Adónijjá meg akarja szerezni a királyságot

1 Dávid király nagyon megöregedett, és idős kora miatt állandóan fázott. Szolgái hiába próbálták takarókkal melegíteni. ² Végül azt javasolták a királynak: „Hadd keressünk urunknak egy fiatal szűz leányt, aki gondozza a királyt. Ha ez a leány a király karjai között fekszik, akkor urunk nem fog fázni többé.” ³ A király szolgái tehát keresni kezdtek egész Izráelben egy szép leányt, hogy szolgálja a királyt. Végül rátaláltak a súnémi Abiságra, akit el is vittek Dávidhoz. ⁴ Ez a leány valóban nagyon szép volt. Ettől fogva ő ápolta és gondozta a királyt, aki azonban nem hált vele.

^5-6 Adónijjá, Dávid fia, akit Haggít szült Dávidnak, daliás termetű férfi volt. Adónijjá később született, mint a féltestvére, Absolon. Adónijjá elbizakodottságában ezt mondta: „Én leszek a király Dávid után!” Saját testőrökből álló kíséretet szerzett magának, amely lovasokból, harci szekerekből és ötven gyalogos katonából állt. Ez utóbbiak mindig Adónijjá harci szekere előtt futottak, akárhová ment. Dávid azonban soha nem szólt Adónijjának, és nem vonta kérdőre, bármit is tett. Soha nem dorgálta meg: „Fiam, miért viselkedsz így?!”

⁷ Adónijjá tanácskozott Jóábbal, Cerúja fiával és Ebjátárral, a pappal, akik a pártjára álltak, és támogatták. ⁸ Azonban voltak, akik nem csatlakoztak Adónijjához: Cádók pap, Benája, Jójádá fia, azután Nátán próféta, Simei, Réi, meg Dávid testőrei.

⁹ Ezután történt, hogy Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjakat áldozott a Kígyó-sziklánál, a Rógél-forrás^[a] mellett. Erre az alkalomra meghívta a testvéreit — a király összes fiát —, és Júda törzsének minden királyi tisztviselőjét, ¹⁰ csak a következőket nem hívta meg: Salamont, a testvérét; Nátán prófétát meg Benáját és a király testőreit.

Nátán és Betsabé közbenjár Dávidnál

¹¹ Nátán próféta azonban megtudta ezt, és felkereste Betsabét, Salamon anyját. Ezt kérdezte tőle: „Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király? Urunk, Dávid pedig semmit sem tud róla! ¹² Most hát hallgass rám! Hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét is. ¹³ Menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, királyom! Nem úgy van-e, hogy esküvel erősítve megígérted szolgálódnak: »Egészen biztos, hogy a fiad, Salamon lesz utánam a király, ő követ engem a trónon!« Akkor miért lett mégis Adónijjá a király?” ¹⁴ Amíg te beszélsz a királlyal, én is bemegyek hozzá, és megerősítem szavaidat.

¹⁵ Így hát Betsabé meglátogatta a királyt, aki már nagyon öreg volt, és a hálószobájában feküdt. A súnémi Abiság volt mellette, aki szolgálta a királyt. ¹⁶ Betsabé fejet hajtott, majd földre borult a király előtt, aki megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”

¹⁷ Betsabé így felelt: „Uram, királyom! Te megesküdtél nekem, szolgálólányodnak az Örökkévalóra, Istenedre: »Egészen biztos, hogy a fiad, Salamon lesz utánam a király, ő követ engem a trónon!« ¹⁸ Most pedig Adónijjá lett a király, te pedig, uram, királyom, nem is tudsz róla! ¹⁹ Adónijjá éppen most nagy lakomát tart. Sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta a király összes fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg vezetőjét. De Salamont, a szolgádat nem hívta meg. ²⁰ Most hát, uram, királyom, rajtad van egész Izráel szeme! Neked kell megmondanod, ki legyen a király utánad! ²¹ Máskülönben, miután te, uram, királyom, pihenni térsz őseid mellé, Adónijjá engem és Salamont lázadónak fog tekinteni.”

²² Mialatt Betsabé a királlyal beszélt, megérkezett Nátán próféta is. ²³ A szolgák jelentették a királynak: „Itt van Nátán próféta.” Nátán bejött, és földre borult a király előtt. ²⁴ Azután ezt kérdezte: „Uram, király! Te mondtad azt, hogy Adónijjá uralkodjon utánad, és ő üljön a trónodra? ²⁵ Mert ő ma nagy vendégséget rendezett. Sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, meghívta a király összes fiát, a hadsereg vezetőit és Ebjátár papot. Ezek együtt lakomáznak, és azt kiáltják: »Éljen Adónijjá, a király!« ²⁶ Azonban engem, a te szolgádat; Cádók papot, Benáját, Jójádá fiát, és szolgádat, Salamont — bennünket nem hívott meg Adónijjá! ²⁷ Uram, királyom, valóban tőled van ez a dolog? Ha igen, akkor miért nem mondtad meg szolgáidnak, ki fog követni a trónodon?”

²⁸ Akkor Dávid behívatta Betsabét, aki megállt előtte.

²⁹ A király megesküdött: „Az Örökkévalóra esküszöm, aki örökké él, és aki megszabadította a lelkemet minden bajból, ³⁰ hogy bizony ma megteszem, amit régen esküvel megígértem neked! Mert megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izráel Istenére: »Egészen biztos, hogy a te fiad, Salamon uralkodik utánam, és ő ül majd a trónomra.«”

³¹ Akkor Betsabé arccal a földre borult a király előtt, és ezt mondta: „Uram, Dávid király, örökké élj!”

Salamon trónra lép

³² Majd Dávid király ezt parancsolta: „Hívjátok ide Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát!” Azok be is jöttek, és megálltak a király előtt, ³³ aki ezt parancsolta nekik: „Vegyétek magatok mellé szolgáimat! Salamont ültessétek fel az öszvéremre, és vonuljatok le a Gihon-forráshoz!^{[b] 34} Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje fel Salamont egész Izráel királyává! Azután fújjátok meg a trombitákat, és kiáltsátok: »Éljen Salamon király!« ³⁵ Azután vonuljatok fel ide, és Salamon üljön a trónomra, mert helyettem ő lesz a király! Őt választottam, hogy uralkodjon Izráel és Júda fölött.”

³⁶ Benája, Jójádá fia így válaszolt a királynak: „Ámen! Úgy legyen! Mondjon rá áment az Örökkévaló, uram, királyom Istene is! ³⁷ Ahogyan az Örökkévaló vele volt urammal, a királlyal — úgy legyen Salamonnal is, és tegye trónját még hatalmasabbá, mint uram, Dávid király trónját!”

³⁸ Akkor Cádók pap, Nátán próféta, Benája, Jójádá fia és a királyi testőrség felültette Salamont Dávid király öszvérére, és levonultak a Gihon-forráshoz. ³⁹ Cádók pap a Szent Sátorból kihozta az olajtartót, amelyben a szent olajat őrizték. Az olajat Salamon fejére öntötte, így kente fel királlyá. Megfújták a trombitákat és az egész nép azt kiáltotta: „Éljen Salamon, a király!” ⁴⁰ Majd felvonultak a Dávid városába, és az egész nép nagy örvendezéssel és sípokat fújva követte a királyt. Olyan hangosan kiáltoztak és ujjongtak, hogy a föld is meghasadt hangjuktól.

⁴¹ Ezalatt Adónijjá és vendégei éppen a lakoma végére értek, és meghallották ezt a nagy zajt. Jóáb megkérdezte, amikor a trombita hangját hallotta: „Mit jelent ez a nagy zaj, mi történik a városban?”

⁴² Amikor ezt mondta, betoppant Jonatán, Ebjátár pap fia. Adónijjá megszólította: „Gyere csak, te megbízható ember vagy, és biztosan jó hírt hoztál!”

⁴³ Ő pedig így válaszolt: „Nem! Dávid király Salamont tette királlyá! ⁴⁴ Elküldte vele Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójádá fiát és a királyi testőrséget, akik Salamont a király öszvérére ültették. ⁴⁵ Azután Cádók pap és Nátán próféta királlyá kente Salamont a Gihon-forrásnál. Onnan felvonultak a Dávid városába nagy örvendezéssel — ettől zajos a város, ezt hallottátok ti is. ⁴⁶ Salamon már ott is ül a királyi trónon. ⁴⁷ Sőt, a király szolgái és főemberei is mind odamentek urunkhoz, Dávid királyhoz, és kifejezték jókívánságaikat: »Istened tegye Salamon nevét még híresebbé, mint a te nevedet! Tegye Salamon trónját még hatalmasabbá, mint a te trónodat!« A király erre meghajolt a fekvőhelyén, ⁴⁸ majd ezt mondta: »Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki engedte meglátnom, hogy ma az egyik fiam^[c] ül a trónomon!«”

⁴⁹ Ennek hallatán Adónijjá vendégei megrémültek, és mind szétszéledtek. ⁵⁰ Adónijjá is felkelt, és mivel félt Salamontól, sietve elment a Szent Sátorhoz, és megfogta az oltár szarvát, hogy ne öljék meg. ⁵¹ Salamonnak jelentették: „Adónijjá fél tőled, Salamon király, ezért elment, és megfogta az oltár szarvát. Azt mondja: »Esküdjön meg Salamon király, hogy nem fogja szolgáját megöletni!«”

⁵² Salamon erre így válaszolt: „Ha Adónijjá úgy él, hogy hűségét bizonyítja — akkor a haja szála sem görbül. De ha valami gonoszságot követ el, akkor meg kell halnia!” ⁵³ Akkor Salamon király elküldte szolgáit, akik elhozták Adónijját az oltártól. Adónijjá a király elé járult, és meghajolt előtte. Salamon pedig azt mondta neki: „Menj haza!”