1 Krónika 12:23-14:17

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Akik Hebronban csatlakoztak Dávidhoz

²³ Mások meg — harcra fegyverkezve — Hebronban csatlakoztak Dávidhoz. Azt akarták, hogy Saul királyságát Dávid kapja meg — pontosan úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.

Ez a névsora a vezetőiknek és a létszáma csapataiknak:

²⁴ Júda törzséből 6 800 harcra kész férfi, akik mind pajzsot és lándzsát viseltek,

²⁵ Simeon törzséből 7 100 férfi, mind bátor és harcra kész katona.

²⁶ Lévi törzséből összesen 4 600 férfi jött. ²⁷ Ebből Jehójádá, Áron családjának a fejedelme 3 700 főt hozott magával. ²⁸ Azután Cádók jött — aki kiváló fiatal harcos volt — az egész családjával és 22 további vezetővel együtt.

²⁹ Benjámin törzséből — ahová Saul király is tartozott — 3 000 férfi jött Dávidhoz, annak ellenére, hogy ők Saul rokonai voltak. A törzs többsége akkor még hűséges maradt Saulhoz.

³⁰ Efraim törzséből 20 800 bátor harcos jött, akik mind kitűntek a nemzetségük közül.

³¹ Manassé fél törzséből 18 000 jött, akiket név szerint jelöltek ki, hogy csatlakozzanak Dávidhoz, és tegyék királlyá őt.

³² Issakár törzséből 200 vezető jött, akik magukkal hozták a rokonaikból álló és a vezetésük alatt lévő csapataikat. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy mit kell Izráelnek tennie, és hogy ennek most jött el az ideje.

³³ Zebulon törzséből 50 000 férfi jött, akik mind hűséges, megbízható és gyakorlott harcosok voltak, és mindenféle fegyverrel fel voltak szerelkezve.

³⁴ Naftáli törzséből 1 000 parancsnok vezetésével 37 000 fő jött, pajzzsal és lándzsával.

³⁵ Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi jött.

³⁶ Ásér törzséből 40 000 felszerelt és kiképzett harcos csatlakozott Dávidhoz.

³⁷ Jöttek a Jordán folyó másik oldaláról is, Rúben, Gád, és Manassé fél törzséből, összesen 120 000 harcos, mindenféle fegyverrel felszerelkezve.

³⁸ Mindezek a férfiak a hadba vonulás rendje szerint jöttek, és helyezkedtek el Hebronban. Valamennyien teljesen egyetértettek abban, hogy Dávid legyen a király egész Izráel felett — és ebben egész Izráel népe egyetértett velük.

³⁹ A sereg három napot töltött Dáviddal együtt Hebronban. Bőven volt enni- és innivalójuk, mert az otthoni rokonaik ellátták őket útravalóval, ⁴⁰ sőt, a szomszédos területek lakói — egészen Issakár, Zebulon és Naftáli vidékéig — hoztak a seregnek mindenféle élelmet. Még vágni való ökröket és juhokat is hoztak, meg kenyeret, lisztet, aszalt fügét és szőlőt, bort és olívaolajat. A szállításhoz szamarakat, tevéket, öszvéreket és ökröket használtak. Ennyi mindennel ellátták Dávid seregét, mert nagy volt a nép öröme egész Izráelben.

Dávid a Szövetségládát elhozza Kirját-Jeárimból^(A)

13 Dávid tanácskozott seregének a vezetőivel és a többi főembereivel, ² majd összehívta az egész seregét, és ezt mondta nekik: „Ha ti is jónak látjátok, és ha Istenünk, az Örökkévaló ezt akarja, üzenjünk a többi testvéreinknek is, Izráel földjének minden részébe! Üzenjünk a papoknak és a lévitáknak, üzenjünk a városoknak és a falvaknak! Üzenjünk nekik, hogy mindannyian jöjjenek ide hozzánk! ³ Azután keressük fel együtt az Örökkévaló Szövetségládáját, és hozzuk ide, Jeruzsálembe, mert Saul idejében nem törődtünk vele!” ⁴ Az egész gyűlés egyetértett Dáviddal, mert mindenki úgy gondolta, hogy ez így helyes.

⁵ Összegyűjtötte hát Dávid Izráel egész népét az ország déli határától (az egyiptomi Síhór-pataktól) az északi határig (a Hamátba vezető útig), hogy elhozzák az Isten Szövetségládáját Kirját-Jeárimból.

