek, akkor idegen leszek a számára, és ő is idegen lesz nekem. 12 Ugyanez vonatkozik rátok is. Mivel nagyon akarjátok a Szent Szellem ajándékait, azon igyekezzetek, hogy elsősorban a helyi gyülekezet építésére, megerősítésére szolgáló ajándékok működjenek közöttetek!
13 Ebből következik, hogy aki a nyelveken szólás ajándékát használja, imádkozzon érte, hogy meg is tudja magyarázni, amit mondott! 14 Ha ugyanis nyelveken imádkozom, a szellemem ugyan imádkozik, de az értelmem nem vesz részt benne. 15 Akkor mit tegyek? Imádkozom a szellememmel is, de az értelmemmel is. Dicséretet énekelek a szellememmel is, de énekelni fogok az értelmemmel is. 16 Máskülönben, ha te csak szellemeddel mondasz áldást, vagyis a nyelveken szólás ajándékát használod, hogyan mondhatja rá a másik ember, hogy „Ámen”? Hiszen nem is érti, mit mondasz! 17 Te ugyan szépen adsz hálát, de ez a többieknek szellemileg semmit sem használ!
18 Hálát adok Istennek, hogy a nyelveken szólás ajándéka bennem jobban működik, mint bárkinél közületek. 19 Ha viszont a helyi gyülekezetben vagyok, inkább akarok valamelyik érthető nyelven öt szót mondani, hogy ezzel is tanítsalak benneteket, mint tízezret a nyelveken szólás ajándékával, amelyből senki sem ért semmit.
20 Testvéreim, ne úgy gondolkozzatok, mint a gyerekek! Csak a gonoszságban legyetek olyanok, mint a csecsemők! 21 Mert ezt mondja az Írás[a]:
„Olyanok által fogok ehhez a néphez szólni,
akik más nyelveken beszélnek,
és idegenek szájával beszélek népemhez,
de még így sem hallgatnak rám”[b]
— ezt mondja az Úr.
22 Ezért a nyelveken szólás ajándéka jel a hitetlenek számára, nem pedig a hívők számára. A prófétálás ajándéka azonban nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szóló jel. 23 Gondoljátok csak meg: az egész helyi gyülekezet összejön, és ti mind egyszerre beszéltek a nyelveken szólás ajándékát használva. Ha ekkor valaki bejön közétek, aki nem tartozik hozzátok, vagy hitetlen, biztosan azt fogja hinni, hogy mind őrültek vagytok. 24 Viszont, ha a gyülekezetben mind prófétáltok, és akkor jön be közétek egy idegen vagy hitetlen, akkor az ott elhangzó próféciák megmutatják a bűneit, és meggyőzik őt, hogy bűnös. 25 Így azután, mivel a szíve titkai kiderülnek, az idegen a földre borulva imádja majd Istent, és azt fogja mondani: „Bizony, Isten itt van közöttetek!”[c]
Amikor összejöttök, építsétek egymást!
26 Mi hát a helyes, testvéreim? Amikor összejöttök, mindegyikőtök igyekezzen a többieket építeni! Egyikőtök énekeljen egy dicsőítő éneket, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, valaki pedig magyarázza meg — de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erősítse a gyülekezetet! 27 Ha a nyelvek ajándékával akarnak szólni a testvérek, ketten vagy legfeljebb hárman beszéljenek. De csak egymás után, valaki pedig magyarázza meg! 28 Ha nincs senki, aki meg tudná magyarázni, akkor a nyelveken szóló ne beszéljen a helyi gyülekezet előtt, hanem hallgasson: csak magában és Istennek mondja el!
29 Két, vagy három próféta szóljon, és a többiek vizsgálják és ítéljék meg, amit mondanak! 30 Lehet, hogy miközben az egyikük beszél, valaki más is kap üzenetet Istentől. Ekkor az elsőször szóló hallgasson el, és engedje szólni a következőt! 31 Mert valamennyien prófétálhattok, de csak egyik a másik után. Így mindenki tanulhat és bátorítást kaphat belőle. 32 A próféták szellemei ugyanis engedelmeskednek a prófétáknak. 33 Hiszen Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség Istene. Így van ez Isten népének minden helyi gyülekezetében.
34 Az összejöveteleken az asszonyok ne beszéljenek, hanem maradjanak csendben. Maradjanak meg az engedelmességben, amint azt a Mózes Törvénye is mondja. 35 Ha pedig valamit meg akarnak kérdezni, azt otthon kérdezzék meg a férjüktől, mert nem helyes, ha az asszony a helyi gyülekezet összejövetelén beszél.
36 Vajon Isten üzenete tőletek eredt, vagy egyedül csak hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő próféta, vagy szellemi ember, akkor fel kell ismernie, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa! 38 Ha ezt nem ismeri el, akkor őt sem fogja az Úr elismerni.
39 Tehát, testvéreim, teljes szívvel kívánjátok a prófétálás ajándékát, de ne tiltsátok vagy akadályozzátok a nyelveken szólás ajándékát se! 40 Azonban minden szép rendben történjen közöttetek!
Footnotes
- 1 Korintusi 14:21 Írás Szó szerint: „Törvény” — itt ugyanaz az értelme, mint általában az „Írás” szónak — vagyis a Biblia első részét, az Ó-Testamentumot jelenti.
- 1 Korintusi 14:21 Idézet: Ézs 28:11–12.
- 1 Korintusi 14:25 Lásd Ézs 45:14 és Zak 8:23.
1 Korinthus 14
Hungarian New Translation
Nyelveken való szólás és prófétálás
14 Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok.
2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat.
3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.
4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.
5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle.
6 Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban?
7 Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak?
8 Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?
9 Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
10 Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen.
