耶稣使五千人吃饱

事后,耶稣渡过加利利湖,就是提比哩亚海。 许多人因为见过耶稣治病的神迹,就跟随了祂。 耶稣到了山上,与门徒一起坐下来。 那时,犹太人的逾越节快到了。 耶稣举目看见一大群人向祂走来,就对腓力说:“我们到哪里去买饼给他们吃呢?” 祂这样说是想试试腓力,其实祂知道应该怎么做。

腓力回答说:“就算买二百个银币[a]的饼,也不够他们每人一口啊!”

另外一个门徒——西门·彼得的弟弟安得烈对耶稣说: “这里有个小孩子带了五个大麦饼和两条鱼。不过,这么多人,这一点东西实在无济于事。”

10 耶稣说:“你们叫大家坐下。”那地方草很多,众人便坐下来,当时在场的男人大约有五千。 11 耶稣拿起饼来祝谢后,分给坐着的众人,然后又照样分鱼,众人可以随意吃。 12 他们吃饱后,耶稣对门徒说:“把剩下的零碎收拾起来,免得浪费。”

13 他们便把大家吃剩的那五个大麦饼的零碎收拾起来,装满了十二个篮子。 14 大家看见耶稣行的这个神迹,都说:“这人真是那位要来到世上的先知!” 15 耶稣知道他们想强行立祂做王,便独自退到山上。

耶稣在湖面上行走

16 傍晚的时候,门徒来到湖边, 17 上了船,去湖对岸的迦百农。天色已暗,耶稣还没到他们那里。 18 忽然,湖面上狂风大作,波涛汹涌。 19 门徒摇橹,大约行了五六公里,突然看见耶稣在水面上朝他们的船走来,他们很害怕。 20 耶稣对他们说:“是我,不要怕。” 21 于是门徒欢然接祂上船,船立刻到了目的地。

生命之粮

22 第二天,留在对岸的众人看见那里只有一条船,耶稣没有和门徒一起坐船离开。 23 后来有几条从提比哩亚来的小船停泊在岸边,靠近主祝谢后让众人吃饼的地方。 24 他们发现耶稣和门徒都不在那里,就乘船到迦百农去找祂。

25 他们在湖对岸找到了耶稣,对祂说:“老师,你什么时候到这里来的?”

26 耶稣回答说:“我实实在在地告诉你们,你们找我,并不是因为看见了神迹,而是因为你们有饼吃,并且吃饱了。 27 不要为那必坏的食物劳苦,要为那存到永生的食物,就是人子要赐给你们的食物劳苦,因为父上帝把这权柄交给了人子。”

28 众人问祂:“我们要怎样做,才算是做上帝的工作呢?”

29 耶稣说:“信上帝所差来的那位,就是做上帝的工作。”

30 他们又问:“那么,你行什么神迹让我们看了可以信你呢?你要做什么呢? 31 我们的祖先在旷野有吗哪吃,正如圣经上说,‘祂赐下天粮给他们吃。’”

32 耶稣却说:“我实实在在地告诉你们,不是摩西从天上赐给了你们粮食,而是我父将天上的真粮食赐给你们。 33 因为上帝赐的粮就是从天降下、赐生命给世人的那位。”

34 他们说:“先生,求你把这种粮食天天赐给我们吧。”

35 耶稣说:“我就是生命的粮,到我这里来的人必定不饿,信我的人必永远不渴。 36 但我对你们说过,你们虽然亲眼看见我,仍然不信。 37 凡父赐给我的人,必到我这里来。到我这里来的,我总不丢弃他。 38 因为我从天上下来,不是要成就自己的旨意,而是要成就差我来者的旨意。 39 差我来者的旨意是,祂所赐给我的,我一个也不失掉,在末日我要叫他们复活。 40 因为我父的旨意是要叫一切看见儿子并相信的人得到永生,在末日,我要叫他们复活。”

41 犹太人听见耶稣说自己是从天上降下来的粮,就小声议论, 42 说:“这不是约瑟的儿子耶稣吗?祂的父母,我们都认识,祂现在怎么能说自己是从天上降下来的呢?”

43 耶稣回答他们说:“你们不用议论纷纷。 44 如果不是差我来的父吸引人到我这里来,没有人能来。到我这里来的,在末日,我要叫他复活。 45 先知书上这样说,‘他们都要受上帝的训诲’,这里是指凡听从父的教导又去效法的人,都会到我这里来。 46 这并不是说有人见过父,唯独从上帝而来的那位见过父。 47 我实实在在地告诉你们,信我的人有永生, 48 因为我是生命的粮。 49 你们的祖先在旷野吃过吗哪,还是死了。 50 但这是从天上降下来的粮,人吃了就不死。 51 我就是天上降下来的生命之粮,人吃了这粮,必永远活着。我将要赐下的粮就是我的肉,是为了让世人得到生命。”

52 犹太人开始彼此争论,说:“这个人怎么能把自己的肉给我们吃呢?”

53 耶稣说:“我实实在在地告诉你们,如果你们不吃人子的肉,不喝人子的血,就没有生命。 54 吃我肉、喝我血的人有永生,在末日,我要叫他复活。 55 因为我的肉是真粮食,我的血是真饮品, 56 吃我肉、喝我血的人常在我里面,我也常在他里面。 57 永活的父差我来,我是靠祂而活。同样,吃我肉的人也靠我而活。 58 我是从天上降下来的真粮,吃这粮的人必永远活着,不像你们的祖先,虽然吃过吗哪,最后还是死了。”

59 这番话是耶稣在迦百农会堂里教导人的时候讲的。

永生之道

60 祂的许多门徒听了,就议论说:“这话实在难懂,谁能接受呢?”

61 耶稣知道门徒在议论,就说:“这话叫你们失去信心吗? 62 如果你们看见人子升到祂原来所在的地方,会怎么样呢? 63 叫人活着的是灵,肉体毫无作用。我对你们说的话就是灵,就是生命。 64 然而,你们中间有些人不信。”因为耶稣一开始就知道谁不信祂、谁会出卖祂。

65 祂继续说:“所以我曾对你们说,如果不是我父赐恩,没有人能到我这里来。”

66 从此,很多门徒离开了,不再跟从耶稣。

67 于是耶稣问那十二个门徒:“你们也要离开我吗?”

68 西门·彼得答道:“主啊!你有永生之道,我们还跟从谁呢? 69 我们已经相信并且知道你是上帝的圣者。”

70 耶稣说:“我不是拣选了你们十二个人吗?但其中有一个是魔鬼。” 71 耶稣这话是指着加略人西门的儿子犹大说的,因为他是十二个门徒之一,后来出卖了耶稣。

Footnotes

  1. 6:7 一个银币相当于当时一天的工钱。

耶穌使五千人吃飽

事後,耶穌渡過加利利湖,就是提比哩亞海。 許多人因為見過耶穌治病的神蹟,就跟隨了祂。 耶穌到了山上,與門徒一起坐下來。 那時,猶太人的逾越節快到了。 耶穌舉目看見一大群人向祂走來,就對腓力說:「我們到哪裡去買餅給他們吃呢?」 祂這樣說是想試試腓力,其實祂知道應該怎麼做。

腓力回答說:「就算買二百個銀幣[a]的餅,也不夠他們每人一口啊!」

另外一個門徒——西門·彼得的弟弟安得烈對耶穌說: 「這裡有個小孩子帶了五個大麥餅和兩條魚。不過,這麼多人,這一點東西實在無濟於事。」

10 耶穌說:「你們叫大家坐下。」那地方草很多,眾人便坐下來,當時在場的男人大約有五千。 11 耶穌拿起餅來祝謝後,分給坐著的眾人,然後又照樣分魚,眾人可以隨意吃。 12 他們吃飽後,耶穌對門徒說:「把剩下的零碎收拾起來,免得浪費。」

13 他們便把大家吃剩的那五個大麥餅的零碎收拾起來,裝滿了十二個籃子。 14 大家看見耶穌行的這個神蹟,都說:「這人真是那位要來到世上的先知!」 15 耶穌知道他們想強行立祂作王,便獨自退到山上。

耶穌在湖面上行走

16 傍晚的時候,門徒來到湖邊, 17 上了船,去湖對岸的迦百農。天色已暗,耶穌還沒到他們那裡。 18 忽然,湖面上狂風大作,波濤洶湧。 19 門徒搖櫓,大約行了五六公里,突然看見耶穌在水面上朝他們的船走來,他們很害怕。 20 耶穌對他們說:「是我,不要怕。」 21 於是門徒欣然接祂上船,船立刻到了目的地。

生命之糧

22 第二天,留在對岸的眾人看見那裡只有一條船,耶穌沒有和門徒一起坐船離開。 23 後來有幾條從提比哩亞來的小船停泊在岸邊,靠近主祝謝後讓眾人吃餅的地方。 24 他們發現耶穌和門徒都不在那裡,就乘船到迦百農去找祂。

25 他們在湖對岸找到了耶穌,對祂說:「老師,你什麼時候到這裡來的?」

26 耶穌回答說:「我實實在在地告訴你們,你們找我,並不是因為看見了神蹟,而是因為你們有餅吃,並且吃飽了。 27 不要為那必壞的食物勞苦,要為那存到永生的食物,就是人子要賜給你們的食物勞苦,因為父上帝把這權柄交給了人子。」

28 眾人問祂:「我們要怎樣做,才算是做上帝的工作呢?」

29 耶穌說:「信上帝所差來的那位,就是做上帝的工作。」

30 他們又問:「那麼,你行什麼神蹟讓我們看了可以信你呢?你要做什麼呢? 31 我們的祖先在曠野有嗎哪吃,正如聖經上說,『祂賜下天糧給他們吃。』」

32 耶穌卻說:「我實實在在地告訴你們,不是摩西從天上賜給了你們糧食,而是我父將天上的真糧食賜給你們。 33 因為上帝賜的糧就是從天降下、賜生命給世人的那位。」

34 他們說:「先生,求你把這種糧食天天賜給我們吧。」

35 耶穌說:「我就是生命的糧,到我這裡來的人必定不餓,信我的人必永遠不渴。 36 但我對你們說過,你們雖然親眼看見我,仍然不信。 37 凡父賜給我的人,必到我這裡來。到我這裡來的,我總不丟棄他。 38 因為我從天上下來,不是要成就自己的旨意,而是要成就差我來者的旨意。 39 差我來者的旨意是,祂所賜給我的,我一個也不失掉,在末日我要叫他們復活。 40 因為我父的旨意是要叫一切看見兒子並相信的人得到永生,在末日,我要叫他們復活。」

41 猶太人聽見耶穌說自己是從天上降下來的糧,就小聲議論, 42 說:「這不是約瑟的兒子耶穌嗎?祂的父母,我們都認識,祂現在怎麼能說自己是從天上降下來的呢?」

43 耶穌回答他們說:「你們不用議論紛紛。 44 如果不是差我來的父吸引人到我這裡來,沒有人能來。到我這裡來的,在末日,我要叫他復活。 45 先知書上這樣說,『他們都要受上帝的訓誨』,這裡是指凡聽從父的教導又去效法的人,都會到我這裡來。 46 這並不是說有人見過父,唯獨從上帝而來的那位見過父。 47 我實實在在地告訴你們,信我的人有永生, 48 因為我是生命的糧。 49 你們的祖先在曠野吃過嗎哪,還是死了。 50 但這是從天上降下來的糧,人吃了就不死。 51 我就是天上降下來的生命之糧,人吃了這糧,必永遠活著。我將要賜下的糧就是我的肉,是為了讓世人得到生命。」

52 猶太人開始彼此爭論,說:「這個人怎麼能把自己的肉給我們吃呢?」

53 耶穌說:「我實實在在地告訴你們,如果你們不吃人子的肉,不喝人子的血,就沒有生命。 54 吃我肉、喝我血的人有永生,在末日,我要叫他復活。 55 因為我的肉是真糧食,我的血是真飲品, 56 吃我肉、喝我血的人常在我裡面,我也常在他裡面。 57 永活的父差我來,我是靠祂而活。同樣,吃我肉的人也靠我而活。 58 我是從天上降下來的真糧,吃這糧的人必永遠活著,不像你們的祖先,雖然吃過嗎哪,最後還是死了。」

59 這番話是耶穌在迦百農會堂裡教導人的時候講的。

永生之道

60 祂的許多門徒聽了,就議論說:「這話實在難懂,誰能接受呢?」

61 耶穌知道門徒在議論,就說:「這話叫你們失去信心嗎? 62 如果你們看見人子升到祂原來所在的地方,會怎麼樣呢? 63 叫人活著的是靈,肉體毫無作用。我對你們說的話就是靈,就是生命。 64 然而,你們中間有些人不信。」因為耶穌一開始就知道誰不信祂、誰會出賣祂。

65 祂繼續說:「所以我曾對你們說,如果不是我父賜恩,沒有人能到我這裡來。」

66 從此,很多門徒離開了,不再跟從耶穌。

67 於是耶穌問那十二個門徒:「你們也要離開我嗎?」

68 西門·彼得答道:「主啊!你有永生之道,我們還跟從誰呢? 69 我們已經相信並且知道你是上帝的聖者。」

70 耶穌說:「我不是揀選了你們十二個人嗎?但其中有一個是魔鬼。」 71 耶穌這話是指著加略人西門的兒子猶大說的,因為他是十二個門徒之一,後來出賣了耶穌。

Footnotes

  1. 6·7 一個銀幣相當於當時一天的工錢。

Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.

És nagy sokaság követé õt, mivelhogy látják vala az õ csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.

Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.

Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jõ hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye õt; mert õ maga tudta, mit akar vala cselekedni.

Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

Monda néki egy az õ tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?

10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.

12 A mint pedig betelének, monda az õ tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.

13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbõl való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evõk után.

14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra.

15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

16 Mikor pedig estveledék, lemenének az õ tanítványai a tengerhez,

17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.

19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

20 Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

21 Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.

22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az õ tanítványaival a hajóba, hanem csak az õ tanítványai mentek el,

23 De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának õk is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.

25 És megtalálván õt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?

26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekbõl, és jóllaktatok.

27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert õt az Atya pecsételte el, az Isten.

28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit õ küldött.

30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?

31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.

33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennybõl száll alá, és életet ád a világnak.

34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.

38 Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.

39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.

41 Zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.

42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennybõl szállottam alá?

43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentõl tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jõ.

46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentõl van, az látta az Atyát.

47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.

48 Én vagyok az életnek kenyere.

49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

50 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy kiki egyék belõle és meg ne haljon.

51 Én vagyok amaz élõ kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.

52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy [azt] együk?

53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek.

54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.

56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

57 A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.

58 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.

60 Sokan azért, a kik hallák [ezeket] az õ tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja õt?

61 Tudván pedig Jézus õ magában, hogy e miatt zúgolódnak az õ tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?

62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!

63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.

64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitõl fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja õt.

65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

66 Ettõl fogva sokan visszavonulának az õ tanítványai közül és nem járnak vala többé õ vele.

67 Monda azért Jézus a tizenkettõnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.

70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettõt? és egy közületek ördög.

71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta õt elárulni, noha egy volt a tizenkettõ közül.

Ötezer ember megvendégelése(A)

Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának túlsó partjára.

Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett.

Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.

Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?"

Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset."

Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá:

"Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?"

10 Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.

11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.

12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba."

13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.

14 Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba."

15 Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Jézus a tengeren jár(B)

16 Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,

17 hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus;

18 a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.

19 Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,

20 de Jézus megszólalt: "Én vagyok, ne féljetek!"

21 Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

A sokaság mennyei kenyeret kér

22 Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el.

23 Ellenben Tibériásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.

24 Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust.

25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?"

26 Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.

27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten."

28 Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?"

29 Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."

30 Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?

31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni."

32 Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.

33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak."

34 Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"

Jézus az élet kenyere

35 Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.

37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;

38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.

39 Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.

40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."

41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" -

42 és azt kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?"

43 Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között!

44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.

45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.

46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.

47 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.

48 Én vagyok az élet kenyere.

49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.

50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon:

51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."

Jézus teste igazi étel és vére igazi ital

52 A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?"

53 Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.

54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.

56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.

57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.

58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."

59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele(C)

60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"

61 Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket?

62 Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?

63 A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.

64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.

65 És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."

66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.

67 Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"

68 Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."

70 Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög."

71 Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.

耶稣让五千人吃饱

此后,耶稣渡过加利利湖,此湖也叫提比哩亚湖。 许多人因为看到他在病人身上显示的奇迹,都跟在他身后, 耶稣上了一座小山,和门徒们坐在一起。 这时已经快到犹太人的逾越节了。

耶稣抬头看见一大群人向他走来,就问腓力∶“我们得到哪里去买足够这些人吃的面包呢?” (耶稣早就知道该怎么做,他这么问只是为了试探腓力。)

腓力说∶“花一个月工钱买的面包,还不够这些人每人吃一口的呢。”

西门彼得的兄弟安得烈是耶稣的门徒之一,他对耶稣说∶ “这里有个男孩,他有五块大麦面包和两条鱼,可是这对那么多人有什么用处呢?”

10 耶稣说∶“让大家坐下来吧。” 那地方遍地是青草,人们席地而坐,大约有五千个男人。 11 耶稣拿起面包,谢恩之后,把面包分给坐在那里的人,同样,他也把鱼分给了他们,任凭他们随便要多少。

12 等人们都吃饱了,耶稣对门徒说∶“把剩下的东西都收拾起来,不要浪费。” 13 门徒们把这些人分吃五块大麦面包后的剩饭收起来,足足装了满满十二筐。

14 人们看到耶稣所行的奇迹,开始说∶“这个人肯定是即将来临到这个世界的先知。” 15 耶稣知道他们要来强迫他做王,便独自一人离开到山里去了。

耶稣在水面行走

16 到了晚上,耶稣的门徒来到湖边。 17 天已经晚了,耶稣还没有过来,他们上了船,起航渡湖到迦百农去。 18 一阵狂风吹过,湖上的浪越来越大, 19 当门徒们划出五、六公里远时,看见耶稣走在湖面上,他走近船时,他们都吓坏了。 20 但是,耶稣对他们说∶“是我,不要害怕。” 21 然后,他们都高兴地把耶稣接进了船,船立刻就到了他们要去的地方。

寻找耶稣

22 第二天,留在湖对岸的人们看到只有一条船在那里,他们意识到耶稣没有和他的门徒们一起走,而是门徒们自己走了。 23 有几只从提比哩亚来的船,在主谢恩后他们吃面包的地方的附近,靠了岸。 24 人们看见耶稣和他的门徒都不在那里,便上船去迦百农找他。

耶稣-生命之粮

25 他们在湖对岸找到耶稣时,对他说∶“拉比(老师),您什么时候到这里的?”

26 耶稣回答他们说∶“我实话告诉你们,你们来找我,不是因为你们看到了奇迹,是因为你们吃了面包,而且吃得心满意足。 27 不要为会腐烂变质的食物而工作,而应该为永不变质和提供永恒生命的食物而工作,即人子赐予的食物,因为上帝已把他认可的封印贴在了人子身上。”

28 他们问∶“我们该怎么去执行上帝要求的事情呢?”

29 耶稣回答∶“上帝要求你们做的事情是:信仰他派来的人。”

30 他们又问∶“您将行什么样的奇迹给我们看,好让我们相信您呢?您将做什么呢? 31 我们的祖先在荒野里吃过吗哪,正如《经》上所记载的∶‘他赐给他们从天而降的面包吃。’”

32 耶稣又对他们说∶“我实话告诉你们:摩西没有赐给你们来自天堂的面包,而是我父把来自天堂的真正的面包赐给了你们。 33 因为,上帝的面包是那位降自天堂、并且给这个世界带来生命的那位。”

34 他们说∶“先生,从今往后,一直给我们这种面包吧。”

35 耶稣说∶“我就是赐予生命的面包,到我这里来的人将不会挨饿,信仰我的人也绝不会干渴。 36 正如我以前告诉过你们的那样,你们已经看见我了,可你们还是不相信。 37 父赐给我的人,都会到我这里来,我绝对不会背弃到我这里来的人。 38 因为我从天堂降临,不是来做我自己想做的事,而是执行派我来的人的意愿。 39 这就是派我来的人的意愿:不失去他(上帝)赐给我的任何人,并在末日里让他们复活。 40 因为我父的愿望是让看到人子并信仰他的人都会得到永生,我将在这个时代的末日里让他们复活。”

41 因为耶稣说“我是来自天上的面包”,所以,犹太人开始对他不满。 42 他们说∶“这个耶稣难道不是约瑟的儿子吗?我们难道不认识他父母吗?他现在怎么能说‘我来自天堂呢?’”

43 耶稣回答他们∶“不要私下抱怨了。 44 如果没有差谴我的父的吸引,没有人能到我这里来。我将在这个时代的末日里,让到我这里来的人复活。 45 先知写道∶‘他们都将受上帝的教导。’所有听从父亲话,并且学习父亲的教诲的人都会到我这里来。 46 (除了来自上帝的那位,没有谁见到过父亲,只有他见过。) 47 我实话告诉你们,相信的人会获永生, 48 我是赋予生命的食粮。 49 你们祖先在荒野里吃过吗哪,但是他们死了。 50 然而,这是来自天堂的面包,人可以吃了它而不会死去。 51 我就是来自天堂的活面包,任何人吃了这面包,都会永生不死。这块饼就是我的肉体,我将为这个世界的生命奉献它。”

52 犹太人彼此争论说∶“他怎么能拿自己的肉体让咱们吃呢?”

53 耶稣说∶“我实话告诉你们,如果你们不吃人子的肉、喝他的血,你们就不会有生命。 54 吃我的肉、喝我的血的人,会获得永恒的生命,而且在这个时代的末日里,我将让他复活。 55 因为我的肉体是真正的粮食,我的血液是真正的饮料。 56 吃我的肉、喝我的血的人,我中有他,他中有我。 57 正如活着的父亲派我来,我因为父亲而活一样,那么吃了我的人,也因为我而活。 58 这是来自天堂的面包,不像我们的祖先吃了吗哪,后来还是死掉了,吃了这面包的人,会永远活着。” 59 这番话是耶稣在迦百农一个会堂里传教时说的。

很多门徒离开耶稣

60 耶稣的许多门徒听了这话,说道∶“这些教导难以接受,谁能听他的呢?”

61 耶稣知道他们在嘀咕什么,便对他们说∶“这些教导令你们感到不安了吗? 62 如果你们看到人子升天回到他原来的地方去,又会怎么样呢? 63 圣灵赋予生命,肉体毫无用处。我对你们说的话就是圣灵,它们赋予生命。不过你们当中有些人不相信。” 64 (耶稣一开始就知道那些不相信他的人,也知道那个要出卖他的人。)接着他说: 65 “这就是我为什么告诉你们,除非是父亲使人有可能到我这里来,否则没有人能够到我这里来。”

66 从此,耶稣的许多门徒不再跟随他了。

67 耶稣问十二个使徒∶“你们也想离开吗?”

68 西门彼得回答说∶“主,我们到哪儿去呢?您有赋予永生的话, 69 我们信仰您,我们知道您是来自上帝的圣人。”

70 耶稣回答说∶“难道不是我挑选了你们十二个人吗?可是你们之中有一个却是魔鬼!” 71 (他指的是加略人西门的儿子犹大,尽管他是十二使徒之一,后来,他出卖了耶稣。)