⁶ Akkor Dávid egész Izráellel együtt felvonult a Júda területén lévő Baalába, vagyis Kirját-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerubok fölött trónoló Isten, az Örökkévaló Szövetségládáját, amelynél az ő nevét segítségül hívják.

⁷ Elhozták tehát azt Abinádáb házából, és egy új szekérre helyezték, amelyet Uzza és Ahjó vezetett.

⁸ Dávid és az egész nép pedig teljes szívvel-lélekkel ujjongott és ünnepelt az Örökkévaló előtt. Táncoltak, énekeltek, és lantokkal, hárfákkal, dobokkal, cintányérokkal és trombitákkal zenéltek.

⁹ Amikor elérkeztek a Kídón szérűskertjéhez, ahol a gabonát szokták csépelni, az ökrök megbotlottak, és a Szövetségláda elmozdult a szekéren. Uzza ekkor kinyújtotta a kezét, hogy helyreigazítsa a Szövetségládát. ¹⁰ Ebben a pillanatban az Örökkévaló megharagudott Uzzára, és halálra sújtotta őt, mert hozzá mert nyúlni a Szövetségládához. Így halt meg Uzza az Örökkévaló előtt. ¹¹ Dávid megharagudott, hogy az Örökkévaló lesújtott Uzzára. Ezért nevezik azt a helyet mindmáig így: „Perec-Uzza”.^[a]

¹² Akkor Dávidot nagy félelem fogta el: Istentől félt. Azt mondta: „Hogyan is merészelhetném az Isten Szövetségládáját magamhoz vinni?” ¹³ Ezért nem vitte tovább a Szövetségládát a saját városába, hanem a gáti Obed-Edóm házánál hagyta, ¹⁴ három hónapig. Az Örökkévaló pedig nagyon megáldotta ezt a családot, és mindent, ami az övék volt.

Dávid királysága megerősödik^(B)

14 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz. Küldött neki cédrusgerendákat, kőműves- és ácsmestereket is, hogy Dávidnak palotát építsenek. ² Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló megerősítette őt, hogy Izráel királya legyen, mert királyságát felvirágoztatta, Izráel népének a javára.

³ Dávid Jeruzsálemben — a meglévők mellé — még több feleséget vett, akiktől számos fia és leánya született. ⁴ Ezek a gyermekei születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, ⁵ Jibhár, Elisúa, Elpelet, ⁶ Nógah, Nefeg, Jáfía, ⁷ Elisáma, Beeljádá és Elifelet.

Győztes csaták a filiszteusok ellen^(C)

⁸ A filiszteusok megtudták, hogy Dávidot felkenték egész Izráel királyává, ezért az egész seregük felkerekedett, hogy harcoljanak ellene. Ezt Dávid is megtudta, és kivonult ellenük. ⁹ A filiszteusok megtámadták, és kirabolták a Refáim völgyét. ¹⁰ Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Megtámadjam-e a filiszteusokat? Kezembe adod-e őket, hogy megverjem a seregüket?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Támadd meg, és a kezedbe adom őket!”

¹¹ Akkor Dávid a seregével megtámadta Baál-Perácim^[b] városát, és megverte a filiszteusokat. Azóta nevezik ezt a várost Baál-Perácimnak, mert Dávid a győzelem után ezt mondta: „Isten az én kezem által áttört az ellenségen, ahogy a víz áttöri a gátat!” ¹² A filiszteusok elfutottak, és otthagyták a bálványaikat, Dávid pedig megparancsolta az embereinek, hogy égessék el azokat.

¹³ Egy idő múlva a filiszteusok ismét a Refáim-völgyben támadtak. ¹⁴ Dávid ekkor is megkérdezte az Örökkévalót, aki azt mondta neki: „Most ne szemből támadj rájuk, hanem kerüld meg őket, és a balzsam-fák felől támadd meg őket! ¹⁵ Várd meg, amíg meghallod a harcba induló sereg támadásának zaját a balzsam-fák tetején — Isten előtted vonul a filiszteusok ellen, hogy megverje őket. Akkor te is támadd meg a filiszteusokat!” ¹⁶ Dávid mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki, és legyőzte a filiszteusokat. Dávid katonái üldözték és vágták az ellenséget Gibeontól egészen Gézerig. ¹⁷ Dávid híre eljutott minden országba, és az Örökkévaló minden nemzetben tiszteletet és félelmet keltett Dávid iránt.