Ötezer ember megvendégelése^(A)

6 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának túlsó partjára.

² Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett.

³ Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.

⁴ Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

⁵ Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?"

⁶ Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

⁷ Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset."

⁸ Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá:

⁹ "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?"

¹⁰ Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.

¹¹ Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.

¹² Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba."

¹³ Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.

¹⁴ Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba."

¹⁵ Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Jézus a tengeren jár^(B)

¹⁶ Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,

¹⁷ hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus;

¹⁸ a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.

¹⁹ Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,

²⁰ de Jézus megszólalt: "Én vagyok, ne féljetek!"

²¹ Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

A sokaság mennyei kenyeret kér

²² Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el.

²³ Ellenben Tibériásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.

²⁴ Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust.

²⁵ Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?"

²⁶ Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.

²⁷ Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten."

²⁸ Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?"

²⁹ Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."

³⁰ Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?

³¹ Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni."

³² Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.

³³ Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak."

³⁴ Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"

Jézus az élet kenyere

³⁵ Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

³⁶ De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.

³⁷ Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;

³⁸ mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.

³⁹ Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.

⁴⁰ Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."

⁴¹ A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" -

⁴² és azt kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?"

⁴³ Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között!

⁴⁴ Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.

⁴⁵ Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.

⁴⁶ Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.

⁴⁷ Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.

⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere.

⁴⁹ Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.

⁵⁰ De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon:

⁵¹ Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."

Jézus teste igazi étel és vére igazi ital

⁵² A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?"

⁵³ Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.

⁵⁴ Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

⁵⁵ Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.

⁵⁶ Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.

⁵⁷ Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.

⁵⁸ Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."

⁵⁹ Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele^(C)

⁶⁰ Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"

⁶¹ Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket?

⁶² Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?

⁶³ A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.

⁶⁴ De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.

⁶⁵ És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."

⁶⁶ Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.

⁶⁷ Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"

⁶⁸ Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

⁶⁹ És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."

⁷⁰ Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög."

⁷¹ Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.