1 Korinthus 11
Hungarian New Translation
11 Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.
Az asszonyok fejének befedése
2 Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.
3 Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.
4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
5 De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.
6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét.
7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.
8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.
10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy méltóságának jelét viselje a fején, az angyalok miatt is.
11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.
13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni az Istenhez?
14 Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját,
15 az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj.
16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
A gyülekezet összejövetele, az úrvacsora megbecsülése
17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.
18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.
20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni,
21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
22 Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.
23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."
26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.
27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
30 Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.
31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
32 De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
33 Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
34 És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.
1 Corinthians 11
The Message
To Honor God
11 1-2 It pleases me that you continue to remember and honor me by keeping up the traditions of the faith I taught you. All actual authority stems from Christ.
3-9 In a marriage relationship, there is authority from Christ to husband, and from husband to wife. The authority of Christ is the authority of God. Any man who speaks with God or about God in a way that shows a lack of respect for the authority of Christ, dishonors Christ. In the same way, a wife who speaks with God in a way that shows a lack of respect for the authority of her husband, dishonors her husband. Worse, she dishonors herself—an ugly sight, like a woman with her head shaved. This is basically the origin of these customs we have of women wearing head coverings in worship, while men take their hats off. By these symbolic acts, men and women, who far too often butt heads with each other, submit their “heads” to the Head: God.
10-12 Don’t, by the way, read too much into the differences here between men and women. Neither man nor woman can go it alone or claim priority. Man was created first, as a beautiful shining reflection of God—that is true. But the head on a woman’s body clearly outshines in beauty the head of her “head,” her husband. The first woman came from man, true—but ever since then, every man comes from a woman! And since virtually everything comes from God anyway, let’s quit going through these “who’s first” routines.
13-16 Don’t you agree there is something naturally powerful in the symbolism—a woman, her beautiful hair reminiscent of angels, praying in adoration; a man, his head bared in reverence, praying in submission? I hope you’re not going to be argumentative about this. All God’s churches see it this way; I don’t want you standing out as an exception.
17-19 Regarding this next item, I’m not at all pleased. I am getting the picture that when you meet together it brings out your worst side instead of your best! First, I get this report on your divisiveness, competing with and criticizing each other. I’m reluctant to believe it, but there it is. The best that can be said for it is that the testing process will bring truth into the open and confirm it.
20-22 And then I find that you bring your divisions to worship—you come together, and instead of eating the Lord’s Supper, you bring in a lot of food from the outside and make pigs of yourselves. Some are left out, and go home hungry. Others have to be carried out, too drunk to walk. I can’t believe it! Don’t you have your own homes to eat and drink in? Why would you stoop to desecrating God’s church? Why would you actually shame God’s poor? I never would have believed you would stoop to this. And I’m not going to stand by and say nothing.
23-26 Let me go over with you again exactly what goes on in the Lord’s Supper and why it is so centrally important. I received my instructions from the Master himself and passed them on to you. The Master, Jesus, on the night of his betrayal, took bread. Having given thanks, he broke it and said,
This is my body, broken for you.
Do this to remember me.
After supper, he did the same thing with the cup:
This cup is my blood, my new covenant with you.
Each time you drink this cup, remember me.
What you must solemnly realize is that every time you eat this bread and every time you drink this cup, you reenact in your words and actions the death of the Master. You will be drawn back to this meal again and again until the Master returns. You must never let familiarity breed contempt.
27-28 Anyone who eats the bread or drinks the cup of the Master irreverently is like part of the crowd that jeered and spit on him at his death. Is that the kind of “remembrance” you want to be part of? Examine your motives, test your heart, come to this meal in holy awe.
29-32 If you give no thought (or worse, don’t care) about the broken body of the Master when you eat and drink, you’re running the risk of serious consequences. That’s why so many of you even now are listless and sick, and others have gone to an early grave. If we get this straight now, we won’t have to be straightened out later on. Better to be confronted by the Master now than to face a fiery confrontation later.
33-34 So, my friends, when you come together to the Lord’s Table, be reverent and courteous with one another. If you’re so hungry that you can’t wait to be served, go home and get a sandwich. But by no means risk turning this Meal into an eating and drinking binge or a family squabble. It is a spiritual meal—a love feast.
The other things you asked about, I’ll respond to in person when I make my next visit.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson