约翰福音 6
Chinese Contemporary Bible (Simplified)
耶稣使五千人吃饱
6 事后，耶稣渡过加利利湖，就是提比哩亚海。 2 许多人因为见过耶稣治病的神迹，就跟随了祂。 3 耶稣到了山上，与门徒一起坐下来。 4 那时，犹太人的逾越节快到了。 5 耶稣举目看见一大群人向祂走来，就对腓力说：“我们到哪里去买饼给他们吃呢？” 6 祂这样说是想试试腓力，其实祂知道应该怎么做。
7 腓力回答说：“就算买二百个银币[a]的饼，也不够他们每人一口啊！”
8 另外一个门徒——西门·彼得的弟弟安得烈对耶稣说： 9 “这里有个小孩子带了五个大麦饼和两条鱼。不过，这么多人，这一点东西实在无济于事。”
10 耶稣说：“你们叫大家坐下。”那地方草很多，众人便坐下来，当时在场的男人大约有五千。 11 耶稣拿起饼来祝谢后，分给坐着的众人，然后又照样分鱼，众人可以随意吃。 12 他们吃饱后，耶稣对门徒说：“把剩下的零碎收拾起来，免得浪费。”
13 他们便把大家吃剩的那五个大麦饼的零碎收拾起来，装满了十二个篮子。 14 大家看见耶稣行的这个神迹，都说：“这人真是那位要来到世上的先知！” 15 耶稣知道他们想强行立祂做王，便独自退到山上。
耶稣在湖面上行走
16 傍晚的时候，门徒来到湖边， 17 上了船，去湖对岸的迦百农。天色已暗，耶稣还没到他们那里。 18 忽然，湖面上狂风大作，波涛汹涌。 19 门徒摇橹，大约行了五六公里，突然看见耶稣在水面上朝他们的船走来，他们很害怕。 20 耶稣对他们说：“是我，不要怕。” 21 于是门徒欢然接祂上船，船立刻到了目的地。
生命之粮
22 第二天，留在对岸的众人看见那里只有一条船，耶稣没有和门徒一起坐船离开。 23 后来有几条从提比哩亚来的小船停泊在岸边，靠近主祝谢后让众人吃饼的地方。 24 他们发现耶稣和门徒都不在那里，就乘船到迦百农去找祂。
25 他们在湖对岸找到了耶稣，对祂说：“老师，你什么时候到这里来的？”
26 耶稣回答说：“我实实在在地告诉你们，你们找我，并不是因为看见了神迹，而是因为你们有饼吃，并且吃饱了。 27 不要为那必坏的食物劳苦，要为那存到永生的食物，就是人子要赐给你们的食物劳苦，因为父上帝把这权柄交给了人子。”
28 众人问祂：“我们要怎样做，才算是做上帝的工作呢？”
29 耶稣说：“信上帝所差来的那位，就是做上帝的工作。”
30 他们又问：“那么，你行什么神迹让我们看了可以信你呢？你要做什么呢？ 31 我们的祖先在旷野有吗哪吃，正如圣经上说，‘祂赐下天粮给他们吃。’”
32 耶稣却说：“我实实在在地告诉你们，不是摩西从天上赐给了你们粮食，而是我父将天上的真粮食赐给你们。 33 因为上帝赐的粮就是从天降下、赐生命给世人的那位。”
34 他们说：“先生，求你把这种粮食天天赐给我们吧。”
35 耶稣说：“我就是生命的粮，到我这里来的人必定不饿，信我的人必永远不渴。 36 但我对你们说过，你们虽然亲眼看见我，仍然不信。 37 凡父赐给我的人，必到我这里来。到我这里来的，我总不丢弃他。 38 因为我从天上下来，不是要成就自己的旨意，而是要成就差我来者的旨意。 39 差我来者的旨意是，祂所赐给我的，我一个也不失掉，在末日我要叫他们复活。 40 因为我父的旨意是要叫一切看见儿子并相信的人得到永生，在末日，我要叫他们复活。”
41 犹太人听见耶稣说自己是从天上降下来的粮，就小声议论， 42 说：“这不是约瑟的儿子耶稣吗？祂的父母，我们都认识，祂现在怎么能说自己是从天上降下来的呢？”
43 耶稣回答他们说：“你们不用议论纷纷。 44 如果不是差我来的父吸引人到我这里来，没有人能来。到我这里来的，在末日，我要叫他复活。 45 先知书上这样说，‘他们都要受上帝的训诲’，这里是指凡听从父的教导又去效法的人，都会到我这里来。 46 这并不是说有人见过父，唯独从上帝而来的那位见过父。 47 我实实在在地告诉你们，信我的人有永生， 48 因为我是生命的粮。 49 你们的祖先在旷野吃过吗哪，还是死了。 50 但这是从天上降下来的粮，人吃了就不死。 51 我就是天上降下来的生命之粮，人吃了这粮，必永远活着。我将要赐下的粮就是我的肉，是为了让世人得到生命。”
52 犹太人开始彼此争论，说：“这个人怎么能把自己的肉给我们吃呢？”
53 耶稣说：“我实实在在地告诉你们，如果你们不吃人子的肉，不喝人子的血，就没有生命。 54 吃我肉、喝我血的人有永生，在末日，我要叫他复活。 55 因为我的肉是真粮食，我的血是真饮品， 56 吃我肉、喝我血的人常在我里面，我也常在他里面。 57 永活的父差我来，我是靠祂而活。同样，吃我肉的人也靠我而活。 58 我是从天上降下来的真粮，吃这粮的人必永远活着，不像你们的祖先，虽然吃过吗哪，最后还是死了。”
59 这番话是耶稣在迦百农会堂里教导人的时候讲的。
永生之道
60 祂的许多门徒听了，就议论说：“这话实在难懂，谁能接受呢？”
61 耶稣知道门徒在议论，就说：“这话叫你们失去信心吗？ 62 如果你们看见人子升到祂原来所在的地方，会怎么样呢？ 63 叫人活着的是灵，肉体毫无作用。我对你们说的话就是灵，就是生命。 64 然而，你们中间有些人不信。”因为耶稣一开始就知道谁不信祂、谁会出卖祂。
65 祂继续说：“所以我曾对你们说，如果不是我父赐恩，没有人能到我这里来。”
66 从此，很多门徒离开了，不再跟从耶稣。
67 于是耶稣问那十二个门徒：“你们也要离开我吗？”
68 西门·彼得答道：“主啊！你有永生之道，我们还跟从谁呢？ 69 我们已经相信并且知道你是上帝的圣者。”
70 耶稣说：“我不是拣选了你们十二个人吗？但其中有一个是魔鬼。” 71 耶稣这话是指着加略人西门的儿子犹大说的，因为他是十二个门徒之一，后来出卖了耶稣。
Footnotes
- 6:7 一个银币相当于当时一天的工钱。
János 6
Hungarian Károli
6 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
2 És nagy sokaság követé õt, mivelhogy látják vala az õ csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jõ hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye õt; mert õ maga tudta, mit akar vala cselekedni.
7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
8 Monda néki egy az õ tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
12 A mint pedig betelének, monda az õ tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbõl való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evõk után.
14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra.
15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
16 Mikor pedig estveledék, lemenének az õ tanítványai a tengerhez,
17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
20 Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
21 Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az õ tanítványaival a hajóba, hanem csak az õ tanítványai mentek el,
23 De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának õk is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
25 És megtalálván õt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekbõl, és jóllaktatok.
27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert õt az Atya pecsételte el, az Isten.
28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit õ küldött.
30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?
31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennybõl száll alá, és életet ád a világnak.
34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.
38 Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
41 Zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.
42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennybõl szállottam alá?
43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentõl tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jõ.
46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentõl van, az látta az Atyát.
47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48 Én vagyok az életnek kenyere.
49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy kiki egyék belõle és meg ne haljon.
51 Én vagyok amaz élõ kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy [azt] együk?
53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek.
54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57 A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
60 Sokan azért, a kik hallák [ezeket] az õ tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja õt?
61 Tudván pedig Jézus õ magában, hogy e miatt zúgolódnak az õ tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitõl fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja õt.
65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66 Ettõl fogva sokan visszavonulának az õ tanítványai közül és nem járnak vala többé õ vele.
67 Monda azért Jézus a tizenkettõnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.
70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettõt? és egy közületek ördög.
71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta õt elárulni, noha egy volt a tizenkettõ közül.
John 6
New Matthew Bible
Jesus feeds 5,000 men, goes away in order that they should not make him king, and reproves the fleshly hearers of his word. The carnal are offended at him.
6 After these things, Jesus went his way over the sea of Galilee, near to a city called Tiberias. 2 And a great number of people followed him, because they had seen the miracles he did on people who were diseased. 3 And Jesus went up into a mountain, and there he sat with his disciples. 4 And Passover, a feast of the Jews, was near. 5 Then Jesus lifted up his eyes and saw a great crowd coming to him, and said to Philip, Where will we buy bread so that these people can eat? 6 This he said to prove him, for he himself knew what he would do.
7 Philip answered him, Two hundred denarii worth of bread is not sufficient for them, so that everyone has a little. 8 Then one of his disciples, Andrew, Simon Peter’s brother, said to him, 9 There is a lad here who has five barley loaves and two fishes, but what is that among so many? 10 And Jesus said, Make the people sit down.
There was much grass in the place. And the men sat down, in number about 5,000. 11 And Jesus took the bread and gave thanks, and gave to the disciples, and his disciples to them that were seated. And likewise of the fishes, as much as they desired.
12 When they had eaten enough, he said to his disciples, Gather up the leftover food that remains, so that nothing is lost. 13 And they gathered it together, and filled twelve baskets with the pieces of the five barley loaves left over from those who had eaten. 14 Then the people, when they had seen the miracle that Jesus did, said, This is of a truth the prophet that was to come into the world.
15 When Jesus perceived that they wanted to come and take him up to make him king, he departed again into a mountain himself alone.