11 Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem.
12 Ezért ti is, mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja.
13 Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni.
14 Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom.
15 Hogyan is van tehát ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.
16 Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz?
17 Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle.
18 Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni,
19 de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.
20 Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.
21 A törvényben meg van írva: "Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr.
22 Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól.
23 Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
24 De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja,
25 és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van.
A gyülekezeti összejövetel rendje
26 Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!
27 Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig magyarázza meg.
28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és az Istenhez.
29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg.
30 De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el.
31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.
32 A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak.
33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik,
34 az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja.
35 Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie.
36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
37 Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata.
38 És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el.
39 Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok.
40 Azonban minden illendően és rendben történjék.
1 Corinthians 14
The Message
Prayer Language
14 1-3 Go after a life of love as if your life depended on it—because it does. Give yourselves to the gifts God gives you. Most of all, try to proclaim his truth. If you praise him in the private language of tongues, God understands you but no one else does, for you are sharing intimacies just between you and him. But when you proclaim his truth in everyday speech, you’re letting others in on the truth so that they can grow and be strong and experience his presence with you.
4-5 The one who prays using a private “prayer language” certainly gets a lot out of it, but proclaiming God’s truth to the church in its common language brings the whole church into growth and strength. I want all of you to develop intimacies with God in prayer, but please don’t stop with that. Go on and proclaim his clear truth to others. It’s more important that everyone have access to the knowledge and love of God in language everyone understands than that you go off and cultivate God’s presence in a mysterious prayer language—unless, of course, there is someone who can interpret what you are saying for the benefit of all.
6-8 Think, friends: If I come to you and all I do is pray privately to God in a way only he can understand, what are you going to get out of that? If I don’t address you plainly with some insight or truth or proclamation or teaching, what help am I to you? If musical instruments—flutes, say, or harps—aren’t played so that each note is distinct and in tune, how will anyone be able to catch the melody and enjoy the music? If the trumpet call can’t be distinguished, will anyone show up for the battle?
9-12 So if you speak in a way no one can understand, what’s the point of opening your mouth? There are many languages in the world and they all mean something to someone. But if I don’t understand the language, it’s not going to do me much good. It’s no different with you. Since you’re so eager to participate in what God is doing, why don’t you concentrate on doing what helps everyone in the church?
13-17 So, when you pray in your private prayer language, don’t hoard the experience for yourself. Pray for the insight and ability to bring others into that intimacy. If I pray in tongues, my spirit prays but my mind lies fallow, and all that intelligence is wasted. So what’s the solution? The answer is simple enough. Do both. I should be spiritually free and expressive as I pray, but I should also be thoughtful and mindful as I pray. I should sing with my spirit, and sing with my mind. If you give a blessing using your private prayer language, which no one else understands, how can some outsider who has just shown up and has no idea what’s going on know when to say “Amen”? Your blessing might be beautiful, but you have very effectively cut that person out of it.
18-19 I’m grateful to God for the gift of praying in tongues that he gives us for praising him, which leads to wonderful intimacies we enjoy with him. I enter into this as much or more than any of you. But when I’m in a church assembled for worship, I’d rather say five words that everyone can understand and learn from than say ten thousand that sound to others like gibberish.
20-25 To be perfectly frank, I’m getting exasperated with your childish thinking. How long before you grow up and use your head—your adult head? It’s all right to have a childlike unfamiliarity with evil; a simple no is all that’s needed there. But there’s far more to saying yes to something. Only mature and well-exercised intelligence can save you from falling into gullibility. It’s written in Scripture that God said,
In strange tongues
and from the mouths of strangers
I will preach to this people,
but they’ll neither listen nor believe.
So where does it get you, all this speaking in tongues no one understands? It doesn’t help believers, and it only gives unbelievers something to gawk at. Plain truth-speaking, on the other hand, goes straight to the heart of believers and doesn’t get in the way of unbelievers. If you come together as a congregation and some unbelieving outsiders walk in on you as you’re all praying in tongues, unintelligible to each other and to them, won’t they assume you’ve taken leave of your senses and get out of there as fast as they can? But if some unbelieving outsiders walk in on a service where people are speaking out God’s truth, the plain words will bring them up against the truth and probe their hearts. Before you know it, they’re going to be on their faces before God, recognizing that God is among you.
26-33 So here’s what I want you to do. When you gather for worship, each one of you be prepared with something that will be useful for all: Sing a hymn, teach a lesson, tell a story, lead a prayer, provide an insight. If prayers are offered in tongues, two or three’s the limit, and then only if someone is present who can interpret what you’re saying. Otherwise, keep it between God and yourself. And no more than two or three speakers at a meeting, with the rest of you listening and taking it to heart. Take your turn, no one person taking over. Then each speaker gets a chance to say something special from God, and you all learn from each other. If you choose to speak, you’re also responsible for how and when you speak. When we worship the right way, God doesn’t stir us up into confusion; he brings us into harmony. This goes for all the churches—no exceptions.
34-36 Wives must not disrupt worship, talking when they should be listening, asking questions that could more appropriately be asked of their husbands at home. God’s Book of the law guides our manners and customs here. Wives have no license to use the time of worship for unwarranted speaking. Do you—both women and men—imagine that you’re a sacred oracle determining what’s right and wrong? Do you think everything revolves around you?
37-38 If any one of you thinks God has something for you to say or has inspired you to do something, pay close attention to what I have written. This is the way the Master wants it. If you won’t play by these rules, God can’t use you. Sorry.
39-40 Three things, then, to sum this up: When you speak forth God’s truth, speak your heart out. Don’t tell people how they should or shouldn’t pray when they’re praying in tongues that you don’t understand. Be courteous and considerate in everything.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson