1 Krónika 15:1-16:36

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Dávid Jeruzsálembe viteti a Szövetségládát^(A)

15 Ezután Dávid házakat épített magának és családjának a Dávid városában, Jeruzsálemben. Majd helyet készített az Isten Szövetségládájának: egy sátrat állított fel annak számára. ² Azt mondta: „Csak a léviták hordozhatják a Szövetségládát, senki más. Az Örökkévaló választotta ki őket, hogy mindörökké szolgálják őt, és hogy hordozzák az Örökkévaló Szövetségládáját.”

³ Azután összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel egész népét, hogy az Örökkévaló Szövetségládáját felvigyék arra a helyre, amelyet erre a célra készített. ⁴ Összehívta Áron leszármazottjait, és a lévitákat is. Ezek a következők voltak: ⁵ Kéhát családjából Úriél, a vezetőjük és 120 rokona, ⁶ Mérári családjából Aszájá, a vezetőjük és 220 rokona, ⁷ Gérsón családjából Jóel, a vezetőjük és 130 rokona, ⁸ Elicáfán családjából Semajá, a vezetőjük és 200 rokona, ⁹ Hebron családjából Eliél, a vezetőjük és 80 rokona, ¹⁰ Uzziél családjából Amminádáb, a vezetőjük és 112 rokona.

Dávid hívatja a papokat és a lévitákat

¹¹ Majd Dávid hívatta Cádók és Ebjátár papokat, és a következő lévitákat: Úriél, Aszájá, Jóel, Semajá, Eliél és Amminádáb. ¹² Azt mondta nekik: „Ti vagytok a léviták nemzetségfői. Szenteljétek meg magatokat a rokonaitokkal együtt, hogy felvihessétek az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját arra a helyre, amelyet készítettem. ¹³ Az előző alkalommal nem voltatok velünk, s emiatt magunkra vontuk Istenünk, az Örökkévaló haragját, mivel nem kértük ki a tanácsát, hogyan kell megfelelően hordoznunk a Szövetségládát.”

¹⁴ Tehát megszentelték magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját. ¹⁵ A léviták rudakkal vállukra emelték a ládát, és úgy vitték — ahogyan azt az Örökkévaló szava szerint Mózes megparancsolta.

Dávid kijelöli az énekes lévitákat

¹⁶ Dávid parancsa szerint a léviták vezetői — a saját rokonaik közül — énekeseket választottak ki, akik hangos énekszóval, hárfa, lant és cintányér kíséretével dicsérték az Örökkévalót.

¹⁷ Így választották ki énekesnek Hémánt, Jóel fiát, azután Ászáfot, Berekjáhú fiát, és Mérári családjából Étánt, Kúsájáhú fiát. Ők valamennyien rokonok voltak. ¹⁸ Velük együtt szolgáltak, mint segítők a következő rokonaik: Zekarjáhú, Bén, Jaaziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Benájáhú, Maaszéjáhú, Mattitjáhú, Elifléhú és Miknéjáhú. Azután két ajtóőrt is kijelöltek: Obed-Edómot és Jeiélt.

¹⁹ Az énekesek, Hémán, Ászáf és Étán kezelték a bronzból készült cintányérokat is. ²⁰ Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú játszottak a magas hangú húros hangszereken.^{[a] 21} Mettitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Obed-Edóm, Jeíél, és Azazjáhú a mélyebb hangú húros hangszereket^[b] szólaltatták meg. ²² Az éneklésben Kenanjáhú volt a léviták vezetője, mert ő értett ehhez a legjobban. Így az éneklést ő irányította.

²³ Berekjá és Elkána őrködtek a Szövetségládánál, a bejárat előtt. ²⁴ A trombitákat a következő papok fújták az Isten Szövetségládája előtt: Sebanjáhú, Jósafát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliézer. Obed-Edóm és Jeiél szintén a Szövetségládánál őrködtek a bejárat előtt.

²⁵ Akkor Dávid vezetésével Izráel népének a vezetői és hadsereg vezérei nagy örömmel elmentek Obed-Edóm házához, hogy elhozzák onnan az Örökkévaló Szövetségládáját. ²⁶ Az Örökkévaló megsegítette a lévitákat, akik a Szövetségládát vitték, ezért feláldoztak az Örökkévalónak hét bikát és hét kost. ²⁷ Dávid, a Szövetségládát hordozó léviták, az énekesek és Kenanjá, a vezetőjük valamennyien finom lenvászon ruhát viseltek. Dávid ezen felül lenvászon efódot is vett magára.

²⁸ Így vitte egész Izráel az Örökkévaló Szövetségládáját hangos örömkiáltásokkal, a sófár hangja mellett; trombitaszóval, és cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal kísérve.

²⁹ Amikor a Szövetségládát bevitték a Dávid városába, Mikál, Saul leánya, Dávid felesége kinézett az ablakon. Látta, hogy Dávid király ugrál és táncol örömében, és emiatt megvetette őt.

16 Azután bevitték a Szövetségládát abba a sátorba, amelyet Dávid készített erre a célra, és elhelyezték annak közepén. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be Istennek. ² Miután befejezte az áldozatokat, Dávid megáldotta a népet az Örökkévaló nevében, ³ és minden egyes férfit és nőt megajándékozott Izráelben: mindenkinek adott egy kenyeret, egy préselt datolyából készített kalácsot és egy mazsolából készült kalácsot.^[c]

⁴ Majd Dávid kiválasztott néhányat a léviták közül, hogy az Örökkévaló Szövetségládája előtt teljesítsenek szolgálatot: hirdessék az Örökkévaló, Izráel Istene dicsőségét, adjanak hálát neki, és imádják őt. ⁵ Ezek a léviták a következők voltak: Ászáf lett a vezetőjük, a helyettese pedig Zekarjá, azután a többiek: Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Banájáhú, Obed-Edóm és Jeiél, aki hárfán és lanton játszott. Ászáf kezelte a cintányért. ⁶ Benájáhú és Jahaziél papok állandó feladata volt a trombiták megfújása az Isten Szövetségládája előtt. ⁷ Dávid ezen a napon állította először szolgálatba Ászáfot és a társait, és ekkor bízta rájuk először, hogy énekkel adjanak hálát az Örökkévalónak és dicsérjék őt.

Dávid hálaadó éneke^(B)

Erre az egész nép így felelt: „Ámen!” — és mind dicsérték az Örökkévalót.