16 And when evening was come, his disciples went to the sea 17 and entered into a boat, and went over the sea to Capernaum. And soon it was dark, and Jesus had not come to them. 18 And the sea arose with a great wind that blew. 19 And when they had rowed about 25 or 30 furlongs, they saw Jesus walking on the sea and drawing near to the boat, and were afraid. 20 And he said to them, It is I; be not afraid.
21 Then they willingly received him into the boat, and the boat was immediately at the land where they were going.
22 The day following, the people who stood on the other side of the sea saw that there had been no other boat there except the one his disciples had entered into, and that Jesus had not got in the boat with his disciples, but that his disciples had gone away alone. 23 However, other boats from Tiberias came near to the place where they had eaten bread, when the Lord had blessed. 24 Then, when the people saw that Jesus was not there nor his disciples, they also set off in boats and went to Capernaum seeking for Jesus.
25 And when they found him on the other side of the sea, they said to him, Rabbi, when did you come here? 26 Jesus answered them and said, Truly truly I say to you, you seek me not because you saw the miracles, but because you ate of the loaves and were filled. 27 Labour not for the food that perishes, but for the food that endures unto everlasting life, which food the Son of man will give to you. For him has God the Father sealed.
28 Then they said to him, What should we do so that we can work the works of God? 29 Jesus answered and said to them, This is the work of God: to believe on him whom he has sent.
30 They said to him, What sign will you show then, so that we can see and believe you? What work do you do? 31 Our fathers ate manna in the desert, as it is written: He gave them bread from heaven to eat.
32 Jesus said to them, Truly truly I say to you, Moses did not give you bread from heaven, but my Father gives you the true bread from heaven. 33 For the bread of God is he who comes down from heaven and gives life to the world.
34 Then they said to him, Lord, give us this bread forevermore.
35 And Jesus said to them, I am that bread of life. He who comes to me shall not hunger, and he who believes on me shall never thirst. 36 But I said to you that you have seen me, and yet do not believe. 37 All whom the Father gives me shall come to me, and him who comes to me, I cast not away. 38 For I came down from heaven not to do my own will, but the will of him who has sent me. 39 And this is the will of the Father who has sent me: that of everything that he has given me, I should lose nothing, but should raise it up again at the last day. 40 And this is the will of him who sent me: that every person who sees the Son and believes on him should have everlasting life. And I will raise him up at the last day.
41 The Jews then murmured at him, because he said, I am that bread that has come down from heaven. 42 And they said, Is this not Jesus the son of Joseph, whose father and mother we know? How is it then that he says, I came down from heaven?
43 Jesus answered and said to them, Do not murmur between yourselves. 44 No one can come to me unless the Father who has sent me draws him. And I will raise him up at the last day. 45 It is written in the prophets that they will all be taught by God. Everyone therefore who has heard and has learned from the Father, comes to me. 46 Not that anyone has seen the Father except he who is of God; the same has seen the Father.
47 Truly truly I say to you, he who believes on me has everlasting life. 48 I am that bread of life. 49 Your fathers ate manna in the wilderness but are dead. 50 This is the bread that comes from heaven, so that one may eat of it and not die. 51 I am that living bread that came down from heaven. If anyone eats of this bread, he will live forever. And the bread that I will give is my flesh, which I will give for the life of the world.
52 And the Jews strove among themselves, saying, How can this fellow give his flesh to eat?
53 Then Jesus said to them, Truly truly I say to you, unless you eat the flesh of the Son of man and drink his blood, you shall not have life in you. 54 Whoever eats my flesh and drinks my blood has eternal life, and I will raise him up at the last day. 55 For my flesh is food indeed, and my blood is drink indeed. 56 He who eats my flesh and drinks my blood dwells in me, and I in him. 57 As the living Father has sent me, even so do I live by my Father, and he that eats me shall live by me. 58 This is the bread which came from heaven – not as your fathers ate manna and are dead. He who eats of this bread shall live forever.
59 These things he said in the synagogue as he taught in Capernaum. 60 Many therefore of his disciples, when they heard this, said, This is a hard saying. Who can abide the hearing of it?
61 Jesus knew in himself that his disciples murmured at it, and said to them, Does this offend you? 62 What if you see the Son of man ascend up to where he was before? 63 It is the Spirit that quickens. The flesh profits nothing: the words that I speak to you, are spirit and life. 64 But there are some of you who do not believe. (For Jesus knew from the beginning who they were that did not believe, and who would betray him.) 65 And he said, Therefore I said to you that no one can come to me, unless it be given to him by my Father.
66 From that time, many of his disciples went back and walked no more with him. 67 Then Jesus said to the twelve, Will you also go away? 68 Then Simon Peter answered, Lord, to whom shall we go? You have the words of eternal life, 69 and we believe and know that you are Christ, the Son of the living God.
70 Jesus answered them, Have I not chosen you twelve? And yet one of you is a devil. 71 He spoke this of Judas Iscariot, the son of Simon. For it was he who would betray him, and was one of the twelve.
Chinese Contemporary Bible Copyright © 1979, 2005, 2007, 2011 by Biblica® Used by permission. All rights reserved worldwide.
Copyright © 2016 by Ruth Magnusson (Davis). Includes emendations to February 2022. All rights reserved.